Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-24 / 21. szám
21. szám Szekszárd, 1917. május 24. XXV11. (XIII.) évfolyam. Előfizetési ár: •féu évre . , Ki évre . . . Hegyed érre , Un szám ám IC toron* 8 > 4 * 16 Kilét Hirdetési árak : Árverési hirdetések: 35 petit sorig I kor., további sor 30 I. — Nyilt- tár: ganoond soronként 40 fillér. rCszwfceszté: Dr. LEOPOLD KORNÉL POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkiní egyszer : csütörtökön. Szerkesztősét;: Bezerédj István-utca 5. sxám. lé« küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Klsdóhiyatai: Béri Balog Ádám utca 42. szám A_z előfizetési pénzek és hirdetitek M« küldendők. Telefon szám: Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11.Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Néptanítók, ka *i előfizetést egész évre elSre beküldik, s korona. Laptulajdonosok a szerkesztők. És megújítod a föld színét. Irta: dr. Magyarász Ferenc. A zsoltárosnak eme szavait j az anyaszentegyház teljes jog- j gal alkalmazza arra a nagy lelki ! megújhodásra, amelynek forrása ; ott buzogott abban a teremben, ; hol a Szentlélek kegyelme az apostolokra ömlött s amelynek j áradata áldásosán borította be | az egész földkerekséget. Megújult a földek színe, mihelyt belevetették az evangéliumnak magvát, mihelyt beléje plántálták a szent keresztnek áldott fáját. Uj eszmék indultak hóditó körútra, uj világosságot árasztva napkelet felől. A szellemek egy merőben uj kultúrát láttak szemük előtt kifejlődni, egy kultúrát, mely végtelenül szerencsés kézzel kiválogatott a régi klasz- szikus műveltségből mindent, ami benne igazán ép és szép volt, amiben volt erő, hogy élni tudjon ; egy uj kultúra keletkezett, mely nem ismert nemzeti és politikai, faji cs nyelvi korlátokat, hanem egyetemes volt céljaiban és eszközeiben, eredményeiben és hatásaiban, követőinek számában és fönnmaradásának időtartamában egyaránt. És uj erkölcsi világrend hó- | ditotta meg a sziveket. Amulva j nézett az ember abba a sugárkévébe, mély megaranyozta az evangéliumi törvényt. Amit eddig kiváltságos elmék is csak óhajtva sejtettek, azt most a gyermekajkak tisztán és világosan hirdetik és vallják s azokért az erényekért, amelyeket a Szokrateszek és Piátok nem ismertek, most milliók bátran mennek a halálba. Az uj kultúrának, az uj erkölcsi világrendnek neve: kereszténység. És ennek a kereszténységnek születésenapja a pünkösdi ünnep, amikor az Isten teremtő ereje lelket lehelt abba az egyházba, melynek teste, szervei, vérkeringése már eddig is megvoltak. S a népek és nemzetek, a melyek ebbe az uj szellemi világba, ebbe az erkölcsi megújhodásba bele tudtak illeszkedni, amelyek igazi pünkösdi nemzetekké tudtak válni, az Isten kegyelméből s a Lélek erejével fönn is maradtak, szembe is szálltak az enyészettel s legyűrték, meggyőztek minden külső és belső ellenséget. Szenvedtek, véreztek, mert vér a színe a pünkösdnek, — de élnek! . . . Vér a szine a pünkösdnek. Vér folyik most is, vér öntözi az olajfát, amelynek ága majd a békét fogja jelenteni minekünk. Hát ez a véres pünkösd meg- ujitja-e vájjon a föld szinét... ? Földrajzilag aligha. A köponti hatalmak ismételten és nyomatékosan kijelentették, hogy nekik nincsenek hóditó céljaik. A mi ellenségeink ugyan ismételten emlegetnek bizonyos területi kárpótlásokat, de ahhoz, hogy megnyerhessék e kárpótlásokat, utóvégre nekünk is volna szavunk. — így tehát Európának, de még a gyarmatoknak a térképe is aligha fog nagyobb kilendülést és eltolódást szenvedni. Megujul-e a nemzetközi érintkezés és annak alapja és biztosítéka, a nemzetközi jog? Alig hinném. Mert a nemzetközi jog garanciája ugyan a nemzetközi érintkezésnek, de csak elméleti és akadémikus értékű garanciája. A nemzetközi jognak egyetlen szentesítése éppen az, amit hivatva volna örökre elhárítani : a háború. Más szóval a nemzetközi jogot azok és akkor döntik halomra, akiknek amikor tetszik. Megujul-e a népeknek belterjes, saját határaikra és polgáraikra szorítkozó békés fejlődése? Igen, ez megújulhat, ennek meg is kell újulnia s ha ez megujhodott, ez lesz egyúttal a népek közti szép piros pünkösd ünnepe is. Nekünk magunknak kell megújulnunk, a kis világnak, a mikrokozmosznak kell szint változtatnia, akkor más, szebb, tökéletesebb lesz a makrokozmosz, a nagy világnak rendje is. A mi lelkünket kell, hogy átjárja a békének megingathatatlan szeretető és megbecsülése, az erkölcsi törvénynek meggyőződé- ses tisztelete,, hogy belőlünk áradozhasson ki a pünkösdi tűz és igy megújítsa ezt a szegény, megtépett, vértől ázó világot. Jöjj el Szentlélek Úristen, teremtsd belénk a megújhodásnak ezt az erős éltető lelkét! Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, május 23. Keleti és délkeleti hadszíntér : Nem volt említésre méltó esemény. Olasz hadszíntér: Az Isonzó mentén napközben ismét nyugalom volt. Az ellenség csak késő este hajtott végre Görz város előtt fekvő árkaink ellen egy táma„A fekete ház szomorú asszonya.“ (Elbeszélés.) Irta: Marosy János. Messze bent Erdélyben, hol már napsütéses időben a márrnarosi havasok hócsillámai kápráztatják a sze- met, egy kicsi völgyben kicsi falucska terjeszkedik A legközelebbi vasútállomás vagy 20 kilóméternyire, hegy-völgyekkel elzárva tőle. A nép eredeti egyszerűségében él hal, csak nagyritkán hagyva el a faluját határoló völgykatíant. Ide, ebbe a faluba sodort engem a háború forgószele. Szerettem az egyszerű, de őszinte s jóizú székely népet s azok — tán megérezve azt — hasonlóval, bizalommal viszonozták. Hozzám jöttek tanácsért a legkülönbözőbb dolgokban s én írtam leveleket nevükben orosz fogságban sínylődő féijeknek, apáknak, fiáknak. Természetesen csak jobbára asz- ezonyok meg gyermekek, vagy nagyon öreg emberek voltak otthon; de azok aztán dolgoztak napestig s a román inváziónak minden nyomát rövidesen el is tüntették. Csak egy üszkös ház éktelenkedett nem mesz- sze a falu végétől. Teteje leégve Ö8Szeroggyant, belőle a kémény, mint valami átkozódó kar mered az égnek. Ajtó, ablakrámák összeégve, körülötte mindenütt félig elégett gerendák, szóval igazi példája az oláh vadságnak. A házrom lakatlannak látszik, csak ha az ember a küszöbön túl lép, láthatja, hogy laknak benne. A belső szoba még leginkább maradt épségben ; ámbár az eső oda is becsurog, bosszú fekete ákom bá- komokat festve a falakra. Ebben a szobában egy ványadt szalmazsákon i ült egy öreg asszony, mikor benyit tottam. Üveges szemei a piszkos falakat bámulták s hiába próbált'im vele beszélni, csak értelmetlen szavakat mormogott. Őrült volt ! Szerettem volna a szomorú asz- | szonyról többet tudni s este, mikor haza mentem, kértem a házigazdámat, mesélje el mi történhetett vele, mert sejtettem, hogy az üszkös háznak szomorú története lehet Az öreg székely ijedten