Tolnavármegye és a Közérdek, 1918 (28./16. évfolyam, 2-52. szám)
1918-11-28 / 48. szám
1918. november 28 Tni.WAYARir.flYF es a KÖZÉRDEK 2. gyakorlat hiányában nyilatkozott meg A hatáskörébe tartozó ügyeket szeretO gonddal intézte el. Őszinte jóindulattal iparkodott mindazoknak, kik ezekben a nehéz idókben hozzá fordultak, aegiteni. Egyéniségét jellemző kedves előzékenységgel és nyílt közvetlenséggel állott mindenkinek, párt és álláskülönbség nélkül, teljes készséggel rendelkezésére, látszott rajta, hogy nemcsak sablonos üres szavakkal és Ígéretekkel intézi el azoknak ügyes bajos dolgait, kik hozzá fordultak, hanem trtlleg és tényleg akar segíteni és nem kiméit semmi fáradságot és utánjárást, hogy amit a bajoskodó feleknek megígért, | a lehetőség szerint, tényleg teljesítse. A főispánt állással járó hagyományokat : a magyaros vendéglátást és a társadalmi téren, valamint a közéletben való reprezentatív magatartást visz- szaállitotta ; an ellett n főispáni állással újabb időben járó terhesebb munkakört is kötelesaégszerüen és lelkiismeretesen ellátta, amint azt a gabonarekvirálás körűi az idei ősz szel fölmerült, erős kézzel beavatkozó tevékezységénél láttuk. Közéletünknek kiváló agitativ ké pességekkel biró, lelkes vezetője volt, akiben volt kezdeményezési bátorság és erő rekonstruálni, újat alkotni és a közérdekű kérdéseket főijeié is a szükséges határozottsággal és eróly- lyel (nem pedig habozva, cammogva és fontoskodva) propagálni. Hutalmas agitációt fejtett ki vármegyénkben a VII. és Vili. hadi- kölcsön érdekében, aminek azután meg is volt a nagy sikere. Elmaradott vasúti ügyünkben kieszközölte, hogy közvetlen vasúti kocsikat kaptunk, vagyis Budapestre és vissza a Sárbogárdon való kiszállás kellemetlenségeitől mentesültünk és ezzel régi közóhaj ment teljesedésbe ; ugyancsak forgalmi viszonyaink javításához járult a fiumei gyorsvonattal egyidejűleg a mi vonalunkon életbeléptetett és a háború alatt sokáig szünetelt második vo natpárnak beillesztése. A közjótékonyság ügyet — amely vármegyénkben ugyancsak alaposan el volt hanyagolva — nagy ügyszeretettel és kitartó, erős lendülettel ka rolta fel és értette a módját annak, úgy szóval, mint írásban kifejtett fáradhatatlan agilitással és a maga példa- adásával, hogy a társadalmunknál a múltban tapasztalt lanyhaságot és garasoskodó kicsinyeskedéet leküzdje. Ilyen számos közérdekű akciója közül elegendő a legutóbbira hivatkozni, a tüdővÓ8zellene8 és népsegélyezési mozgalomra, melynek élére állott és amely aránylag rövid »idő alatt a főispánná idevágó gyűjtésével együtt több, mint 300.000 koronát eredményezett. Élénk szociális érzékkel megalkotta a vármegyei anya és csecsemővédő szervezetet A legutóbbi időben a vármegyében megzavart közrend helyreállítása érdekóbeu is igen gyors és erélyes tevékenységet fejtett ki úgy a szekszárdi és megyebeli nemzetőrségnek hamaros felállításával és felszerelésével, mint pedig a mozgó biatonsági csapatoknak az egész vármegye területén történt felállításával. Utolsó hivatalos aktája volt a vár megye bizottsági tagjaihoz intézett felhívás : a nemzetőrség fenntartásához szükséges anyagi eszközök beszerzése érdekében. A politikai átalakulások folytán távozik dr. Apponyi Rezső gróf főispáni állásétól. Hisszük, hogy továbbra is megmarad mint hasznos, munkás és lelkes tagja a mi köz- ügyeinknek és hogy vármegyénk közéletében vele és munkásságával még gyakran fogunk találkozni. * Ugyancsak a hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a