Tolnavármegye és a Közérdek, 1917 (27./13. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-27 / 52. szám

XXVII. (XIII.) évfolyam.

52. szám.

Szekszárd, 1917. december 27.

1UVARNEG1 Él A KÖZÉRDEK

Előfizet*«! ár:

kin . .

Ft érre . . . ■fT én

16 ktrwu

, 8 »

4 .»

1« HH4r

. Hirdetési árak;

Árverési hirdetések: 35 petit sorig I her., további sor 30 f. — Nvittéoi 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap)«.

Megjelenik hetenkint egyszer : csütörtökön.

» __*

Te

lefon izé« : Főszerkesztő : 18. — Felelős szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11.

Sltrkeulfiiéf :

Beieréd) tstváa-atco 5. nio

lé« ktldeodCk a lapot érátk!6 küldemények.

K :adóbivatal :

Sért Balog Adám-utca 42. uia

kJt előfizetési pénzek és klráaiésak lén Küldendők.

Néptanítók,

ka az előfizetést egész érre előra k«Midik, 8 korona. *

: Br. LEOPOLD KORNÉL

Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN.

FŐBunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztek.

Papiros-paritás.

Megkezdődött a breszt-litovski kéketárgyalás. Ott az egész világ szeme. Ott minden vágyunk, minden érzésünk. Mi magyarok legkivált, akik hódítani amúgy sem akartunk, a karácsonyi áhitat égre emelt tekintetével vár- jyk az ottani események világtörténeti továbbfejlődését . . .

De mindjárt az első napon a csalódás szeges ostorának suhintását érezzük az arcunkon . , . Kimondták, hogy lehet ott beszélni : németül, oroszul, törökül, bulgár nyelven, csak azt nem, hogy — magyarul is . . .

Hallgattak erről, mintha a német nyilvános tárgyalási nyelv kijelölésével egyenesen csak meg akarták volna tagadni Magyar- ország külön állami mivoltát. A két fejű sas itt is lenyelte a magyar turult, hármashalmu .címerünkéi együtt ...

Mert így fest á tör vény ékben kimondott magyar-paritás. A papíron meg volna, de a valóságban még a kis „és“ szócska is „und“-raváltozik . . .Pedig, ha valaha, Magyarország most domboríthatta volna csak ki a világ előtt is külön nemzeti mivoltát és államiságát. Hiszen ellenségeink még érzik arcukon a magyar kéz csontos öklét s barátaink ennek a kéznek meleg, megbecsülésre érdemes szorítását. De e helyett az udvariaskodás pávatollával legyezgetjük ! gróf Czernin külügyminiszter urat. Ő excellenciája ugyanis nem tud magyarul. Nekünk azonban illik tudni németül. Kényelmi szempontból tehát mellőzzük a magyar nyelvet. Pedig ha ő nem, van a kiküldöttek sorában olyan magyar ember, aki megérthette volna, ha valaki magyarul szólni ki- i ván ... De hát ki készült itt í erre a merényletre ? Sem az orosz, sem a török, sem a bulgár delegáltak nem. Még'csak a — németek sem. Mert Mackensen sem volt ott. Pedig ő érdemesnek tartotta, a mint mondják, a — magyar nyelv megtanulását. Tehát nem esett volna ki a világ feneke; ha<t a paritás elvénél íogva a német mellé a magyart is odaállították volna. Utóvégr^ még senki sem kapott középponti fültogyulád’ásf a ropogós magyar szó meghallgatásától. Ezt a kétségtelen sérelmet tehái ennyiben nem hagyhatjuk. A mostani kormány tagjai annak idején tüzzel-vassal küzdöttek a magyar-államiság teljes kidomboritásáért és elismeréséért. Követelték az önálló hadsereget, az önálló bankot, a külön, vagyis legalább egyenlő rangú külügyi képviseletet.

Hisszük, reméljük tehát, hogy ennek a kétségtelenül nagy nemzeti sérelemnek reparálása elmaradni nem fog.

Mert vagy van paritás, vagy nincs. Ha van, akkor a magyar . nyelv szent joga nem lehet udvarias elalkuvás tárgya. Ha pedig nincs : tüzbe a papiros-paritással. A mai ía és szénszük világban az alágyuj- tani való papiros is — valami..-.

Béke/

Irta: dr. Magyarász Ferenc.