keresztet vetett ma gára 8 csak annyit mondott, hogy megérdemelte sorsát, megbüntette az Isten! Tudtam, hogy ha az öreg góbé egyszer begombolkozott, hiába i fakgatom, hát inkább máskorra hagytam a dolgot. Megpróbálkoztam többi j ismerőseimmel is, de valamennyivel hasonlóképen jártam. Ijedten keress tét vetett s egyszeriben elveszítette a nyelvét valamennyi. Engem meg annál inkább izgatott a „fekete ház szomorú asszonya“ nak titka, amint magamban elkereszteltem a házrom lakóját. Elhatároztam, hogy mindenáron végére-járok ennek a titoknak. Vagy rá egy hátre egy hordócska jó bort kaptam Szovátáról s megkínáltam vele öreg házigazdámat is. Az öregnek „erősen tetszett“ a bor s hamarosan le is öntögetett belőle nehány pohárral. Az asszonyok már régen aludtak a „belső házban“, csak mi ketten kvaterkáztunk egy rozoga petroleum lámpás világa mellett. A jó bor megoldotta a vén székely nyelvét s én megkockáztattam a kérdést újra. Az öreg egy »darabig csak hallgatott, mintha azon tűnődnék — ugyan mit firtatom én az ilyen dolgot — de azután csak elkezdte: Bizony csak Tőkés Sára az a sző- gény háborodott, a“kit ott látott. Szép asszony is vót, gazdag is. Valamikor, leánykorában nemigen volt többje, mint a szokásos tizenkét párnája, meg virágos ládája, no meg a szépsége; de azért csak elvette Bencze' Elek, aki pedig a biró fia s igen gazdag gyerek volt. -Nem sokáig eltek együtt. Az urát nagy- hamar kivittés. a kis temetőbe s a fiatal asszonyra meg rászakadt a sok birtok s a nagy gazdagság. Hmurosan rossz hírek kezdtek keringeni a fiatal özvegy felől. — Egyetlen kis fiát elhanyagolta, pisz kosán járatta s olyanfólet beszéltek, hogy egy oláh szolgalegénnyel adta össze magát. A hir igaz volt. Tőkés Sárának gyermeke született. Teltek, múltak az évek. s a két fóltestvér nőtt az évekkel. Elek, az idősebbik gyengébb, de dolgos és jó lelkű lett. Mihály, a fiatalabbik sötét- képű s erőszakos, dologtaían. — A szép asszony is vénült már; a birtok pedig minden évben kevesebb és kevesebb lett, egyszer csak nem maradt más belőle, mint a ház, a falu szélén, meg kert körülötte. Akkor aztán íaképtiél hagyta a románja, összeszedte sátorfáját s gyerekével együtt elment a nagyhegyeken túl, messze Oláhországba. — Az asszony egyedül maradt nagyobbik fiával, az dolgozni járt, ő meg folytatta a tétlen életet, ahogy már megszokta. Jött aztán a nagy förgeteg, a világháború. Sára asszony gyereke mé^ fiatalabb volt annál, hogysem katonának elvitték volna; de mikor az oláhok is ránk támadtak, akkor elment a gyerek Marosvásárhelyre s önként jelentkezett katonának. Be is vették. Mire a románok ide értek, Elek már régen katoua volt. Itt dúlt egy ütközet a határban ; itt fordítottá.-; vissza a mieink az ellenséget. Egy-két gránát a -faluba is becsapott s egy ilyen találta eL és gyújtotta fel Tőkés Sára házát is. Ütközet után a mieink összeszedték a sebesülteket, meg a halottakat. A sebesülteket bekötözték a ponyvás szekereken elvitték őket; a hatotta kát pedig a faluszéli égett ház kertjébe hordták össze. Oda fektették őket szép sorjába, külön a magyarokat s külön az oláhokat. Tőkés Sára ott találta meg mind a két fiát halva. Egyiket az egyik sorban, másikat a másik sorban. Az egyik magyar katona volt, a másik román. Azóta ott ül Sára asszony a leégett hajlékban s csak nézi, nézi a kormos falakat. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
