Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-10-12 / 68. szám

XXVI. (XII.) évfolyam. 68. szám. Szekszárd, 1916. október 12. UTAK ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Igész ívre .............16 korona Fé l évre..................8 > Neg yed évre .... 4 » Egy szám ára ... . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lap}a. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. St«fk<lzl5i4g : Bczeréd] István-otca 5. szám We küldendő* a lapot érdeklő üíiin kaidtmezyek. Kiadóhivatal: Béri Balog Adam utca 42. síim Aa előfizetési pénzek és bírd*tétek lét küldendők Néptanítók, ka az előfizeti-1 egész évre előre bekül­dik, 8 korona. Főszerkesztő : Or. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Élelmezési bajok. Gróf Tisza István miniszterelnök mindenre ráér. Első sorban a kor­mányzásra. Ha kell 8—10 órás par­lamenti vitatkozásra. Közben száza­dik kezével cikket ir 8 jól kiporolja az újságíró hátát, ha szerinte a „tu­datlanság bátorságával s a kellő alap nélklil támadásokkal rontja a köz­hangulatot, melyre a nemzetnek élet­halálharca győzelmes végkivivásában olyan nagy szüksége van.“ Ujahhan egy tekintélyes fővárosi lap Íróját intézte el ti zsirkérdésben, kinek úgymond, „a kritikája me­részségével fordított arányban látszik lenni a szakértelme.“ A miniszterelnök ur megállapítja, hogy sertés van elég Magyarorszá­gon. Csak hízott sertés nincs. Ez a haj. De sem panasszal, sem rekvirá lássál nem lehet sertést hizlalni és zsírt előállítani, mert az 1014. évi kukorica kellett kenyérnek, tavaly rosz­H/.itbb volt a termés, igy nincs n hizlaláshoz megfelelő erőlakarhlány. Mese, hogy a zsirt elraktározzák a spekuláló intézetek. A sertés rekvi- rdlását pedig kedvesen visszatérő, de lehetetlen ötletnek találja. Mit csinálna az állam az öt millió m. kir. rekvirált disznóval? Itt csak egy segítség van. Sze­ntébe kell nézni a bajnak. „A nemzetre annyi más erőfeszítés, megpróbáltatás és nélkülözés között azt a súlyos hátrányt is hárítja a háború, hogy rendes zsirfogyasztását igen tetemesen meg kell szorítania. Ezt a nélkülözést is el kell viselnie. Annak az oka, hogy Budapesten maximális áron nem lehet zsirt kapni, nézete szerint abban a tényben rej­lik, hogy úgy a vidéken, mint Buda pesten, úgy a zsírnál, mint egyéb terményeknél a maximális árak ki­játszása, fájdalom, mindennapos do­log. Ha a vevő az eladóval össze­játszik a maximális árak áthágására, minden szigorú rendelet hiábavaló. A közhatóság büntetőkezét csak a társadalom segítése vezethetné a bű­nös nyomára. Természetesen igy is meg kell tenni a visszaélések meg­torlása terén minden lehetőt. Hiszem is, hogy egyik másik árdrágító hu­rokra kerül. A kormány megköve­teli minden helyi hatóságtól, hogy a visszaélések elkövetőivel szemben kérlolhetetlen szigorral járjon el s a hanyag vagy lanyhán eljáró hatósági közeggel szemben nem ismerne ki méletet. Do /— ismételi — teljes eredményt csak akkor érhetünk el, ha a közönség a büntetendő cselek­mények földerítésénél a hatóság se­gítségére siet.“ Teljes egészében elfogadjuk a mi­niszterelnök ur magvas fejtegetéseit. De bocsánat, azt valljuk, hogy az államnak magának is legnagyobb szigorral kellene eljárni, hogy a nrakszimális árak betartassanak. — Ennek egyik hathatós módja volna, ha például a hadsereg saját szükség letét önmaga szerezné be makszi- inált árakon, de -r- rekvirdlással. például mi szükség van az alkalmi kereskedelem még nagyobb hizlalá­sára? Tavaly 2—3 koronával szed­ték itt össze mázsánként a zab­szalmát s a vállalkozók 7—8 koro­nával szállították a másik vállal­kozónak, ki tovább adta a fővállal kozóuak s hogy ez