Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-30 / 35. szám

# XXVII. (XIII.) évfolyam. 35. szám. Szekszárd, 1917. augusztus 30. MVÁRNEGYE Él fl KÖZÉRDEK EMfizetM ár: fcfei évre ............16 k« ff é vre................. 8 > fc gved évit .... 4 » Egy iiim in ... . 16 WUr Hirdetési érek: Árverési hirdetések: 35 petit sorig I kor., további sor 30 f. — Nyilt- btfr: garmood soronként 40 Fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer : csütörtökön. Telefon szám : Főszerkesztő : 18. — Felelős szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11. Szcrkssztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám iá« küldendők a lapot érdeklő ősszm küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Adani utca 42. szám Az előfizetési penztk és hirdetések 14a Küldendők. Néptanítók, ka az előfizetést egész évre előre kekU- tflk, ? korona, f r&uartcsitá: Or. LEOPOLD KORNÉL feWós szerkeszt«: BODNAR ISTVÁN. FAfflunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztek. Jegyzetek. Nagy az elszörnyüködés kormányhoz közel álló körök­ben, hogy a király Wekerlét, a ki hét év óta minden aktiv po­litikától távol állott és szinte tudatosan elzárkózott, nevezte ki a beteg Eszterházy Móric he­lyébe miniszterelnöknek, nem pedig Andrássy Gyula grófot, aki a magyar politikai élet egyik legagilisabb vezérfia és aki ép­pen egyik nem utolsó tényezője # volt a három hónap előtt be­következett politikai krízisnek : Tisza István bukásának. Az inparlamentáris kormány élére egy kiváló kormányzati képességekkel biró, elsőrangú állam férfiú került ugyan, aki azonban nem tagja á parlament­nek és az utóbbi évek politikai mozgalmaiban egyáltalán részt nem vett. Bizon alkotmányos szempontból nem valami lélek­emelő ez a változás és minden alkotmányos eiv szerint, ha a parlamenti többség vezére tá­vozik, a kisebbség vezérének, aki az adott esetben nem más, mint Andrássy Gyula, kell az örök­séget átvennie, — Ebben tehát Andrássynak és híveinek telje­sen igazuk van. Andrássy nem tagadja, hogy nem rajta múlt, hogy nem ő lett a miniszter- elnök, sőt a hozzá legközelebb álló sajtóorgánum világosan rá­utal a helyzet fonákságára és megállapítja, hogy illetéktelen osztrák beavatkozás akadályozta meg az utolsó pillanatban gróf Andrássy kinevezését. Ugjr mondják, hogy osztrák ' és közös miniszterek léptek közbe és hiúsították meg An­drás sy kinevezését. A magyar politikát tehát Bécsből irányít­ják és bécsi körök befolyása érvényesült Wekerle kinevezte- tésénél. Ez semmi esetre sem örven­detes jelenség. Kiváncsian vár­juk, hogy a magyar állam ön­állóságát és parlamentáris önren­delkezési jogát bántó eme bécsi beavatkozást vissza fogják-e uta­sítani a függetlenségi és 48-as és a többi kormánypárt. Első­sorban pedig Andrássynak fel­szólalását várjuk a szeptember- benösszeülő parlamentben, hogy az illetéktelen és merész osztrák beavatkozás ellen a nála meg­szokott vehemenciával tiltakozzék. * Mi élénken emlékezünk rá, amikor egy-egy magyar állam­férfiú önérzetesen és méltóság­gal utasította vissza a parla­mentben a bécsiek illetéktelen beavatkozását Magyarország bel- ügyeibe. Az egyiket Bánffy Dezsőnek, a másikat Tisza Ist­vánnak hívták. Az előbbi Kál - noky külügyminiszter — Tisza István pedig mint miniszterel­nök Körber osztrák miniszter- elnök illegitim beavatkozását utasította vissza a képviselőház viharos tetszése és tapsai köz­ben. Az imponáló tiltakozást a hatalmas Kálnokynak bukása — Körbernek pedig meghátrálása követte. / i így festett abban az időben a kormánypárt, amikor a labanc szabadelvű, majd pedig munka­párt a talpára állott — persze nem szavakkal és frázisokkal dobálózva — hanem „tettekkel tényezőnek“ bizonyult, mint az komoly és felelős politikusok­hoz és pártokhoz illő. * , De elképzelhető-e Andrássy­nak és társainak erélyes fellé­pése Bécs ellen, amikor ők a közel múltban annyira sóvárog­tak Bécs után, annyiszor be­konferáltak Becsnek, nap-nap után annyi üzenetet vittek Bécsbe és mint az események bizonyít­ják, a bécsi manövrirozások ki­tünően sikerültek — Tisza bu­kását eredményezték. Hisz napnál világosabb, hogy gróf Tiszát Bécs buktatta meg és pedig Andrássyék rendsze­res offenzivát folytattak ellene Bécsben, egy cseppet sem vá­logatva a fegyverekben. Tiszá­nak óriási többsége volt a par­lamentben — és miután ide­haza mindenféle mesterkedés és személyes invektiva hiábavaló1- nak bizonyult, áttették a had­szintért Bécsbe és ugyanazon osztrák elemek, amelyek most Andrássy ellen fogtak össze, buktatták meg liszát. A négy hónap előtti osztrák beavatkozást — örömmel üdvö­zölték Andrássvék — a mostani azonban fáj nekik és ebben már vakmerő és perfid beavatkozást látnak a magyar ügyekbe. * A magyar belügyekbe való beavatkozásról • lévén szó, nem I kerülhette el a közfigyelmet, hogy Bécsnek tényleg bőséges oka