Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-18 / 3. szám

2. T0LNAYAIME6YE M a KÖZÉRDEK 1917. január 18^ hatóságok első -tisztviselőjét feljogo­sítja arra, hogy a törvényhatóságaik területén összeirt házi készletek alap­ján állapítsák meg as egyes fej ada gokat s ott, ahol fölösleg van, a a fölös készletek a hiányok pótlására használtassanak fel akként, hogy a fölös mennyiségek ne bordassanak össze, hanem az, aki annak átvéte­lére jogosult, utalványt kapjon a fölös készlettel redelkezőkhöz s a maga részére szükséges mennyiséget hatóságilag megállapított maximális áron közvetlenül átvehesse. Ezen főiül a küzélelmezésihivatal elnöke utasította a törvényhatóságok első tisztviselőjét arra is, hogy figye­lembe tartsák azt, hogy a faiusi bevásárlók is nagy részben a váro- sokbán szokták beszerezni szükség­leteiket és igy figyelemmel kell lenni arra is, hogy ezek a szük­ségletek is kie'égithetük legyenek. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Keleti hadszíntér. Budapest, január 17 Mackensen vezértábornagy hid J csoportja : Vadeninél előre tolt ozmán J biztosító csapatokat tuiuyotnó ellen- j séges erők elől a tőbiztositó vonalra vettük vissza. Az ellenség egy tá j madását Vadenitő! nyugatra mintegy két kilométernyire' levő állásaink el­len, zárótüzünkkel megállítottuk. — József főherceg vezérezredes harc­vonala: A Casinn és a-Susita völgy között az oroszok és románok nagy j erőkkel támadásba mentek át. Az ellenségnek sikerült az egyik magas I laton lábát megvetnie, mig az arc- < vonal több részén mindenütt teljesen visszavertük. — Lipót bajor herceg vezértábornagy hadseiegarevonala: A Császári és királyi csapatoknál nem volt jelentős esemény. Olasz hadszíntér. A Karszt fensikon és a VVippach völgyében a tüzérségi tevékenység ismét feléledt. Délkeleti hadszíntér. A helyzet változatlan. Hilfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Nyugati hadszíntér. Berlin, január 17. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Az arcvonal több pontján a tüzér- ! ségi harc hevessége növekedett. Az ■ Ypern hajlásban egy ellenséges vál- j lalkozást ütegeink csirájában elfőj - ! tottak. Járőreink sikeres vállalkozá­saikkal Le Sarsnál, Gueudecourtnál és Peronétól nyugatra 27 foglyot és sgy géppuskát szállítottak be. — A trónörökös hadcsoportja: Hannoveri gyalogosok és utászok a Combres magaslatokon véghezvitt hatásos rob­bantás ntán benyomultak az ellensé­ges állásba, leverték az árok vé­dőit és több fogollyal tértek vissza vonalaikba. Keleti hadszíntér. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala : A heves tüzérségi tüzet délután orosz támadások követték a Smorgontól délre levő állásaink el­len, amelyeket visszavertünk. A kes­keny arcvonalon benyomult ellensé­get visszavetettük. Az állást teljes egészében tartjuk. Számtalan orosz halott borítja a támadás területét. Az éj folyamán több ponton vona­laink ellen előnyomuló földerítő osz­tagokat és portyázó különítményeket utasítottunk vissza. — József főher­ceg vezérezredes arcvonal: A keleti Kárpátok oan német vadászok cso­portjai az Aranyos-Besztercétől észak­ra a Cnmanón több oroszt és egy géppuskát hoztak be az ellenséges árkokból. A Casinu és a Susita- völgy között az oroszok és románok az utolsó harcokban elragadott ma­gaslati állásuk ellen nagy tömegek­kel elkeseredetten folytatták táma­dásaikat. Az egyik kupon sikerült lábukat megvetniük. — Valamennyi többi ponton nagy veszteségük mel­lett véresen ,visszavertük őket. — Mackensen vezértábornagy hadcso­portja : A Braila és Gaiac közt el­terülő mocsaras lapályon előretolt török őrségek Vadeninél túlnyomó ellenséges erők elől visszavonultak a fő biztositó vonalba. La Burtea ellen előnyomuló orosz osztagokat tüzér­ségi tűzzel megállásra kényszeritet- tünk. Macedón arcvonal: Különösebb esemény nem történt. * Noha december havában a kedve­zőtlen időjárási viszonyok a repülő­tevékenységet lényegesen korlátoz­ták, repülőink és elhárító alakulá saink mégis tetemes veszteséget okoz­tak az ellenségnek. Mi 17 repülő­gépet vesztettünk, ellenfeleink 06 repülőgépet. Légiharcban elpusztí­tottunk 48-at, a földről lelőttünk 16 ot, kényszerű leszállás folytán el­vesztettek kettőt. Ezekből 22 gép birtokunkban van, mig vonalainkon túl 44 repülőgép lezuhanását figyel­tük meg. Ludendorf, első főszállásmester, A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnamegyei Takarék és Hitel­bankhoz : Szekszárdi póstahivatal személyzete .... 