Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-11-28 / 48. szám
XXVIII. (XVI.) évfolyam. 48. szám. # Szekszárd, 1918. november 28. IHfAUE EJ A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ..................24 korona Fél évre ...... 12 » Negyed évre .... 6 > Egyes szám ára . . . 48 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések : 35 petit sorig 10 K, további sor 50 f. — Nyílttéri petit soronként 50 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyem tenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18.— Felelős szerkesztő: 24. — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám lile küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balogh Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 10 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KÖBNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. i$y nem lesz békesség. Nem ezt akartok mi és nincs igazság, amely azt, aim körülöttünk, ami velünk történik, szentesítem tudná Az, aki sokat vesztett, a jövő reménységében megtalálhatja a feledés, a pótlás útját, de akitől mindent elvetlek, annak lelkében nem marad meg más, mint keserűség, mely rossz gondolatot sugalmaz. Mi vesztettünk, nagyon sokat vei-z tettünk e háborúban. Bronzarcu, acélizmu ifjaink vérét vitték maguk kai a vizek és kicsaptak tőle a folyamok medrei ; ezer halálsóhaj fa gyott beli a Kárpátok havába, a moliili-wi puszták szelével százezer magyar lelke nyöszörög hazátlanul, magyar vértől inállottak porrá a hegyek sziklái és távoli dolinákban megszámlálhatatlan keresztf-k feketédnek Nagy mezőink idegennek termelték a magot, leölték állatjainkat, ágyú elér fogták lovainkat és hajszolták őket, hajszoltak raindany nyiunkat a roskadásig. —; ldehiza éhség, gyász, siratás. Rongyos, szakadt kendőkre hu It a könny, behorpadt mellekből köhög a halál. A pusztulás, a rothadás mikrobái száll tak talán belénk, hogy most ezer halottas menetek sora vonaglik a falvak és városok utcáin naponta. Titkos és kiáltó könnyek siratnak minden családban. És mi tehetetlenül hordtuk az áldozatot a császárok piramisához. De betelt a mértek. Az utolsó erővel, az inak utolsó megfeszítésével szét- pattantottuk karjaink láncát és elűztük nyomorúságunk lelketlen okozóit. A szabad cselekvés legelső percében már tiszta indulattal letettük a kezünkbe kényszeritett fegyvert, még túl a hazai határokon. E szórtuk, földbetemettük a gyilkoló go lyókat, haza indultunk elhagyott rónáink felé letörölni a gyászt, a köny- nyet s a pusztulás jeleit. Ez a cselekedetünk nem a legyő zött elkerülhetetlen, utolsó gesztusa volt. Tudomására akartuk hozni a világnak nagy, igazságosan kiáltó szóval, hogy a háborút ránk kény- szeritették s mint tehetetlen kártyalapok sorakoztunk lelketlen, lelkiismeretlen kártyázók kezében. A bűnt nem mi, hanem nevünkben követték el. És odangujtoltuk a testvériség jobbját az egész emberiség, nemzetiségeink felé. Azt a szeretetet, átalakulást óhajtottuk mi is, mely biztosítja a megértést, megtalálja az őszinteséget, amelyen a jövő demo kratikus világrendjének felépülnie t eli. A megegyezést mi már régen erestük. A szabad fejlődést ezer év szentesítette határainkon belül épp úgy nekik, mint önmagunknak már régen küzdöttük és óhajtottuk. Ártatlanok voltunk a háborúban, de átszenvedtük még a győző gőgjét, a legyőzött megalázkodását. Le hajtottuk fejünket némán, megadással. De most már jajdulunk. Földalól ■ jövő hangon szakad ki ziháló, zaka toló mellÜQkbői a kiáltás, a világ ítélő széke felé : nem igg akartuk és igg nem mehet tovább. Átusztuk a Pyriphlegeton hallá mait s akik megéltünk, elhívtuk őket Létbe vizéhez, hogy uj létet igyunk. Es ők kiütik kezünkből a poharat 6 most fegyver vigyáz ránk, hogy fel ne vehessük. Idegen bak- kancsok vizhangja kopog a magyar kövezeteken, durva bocskorok nyo mán mélyen nyög a fö d. Éjbe ugató sakálok veszett éhességében vizenyős szemek csillognak