magyar kormány dr. Ma er Gyula szekszárdi ügyvédet a belügyminiszter előterjesztésére Tolnavármegye főispáni teendőinek ellátásával megbízott kormánybiztossá nevezte ki. Dr. Mayer Gyula érdemes tagja a szekszárdi ügyvédi karnak ; a függetlenségi eszméknek kipróbált, meggyőződéséé hive; a zajtalan, komoly és tisztes munkának az embere, akit egyéni és ügyvédi korrektsége miatt polgártársainak jogos bizalma ée tisztelete vesz körül. Válságos, komoly időkben jutott nehéz és felelősség- teljes állásba, amelyben alkalma lesz polgártársainak javát és a közérdeket szolgálni. Első polgári származású főispánja ennek a vármegyének ; maradjon továbbra is vezércsillaga: a tisztes polgári munkának és a jogeszmének szigotu, tiszta, pártatlan és erőtől duzzadó kultusza noíyororszás népinek megoszlása anynnyelo szerint. Irta: Padányi Andor. A világuralmi kérdés eldöntésénél valahogy útban vagyunk már a megegyezés felé. — Letettük a fegyvert, a hatalmi mámorból kéz dünk kijózanodni. — Talán még nem lesz későn. Talán maradt még annyi erő, annyi vér bennünk, hogy békés munkával, igényeink tetemes leszállításával és minden téren, minden közéleti vonatkozásban kölcsönös engedékeny segg 1 és megértéssel egy nemzedéken át pótolni tudjuk azt, amit a háború alatt elveszítettünk közgazdasági és kulturális jogainkból. Sajnos, a kölcsönös engedékenység, az egymás megértése nagyon kevés kilátással biztat Pedig ha az ön rendelkezés jogához jutott nép elegendő áttekintéssel rendelkeznék or Bzágos közállapotaink felett, ha is merné azt, hogy ami egyiknek fájt, attól a másik sem volt egészen mentes, s ami az egyiknek jól esett, attól a másik sem volt teljesen elzárva, ha tudná azt, hogy a panaszlott elnyomatása a legtöbb esetben csak a hatalom kezelőinek a lelkiismeretlen- ségéből, vétkes könnyelműségéből eredt és ha egyik-másik időszakban rendszerré is fejlődött, ennek csak az átkozott pártpolitikánk volt az oka, ha mindezt belátná most az ország népe, könnyen nyújtaná oda testvéri jobbját egymásnak a kölcsönös zaklatások, elnyomatások, kizsarolások korának a letünte után a szebb, a jobb jövő reményében. De népünk zöme az országos közállapotokból csak annyit tud, amennyit a közvélemény bizonyos kovácsai sokszor minden önérdek nélkül beléje kalapálnak. Nincs rá okom, hogy kételkedjem a központi statisztikai hivatal által összeállított demográfiái adatok hitelességében — Vármegyénk területén szerzett közvetlen tapasztalataim iga zolják, hogy az anyanyelv kérdésének az elbírálása nem történt a magyarság javára irányuló elfogultsággal, ezért hiszem, hogy másutt is igy történt az összeírás, tárgyilagosan. Az 1910. évi népszámlálás ered menyei szerint 48 vármegyét Írtam össze olyan vidékekről, ahol tömegesen lakik nem magyar ajkú nép. Ezen 48 vármegyéből 16 ban van absolut többsége a magyarságnak. Es a 16 vármegye : Baranya, Sopron, Tolna, Vas, Zala, Hont, Nógrád, Abauj- Torna, Gömör-Kishont, Zemplén, Bi- har, Szatmár, Csik, Háromszék, Maros- torda, Udvarhely. Relatív magyar többsége van Bács- bodrog, Bereg, Ugocsa, Brassó — tehát 4 vármegyének. A magyar és német anyanyelvüeket összevéve, abszolút több léget kapunk: Báesbodrog, Bereg, Ugocsa, Brassó, Nagyküküliő, Pozsony, Temes vármegyékben, magyar német és egyéb címen összefoglalt lakosságból ab.