Van nagyobb sötétség is annál, mely holdvilág,nélkül és csill#gtala nul borul a decemberi tájra. Vau sűrűbb köd is annál, melytől zúzmarává fagy a fának lehellete. Van feketébb árnyék is annál, mely im- bolyogva, ijesztően idestova jár a havon. Van dermesztőbb hideg is annál, amelytől a madárka is holtan fordul le a leveleden ágról.

Az az ifcazi sötétség, az a legnyomasztóbb köd, az a legrémesebb árnyék, az a legnagyobb tél, ha nincsen szeretet.

A sötét éjjel után hajnal pirkad, a köd fátyolán áttör a diadalmas napsugár, világosság nőttével fogyatkozik az árnyék és tavasz, kikelet, virágfakadás váltja föl a telet.

De ha szeretet nincs, mitől múljék el mindaz, ami oly súlyosan üli meg rab lelkét az embernek ?

Ha szeretet nincs, vájjon minő erők tartják össze az emberi társa* Múlt heti számunkra elkésve érkezett.

dalmat ? Hisz a szeretet az egyetlen erő, mely a társadalmat össze tudja tartani.

E szó „társadalom“ relativ fogalmat jelent. Legyen bár a társadalo m kis család vagy nagy világbirodalom : mindig embereknek egymáshoz való v.szonyát fejezi ki, mindig bizonyos ellentétet jelent az egyéni emberrel. Tehát annak az erőnek, annak a foncsornak Í8,^ mely a társadalmat összetartja, altruisztikusnak kell lennie, embertársainkra éppúgy kell vonatkoznia, mint saját magunkra, nem szabad saját egyéniségünk • korlátái között maradnia.

Ilyen erő pedig csak egy van : a szerelet.

Tépd el ezt a szálat, szüntesd meg ezt a köteléket és legott tombolni fog az önzés, legott érdekszövetség lesz a társadalomból és ököljog lesz az egymás vesztére törő embernek corpus jurisa, az élvezet az evangéliuma.

így volt ez mindig, igy van most is.

Akkor is úgy volt, mikor az első boldog karácsonyi éjszakán az örök ist-ni szereidet a legideálisabb földi szeretet pólyákba takarta és jászolyba fektette. Most is úgy van ez, a negyedik háborús karácsonykor, amikor még mindig fegyverben áll a viliág, még mindig nem szűnt meg a halál szomorú aratása és még mindig njabb hadüzenetek kavargatják föl a háború boszorkányüstjét, amelyben annyülJiősi erény, oly sok nemes áldozat együtt forr azzal a sok gyávasággal, árulással, feneketlen kapzsisággal, örvényző gyűlölettel és tajtékzó hazugsággal, melyre — jobb szerettük volna, ha örökre képtelennek tudtuk volna ember^ nemzetünket.

Mikor lesz béke?

TÁRCA.

Dongó professzor ur . jegyzeteiből.

Irta: Bodnár István.

De térjünk át az úgynevezett hazafias költészet mimóza egyedeire.

Az „Isten adj hazánk felett“ kezdetű) vers írója nem volt Isten tői megáldott tehetség. Teljesen hiányzott belőle a jövőbelátás isteni adománya, a látnoki hév, ihlet, vagy tudomány, a megérzés vibrációja és az ős turáni eredetiség foszforesz- káló erucipója, szóval a — költő.

Ha mindez meg lett volna benne, akkor nem irta volna le ezt az Istenhez intézett, egyébként nyers, ! ban eszembe jut rusztikus, parancsoló sort:

í ilyen kocsisnak is durva parancsoló hangon, a legsúlyosabb büntetőjogi j következményekkel járó — bor- hamisításra ?

Hát ez az az öblös hangú lierzséngi által megénekelt tiszta erkölcs 9 mely ha megvész . . . Ej, de torkig vagyok már a gyerekkoromban fejembe tölcsérezett citátumokkal...

De mi, modernek sokszor mfcgvá- doltatunk hazaellenes tendeciákkal is. Pedig mi is éppen úgy vérzünk a hazáért 6 a kik nem : vérzünk itthon teljésitjük hazafias kötelességünket. így én például a rézrekvi- ráló bizottság másodelnöke vagyok, a mit természetesen csak úgy köz- bevetöleg említek fel. A rézről azon. „Mézet önts Tokaj borába ... “

De igenis már akkor bizonyos jövőbelátással“ megérezte volna a mai bortörvény előre vetődött árnyékát, hogy idegen agyagnak (tehát már a méznek is) borba keverése határozottan borpancsolás, tehát büntetendő cselekmény.