feléuk, rablás táj téka csorog a szájak szélén s odvas fogak csattognak a szájak UregébeD. Egysz- rre jönnek orvul a sötétből, a bűnből, éjszakai órán orvokként lo- pódznak a beteg szobájába, hogy ieráncigálják róla a takarót s kilopják feje alól a párnát. Fölfelé néző orrlyukkal már lohol a cseh s ragadós kezét nyújtja hű tótjaink felé. Egy két pálinkától illatozó már tenyerébe csapott. A dász kálók Diurbanuról, Nagyenyed és Balázsfalva lángjairól suttognak. Decebál unokáinak s a szorosok mögött már baljós indulatu kettős rendek sorakoznak. Legtermékenyebb földünkről vigyorog ránk a szerb, s már uj rendet csinál, elűzi, eihur colja tisztviselőinket. Rublott vonatok hosszú sora kígyózik Belgrad felé a a kerekek mélyet sóhajtanak a milliók súlya alatt. Még határtalan örömünkre kiszenvedett dicstelen élettársunk is kinyújtja csápjait me gyéink felé. Hát mi történik itt és kinek a nevében ? Eles, husbamélyedő karok mered nek horizontunkon mindenütt. Es azon túl . . . ! Undok férgek törtetnek elő testünkön és nincs sza vünk. Igen ! „Vae victis“. A ggőze lem mindig erőszak, de ne merüljön ki csupán erőszakban. A mi í kezünk ökölbe szorul, de nem sújt le többé. Várunk és bizakodunk. . Mert el fog jönni az óra, mely meg- i hozza a mi igazságunkat is. De addig is jöjjenek hát a jövő j nagy intézői és mérlegeljék, méltányolják tiszta indulatainkat, önerőre ébredésünk cselekedeteit. És lássák meg, hogy igazságtalanság és vad erőszak tivornyáin pártfogoitjaik be lőlünk lakomiznak. Lássák be, hogy ez így nem maradhat, mert megrendül bennünk a hit, megrendül a bizalom, mert keserűséget szív a gyermek az anyatejből, a haragnak, a bosszuállásnak gondolatai visszajáró kísérteniük lesz, mely íötét éjszakáink némaságát izgató árnyakkal telíti meg. Es nem lesz békesség a földön és nem lesz békességünk haló porunkban sem. Nagybán. Főispán! fölmentés és kinevezés. A hivatalos lap vasárnapi számában közli, hogy a magyar kormány dr. Appongi Rezső grófot, Tolnavármegye főispánját ezen állá ától saját kérelmére felmentette. Dr. Appongi Rezső gróf alig másfél évig állott vármegyénk kormányzata élén és ha ezen rövid, de mozgalmas időre visszatekint, a jói teljesített kötelesség megnyugtató érzésével hagyhatja el állását. Működéséről teljes tárgyilagossággal állapíthatjuk meg a következőket : Közigazgatási és politikai kérdésekben látszott néha, hogy kezdő ■ és nem bir elegendő rutinnal, ami azonban leginkább csak a megfelelő Dr. Kovács László. Még egyre szállingóznak a rossz hitek, lassan, mint a szomorú, bágyadt novemberi hópihék. A gyil kóló pergőtűz, puskaropogás megszűnt, de annál szaporábbak a magyar anyák könyei . . . Most van a nagy számbavétel: kik jönnek meg hát, ba csonkán, ha bénán, ha le- sanyarva,' rongyosan is azok közül a sok ezrek, sőt milliók közül, akiket a gybnyörüen fel virágozott és fel- zászlózott vonat egyenesen a — pokol torkába vitt. . . Egy leányos arcú, szelid tekintetű, szőke, csinos fiú most már nem fog megjönni. Hasztalan várja a me leg otthon, "a még melegebb anyai szív, a jóságos apai, testvéri szeretet, a rokonok, jóbarátok betjféző von zálma. Ott maradt az igazi „Dante poklában“ a Brenta melletti harcok ban ... Az a majdnem utolsónak kilőtt nehéz olasz gránát, amikor már ott ölt, gyilkolt, rettenetes zúgásával csak most érkezett hozzánk, hogy itt is porba sújtson lelkeket, sziveket. Szomorú hir jött a feloszlott frontról. Dr. Kovács László, Kovács Dávid polgári iskolai tanár és Ko vácsné Nagy Lujza polgári leányiskolái igazgató nagyreményű fia életével fizetett a hazának, vagy talán a háború iszonyatos Molochjának- Huszonnyolc éves fiatalságnak derűs jókedve hagyott itt minket. Képzett, okos fő, a kötelességtudás mintaképe, a jó, a legjobb fiú szállt vele korai sírba. Még a háború első évében, mint önkéntes vonult be — a bécsi 49 es házi ezredhez. Brukk- Királyhidán tett tiszti vizsgát s egykét hónap után