Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-24 / 21. szám

V T0LNAVÁB1EGTE és a KÖZÉRDEK diet, amelyet aknavetőkkel erőtelje­sen előkészített. A támadást az el­lenség súlyos veszteségével vissza­vertük. Ma reggel az olasz ágyuk és aknavetők a Karszt-fensikon levő állásaink ellen tüzelni kezdtek ; a tüzérségig csata nagy hevességre fo­kozódott. Karintiában és Tirolban helyenként fokozott harci tevékeny­ség volt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnőkének helyettese. A lémet nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, május 23. Nyugati hadszíntér. Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Hulluchnál és Bnllecourtnál erős tűz­zel előkészített több angol előrötürést visszautasítottunk. A német trónörökös harcvonala : Az Aisne és a Champagne harcvo­nalon a tüzérség harci tevékenysége délelőtt mérsékelt határok között ma­radt. Délután a tüzelés hirtelen fo­kozása után a passy-i feftsiktól a La Wille au Bois erdőig a franciák erős támadásokat inditottak, amelye­ket estig nagy makacssággal ismé­teltek meg. A bajor, hannoveri, alsó- sziléziai és poscni ezredek^állásaikat szívós közelharcban és erős ellentá­madásokkal a többszörös rohamok­kal szemban megtartották és az el­lenséget visszavetették. Egyes árolt- részekben elkeseredett kézigránát­harcok éjszaka is tartottak. A hát­ráló ellenségnek tűzünk tetemes vesz­teségeket okozott. A franciák táma­dásuk meghiúsítása alkalmával véres kudarcot szenvedtek. Albert württembergi herceg harc- vonáia : A lotharingiai arcvonalon és a Sundgauban ellenséges felderitő osztagokat elűztünk. Keleti hadszíntér. Erős, hatásos tűzzel válaszoltunk az orosz tüzérségnek több szakaszon feléledő tüzére. Macedón arcvonal: Vihar és eső miatt a harci tevé­kenység csekély volt. Ludendorf, . első főszállásmester. A Tlsza-kormány lemondása. / Telefon, táviró, lap tele‘van a Tisza-kormány lemondásának * hírével. E percben azonban még nem tudunk egyebet, minthogy Tisza István gróf, bécsi audien­ciájából kifolyólag minisztertaná­csot hivott össze, amelyen meg­állapították azt a határt, amed­dig a kormány tagjai a válasz­tói jog kiterjesztésében elmehet­nek. A miniszterelnök ezt be­jelentette a munkapártnak is, kifejtvén, hogy kész munka- programmal akart a képviselő­ház elé léppi} a választójogi kér­désekben azonban bizonyos ag­godalmakat és kívánságokat kel­lett fontolóra venni. így — ki­fejtette munkapárti körben, hogy a minisztertanácsban keresztül­ment javaslatában teljes mérték­ben honorálja ‘az ipari munká­sok választójogi kívánságait. A mennyiben ehhez nem nyeri meg a király hozzájárulását, a kormány elhagyja helyét, f ijTisza lemondását a gyöngyösi tűzi katasztrófához utazó király­nak az udvari vonaton adta át. Most tehát teljesen a király elhatározásától függ, hogy elfo­gadja-e Tisza, illetve a minisz­tertanács nak a munkapárt által is szankcionált előterjesztéseit. Ha nem, akkor íog beállani csak a voltaképpen való kor­mányválság. „ Nem valószínű, hogy a király azonnal döntsön. Előbb több, irányadó politikus véleményét,is meg fogja hallgatni. Már is sok meghallgatandó politikus nevét kolportálják. Ennyi a száraz tény. Az te­hát csak későbbi dolog, hogy Tisza megy-e, vagy pedig marad ? Annyit azoaban a legteljesebb . tárgyilagossággal már most el­mondhatunk, hogyr az ő távo­zásával nagy, sőt pótolhatlan vesztesége lesz nem csak az ország kormányzatának, de az összes magyar ügyeknek s ál­talános érdekeknek. A háború viseléssel járó gondok legsú­lyosabb része bizonyára az ő Atlas vállain nyugodott. Bámu­latra méltó energiája, munka­bírása, acélós vas -keze, meg­alkuvást nem tűrő puritánsága, egyenes, leplezetlen szókimon­dása — imponalólag hatott ellen­ségeinknél is s nem frázis, hogy a ~ Monarchia súlypontját Ma­gyarországba helyezte át. A belső nyílt és burkolt konspiráció mel­lett talán az emiatt odaát tá­madt irigykedésnek is része lesz benne, há Tisza elbukik. Annyi bizonyos, hogy óriási tölgy esik el a fejszecsapások alatt. Akik általában gáncsolták, kicsinyelték, ledőlte után fogják csak látni, hogy mekkora nagy volt, talán az egész országon esett keresztül. . . . Csak aztán az — ország is — alatta ne maradjon . . . * A hivatalos lap jelentése szerint a király Tisza lemondását elfogadta. Csütörtökön este a munkapárt nagy ovációt rendezett a távozónak. Hang­súlyozta kompakt egységét. Ézidöszerint a miniszterelnökségre Wekerlét emlegetik. A közeli tisztes békét moz­dítja elő — aki hadikölcsönt jegyez. _______ A sazda és a tisztviselő. A hosszú ideig tartó világháború próbára teszi társadalmi szervezetünk minden láncszemét. — Aki figyelve mozog az emberek között, lehetetlen, hogy észre ne vegye a háború ter­heinek a megoszlására * vonatkozó megjegyzéseket. Általában az a ta­pasztalat, hogy aki szóba hozza ezt a megoszlást, az mind többet ró fel magának a teherböl, mint más ke­reseti foglalkozású polgártársának. Nagyobb fokú társadalmi műveltség, a rendkívüli helyzet megítélésére ké­pes értelem szükséges hozzá, hogy ne egyének, ne kisebb csoportok szerint keressük a háború veszteség és nyereség esélyeit, hanem belássuk azt, bogjl ekkora nyomásra társa­dalmi szervezetünk előkészítve nem volt s ezért azt keressük inkább, ellenállhat-e az egész ennek a nyo­másnak, meddig bírhatja ki és mi­csoda morális erők kifejezésére van szükség, hogy az egésznek az ellen­álló erejét fokozhassak. Ilyen morális erő hozta össze Szekszárdon a gazdát és a tiszt­viselőt Ifjabb Leopold Lajos földbirtokos és bérlő tudomásul vette, hogy a Szekszárdon székelő állami tisztvise­lők ennek a bizonyos rendkívüli nyomásnak a hatást alatt kezet fog­nak egymással, hagy több erőt tud­janak kifejteni ellene. Azt Írja hoz­zám írott levelében . „Engedjék meg kérem, hogy ezekben a nehéz idők­ben, melyek annyi, panasztalanul el­tűrt gondot és nélkülözést jelentenek a közhivatalokban dolgozó magyar értelmiség számára, a magam részé­ről a következő szerény ajánlattal igyekezzem a szekszárdi mozgalmat élethez segiteni: Ózsáki gazdaságom kertészetének összes piacra kerülő, főzelék- és zöldségtermését felaján­lom a szekszárdi tisztviselőknek, háború előtti piaci árakon, melyek megállapítására a tisztviselőket ké­rem fel“. • Szóbeli tárgyalásunk alkalmával kifejtette előttem ifjú Leopold Lajos ur, hogy ellentétben a gazdaság min­den egyéb ágazatában mutatkozó rendkívüli termelési költségemelke­déssel, a kertészet 'termelése nagy­részt a háború előtti üzemköltséggel történik, azért nyugodt lelkiismeret­tel tehette meg fenti ajánlatát, tudja, hogy nem ejthet általa sebet a tiszt­viselők önérzetén. Ifjabb Leopold Lajos ur a benne kifejlődött morális erőnél fogva meg­érti azt, hogy a tisztviselői karban élő magyar értelmiségnek van némi köze a magyar föld termeléséhez és az azt elősegítő viszonyok biztosítá­sához. Annak a bizonyos nagy nyomásnak a leküzdéséhez s a há­ború nyereség és veszteség esélyei­nek a kiegyenlítéséhez első sorban az a morális erő szükséges: érlsük és érezzük meg, hogy van közünk egy­máshoz, egymás termelési ágához! Ha ezt . nem értjük meg, ideig- óráig aránytalan lesz az a veszteség és nyereség eloszlása, ez az arányta­lanság bizonyos idő múlva képte­lenné tesz bennünket az együtt­élésre. . . Ki vallja majd ennek a kárát ? .. . Bizonyára az egész tár­sadalmi szervezetünk, mely nem nél­külözheti egyik láncszemét sem !.. . Ennek a ifi egér tóséhez szükséges morális erő hiányában, azt vesszük észre, hogy egyes termelési ágak csoportjai kizárólag az önérdek szem előtt tartásával, kihasználják a há­borús helyzetet azzal az érveléssel, hogy amit megtehet egyes, azt kö­vetheti egy egész osztály. De egye­sek vétkét, szűk látókörét el tudta szenvedni, ki tudta heverni mindig az egész társadalom, ha azonban egész osztályok, nagy csoportok es­nek az egyesek bűnözésébe, szűk látókörébe, ezt neA győzheti le az egész test szervezete ! Tágítsuk azért látókörünket, érté­keljük morális alapra is termeivé- nyeinket, ‘hogy ne veszítsük el egy­mást a társadalmi együttműködés­ben. — íme egy gazda, aki mesz- szebb is ellát, már észrevette a köz tisztviselőt, mint az egész nemzet produktiv munkájának egyik értékes tényezőjét". Ilyen morális erő szár­nyain kell emelkednie másnak is, a többi termelőnek is, — iparosnak, kereskedőnek is-, hogy feljussanak arra a magaslatra, ahonnan az egész nemzetet meg lehet látni.. . Semmi többet, csak