Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-08-30 / 35. szám

TOLNÁ VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK szaverni, a melyben különösen az észak-csehországi második vadász­zászlóalj és a 96-ik horvát gyalog­ezred harcosai tűntek ki. Szűk harci területen itt 7 olasz ezredből ejtet­tünk foglyokat. A Karszt fensikon nagyobb harci j tevékenységre nem került a sor. Triesztet ismét meg­támadták az ohsz repülők, a vá­rosra dobott bombák említésre méltó kárt nem okoztak. / A vezérkar fönöxe. Alnémet nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, augusztus 29. Nyugati hadszíntér. A viharos, esős időjárás követ­keztében a tüztevékenység csaknem mindenütt szűk határok között ma­radt. Számos felderítő előretörésünk foglyokat es zsákmányt eredménye zett. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Flandriában, Langemarck és Holle- becke között este faléledt a tüzér­ségi harc. Egy előretörésünk kive­tette az angolokat a Fresenbergtől délkeletre elért behorpadásból. A német trónörökös harcvonala : Verdűn előtt a tüzérségek tevékeny­sége csak a Maas keleti partján, Beaumont és Damloup között volt erősebb. Albert Württemberg! herceg harc- vonala: Viszonzásul Thiaucourt lö­véséért, Naviant aux Prést és Pont a Moussont nagy távolságból tűz alá vettük. „ Keleti hadszíntér. Lipót bajor herceg vezórtábornagy harcvonala : Nem volt nagyobb harci tevékenység. József főherceg vezérezredes harc­vonala : Az Ojtozi völgy mind a két oldalán sziléziai és ösztrák-magyar csapatok néhány magaslatot roham­mal elfoglaltak és Brosestitől észak­keletre erős ellentámadásokat vissza­vertek. Több, mint 600 foglyot szál­lítottunk be. A Casinu és Putna völ­gyek közötti hegyi arcvonal ellen a románok több helyen előretörtek, anélkül azonban, hogy eredményt értek volna el. Mackensen vezértábornagy arcvo­nala : A középső Szerethtől nyugatra fekvő hegykoszoruban hatásos tüzér­ségi előkészítés után porosz,-.szász és mecklenburgi zászlóaljak utcai harcban elfoglalták Muncelult. — A megvert ellenséget a Susita-völgy mindkét oldalán több vonalon át észak felé visszavetették. A támadás len­dületén a5 erős orosz-román ellen- támadások megtörtek. Az ellenség több, mint 1000 foglyot és 3 ágyút, 15 géppuskát vesztett és érzékeny veszteségeket szenvedett. A Foksani- Adjuduluni Nou vasútvonaltól ke­letre a tüzérségek harci tevékeny­sége élénk volt. Macedón arcvonal: A tüztevékenység sokkal élénkebb volt, mint az utóbbi időben. Külö­nösen a Vardar és a Doiran-tó kö­zött. A Nidza Planina lejtőjén elő­téri csatározások a bolgárokra nézve eredményesen végződtek. Ludendorf, első főszállásmester. 2. ______________ Rn blóSylikossái Varsádon. Idősb Góbét Jánosné varsádi lakos folyó hó 21-én éjjel erős kutyauga­tásra ébredt fel. A konyhából ki­nézve látta, hogy valaki az istálló­ban villanylámpásával vizsgálódik. Felébresztette a konyhában alvó fiát Jánost, aki puszta kézzel kiugrott az udvarra és eléje állt a menekülő félben levő betörőknek, akik hárman, voltak. Az egyik betörő kisurrant az ud­varból es a szom-zéd hrzbó! vasvil- lát hozott ár, hogy a fiatal gszdát leüsse, de erre nem volt szükség, mert a más k betörő ezalatt 3 re volverlövéss-ó