volt Tiszát eltenni a láb alól és a magyar részről oda- nyujtott segítő kart ezen célra felhasználni. Tisza alatt a ma­gyar parlamentnek óriási tekin­télye és súlya volt * az egész világ előtt — Tisza beszédeit citálták Európa összes lapjai és Magyarország a világháború leg- : súlyosabb megpróbáltatásai köz­ben is, mint imponáló egységes nemzet és hatalom állott a vi­lág előtt. Tisza távozása ismét szóhoz juttatta Ausztriának a mi megbontásunkra törekvő és a mi állami életünk ellen agyar- kodó politikai tényezőit — a magyar kormány szavát és ál­lásfoglalását ezen vérlázitó osz­trák beavatkozás ellen, amely már Magyarország állami integri­tása ellen irányult, alig hal­lottuk. Alig távozott Tisza he-, lyéről, mint a fölszabadult ör­dögök, törtek ránk Ausztriából és már Magyarország feldara­bolásáról hangzottak el — eré­lyes visszautasítás nélkül — ismételt felszólalások az osztrák parlamentben. / * Azt, hogy Andrássy helyett Wekerle lett miniszterelnök, az ország érdekében nem kell saj­nálni. Wekerle higgadtabb ál- lamférfiu, mint Andrássy, men­tes személyeskedő elfogultság­tól. A kormányzás művészeté­nek régi mestere-és gazdasági, pénzügyi kérdésekben a leghatal­masabb szaktekintélyek közé tar­tozik. Már pedig a pártok és politikusok szubjektív érdeke fölé helyezendő az ország sorsa és jövője, különösen pedig a mos­tani válságos időkben. Az ország gazdasági helyzete, pénzügyi ereje és felkészültsége, financziális ellentálló és telje­sítő képessége bírnak ma döntő jelentőséggel és hogy Wekerle került a kormány élére, azt je­lenti, hogy ezen életbevágó fon­tosságú kérdések ismét vissza­nyerték a maguk jelentőségét. Az üj kormány alatt ugyanis ,— mintha a világháború már rég elmúlt volna — másról, mint az egyedül üdvözítő álta­lános, egyenlő és titkos választó­jogról nem volt szó; Az ösz- szes miniszterek, pártvezérek és politikusok egyedül erről a kér­désről regéltek. A jogkiterjesz­tés bármennyire fontos — mi­csoda politikai erőt képvisel egy gazdaságilag összeroppant or­szág-? Wekerle vállalkozása az ország pénzügyi hitele és gaz­dasági fejlődése szempontjából — ami egész állami életünknek a gerincét képezi — örvende­tes értékgyarapodást jelent és reméljük, hogy Wekerle — pó­tolva a mulasztást — szavának súlyával és ha kell öklének ere­jével meg fog semmisíteni min­den törekvést; mely akár a tria- lizmus, akár pedig a föderaliz­mus szolgálatában áll.. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Arz mai jelentése. Budapest, augusztus 29. Keleti hadszíntér. Mackensen vezértábornagy had - csoportja : Foksaninál harcoló szövet­ségeseink tegnap rohammal elfoglalták Muncolul falat és az ellenséget a ! helységtől északra fekvő magaslato­kon át visszavetették. A zsákmány több, mint 1000 fogoly, 3 ágyat és 50 géppuskát tesz ki. József főherceg vezérezredes arc­vonala: A Putna és a Susita-völgy- ben román osztagok eredméfiytelenül i tapogatóztak előre. — Ocnától délre | osztrák-magyar és német csapatok : elragadtak az ellenségtől egy magas - I latot. 00U foglyot szállítottunk be; ! ellentámadásokat visszavertünk. Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: Nem történt különös ese­mény. Olasz hadszíntér: A 11-ik Isonzó csata küzdelmei tegnap különös hevességet értek el. Az olasz támadás dühe még’ erősebb volt, mint az előző napokon. A győ­zelem kétséget kizárólag a mi fegy­vereinké volt. A Bainsica—Heiligen- geisti fensikon az ellenséges táma­dás ereje, melyet minden kaliberű ütegek pazarló tüzelése támogatott, mindenekelőtt a Kali és a Podoles- cei terület ellen irányult, órák hoaz- szat tartó súlyos harcokban vitézeink fejesen megtartották fölényüket az erősítésekkel szakadatlanul táplált ellenséges tömegekkel szemben. Az utolsó olasz támadást késő éjjel ver­tük vissza. Különösen hevesen tom­bolt ’a harc a Monte San Gabriele birtokáért, melyért már napok óta heves küzdelmek folynak. Midőn az esti órákban az északi lejtőn egy olasz hadcsoportnak sikerült állá­sainkba behatolni, a 20. (Nenszan- decz), 34. (Kassa) és 87. (Cilii) ez­red ellentámadást kezdett és felmor­zsolta. Egy olasz törzstisztet és 200 főnyi legénységet ejtettünk foglyul, egy másik támadást a Monte Saü Gábrielétől északkeletre, melyet köz­vetlenül éjfél -előtt tüzérségi előké­szítés nélkül indítottak, tüzűikben fojtottak el. Egy hatalmas olasz tá­madó hullám Görztő! keletre és a Wippach-völgytől északra akart utat törni. Hat órás tüzérségi előkészítés után délben az ellenséges gyalogság tört előre vonalaink ellen. Az ellen­séget a görzi temetőnél cs Grazig- nénál ütegeink kiváló hatása, ame­lyeket általában nagy rész illeti a tegnapi sikerekből, hátrálásra kény- szeritette, San Marconái ellenben az ellenséget csak emberember elleni elkeseredett küzdelemben tudtuk visz- \ Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents