Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-03-23 / 24. szám
XXVI. (XII.) évfolyam. 24. szám. Szekszárdy 1916 március 23. TOUIAVAH ES A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ................I® korona Fél évre.........................® * Ke gyed évre .... ’ * Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetés! árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az ocsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. MssleSenik taefenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18- 24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 13—II. Szerkesztőség: Bereréd] lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A béke ára. A háború vérzivataros huszadik hónapjában, mikor a német és osztrák-magyar ágyuk Francia- ország kapujának, Verdunnak a falait döngetik, mind többször és többször hangzik el hivatalos, tekintélyes ajkakról a béke >zó. Ugylátszik valóban megelégelte már a világ ezt az irtózatos küzdelmet és azok, akik bátran, szégyenérzet nélkül tekinthetnek az elmúlt eseményekre és a‘z elért eredményekre, tehát a központi hatalmak vezetőemberei, szinte komolyan és őszintén gondolkodnak.' már afelett, hogy mi lesz, ha a viharos, zavarodott, rendkívüli állapotból a béke nyugodalmas, rendszeres idejébe kell átmennünk. Legutóbb Heifferieh, a német birodalom pénzügyi államtitkárja, birodalmi kmestárosa mondott komoly és mélyértelmti szavakat arról, hogy az átmenet a békére milyen lesz. Megállapította Heifferieh, hogy a nagy tömegek, az egész nép, mindenki nagyon téves ábrándot fest maga elé, nagyon téves illúziókban í ingatja ma gát, ha azt hiszi, hogy a békekötés már azt is jelenti, hogy minden rend helyreáll, az állam újra fizetőképes lesz, beruházások .szempontjából megkezdődnek a közmunkák, leszabnak a drága árak, lesz minden élelmiszer kellő mennyiségben. Mindez nem lesz tneg egyhamar. A békekötés nem fog olyan hirtelen rendet teremteni, ahogy a háború nem teremtett hirtelenében fennakadást semmibénT* Hiszen a hiányok,'a nehézségek nem a háború első heteiben kezdődtek, hanem C3ak hónapok múltával és ugyatiigy egészen bizonyos, hogy a rend is csak hónapok, sőt talán évek múltával fog helyreállni. Heifferieh hangsúlyozta azt is, hogy az esetleges hadikárpótlást egyelőre nem lehet figyelembe venni. Ennek a mondatnak e! kell hangzani«, a világ négy tája felé, el kell jutnia az angol, francia, orosz és olasz fülekbe is, mert úgy hisszük, ebben a mondatban van a béke csirája lefektetve. Az entente meg van verve ez kétségtelen, de viszont éppen e vereség okozza azt, hogy teljesen kimerült anyagilag is. Szinte lehetetlen elképzelni, hogy egy két éves, mindent felemésztő háború, amelynek egyik legfontosabb tényezője, az államok anyagi teherbírása volt, hadisarcos békével végződjék. Hiszen akkor az illető állam, amelynek e háborúban mérhetetlen összegű liadisarcot kellene fizetnie, Teljesen kimerülne, már pedig a német kereskedelemnek és iparnak, épp úgy, mint a mi mezőgazdaságunk uak és fejlődőben levő iparunknak vásárlóképes piacokra lesz szüksége a háború után. A német józanságot mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hadikárpótlásról csak. mint esetlegességről beszél. Lehet, hogy tudunk szerezni hadi kárpótlást, de hiszen az orosz—japán háború békeszerződéséből is hiányzott a hadikárpótlás ténye, mégis létrejött a béke. Nekünk csak legyőzött, de nem elszegényedett országújára van szükségünk, győzelmünk révén megszereztük magunknak a piacokat, megszereztük magunknak ti kereskedelmi lehetőségeket, de a békére való átmenet, az ország helyreállításának, az uj rend megteremtésének költségeit magunknak keli fedeznünk. Heifferieh nem irtózott attól, hogy uj adók behozatalát jelentse be és mi nem irtózunk attól, hogy magunk mondjuk, hogy uj hadikölcsönre van szükség, a béke hadikölesönére. — A legutóbbi hxdikölcsön kibocsátása alkalmával Heifferieh mondta azt, hogy mégegyszer kell a központi halaim.k népeinek megnyitniok a zsebeiket, most már mi mondjuk a mégegyszert. — Mégegyszer adjuk oda, amit odaadhatunk az államnak, hogy ha már volt mivel kivivni a győzelmet, legyen mivel kivivni a békét is. A negyedik hadikücson lesz az utolsó erőfeszítés, amit hoznunk kell a béke érdekében és ha tudtunk áldozatokat hozni a diadal, a győze lem érdekében — és ez áldozat ugylátszik jó volt, mert hiszen meghozta a diadalt — akkor még mennyivel szívesebben kell mindnyájunknak áldoznunk a béke kedvéért. A központi hatalmak vezetői becsületes liferánsok, A győzelem hadikölesönéért liferálták a győzelmet, a béke hadikölesönéért biztosan szállítani fogjak a bekét. ■>>Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentéss. Budapest, március 22. Orosz hadszíntér : Az ellenség tevékenysége tegnap csaknem az egész északkeleti harc- vonalon megélénkült. Állásaink az ellenséges tüzérség tüze alatt állottak. A Strypa mellett és a Kormin szakaszon orosz gyalogsági osztagok törtek elő, mindenütt visszavertük őket. — Kelet- Galíciában egy ilyen előtörés alkalmából egy zász óalj erősségű orosz harccsoport halottakban három tisztet és több mint százötven főnyi legénységet és foglyokban száz embert vesztett el. Részünkről csak néhány sebesülés történt. Olasz hadszíntér. A tegnapi nap csendesen telt el. , Délkeleti hadszíntér. Nincs újabb esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Újabb francia vereségek. Sikeres légi harc. Berlin, március 22. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér: Az Avoeourttól északkeletre március hó iíO-án lefolyt támadások csatamezeiének átkutatása és az erdős területen kívül fekvő további ellenséges árkoknak elfoglalása alkalmával az itt ( beszállított sebesiilellen foglyok száma ötvennyolc tisztre és 291 főnyi legényséyre emelkedett. A Maas mindkét olda'án a tüzérségi harc, Időleges csökkenése után hevesen tovább folyt. Oberseptnél a franciák még egyszer megkísérelték, hogy a február 13-án szenvedett csorbát ismét kiküszöböljék. Támadásukat tetemei véres veszteséggel visszavertük. Verduntól északra 3 ellenséges repülőgépet légi harcban harcképtelenné tettünk. Kettő délután Samogneuxtól északkeletbe arcvonalunk mögött zuhant le, a harmaLeánykérőben. Irta: Kincs István. Először egyet csattant, aztan a pipa darabjai szertegurultak a szobában. — Te‘. . . te mafla! — kiáltott szikrázó szemmel Bogárdy Lőrinc egyetlen legény fiára, azután ritkuló ősz hajába kapva, föl alá kezdett nvargain- a szobában — megüt a guta, de mindjárt ... A fiatal Bogárdy pedig ott állott, mintha kőből faragták volna. Nézte apja dühöngését s egy arcizma sem rándult meg. — Nem félsz, hogy kitömetlek s beletétetlek a legnngyobbik egyiptomi gúlába, hol évezredek múltán is hirdetheted a legfiatalabb Bo- gárdy őrült butaságát, te . '. . te Bálám négylábú állatja, te! Ismét a fiú előtt állott s hadonázott a két kezével. Bogárdy Pista vállat vont s nyugodtan tette hozzá : — Nem tehettem különben, édesapám. A büszkeségem tiltotta. — A büszkeséged? — kacagott fel az öreg keserűen. — Hat van neked még büszkeséged is ? Mmden Bogárdynak van. — Egész határ butaság a fejében, igenis, úgy mondd.^ Restellem, hogy a fiam vagy. Ha az ostobaságra adót vetnének, te lennél, fiam, az első virilista a vidéken. Szünet állott be. Az öreg megint tipródni kezdett. — De igy elrontani a dolgot! — monolo- gizált utána epés szakadozotlsággal. — Mindent megcsináltam. . . . Kiválasztottam neki a leggaz- | dagabb, legszebb leányt a vármegyében .... j apróra kicsináltam az öreggel, fiatallal mindent. Készen volt a fészek, csak bele kellett volna ülni s most jön ez az ostoba csibe, hogy szétturkáljon mindent ! Magamnak kellett vo.na elvennem, úgyis tudom. — Édesapám se vette volna el. — Nem hallgatsz? Még feleselni mersz'-az apáddal? Honnan tudod, hogy én mit csináltam volna? — Ismerem! Édesapám sem alázza meg magát szívesen. — Kétezer holdról van szó. Te bamba! Ha valaki kétezer holdas leányt elvesz, akkor I megalázza magát talán? — A körülményektől függ. — Tisztelem a körülményeidet. Csak vakot küldjön az emberfia asszony vásárra, az bizonyosan földönt minden tejesfazekat. — Gratulálok, drága magzatom. — S nem is kiváncsi édesapám, hogyan történt ? • — Én ? Még kiváncsi is legyek, hogyan i futottál fejjel a falnak ? Elképzelem, akarom inon- j dani, szinte látom a két szememmel, hogyan go- rombáskodtál velük. Pedig tőlem tanulhattál volna finomságot. Tudog, hogy a pipám eietem jobbik fele. Nincsen az a vicispán, ki előtt kivenném a számból s mégis mikor Eladóknál voltam, szinte alázatos -hangon kertem: — Kisasszony, ugy-e, megengedi ? — Micsodát? — kérdezte. — - Hát hogy szopogassam a'pipámat. Tetszik tudni, én csak olyau bagós ember vagyok. I És Elza szívesen megenged'e. Abban a 1 leányban, tudod, van finomság. H-maui teben- j ned ? ... De különben hogyan törté at no? . . . hadd halljam. — Hát ott voltam náluk — kezdte elbeszélését a fiatal Bogárdy — apám akarta, hogy elmenjek hozzájuk. — Nagyon természetesen. — Az öreg szívesen fogadott s mindjárt körülvezetett az udvaron. Megmutatta az istállókat. — Végighurcolt a szántókon, legelőkön, hogy mire hazaértünk, olyan voltam, mint akit agyonvertek. — Mit szól a birtokunkhoz ? — kérdezte a kisasszony odnh za. — Elég szép — feleltem én kedvetlenül. A fáradtság akkor ütött ki rajtam. — Es nem dicsérted meg jobban ? — tudakolta az öreg. — De papa — védekezett a fiú — hiszen én leány nézőbe és nem birtoknézőbe mentem. A birkákat édesapám úgyis megolvasta. — Másfél ezer van kerek számban. — No azért. Én E zával akaitam foglalkozni. Kiváncsi voltam, mennyi lakik benne, hogy nekem annyira kidicsérték. — És nem tetszik talán ? — Sorjába, édesapám. Előbb csomó számadáson kellett keresztül esnem. Az öreg összevissza motozta a könyveit. Beszámolt, hogy tavaly mennyi búzát adott el; az ökrök mit jövedelmeztek ; a többi lábos jószág bogy kelt stb., stb. A fejem már zümmögött. Szerencsére ebédre liivtak. A kisasszony szemközt került velem. Meglehetős csöndesen viselkedett, mert az öreg vitte a szót. Közbe rajt- énük egymást, amint loppal egy-egy kiváncsi pillantást vetettünk egymásra. — Ilyenkor Elza boszusan kezdte harapdálni ajkait. Azt különben Hátralékos eScfizetőinket tisztelettel kérjük a'iiáiraléko^ összeg mielőbbi beküldésére.