Uraim, minket, az ujkof embereit vádolnak ateista és istenkáromló tendenciákkal. Lehet-e ennél nagyobb káromlás az ég ellen, mint mikor a földi .ember magát az égnek urát is reá akarja kényszeríteni és pláne

.Harminchárom rézgomb njta,

Azt is a rózsám varrta ki rajta“ kezdetű dal.

Szerzőjét nem ismerem. Éppen ezért fordulok a nagy nyilvánossághoz s ezen a réven a legkomolyabban figyelmeztetem, hogy a réz • országos rekvirálása julms 18 án megkezdődött. A felesleges munka nemzetgazdasági bilancot rontó alkalmait tehát kerüljük. Babája tün- dérujjainak varrászati művészete alól egyszerűen vonja el vagy kapcsolja ki a rérgombokat, mert azo- .kat a sok fáradsággal járt fel varratás ellenére irgalmatlanul le fogjuk vágatni. Elégedjék meg a csont , vagy gyöngyházgombokkal is. Utóvégre is, a mint a történelem tanítja: Hollandia egyszerű ólomgombos kabátokban vívta ki ma>függetlenségét.

De hazafias felháborodásom vasvesszejét meg kell suhintanom még j más káros tapasztalatok felett is. ! íme itt egy nagyon is ártatlannak 1 látszó miinépdal,:

„Fedák Sári libája Belement a Tiszába,

Kettőt lépett utána,

Sáros lett a Fedák Zsazsa Fehér alsószoknyája . .

Persze az önök fiatalos, még .az ; objektiv szemlélődéshez nem szokott szemük nem veszi észre azt a haza- \ ellenes tendenciát, a mely a Tiszába ; ment libák háta megett és eme sá- | ros szoknya ráncai alatt meghúzódik. ;

Éo elősször is a Hadi Termény j Részvénytársaság figyelmét hívom föl. Nyomoztassa ki detektivekkel: miképpen van az, hogy az általánosan isteDi Zsazsának nevezett urhölgy- nek, bár tudvalévőén Dunántúlon van a birtoka s a — libája mégis a Tiszába ment bele?

Itt alighanem egy nagy raffméri- ávaí kieszelt — kukorica eltitko- lási esettel állnol^ szemben. A kukoricát tudvalévőén lefoglalták. Hol vette tehát a nevezett hölgy a ku- I

Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátraléka» Összeg mielőbbit beküldésére.

koricát a tiszapaVti libatartáshoz ? Mert hogy a libatartáshoz kukorica is kell, ez 'e! nem tagadható annál is inkább, mert nem idei libáról, de többször áttelelt — anya ludról, vagy ládákról lehet csak szó, mivel a nóta köztudomás szerint régebbi keletű, igy a libának, vagy libáknak még régebbi keletiteknek kell lenniük. Valószínű tehát, sőt csaknem bizonyos, hogy a kukoricát csak csempészet utján szállították el a Dunántúlról a Tisza parti libatanyára. Pedig ez az eljárás egyenesen felrúgja az előbbi néven nevezett részvénytársaság minden igazságos kukorica elosztási teóriáját ...

A mi pedig Fedák Zsazsa urbölgy sárossá lett alaószoknyáját illeti, ezt egyenesen az illetékes árvaszék figyelmébe ajánlom Mert hogy valaki egyet-kettőt lépjen csak azért, hogy sáros legyeu az — alsószok- nyája, ez, kivált manapság, a legnagyobb pazarlási hajlam kétségtelen ismérve, sőt, bocsánat, a jogi teljes beszámithatóság határait is érinti . . . A sáros szoknya kimosásához tudva levőleg sok szappan kell. Hogy pedig mit jelent a szappan pénzértékre átfordítva, ezt, az hiszem, nem kell a tekintetes árvaszék előtt külön számadatokkal bizonyítanom. Mivet tehát a rengeteg szoknyamosás révén egy egész veszendőbe készülő vagyonról van szó, intessék vagy ha tetszik, fenyegettessék mec.