már az orosz front első vérzivataros fergetegóben vett résit, mim hadapródjelölt, kiküzdve magának a megszokott katonai ezüst vitézségi érem -és siguum laudison kívül a teljesen idegen nemzetiségű tisztikar 8 felebbvalóinak szeretetet. Mert tiszttársai, dacára magyar fiú voltának a legnagyóbb szeretettel vették körül, ami nem csoda, mert ő maga is nemes, gyöngéd lélek volt, bizonyos nőies lágysággal s a baj tárai szeretet, a kötelességtudás igazi mintaképe. Lehet talán mondani, hogy éppen a kötelességtudásáuak lett az áldó zata. Hiszen kétszer is súlyosan megsebesült. Először 1915 május 16 án tüdőlövést kapott Opatovnál, úgy bogy az ott testében megakadt golyót sohasem tudták eltávolítani. Másodszor Lucknál kapott súlyos karlövést, úgy hogy majd elvesztette egyik kezét. Ily súlyosabb sérülésekkel tehát könnyen kerülhetett volna front mögötti szolgálatra, de valósággal utálta a kaszárnya életet, a mindennapi gyakorlatozás sablonos egyformaságát s maga kívánkozott a harctéri szolgálatra, bár ajun. 15 iki olasz offenziva előtt való napokban ezredese is könnyebb trénszolgálatot ajánlott fel neki, mivel látta, hogy 1 i—— a sok hegymászást csakis a legnagyobb erőfeszítéssel bírja ki. De az ő becsületesen gondol odó lelke azzal mondott le a kecsegtető ajánlatról, hogy az offenziva előtt két nappal nem tartja megegyezthetőnek a becsülettel, hogy századát ott hagyja. Hogy aztán milyen halálmegvető bátorsággal oldotta meg feladatát, csak nem régen irtuk meg lapunk ban. Saját kezdeményezésből makacs j szivósíggal tartott egy veszedelmes I szélső pontot s bravúros védekezé- I sével megmentett egy egész hadse ! reg-reszt tíz átkarolás veszedelmétől, i Ezért kapta a főhadnagyoknak csak ritkán kidukáló vaskorona rendet, i Lehet, hogy tán ez is elősegítette | katasztrófáját, mert jnég nagyobb ambícióval igyekezett teljesíteni fel ; adatát Amint barátja és kollégája dr. Germán Zakariás, az ezred másik vaskoronarendes magyar főhadnagya tudatta a gyászoló szülőkkel, a Monte Asolone szakaszon, a Col della Beretta hegyoldalon éppen kon zerveket osztott szét a legénységnek (pedig talán nem is az ő feladata volt) amikor két olasz nehéz gránát találat megsemmisítette az egész századát. Aki meg nem halt közülök, az október hó 31 én elfogott egész ezreddel együtt olasz fogságba került. A súlyosan sebesült főhadnagyot hordágyon még megpróbáltak a hegyről leszállítani, de útközben meghalt. A piovegai katonai teme tőben helyezték örök nyugalomra, ott, hol a Cismon a Brentába folyik. Haláláról bővebb részletek nincsenek, mivel maga az ott volt tábori lelkész is olasz fogságba esett. Ennyi, amit tudunk a fiatal bős katona utolsó napjairól. De ez is elég. Ennyiből is látjuk, hogy mindvégig milyen híven és becsülettel teljesítette kötelességét. Sajnos nem csak derék katoua veszett el benne, de egy szép tehetség is, amely még csak ezután fejlődhetett volna naggyá. Határozottan Írói tehetség volt s valósággal készült erre a pályára. Sokat olvasott, rengeteget tanult. Már harmadik, negyedik gimnazista korában is általános feltűnést keltett verseivel. Azonbau mennél inkább nőtt, erösbüdöít tudása, annál nagyobb lett szerénysége. Nem zaklatta dolgozataival a szerkesztőségeket. Még a vele baráti viszonyt tartó Babies Mihály biztatására sem akart a nyilvánosság elé lépni, csak mini kiforrott, kész ember. Pedig irt, jegyez - getett a lövőárok nyugodtabb perceiben is Kár, hogy ezeket az érdekes Írásokat is elnyelte a nagy összeomlás . . . Milyen szép grámt- obe'iszk lett volna mindez! A kedves, derék fia tiszta, hófehér emlékét azonban így is megőrizzük. Ti derék, porbasujtott szülők pedig mit akartok ? Nem elég, hogy mindenki veletek érez a nincs szem, amely ne veletek sima?! Le het e drága jó fiatoknak szebb, igazibb halhatatlansága, minthogyha nyájas, szép emléke örökre itt él a szivünkben ? ! B* Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