-o nt többség keletkezik KiskükUllü és Torontáí vármegyékben. Németség absolut többségben csak Moson vármegyében van. Tót anyanyelvű lakosság van ab szolut többségben : Árva, Bars, Liptó, Nyitra, Trencsén, Turóc, Zólyom, Szepes, Sáros vármegyékben. A románság tizenegy vármegyében van absolut többségben, ezek: Szilágy, Arad, Krassószörény, Alsófehér, Besz: terce Naszód, Fogaras, Hunyad, Ko- lozs, Szeben, Szolnok Doboka sTorda- Aranyos virmegyék Relativ többségben vhd Temes és Kiskükűllő vármegyékben, de, mint fentebb említettem, itt a magyarság a németséggel együtt elnyeri az absolut többséget. Relatív többségük van ezenfelül a ruthéneknek Máramaroeban és Ung- ban, szerbeknek pedig Torontóiban. Máramarosban 159 ezer ruthénnel szemben van 53 ezer migyar, 59 ezer német és 84 ezer román ; Ungban 62 ezer ruthénnel szemben 54 ezer magyar, 36 ezer román és 8 ezer német ; Torontáiban 200 ezer szerb bel szemben van 128 ezer magyar, 165 ezer német és 86 ezer román és 16 ezer tót. A demográfiái adatok szerint tehát Magyarország területén csak a tótok, vagy mondjuk úgy, hogy szlovákok és a románok külön nemzeti alakú lásáról, önálló berendezkedéséről lehetne szó, de semmi esetre sem olyan kiterjedésben, mint ahogy a cseh szlovák egyesülés apostolai a a nagy' román Imperium hirdetői hangoztatják. Nem akarok kicsinyes lenni e ko moly kérdés tárgyalásánál, de ameny- nyire szerény tehetségemmel a közvetlen megfigyelések soráu tapasztalhattam, a magyarhoni szlovák általában a cseh testvéréhez semmivel sem vonzódik jobban, minta magyarhoz, sőt ha kebelbarátsagot keresünk köztük, a nyitravidék, az árva—ma guravidéki és a szepes—sárosi szlovák olyan három csoportot alkot, mely a szlovák köztársaság keretében is köny- nyen hajba kapna egymással. De tekintsünk el miodeD egyébtől és nézzük az elfogulatlan kritikus szemével Európa begy- és vízrajzi térképét. A közélet szempontjából legfontosabb közgazdasági érdek nem alakit még egy olyan egységes geográfiái kerületet Európában, mint a mai Magyarországi . . . Félkörben a Kárpátok vízválasztója .-.épezi határát, a Kárpátok egész vízrendszerét a Nagy-Alföldön végig hömpölygő Duna óe Tisza szivjjrföl. A Kárpátok lejtőinek tüze és vize érleli meg az Alföld nagy kertjének a veteményeit és viszont ennek a terményei vannak hivatva rugalmassá tenni a természeti kincsekben gazdag hegyek munká sának az izmait. Maga a természet utal bennünket egymásra és ha az elavult geueologia elválasztott volna bennünket egymástól, a modern szociális eszme világánál kellene meg keresnünk közös boldogulásunkat. Ne érzelegjünk, hanem legyünk gaz dák, legyünk iparosok, legyünk ke reskedők és számítsunk ; az eredmény feltétlenül az Icbz, hogy Magyar- ország népe csalhatatlanul egymáshoz van nőve! Búza Barna miniszter a földbirtokotokhoz. A földbirtokosok és gazdák között sok helyen nagy nyugtalanság van a földbirtokreform miatt. Igyekeznek eladni instrukcióikat és nem merik folytatni földjeik művelését. A föld mivelési miniszter kér mindenkit, ne hallgasson kósza hírekre, várja be a kormány javaslatát, amely 8—10 nap múlva biztosan megjelenik. Addig is határozottan megnyugtatja a gazdákat és birtokosokat, hogy semmi szándéka nincs a földbirtoknak, vagy az instrukcióknak ellenérték nélkül való elkobzásra. A kormány megváltani akarja a földbirtokot és rendes becsáron átvenni az élő és holt felszerelést. Hogy mi lesz a megváltás rendje, mikor kerül a sor az egyes birtokok megvásárlására, azt lehetetlenség előre, pontosan meghatározni, de bizonyos, hogy a kivé teles földszükség eseteit leszámítva, áitaUban először a legnagyobb földbirtokok kerülnek megváltásra és & földbirtok