Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-12-21 / 78. szám
XXVI. (XII.) évfolyam. 78. szám. Szekszárd, 1916. december 21. E ES A KÖZÉRDEK tt, Előfizetési ár: * évre ..............16 korona él évre................. 8 Ne gyed évre .... 4 » Egy szám éra ... . 16 fillér Hirdetési árak: Árverés: hirdetések: 35 petit sorig I kor., további sor 30 I. — Nyilt- (ér; garnjond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap}«. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Fószerkesztft : 18.— Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőst*: Bczcréd) Isnan-utca 5 szám. két küldet, v 3 laaot «.rdeklö Összes bűidéin énjeit, kiadóhivatal: Bért Balog Adám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók,* ka az előfizetés egész évre előre bekül* v dik, 8 korona. Fösrerkesztfi: Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A nagy vita. Az irigység, gyűlölet a legát- látszóbb köpenyeg. Aki magára ölti, ne higyje, hogy — láthatatlan. Nagyon is keresztül tar- kul rajta nemcsak a testének szilhuetje, de mintha az a bűvös köpenyeg kifordítva nní- tatná az egész embert. Meglátszik nemcsak a mája, veséje, de az — epéje is. Nem gondoltuk, hogy idáig fog fajulni a nádorhelyettes választásának országos kérdése. Azt hittük, az ellenzék az ünnepség lenségéhez méltóan beéri az ünnepies tiltakozással. De hogy olyan magasabb politikai iskolát végig járt, disztingvált Ízlésűnek ismert férfiak, mint Apponyi és Andrássy gróf vállalkozzanak a városligetbe való, olcsó dicsőséget jelentő — kötélhúzásra, lel sem mertük tételezni. Apponyi Albert gróf azonban ebben a kérdésben is koncilián- sabb, mérsékeltebb .volt. Megmaradt inkább az akadémikus fejtegetések terén. Beszédjének tompitottabb volt a személyes éle. Andrássyra azonban nem ismerünk reá. Felszólalásából hiányzik a finomultabb, előkelőbb tónus, hemzsegett a durva, cinikus, vitriolként maró kifejezésektől. S bocsánat, — logika sem sok volt benne. Mert most jut eszébe, a nemzet örömünnepe előestéjén, az évek hamvával letakart, már-már —kialudt parazsat előkapirgálni ? Most feszegeti a képviselőháznak bűnben fogantatását? Hiszen e felett jóformán már maga is napirendre tért, amikor társaival együtt véget vetett az — önkéntes száműzetésnek és visszatért a parlament berkeibe. Szabad-e éppen neki oly elszólásokat tennie, hogy „a mostani parlamentnek nincs megbízása a nemzet részéröl, hanem törvényileg hosszabbitotta mega maga mandátumát ? * Tehát — törvényileg ugy-e? Hát nem volt Andrássy maga is ott ennél a törvényhozási aktusnál? Miért nem kezdte az obstrukciót elölről? Miért nem rendezett ujabbi parlamenti sce- nákat, színpadias kivonulásokat? Miért szankcionálta a mandátum meghosszabbítást az által, hogy egyátalán szóba állt Tiszaval s azóta minden politikai fontosabb kérdésben együtt konferált vele, vagyis leereszkedett hozzá? Miért? Hát csak azért, mert belsejében maga is belátta, hogy milyen hazaellenes bűn most a kicsinyes ujj húzás s hogy a nemzetnek, annak minden egyes fiának nem parlamenti okvetet- lenkedésre van szüksége, de összetartásra és egyetértésre. ügy, de akkor miért nem látta be mind ennek* a szükségességét most, amikor a teljes hozzájárulásával felajánlott béke érdekében elengedhetlen kellék a• nemzeti egységnek kétségtelen dokumentálása ! Nem jut eszébe, hogy a mikor örömünnepet ül a család, például — aranylakodalmat, legalább arra az egy napra felfüggesztik a haragot a — civakodó testvérek s minden kellemetlenkedést kerülve, állják körül a jubiláló örömszülőket. — Vagy ha másfajta lakodalom van a házban, házasodik a fiú, férjhez megy a leány, azon a napon az egymással viszálkodó szülők sem rendeznek családi botrányt, a világ szemeláttára. Sőt még a végképpen elvált szülök gondolata is összeér, a mikor gyermekeik örömnapjáról, boldogságáról van szó . . . v Beszélhet tehát Andrássy akármit, hogy nincs benne — gyűlölet, irigység. Ebben a kérdésben nem jelenhet meg a világ előtt az — önzetlenség nim- busával. De igenis az irigység, a gyűlölet előbb említett bűvös köpenyegén át — teljes mezítelenségében áll előttünk. Hasztalan állít jelölteket: József kir. herceg, a mi tisztes Apponyi Sándor grófunk, vagy Széchenyi Béla gróf személyében. Amint József lőherceg nem kért az ellenzék eme szokatlan felkinálkozásából, úgy a mi puritán, igaz \ szabadelvű gondol- kozásu Apponyi Sándorunk is indignálódva utasítja vissza, hogy az ő tisztes egyénisége legyen az áldatlan politikai harc parittya-köve, amelyet ide-oda dobálnak , . . Amint a szeg kiböki a zsákot, igy bök ki a való igazság Andrássy beszédjéből is, amikor a felett sopánkodik, hogy hát „minden méltóság, minden kitüntetés, elismerés kizárólag egy —pártot érjen?“ Hát hogy gondolja, hogy több pártot érjen a koronázás dicsősége, amikor csak egy megbízottat kell választani ? S van abban sérelem s nem a legtermészetesebb valami az, ha ilyenkor a választás mégis csak a legnagyobb, tehát a nemzetet leginkább képviselő párt vezetőjére essék ? Avagy talán a saját pártja számára vindikálja azt a „méltóságot“, „kitüntetést“, „elismerést“? Ez azonban már egy kis önajánlkozás lenne. ... Ne folytassuk tehát a további találgatást. Örüljünk, hogy a Ház a mai napon napirendre tért a nemzetre és királyra otyan kínos kérdés felett. . . Óh béke jöjj. .. Ijedten, kldltozőn, sírva: Kereslek fénylő, szent Békesség, Bús alázattal várva, híva. (tincs nagyobb ur e földön, nálad 1 Bogy elvonultál, messze mentél, H világ lángban áll utánad. H sziveket vad, lobogö fűz járja, H szemek tiszfa fűkre elborult, Rávefödöft a harcok árnya. Hz élet halálra van szána ... Óh béke jöjj, puhán, fehéren S ragyogva borulj rá a világra. Osváth Eszter. Az 1867. tol koronázásról.* Naplótöredékek. junius 6-tól — junius 12-ig. A mostanihoz hasonló élénkséget a fővaros még nem látott; vidékiek és külföldiek elárasztják az utcákat, melyek hangosak a kocsik robajától. Esténként a városligetbe megy a közönség, gyönyörködve a »rondo* körül vágtató fogatokban, melyek közt feltűnnek a Bécsből érkezett követségek hintói. A császári pár is már megjelent lovagolva. Csak a hőség ne lenne oly tűrhetetlen! * A koronázási ünnepélyek megkezdődtek azzal, hogy Ő Felségeik * Vármegyénk egyik illusztris fiától kaptuk ezen éidekes közleményt az országgyűlést fogadták. Szép látványt nyújtottak a várba felvonuló diszfogatok, nagyrészt spanyol udvari stílusban, parókás szolgákkal, de volt eleg bakon ülő feher- tokos vadász es meg több délceg huszár kócsaggal. A kocsisornak nem volt vegehossza, mintha erővel törne ki a régóta visszafojtott nemzeti parádé. Csak Deák Ferenc ment, úgy mondjak, egylovas bérkocsin. Este tisztelegtünk gróf Königsegg főudvarmesterné es herceg Hohenlohe főudvarmester termeioen »Acte de présance.