Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-03-20 / 23. szám
a TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK ’919 március 20. Lens városára az angolok ismét hatalmas tüzet zúdítottak. Míg a Maas bal partján a tegnapi nap különös események nélkül telt el, addig ma reggel a franciák a Mórt Homme ellen és attól keletre támadásokat kíséreltek meg, amelyeket csirájában elfojtottunk. A Maas jobb partján a tüzérség tevékenysége idönkint igen jelentékenyen erósbödött. Ezzel egyidejűleg Douamnont erődtől délre és Vaux falutól nyugatra több helyen egyes védelmi müvek birtokáért közelharcok fejlődtek, amelyek még nem értek véget. A Thiavillei erdészlak mellett (Badonvillertől északkeletre) március 4-én az ellenségnek átengedett állásból a franciákat egy német osztag tegnap ismét elűzte Embereink az ellenség fedezékeinek elpusztítása után 41 fogollyal tértek vissza árkainkba. A repülők felderítő és támadó tevékenysége mindkét részen igen élénk volt. Repülőgépeink megtámadták a vasúti építményeket a clermont—verduni és az epinal—lure—vesouli vonalon, valamint Dijontól délre az ellenségnek Metzre dobott bombái három polgári személyt megsebesítettek. Mühlhausen közvetlen közelében légi harcban lelőttük annak a francia repülőgéprajnak négy repülőgépét, amely Mühlhausent és Habsheimot megtámadta. Ezek utasai meghaltak. Mühlhausen lakosai közül hét halott és tizen három sebesült esett a támadásnak áldozatul. Habsheimban egy katonát öltek meg. Az oroszok óriási veszteségei. 9200 halott. Berlin, március 19. Keleti hadszíntér. A: oroszok várt támadásai a Drisívjaty-tótól Postawgn át és a Narocz tó mindkét oldatán húzódó arcvonalon nagy hevességgel megkezdődtek. Az ellen séget mindenütt szokatlan súlyos veszteségei mellett könnyű szerrel vertük vissza. Egyedül a Narocz-tó mindkét oldalán levő állásaink előtt kHencezerkettögz&zhetven elesett oroszt számláltunk meg, a mi veszteségeink igen csekélyek. A Wischniew tótól délre csak a tüzérségi harc lett hevesebb. Léghajó támadásunk Szalonikinél. Berlin, március 19, Balkáni hadszíntér. A helyzet általában változatlan. Egyik léghajónk a március 18-ára virradó éjjel Karftburunnál, Szalonikitól délre megtámadta az entente hajóhadát. A legfelsőbb hadvezetőség. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: A Bátaszéki Önsegélyző Egylet gyűjtése az 1910 Uzletév leszámolása alkalmával K 3964 Eddigi gyűjtés : „ 3566 02 összesen: K 360566 Oh béke jöjj! . . . Ijedten, kiáltozón sírva: Kereslek fénylő, szent Békesség, Bus alázattal várva, hiva. Nincs nagyobb ur a földön nálad! Hogy elvonultál, messze mentél, A világ lángban áll utánad. A sziveket vad, lobogó tűz járja, A szemek tiszta tükre elborult, Rávetődött a harcok árnya. Az élet halálra van szánva . . . Oh béke jöjj puhán, fehéren S ragyogva borulj rá a világra.. 0SVÁTH ESZTER. Hogyan fosták el az olasz királyt! ? Irta: V. Fejes György. Panni leányzónak kiadatott a részletes utasítás a bevásárlás fontos teendőjére szapora élőszóval, a tisztelétes asszonytól. Meg lett mondva, hogy a hagymát melyik kofától vegye, a csipkét hol találhatja, a patikai kellékeket pedig a patikában. — Ezzel azután a megbízott — előbb a kis tükörből meggyőződve arról, hogy a piros azsúros kendő nem a kis sarkáról van felkötve — kezébe vette a viaszosvászon táskát, a pénzt egy kendő sarkába kötvén, megindult a közeli városka heti piacára. Hogy azonban el ne feledkezzék lábainak gyors használatáról — még az ajtóból is hangzott egy végső figyelmeztetés, hogy „délre aztán haza érjen ám!