annyit kivan a köztisztviselők egyeteme és elhárít magától mindent, ami alamizsna jel­legével bir, amihez csak a nyomor­nak és a tehetetlenségnek van jU9sa! Padányi Andor, az állami tisztviselők szekszárdi helyi bizottságának elnöke. KI akar üzenni foglyainknak ?! — Dr. Magyarász Ferenc oroszországi útja. — Jeles földink, a teveli származású dr. Magyarász Ferenc, zirci plébá­nos, a kiváló iró és lapszerkesztő legközelebb Oroszországba utazik Kormányunk már tavaly augusztus­ban megegyezett az orosz kormány nyal, hogy az ottani magyar fogoly­táborok s a hadifoglyok lelki ügyei nek vezetésére s az ő vigasztalá­sukra, különösen papokat cserélnek ki, akik a háború végéig megoszt­ják a foglyok sorsát és kinn marad­nak Oroszországban. A ciszterci rend­1917. május 24. töl egy^tagot kért a hercegprímás s csak a rendi lelkészek közül egy­szerre öt derék pap jelentkezett a hazafias misszióra s közülök elsőnek dr. Magyarász Ferenc. A zirci apát választása jeles földinkre esett, aki­nél egyebek mellett az is lényeges volt, hogy több nyelven beszél. Az oroszországi forradalom egye­lőre megakadályozta a szép terv ki­vitelét, de azért* az nincsen elejtve, sőt a mint értesülünk, már legköze­lebb megvalósul. A derék, hazafias pap örömmel indul útjára s a lapunk szerkesztő­jéhez intézett soraiban tudatja, hogy a legszívesebben vállalkozik reá, bogy ha módjában áll, fel is keresi azo­kat, akiknek címét tudja. Leveleket azonban nem visz magával, en­nek nem sok értelme volna. Csak meggyűlnék a baja az orosz cenzú­rával. Pedig neki szüksége lesz az ottani hatóságok teljes bizalmára. — Feljegyzi azonban azoknak címét, a kikét neki megküldik s ha nem jut el hozzájuk, legalább ir nekik. A címet oroszul jegyzi fel, azt aztáu nem fogja nehezményezni a cenzúra. Derék földink a legnagyobb kész­séggel áll szülőföldje, Tolnavárme­gye sok aggódó szülőjének rendel­kezésére. Legjobb lesz azért, ha a tudako­zódni szándékozók megküldik neki a fogolytól kapott utolsó levelező­lapot. Ha pedig nem ismerik a cí­mét, az „eltűnteknél“ a teljes pol­gári és katonai adatokat (születési hely, év, katonai rang, ezred, fog­ságba jutás, vagy az eltűnés napja stb.) Bizonyára érintkezésbe lép ott az orosz Vöröskereszttel és kutatni fog utánuk. S amint írja, ha csak egyet is sikerül közülük megtalálni, meg lesz fáradozásának jutalma. Nem lehetetlen, hogy az orosz földre induló lelkészek elmenetele gyorsan, katonai behívóval történik. Ezért célszerű, ha az érdeklődők ha­marosan felkeresik soraikkal az utra- készülő nemes szivü földiákét, ki nagy hazafias célt szolgái eme vál­lalkozásával, szükobb hazája, szülő vármegyéje részéről pedig örök há­lára tarthat számot. ‘Harctéri naplómból, — Irta: H. J. zászlós. — Muszkák. Román fron t, 1917 ápriisl. Dél van. Gukkerezem az áprilisi hóval fedett állásokat. Gyönyörködöm a csupa kék, mesés erdélyi tájban. Jobbra a népehagyott falu, azaz csak két-három rostává lyukgatott faházikó. Friss illatok korgetőznek fel a völgyből, az ezüstös fényben csillogó fenyvesből, az előretolt gép­puska állás felöl . . . Szembe velünk az orosz támpont, mely elzárja a hozzávezető mélyedés száját, ahol, ha kellene éppen, előretörhetnénk, mint az egyetlen utón, mely alkal­mas a . . . völgy oldalbatámadására. Szóval ezt a támpontot hónapok óta, fáradhatatlanul erősitik már az oroszok. Négy domb látható egymás­tól majdnem egyenlő, száz százötven lépésnyi távolságban. —,Ezekben a dombocskákban srapnel-ernyős fede­zéket, géppuskaállást, figyelő árkot ástak-épitettek, nemlankadó szorga- lommmal, sokszor zavarva természe­tesen kisebb-nagyobb kaliberű ágya­ink tüzétől. Géppuskákkal, erős őrséggel vannak megtönve ezek a helyek. Lejebb a mélyedés bejáratánál előretolt őrségek vigyáznak. Futó- árkok húzódnak előttük. A fák közt fedezékek rejtőznek. Három-négysor drótakadály . . . Nézem, hogy sétálnak a hosszú, földszinti, köpenyes hatalmas muszka bakák egyik dekungtól a másikba és vissza, de oly nyugodtan, mintha otthon korzóznának valahol. Néha jön egy egy féiénkebb ember. Ez siet, szinte fut, mig közel nem ér a másik fedezékhez ; félve tordal erre, ha valami gyanús hangot hall; nem * % ♦

Next

/
Thumbnails
Contents