« Mér ott nyertük az értesítést, hogy Mathilde főhercegnő szörnyű halala miatt (elégett) elmarad az udvari bál, valamint a »Theatere páré.« Beszéltek a koronázás elhalasztásáról is, de alap nélkül, mert most kézbesítették nékem gróf Almdssy György meghívását a szertartáshoz. Ő mintegy helyettesíti a magyar udvarmestert és a »pálcás uraKat« (Staberchoor) lakásán oktatja az udvari szolgalat teendőire. ' * A koronázás végbement, mély benyomást téve a boldog jelenlevőkre. Reggel 8 órakor a Mátyás templom már zsúfolva volt, mert hajnalban fölkeltünk a díszbe való öltözködés és a hosszú ut miatt, hogy az udvar valóban nagyszerű felvonulásától le ne késsünk. A részletes leíráshoz hírlapi hasábok kellenének. Ékkövektől ragyogó diszöltönyök, diplomaták aranyhímzésű egyenruhái, rendjeles tábornokok, főpapok egyházi ornátusban és gyémántokkal elhaimozott, arany- brokat-uszalyos hölgyek és mind* ezek felett a királyné mesés megjelenése: álomszerű látvány varázsával hatott. — Mi kamarások a titkos tanácsosok mellett, kölön osztályt kaptunk. Az oltártól balra, szemben a trónussal. Felettünk udvari kar oratórium, a királyi gyermekekkel. A magasztos szertartás minden mozzanatai megfigyelhettem, — latva, hogy a hercegprímás őrködő szemeivel a nagyarányú ceremóniát mintegy vezette. Közben Liszt Ferenc uj koronázási miséje hangzott fel, melynek főleg régi magyar dallamu »credó«-ja mindenkit meghatott. Midőn a Felségek már megkoronáztattak, a király tején a szent korona, a királyné homlokán a házi korona, fekete bársonyból gyé- mantos ivekkel és a trón magaslatara léptek : egyszerre a király jobbkezével felénk intett, nem csekély megdöbbenésére azoknak, kik apró látcsövekkel nézték őt. . .de a jel a királyi gyermekek távozását kívánta, miután a fárasztó szertartás mar csaknem két órát vett igénybe — Következett harsona hangok mellett a lassú ünnepélyes kivonulás. Innét a király nagy kíséretével a helyőrségi templomhoz lovagolt, a sarsantyus vitézek fel- avata-ara. közöttük TolnamegyébÖl Kardos Kálmánt érte a kitüntetés. — A királyné nyolclovas, aranytól ragyogó hintóján, melynek falait Rubens eredeti festményei díszítik, a varpalota felé vonult és hajón Pestre sietett, útközben átöltözve, hogy a Lloyd épület emeleti verandájáról tanúja legyen a Linchid- téren emelt dombon végbemenő királyi kardcsapásoknak, melyek Ó Felségére nézve izgalmasak voltak, mert paripája nem nyert elegendő betanítást és a korona, melyet Pór fi kalapos a Ferdinánd király túlságos fej bőségére készült bársonybélés eltávolításával, az uj király szűk fejbőségehez alkalmazott, — nem feküdt eléggé a homlokhoz és lecsúszással fenyegetett! A közönség ezt nem vette észre, de a király utólag el panaszolta Andrdssynak — Még előzőleg történt meg »z eskü a plébánia templom előtt épü.c e.nel- vényen, mely körül a főpapok és főurak lovoskisér.-’ sorakozott. Távolban is haiilv't' érces hangon mondá a király ír e^küt, különös nyomatékkai eineivu .*d e szavadat: »az alkotmányt megtartom.« Üdv- lövések, puskák ropogasa ... és nagy keveredés a megbokrosodott paripák közt. Gróf Zichy Ferenc tárnokmester leesiK lovarol, utana egy görög pü-pök, kinek lába a kengyele. ak o es tündöklő süvegje a kovezetr gurul 1 — Két óra felé terűin». ház., ’aradsagtól aléltan, habar hüsúö szellő lengedezett a felejthetetlen ünnepély dicsőítésére.