“ Azt ugyan bizonyosra lehetett venni, hogy nem éppen minden úgy fog történni, hanem a hagymát keresendi a patikában, a csipkéért valamelyik kofaasszonyt zaklatja meg, a gyógyszert Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Kovács Sebestény Endre főispán, közgyűlési ebéd megváltása címén K 200 — Szekszárdi Takarékpénztár A központi járás főszolgabírói hivatalánál, Szekszárdon adakoztak: » 100Weidinger Lipót, Bátaszék „ 20— és Hirsch Gyula, Dunaharaszti n 10— összesen : K 330 — Eddigi gyűjtésünk: „ 21964 51 összesen : K 22294 51 Svájci levél. Ezt az érdekes, cenzúrán már keresztül ment levelet V. Fejes Zoltán dunaföldvári kir; adótárnok Andor nevű fia küldte a francia Svájcból édes atyjának. V. Fejes Andor még a háború elején kiment a geneve-i egyetemre 8 most Lau- sanneban hallgatja az előadásokat. Miután itthon előbb katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították s a belügyi s honvédelmi minisztériumok egyetértő intézkedése alapján útlevelet kapott. Kintléte alatt a konzulátuson is volt már sorozáson az itthonihoz hasonló eredménynyel. Amellett, hogy mint idehaza, úgy kint is, tanulmányával komoly igyekezettel foglalkozik, igen alapos megfigyeléseket tesz a most folyó világ- renditő események közepette a politikai és harctéri helyzetről. Nyelvismeretei s a rendelkezésére álló semleges, ellenséges és barátságos sajtó nyuj tanak neki módot erre s néha néha igy tájékoztatja édesatyját a helyzetről, amennyiben a cenzúra miatt ez lehetséges. Kétségtelenül érdekes levele sokban igazolja az azóta történteket s érdekes perspektívát nyújt a jövőre is. Közöljük tehát belyle a következőket: A németek a francia fronton döntő támadásra készülnek, melynek előkészítésében a Verdun ellen irányuló akció csak egy epizód. Abban áll éppen Szerbia megsemmisítésének óriási, a főharcterekre is kiható’ stratégiai és nemcsak gazdasági jelentősége, hogy ez által Egyiptom ellen a támadás lehetővé vált s az angolokat arra kényszeritette, hogy ott 500.000 embert készenlétben tartsanak, amely majd nagyon hiányzik a főbarctéren a döntésnél. A Dardanellák feladása logikus következménye volt Szerbia leveretésének s a törökökkel való összeköttetés megnyílásának. A törököknek Bagdadtól való előrenyomulása viszont a Dardanellák feladása után vált lehetővé és szintén kényszeritette az angolokat arra, hogy az ott küzdő csapatok számát is háromszorosára emeljék a régebbinek. A Dardanelláktól eiszálli tott csapatok sem a főharctérre mentek vissza. pedig bizonyosan a vaskereskedésben keresi és hogy délre okvetlenül nem fog visszatárni 1 Mig mindezek a háztartás központján, a konyhán lefolytak, addig tiszteletes Somberki uram a múzeumba vonult, a közben megérkezett póstát átvizsgálni. — íme talál vala egy levelet, melyen nem ismerő meg az írást; felbontván, nagy lett azonban az ő öröme 1 Egy régi osztálytársa tudósitá a felől, hogy & napokban arra a tájra kerül, mérnöki munkákat végzendő; igy harminc hosszú esztendő után ismét megláthatják egymást. Egyszerre megelevenedtek előtte a régi képek, eszébe jutott, hogy a martonfalvai főgimnáziumban volt egy diákkollégája : Sumonyi Simi, az eleven eszü, kénesö természetű cigánybarna fiú, aki rendesen kész volt bárminémü csinytevésre. Ha három tagból állott a társaság, a tervező bizonyára Simon koma volt; ha csak ketten indultak el, ő szerepelt csábítóként; ha pedig elegendőnek mutatkozott egymagában ,is, ez esetben meg éppen nein lehetett más. a kale- faktor, mint ismét csak Simi! — Különben már akkor is nagy hajlamot táplált a szinusok, koszi- nusok, gyökvonások, permutációk és kombinációk észt kívánó megfejtéseihez, a mi később csakugyan szakavatott mérnökké avatta. íme, ott bukdácsol most hosszú derekával és aránylag kurta lábaival a berekfalvi határban a szőlők között vezető utón, kezében térképek, üres papírlapok, melyekre különböző vonalakat hasogat, számokat irogál, sőt olykor távcsővel is vizsgálódik. Napbarnitotta arcán erős, torzonborz fekete bajusz hivalkodik, ajka alatt kicsiny szakáll ; hirtelen lekanyarodó orra, villogó szemei holmi karvalyszerü kinézést kölcsönöztek neki, a mi úgy első látásra bizonyos gyanút keltett. Észre sem vette, hogy két alak ugyancsak vigyázza minden mozdulatát, kisérve bizonyos Ezek most Szalonikiban ülnek, nemcsak Görögországra, hanem Romániára is akarván nyomást gyakorolni jelenlétükkel. E két hatalom legalább egyikének hozzájuk csatlakozása nélkül ma sem ér az ott összegyűlt 300.000 ember stratégiailag semmit. A bulgár hadsereg fele elég *arra, hogy egy Szalonikiböl kiinduló offenzivát megfékezzen. A harctéri helyzetet tehát az jellemzi, hogy mindennütt a mellékharctereken nagy ellenséges csapatok vannak lekötve aránylag kicsi erők • által a mi részünkről, vagy mint Egyiptomban, egy támadás lehetősége által. Hogy ezt a helyzetet a németek tervszerüleg állították elő, azt matatja az, hogy Bulgária Szaloniki elleni offen- ziváját a görög határon félbeszakította. Ennek nem voltak legyőzhetetlen politikai akadályai, mint a mostani francia kormány hireszteli, melynek fennállása a szalouiki-i akció eredményétől függ. Ezt az akadályt meg lehetett volna azóta semmisíteni, ba a német hadvezetőségnek nem állana érdekében, hogy minél nagyobb csapatokat immobilizáljon ’Szalonikiben. Yalonában hasonló helyzet fog előállani. Ott is le lesz kötve 150—200.000 olasz, anélkül, hogy egy ily nagy csapattestnek a legkisebb támadó értéke volna. Ezalatt a németek minden, az orosz fronton nélkülözhető csapata nyugatra ment. Már hetek óta jelent a német vezérkar kisebb taktikai eredményeket : egy-egy 300, 500, 1000 méteres francia árok elvételét, vagy egy 200, 250, 300 méteres magaslat elfoglalását És ez szisztematikusan folyik már jó ideje, s mindennap van egy kis nyereség, mely a saját állások erősítésére szolgál és egy hatalmas offenzív akció előfeltétele. Ebből a nézőpontból kell a verduni támadást is venui, mely szintén a francia állásoknak azon ponton való gyengítését célozta, melynek a döntő akcióban már ma ki van jelölve a szerepe. — Hogy ez a támadás a vár erődítményéig eljuthatott, az a francia állások gyengeségének tulajdonítható. A cél az volt, hogy Verdunt annyira megközelíthessék, hogy érődéit az adott pillanatban a nehéz ágyuk tüze alá lehessen venni. — A francia sajtóban persze ez a részlet ama nagy offenzivává nőtte ki magát, melyet a németek egy félév óta készítenek elő. „És ime már Verdun külső erődövónél megtört a németek erejo“. Hihetetlen az a kétségbeesett önhittség, a mi tartja a franciában még ma is a lelket. Ez a nemzet hasonló egy hisztérikus nőhöz. A vezetőség nem tudja fentartani az ellenálló erőt ebben a népben másként, mint úgy, hogy ezer formában, képben, írásban, szóban hangoztatja előtte, hogy te vagy a földkerekségének a legtehetségesebb, legkiválóbb, legszebb, legjobb, legerősebb, leghatalmasabb népe! Hogy tudsz tehát egy pillanatig is kételkedni abban, hogy ezt a vad barbárcsordát, mely mint rablógyilkos, mint gyújtogató támadt reád, le fogod győzni ? „Mint egy bivalycsorda, rohantak VerduD ellen; s nincs ebben a támadásban semmi stratégia, kombináció vagy terv“, mondja vezércikkben a ,,Matin“. — ,,Egy ilyen tarv csak egy fiatal, önhitt, vad barbár fejében keletkezhetett“. Érti a német tróntávolból, a szőlők garádján belől. Ez utóbbi két alak nem volt más, mint a község érdemes csősze és hegypásztora ; mindkettő régi katonaviselt férfiú, akiket most is csak előrehaladott koruk tartóztatott vissza a háborúban való részvételtől. Jó ozsonnatájon járt már az idő. Mérnökünk egy utszéli diófa hívogató árnyékába telepedett le, hogy egy kicsit falatozzék a táskából előkerült szalámi és kenyérállományból. A két alak elérkezettnek látta az alkalmat a közbelépésre, miután már közösen megegyezőnek azon a föltevésükben, hogy alighanem „spion“-ra akadtak, akit ha elcsíphetnek, még nem remélt jutalmat is vághatnak zsebre. Hivatalos tekintélyűk büszke tudatával lépnek ki a gyepűn, a forgópisztoly táskáját előre igazitva, kezüket a balta fejére téve közelednek a falatozó mérnökhöz. Erre a jelenetre aionnal egy eszme villant meg agyában; felül került nála a régi diákszellem 8 • egy csinytevésben állapodott meg, gondolván, hogy majd fal mellé állitja és nevetségessé teszi ezt a két túlbuzgó polgártársat . . . Olasznak tetette magát, elhatározva, hogy majd összevissza hord ő annyi diákkal kevert talián szavat, a mire csak bámul a két öreg. Ám az egyik ezek közül is bízott egy kissé magához, mivelhogy a hatvanhatodiki velencei hadjáratból holmi homályos olasz tudomány megmaradt nála, ámbár bizony már könnyen el is adhatták volna miatta. J— Ki légyen az ur és minő nemzethez tartozik — kérdé az öreg Peták kellő szigora ábra- zattal az üldögélő alakot. — ló mió Sumonió Simió, kapis talianó — válaszolt hadarva a kérdezett. — Minémü lenne a foglalkozása ? — kérdi a másik.