megváltása és a vevők kezére juttatása csak gazdaságilag alkalmas időben történhet, olyankor, amikor az nem zavarja meg a gazdasági termelést, tehát rendszerint mindig csak a gazdasági év végén. Épp ezért az ország érdekében is, az egyes birtokosok érdekében is feltétlenül szükséges, hogy az instrukciót senki se adja most el és a föld mivelése és a termelés megszakítás nélkül folytatódjék. — Ebből a birtokosoknak semmi hátrányuk nem lehet, mig a termelés abbahagyása veszélylyel, sőt katasztiófával fenyegeti nemcsak az ő megé hetesüket, de az ország élelmezését is. A miniszter mindent elkövet, hogy a gazdasági cselédek helyükön maradjanak és a munkások, különösen a hazatérő katonák, munkába álljanak. Intézkedett a muukásössze- irás és munkaközvetítés felől. Aki nem áll munkába, az nem fog földet kapni. Kér ma is mindenkit, aki a néppel érintkezésben van, igyekezzék hatni a munkásokra és rábeszéléssel. felvilágosítással arra bírni mindenkit, hegy minél előbb álljanak munkába. Nagyon kívánatos, hogy a földbirtokosok a cselédek„és munkások bérének és ellátásának mértékében és a velők való jó bánásmódban menjenek el a gazdasági lehetőség határáig. A földmivelési miniszter reméli, hogy a birtokosok meg fogják érteni úgy ennek, mint az instrukció megtartásának és a termelés meg szakitásnélküli folytatásának szükségét Nyilvános Köszönet. Főispáni állásomtól való elválásom alkalmából oly sok oldalról vettem szives búcsúszavakat, oly sok megtisztelő barátság nyilvánult meg csekély személyem iránt, hogy szükségét érzem a nyilvánosság előtt ki fejezni hálás köszönetemet mindazoknak, kik rövid és tövises működésemben segítségemre és támogatásomra voltak. Habár az áldatlan háború vég vonaglása közben, csak egy parányi részt lehetett megvalósítani abból a rengeteg népjóléti és szociális reformból, melyet a kor parancsolólag követelt és a nép véguélküli szenvedésével megérdemelt, mégis hálás szívvel állapíthatom meg azt a tényt, hogy hívó szavamra a hatóságok mindenkor lelkesen ajánlottak fel önfeláldozó munkájukat, a közönség pedig bőkezű adományait. Szeretném egyenkint megszorítani Simon- tornya, Decs, Fadd, Pari, Hőgyósz, Gyönk és sok egyéb község minden polgárának kezét, megköszönve nekik azt, hogy a megyénkben felállítandó tüdőbetegszanatorium érdekében meg inditott akciómat oly megértéssel támogatták és ezen intézmény alapját oly bőkezűséggel gyarapították ; szeretném üdvözölni az ezernyi-ezer hazatérő katonát és elmondani nekik, hogy — bár csekély eszközökkel — igenis törődjünk velük távollétük alatt. Tolnavármegye közönségének áldozatkészsége gyűjtötte össze azt a temérdek fehérneműt a katonák, azt a sok tízezer koronát az özvegyek és árvák részére; mig az anya és csecsemővódő egyesület megalakulásával megyénk jövendő és újszülött nemzedékét akarjuk biztosítani, erősíteni. Sajnos, ezen mozgalmak egyike-raásika a jelenlegi zav i- ros viszonyok miatt megakadt, de amint újból meg lehet indítani, kettőzött erővel fogjuk a továbbfej lesz tós munkáját folytatni. S most, hogy a dicsőségesen újjászületett Magyarország bölcsője mel lett állunk, ujjongva ölelem át vármegyém 48 as és független érzelmű népét, felsőiregi választóimat, a derék nagyszokolyiakat, regölyieket, őcsé- nyieket és minden magyarul gondolkodó polgárát s csak azt sajnálom, hogy a független, önálló magyar népköztársaság felépítésében csak korlátolt mértékben vehettem részt. Szekszárd, 1918. nov. 26. Hazafias üdvözlettel: Apponyi Rezső gróf.