1540 Gauzer Ádárn, Szskszárd 10'— K 25'40 Eddigi gyűjtés : 4185 34 összesen : 4210 74 HÍREK. — Személyi hir. Simontsits Ele­mér, a képviselőház alelnöke, a köz­ponti hatalmak parlamenti elnökei­nek tanácskozására, Siklóssy László dr. titkár kíséretében e hó 18 án Berlinbe utazik, ahol a magyar kép­viselőhöz elnökségét képviselendő — Simontsits Elemér Becsben talál­kozni fog az osztrák, bolgár és tö­rök parlamentek elnökeivel és velők együtt uazi-k a német vasutak által rendelkezésre bocsátott szalonkocsi' ban Berlinbe, ahonnét 22-én érkezik vissza Budapestre, ahol a képviselő­ház üléseit aznap ismét megkezdik. — Kitüntetés. A komáromi árkász pótszázad parancsnokságának érte­sítése szerint Haas Frigyes mucsfai tartalékos szakaszvezető az elensóg előtt tanúsított vitéz magatartásáért a II. osztályú vitézségi érmet kapta. — Hadbírói kinevezés. A király Rútkay László dr. 17. honvédgyalog- ezredbeli égé vés önkéntes szakasz- ve­zetőt főhadnagy-hadbíróvá nevezte ki. — Uj zászlós A király Hívért József cs. és. kir. 26. vadászgyalog- ezredbeli hadapródot, Hívért Ignác szekszárdi magánzó fiát, zászlóssá nevezte ki. — Plébánia csere. A megyés­püspök megengedte, hogy Kristóf József koc solai és Polgár János felső mindszenti lelkész plébániát cserél­jenek. — Küldöttség a főispánnál. A vülgy­ségi járás 20 bizottsági tagjából ala­kult küldöttsége hétfőn tisztelgett Kovács Sebestény Endre főispán és Forster Zoltán alispánnál azzal a kérelemmel, hogy a megüresedett fcszolgabirói álásra a járás iközönsé- gének óhajához képest, Perczcl Dezső vármegyei jegyzőnek megválasztását elősegíteni szívesek legyenek, Eibach Ödön volt a küldöttség szónoka, aki hivatkozva ezen ügyben megtartott járási értekezlet határozatára, külö­nösen hagsulyozta a völgység! j írás rokonszenvet a jelölt személye és mély kegyeletét az elhunyt édes atyja em­léke iránt, akinek érdemei örökké felejthetetlenek maradnak e járás közönsége előtt. Úgy a főispán, mint az alispán szívesen fogadták a kül­döttséget és kijelentették, hogy rajta lesznek, miképp ezen kérdés az ösz- szes idevágó szempontok figyelembe­vételével, a közérdek kívánalmai szerint nyerjen elintézést. — Megszűnt szindikátus. A Magyar Általános Hitelbank, amely alap­tőkéjét december hó 22 én 100,000 darab uj részvény kibocsajtásával, 120 millió koronára emelte fel, a régi részvényesek által esetleg át nem vett részvények átvételét egy szindi­kátus utján biztosította. — Ezen szindikátus, melynek tagjai Becsben : a Rotschild cég, a Credit Anstalt és a Boden Credit-Anstalt, Berlinben pe dig : a Bleichröder cég és a Oisconto Gesellschaft voltak és amelyben a 'lolnamegyei Takarék és Hitel­bankot is az a megtiszteltetés érte, hogy abban részt vehetett, — a ki- bocsájtási művelet lebonyolításával, máris feloszlott. — A bíróság köréből. Az igazság­ügyminiszter Valkó István dr. duna- földvári járásbirósági jegyzőt önnálló működési köriéi ruházta fel, Sígora Lajos Atilla dr. dombóvári járás- birósági jegyzőt pedig a dombóvári já­rásbíróság mellett alkalmazott ügyész­ségi megbízott állandó helyetteséül rendelte ki. — Hős 44-es egészségügyi zázslós. A király Pelczer Pál 44-es egész- ségügyi zászlósnak az- ellenség előtt tanúsított vitéz önfeláldozó szolgála­táért a koronás arany érdemkeresz­tet adományozta. Busói Mihály hat úruájo* — Irta: Bodnár István. — Incze főhadnagy ur magát pecke­sen kihúzva, vezette a fölvirágozott menetszázadot a vasúthoz. Elől ka­tonabanda recsegtette a magyarnak csúfolt-divatos katonanótákat. Oldalt egy sereg gyerek lépkedett. Hátul pedig beláthatatlan sokaság verte föl a port, akárcsak az elemózsiával megrakott trén. A szép szál borsodi magyar gye­rekek nagy hódítást tettek a kis dunántúli városban, a hova béke­időben azért nem építtetett kaszár­nyát s engedett be katonaságot az előretekintő városi tanács és kép­viselőtestület, mert egyeseknek vagy a saját feleségük volt szép, vagy talán a bentfentesebbeknek, a — másoké ......... Fö l is volt cifrázva lobogóval, zöld ággal, virággal az egész vonat és sok menyecskének könnyesebb volt a szeme, mint pár hónappal ez­előtt, a mikor a saját „embörétül“ búcsúzott. Hát az a sok eleség, a mit összebordtak annak az egy szá­zadnak ?! Egy zászlóalj is eléldegél­hetne rajta jó egy hétig. — A sok szivar, cigaretta pedig egy hónapra is elég lesz. A pintes üvegekben, csutorákban, sőt a fertályakós cso- bolyócskákban utánuk cepelt jó kis borocskáról nem is szólok. No ennek a mennyisége, meg a minémüsége * Megjelent a Budapesti Hírlapba« is. már ő rajtuk is kezd meglátszani, pedig azt mondják, a hegyaljai és borsodi gyerekek gyomra elég ellen­álló, mert gyerekkortól kezdve bor­kővel van kitapacirozva. Incze főhadnagy ur tehát elkezdte hangosan sürgetni a beszállást. S maga is kereste össze-vissza a pu­cérját, a boldvai Bagói Mihályt, a kit már jó előre kiküldött a tiszti bagázsiával. — Miska, Mihály ! — kiabált itt is, amott is. De a pucért elnyelte a föld. Nincs sehol. Végre a főhadnagy bekiáltott a vonat végéhez csatolt tiszti kocsiba is : — Mihály .. . — Csi-csi-csi-csi csitt — hangzott valami csicserékelő hang belülről. — Micsoda? Miska! — Csi-csi-csitt ... — Ejnye, te gazember! — Csi... — volt a pucér egyre halkuló válasza, mig végre már «sut­togásba olvadt csengése szavá­nak*... De a főhadnagy erre is olyan méregbe jött, hogy beugrott a kocsiba azzal az eltökélt szándék­kal, hogy menten nyakon teremti a magáról megfeledkezett, bizonyára szemtelenül részeg kutyamosót. De Bagói kivágta valahogy ma­gát. Mert a főhadnagy villámló sza­vai után, a várt csattanás nem kö­vetkezett be. Sőt e helyett a fő­hadnagy harsogó kacajjal lépett ki a kupéból s a nevetéstől oldalához kapkodva, magyarázgatott valamit a többi tisztnek. Közben más oldalról is érdeklődni kezdtek Bagói barátunk személyi­sége iránt. Egy egy fehér cseléd innen is, onnan is elébb félénken, majd min­dig bátrabban hangoztatni, hangoz tatni kezdte a Bagói nevet. Végre már hárman négyen is egy­másmellé verődtek s mindig epedőbb, nyögdécselőbb lett a szózat: Bagói, Bagói Mihály I Hol a Bapol ? Nem látták a Baglot ... V De Bagói Mihály meg se kukkant... Helyette mint a kitörni készülő vihar előszele, egy vékony női hang hárfázott bele az általános zűrzavarba, könyökével oldalba taszítván női szomszédját, egy izgatott, kipirult arcú leányzóból imigyen tört ki a szó : — Hé, lelkem, hát maga mit akar azzal a Bagollal ? — Én? Nekem — unokabátyám ! — Nekem meg, ba tudni akarja, a — testvérem! — Az ám, mint nekem, szólalt meg a harmadik hang. — Meg, mint nekem, — furako- dott közbe a negyedik. — Mit, hát talán a maga — baglact — Bizonyosan a magáé. — Az is lehet. De különben mind­járt meglássuk, hogy kié: Bagói, Bagói ! — Micsoda ? Ki keresi itt az — én Baglomat ? — vágott közbe biz­tos, határozott föllépéssel egy ötödik kalapos dáma, a felsőbb szobaleányi karhoz tartozó nőszemély s mindjárt oda fordult diadalmaskodó hangon az őrmesterhez: — őrmester ur, magának mindent kell tudni, mondja meg nekem, merre van a — Bagói ? — Bagói ? Tudja a — bagói! Különben melyik Bagói ? — Hát a Mihály, a Bagói Mihály... — Ja, a Bagói Mihály! Ezzel el­kiáltotta hatalmas, ama bizonyos stenj tori hangon: — Bagói ! Infanteriszt Bagói, zu mir . ,. Csapjon beléd a menkő, gyere már, egy félórája huhogják a neved! $ Bagói azonban meg se nyikkant. ... Közben elindult a vonat. A mire hirtelen felpattant az utolsó tiszti kocsi közép átjáró ajtaja. Lát­hatóvá lett Bagói Mihály. Erre aztán az őt óhajtó női részen kitört a vihar: — Te Bagói ... szemtelen Bagói .. . cudar Bagói .„ átkozott Bagói... Ő azonban hatalmas hangjával tulorditojta valamennyit: — Julcsa, Panni, Sári, Böske és — Evelin! Nem volt időm, hogy itt most egyenként búcsút vegyek tő­letek. isten áldjon meg tehát benne­teket igy — sommáson ... Köszö­nöm a sok libacombot, récepecsenyét, a sok jeges italt, meg a többi hoz­zám való apró és nagyobb szívessé­geteket. Itt hagylak öt kis családom, én kis árváim. Vigasztaljátok egy- másl és eggiill sirassatok meg. ha mégha ...

Next

/
Thumbnails
Contents