Góbéit leteritette. Az egyik 'lövés i mellét súrolta, a má­sik a karját találta, a harmadik a fejébe hatolt és rögtöni halált oko­zott. A tettesek elmenekültek, beha­toltak a távolabb lakó Kniesz Hen­rid udvarába, 'ahol a lovakat be akarták fogni, de nem tudták, mert Kniesz Henrik lovai idegent nem eresztenek maguk mellé. Innen Hel­ler József házába mentek, ahol a lovakat befogták Kniesz magákkal vitt kocsijába és Szabaton-puszta irá­nyában elmenekültek. Reich Oszkár főszolgabiró, akinek az esetet Linde Gyula jelen­tette, a csendörség utján "nagyará­nyú intézkedéseket tett a rablók kéz- rekeritésére, akik térdig érő sötét köpenyeget, kisszélü kalapot és pat­kós katonacipőt viselnek. A főszolga­bíró maga is a menekülők üldözé­sére indult^akik minden walószinü- ség szerint a hírhedt uzdi nagy víz­mosásban vonták meg magukat. A nyomozás második napján vé letlenül Gyünkre érkezett szemle ut­ján Hamza csendőr őrnagy, ami ter­mészetesen óriási segítség volt a nyomozást vezető Reich főszolgabíró­nak, kinek kérésére Tamásiból át­jött Baranyai ' helyettes szakaszpa­rancsnok is. Hamza őrnagy Szekszárdról 18 csendőrt rendelt Uzdra, hol a nyo­mozás főhadiszállása volt, ezenkívül gróf Salm huszárfőhadnagy 20 em­bert bocsátott rendelkezésre a nagy­dorogi munkásszázadból. Igen nagy apparátussal aztán iz­galmas hajsza kezdődött, melynek vezetői és közegei bizony nem sokat aludtak 48 óra alatt, de meg is volt az eredmény, mert éppen két napra a tett, elkövetése után elfogták a gyilkost. A gyanú ugyanis kezdettől fogva egy Gerlicze Ferenc (Garda) vulgo Ferkó nevii rovott múltú fegyveres csavargóra irányult, aki, mint szél­hámos a hatóság előtt ismeretes, töb­bek közt főhadnagyi egyenruhában elment a tamásii szolgabirói hiva­talba és onnan ellopta a hivatali pe­csétet. Volt neki kézi-nyomdája, vil­lanylámpája (Gőbelné azt állítja., hogy a gyilkos azzal világított) és gazdag ruhatára. „Ferkó“ — mert igy ismeri min­denki — a szoruló háló elől Kajda csőn egyik szeretőjénél rejtőzködött (nagy Don Juan volt), egy másik asszony azonban elárulta az éppen arra járó Luczó pinczehelyi őrmes­ternek, aki percnyi habozás nélkül egymaga meglepte és elfogta a ve­szedelmes, erős gonasztevőt. Megkötözve elvitte a községházára és ott vallatni kezdte. Gerlicze be: vallotta, hogy a tett éjjelén Varsá­don járt, hogy egy 10*—-12 katona­szökevényből álló banda fője, társai val 12 érakor az uzdi csárdánál van találkozója. Ajánlkozott, hogy oda vezeti a csendőrt. (A gyilkosságot tagadta, de az áldozat fejében talált golyóhoz való revolver nála volt.) Luczó azonban erre egyedül nem vállalkozhatott. Ép végszóra odaér­kezett két lovascsendőr járőr. Luczó az egyiknek átadta a foglyot, a töb­biekkel pedig, négyen elindultak az uzdi csárdához, hogy a többi rablót elfogják. Valószinü, hogy a raffinált gaz ember csak el akarta távolítani a sok csendőrt, hogy egyedül marad­jon Morvay lovasőrmesterrel, a ki már egyszer rálőtt, de elhibázta és igy talán rósz lövőnek tarthatta. Alig, hogy a többi csendőrök el­távoztak, Gerlicze kérte ,az őrmes­tert, eressze ki egy percre az ud­varra. Az őrmester beleegyezett, de figyelmeztette, ha szökni próbál, agyonlövi. Ennek dacára, mihelyt kiléptek az udvarra, teljes erővel nekiiramodott a kerítés mellett levő trágyadombnak, melyen át keresztül ugorhatta volna a palánkot. Morvay bonban résen volt és hátulról azonnal fejbe lőtte. Ezzel megszabadított egy nagy vidéke’t állandó veszedelemtől, de sajnos, nagyszabású nyomozás útját vágta el a sikerült lövéssel. Kajdacson I általános nagy örömet keltett a Ferkó halála. Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás is meghívta Hamza őrnagyot és gratulált neki az ered ményhez ügy az áldozat, mint a tettes boncolásához kiszállt a bírósági boncoló bizottság. Érdekes, hogy a halai oka orvosilag mindkettőnél teljesen ugyanaz és a második lövés pontosan 48 órára az első után csattant el. Tehát valósággal „sze­met szemért". „Fogat fogért". A vidéken nagy tetszést keltett a szemmel láthatólag nálunk szo­katlan eréllyel és buzgósággal foly­tatott hatósági gyors munka, mely­nek eseményei szinte „Schlag-, auf Schlag“ követték egymást egész a csattanóig, mely természetesen nem befejezés, mert a csendőr'ségre most még a társak összeszedése vár, a mely nehezebb munka lesz az eddigi érdekes és izgalmas hajszánál. Meg kell emliteni, hogy közben sok más nem kívánatos elem, szö­kött fogoly, cigány is kézrekerült. w. Kérelem a zágrábi üzletvezetöséghez. Hálásan emlékezünk vissza arra a jóidulatra és figyelemre, amelyet a zágrábi üzletvezető­ség, amikor a mi vonalunk még oda tartozott, a mi vidékünk és közönségünk érdekei iránt ta­núsított. Ezért , hisszük, hogy nem fog elzárkózni a jelenlegi súlyos forgalmi viszonyok némi enyhítését célzó és itt követ­kező kérelmünk teljesítése elől. Tudvalevő, hogy a bátaszék— szekszárdi vonalon Budapestre utazó közönséget számos eset­ben Sárbogárdon — túlzsúfolt­ság miatt — már föl sem ve-' szik a vonatra és kénytelen az ottani mizerábilis helyiségekben a két órai várakozási időt éjfél- utánig, vagyis 10—12 órával meghosszabbítani. A vonatoknak túlzsúfoltsága abból származik, hogy mire Fiume, Zágráb, Ka­posvár, Pécs, Dombóvár stb. ál­lomásokról Sárbogárdra érkezik, már nem marad hely a Sárbo­gárdon felszállni kívánó, rend­szerint igen nagy szánni utasok számára. Ezen a bajon úgy lehetne segíteni, ha Sárbogárdon rend­szeresen 3 üres waggon állana rendelkezésre, amelyet a Sárbo­gárdon felszálló utasokkal a be­érkező budapesti vonathoz csa­tolnának és az éjjeli vonat ezt a 3 kocsit ismét visszahozhatná Sárbogárdra. Nagyon jól tudjuk, hogy a háború alatt mérsékelni kell az igényeket, tudjuk azt is, hogy igen kevés a mozdony, de 3 vasúti kocsi könnyen kapható és ezzel megszabadulna a sárbo­gárdi állomás, melynek váró­helyisége úgyis nemcsak szűk, de kriminális állapotban van (köztisztasági stb. szempontból) az utazó közönségnek sokszor életveszélyes összezsufolásától. Szekszárd és vidékének nagy közönsége azt a kis figyelmet, hogy Budapestre legalább egy­szer naponként felutazhassék és ne kelljen Sárbogárdon a leg­kínosabb körülmények között vesztegelnie és megkiméltessék a túlzsúfolt vonatról való leszállit- tatásoktól — valóban megérde­melné. Ajánljuk közérdekű felszóla­lásunkat a zágrábi üzletvezető­ség nagybecsű jóindulatába. HÍREK. — Személyi hirek. Dr. Appoiuji Rezső gróf főispán kedden este a fő­városból visszaérkezett Szekszárdra. Pirkner János nyug. miniszteri tanácsos, országgyűlési képviselő,’ mint az Országos Vörös-Kere szt Egyesület főmegbizott helyettessé ma Szekszárdra érkezik, hogy a Vörös- kereszt kórházat meglátogassa. Dr. Pesthy Pál törvényszéki el­nök szabadságából hazaérkezett és hivatala vezetését Áldor Ödön ta­nácselnöktől újból átvette. — Katonai kinevezés és kitünte­tik Kálmán János kultúrmérnök, Kálmán Károly szekszárd-belvárosi rk. tanitó fia, aki a 17. honvéd gya­logezrednél, mint népfelkelő zászlós tett szolgálatot, a folyó augusztus havi katonai kinevezések alkalmával hadnaggyá lett kinevezve, egyúttal az ezredtörzsnél tett fontos szolgála tainak jutalmául, a kis arany vitéz- ségi éremmel s a Károly-csapat- - kereszttel dekoráltatott. — Előléptetett tanárok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter László •Géza szekszárdi állami főgimnáziumi tanárt a VII. fizetési osztályba, Szmodics Zoltán dombóvári főgim­náziumi tanárt pedig a VIII. fizetési osztályba nevezte ki. — Katonai előléptetések. A király Haidekker Károly Ludovika Aka­démiai növendéket, dr. Haidekker Béla ügyvéd és földbirtokos fiát hon­védhuszár hadnaggyá, Ágoston Ist­ván hadnagyot pedig — néhai Ágos­ton István kir. táblai bíró fiát — főhadnaggyá nevezte ki. — Behívott tábori lelkészek. Berta. Antal tolnai és Mayerhoí bonyhádi káplánok ' tábori lelkész i szolgálatra behívattak. A pócsegy- házmegyéből behívott lelkészek száma ezzel 41-re emelkedett. — Hadnagyi kinevezés. A király Hock István, 17. gyalogezredbeli * zászlóst, Hock István szekszárdi vas­úti állomásfőnök fiát, ki már egy év óta a román harctéren küzd, liad- nftggyá nevezte ki. — Első szentmise. Dicenty Gyula folyó évi szeptember hó 2-án dél­előtt 10 órakor mutatja be első szent­miséjét a szekszárdi belvárosi tem­plomban. — Kitüntetett főhadnagy. Mura- közy Béla m. kir. 19. honvédgya- logezredbeü főhadnagy, vármegyénk szülötte, Muraközy László volt gyönki vezelőjárásbiró, nyug. kir. Ítélőtáblái biró fia, aki még 1914. évi október hó 1-én a szerbiai har­cokban kapott súlyos tüdőlövós foly­tán életveszélyesen megsebesült, a déli harctéren tanúsított kiválóan hősies magatartásáért a kardokkal díszített harmadosztályú katonai ér­demkereszttel tüntettetett ki. — Kántortanitóválasztás. Früh­wirth Géza c. kanonok, kerületi esperes elnöklésével az iskolaszék egyhangúlag Stark Mihály puszta- szemesi kántortanitót választotta meg a hősi halált halt Gyomlai József helyére. — Egyházmegyei közgyűlés. A külső somogyi ref. egyházmegye a napokban tartotta évi rendes köz gyűlését Tabon, az evangélikusok templomáben, Kálmán Gyula esperes és Kiss Ernő dr. gondnok elnöklésé­vel. A gyűlést megelőző istentisztele­ten Kálmán Gyula esperes megható imát, Vince Elek lelkész magasszin- vonalu predikácót mondott’ Azután Kiss Ernő dr. gondnok megnyitván a közgyűlést, meleg szavakkal üdvözölte Kálmán Gyula esperest, kinek Ferenc József király, kevés­sel halála előtt, a Ftrenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. A né­pes gyűlés meleg szeretettel ünne­pelte érdemes esperesét, ki az üd­vözlést megindultan köszönte meg. _________1917. augusztus 30.

Next

/
Thumbnails
Contents