mennyiért szállí­totta a hadseregnek, ezt laikus ésszel igazán nem tudhatjuk. így vagyunk a ló s a vágómarha szállítással is. S miért nem tölti meg az állam a sok százezer költséggel felállított borpincéit is a hadsereg szánjára borral, mikor a három­négy kézen át való vásárlás idézi elő legjobban a borspekuláció hal­latlan mérveit. így lennénk a zsirral is. Ha a hadsereg megpróbálná szükségletét rekvirálni. Ha tudná a hizlaló közönség, de különösen a spekuláció, hogy a disznóhizlalással a maksziniális ár nál nagyobb összeget nem érhet el, akkor, ha nem is elég, de a mainál mindenesetre több zsir lenne. Abban azonban teltétien igaza van a miniszterelnök urnák, hogy a kö­zönség is hibás. Sőt hozzátehetjük — leghibásabb. Ma nálunk mindenki az éhhalál­tól fél. Ezért egyes házak valóságos üzleti raktáruk. Sok helyen bölcs előrelátással van felhalmozva a liszt, a cukor, petróleum, só, kávé, még a zsir is jó egy osztendőre. Olyan helyeken is 2—3 százával áll a tojás, ahol másutt naponta sze­rezték be párjával. Ezért aztán ma 30 tiller egy tojás a szekszárdi piacon s mégis olyan nagy a kereslet, mintha ingyen adnák. A polgári hajlékokról nem is be­szélünk. Ott meg éppenséggel nem lehet szó éhhalálról. Mert hallot­tunk olyan hordóról, amelyből búzát lehet — csapolni, olyan kazalról, kukorica csuta halomról, amelynek a közepén még most is tavalyi ku­korica van . . . Bizony a magyar embernek még fel kell emelkednie a hazafias ön- megtagadás piedesztáljára. Minálunk ijedtükben halnának meg az embe­rek, ha oda jutnánk, mint a köte­lességtudó, 10 és fél milliárd njubbi hadi kölcsönt jegyzett német nép, ahol egy embernek egy hétre jut eg a fett tojás és 200 gramm hús... B. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviaratai. t Höfer mai jelentése. Keleti hadszíntér. Budapest, október 11. Az erdélyi déli arcvonalon nem volt különösebb esemény. Brassónál megtisztítjuk a harcterületet. Csík­szeredát újból megszállottak. A Gör- gényi-liegy8égben az ellenség tovább is ellenáll. Kirlibabától északra visz- szavertünk egy orosz előretörést. Olasz hadszíntér. Budapest, október 11, A tengermelléki arcvonal déli szárnyán a csata éjjel nappal tartott és kiterjed a Wippachtól északra egészen a Szent-Péterig húzódó terü­letre is. E helyiség és a tenger kö­zött az egész arcvonalon igen nagy olasz erők támadtak. Az ellen­ségnek sikerUlt több helyen első árkainkba benyomulnia, sőt Nova- vastól délre kezdetben Jamianó irányba is tért nyert. Ellentámadá­saink azonban az olaszokat min­denütt visszavetették, — Az ellenség birtokában maradt néhány árokré­szért még harcoluuk. 1400 fogoly maradt csapataink kezén. A harci ! tevékenység a Fleims-völgyi arcvo­nalon ellanyhult. Az olaszok itt a I legutóbbi harcokban semmit sem í'értek A Pazubiónál az ütközet nem ért véget. Kalupka tanár ur görög tudománya.* Irta: Bodnár István. Kalapka Mátét, a latin nyelv és gö­rög irodalom professzorát vidékre ve­tette a kaján sors, S ott ragadt a 14—1 f> ezer lakosú kis városban, helefnladva a mindennapi élet, a hét- köznapiság posványába, akárcsak az aurisztosokkal hadilábon álló kis diák a szekuudába. Eleinte zúgolódott, hogy őt, a hires nyelvtudóst, orien­talistát, a ki éhomra, vagy akár éj­félkor is, ha fölkeltik hirtelen, csak ligy ontja a klasszikusabbnál-klasz szikusabb citátumokat, ilyen eldu gott fészekbe internálták, ahol egy árva idegen szót sem lehet hallani a magyar nj elven kívül. De később beletörődött sorsába. Beházasodott egy jómódú, sót dúsgazdag benszii lölt famíliába s ennek révén aztán idővel ő maga is igen szép tekin­télyre tett szert, ami még takarék­betéteinek szaporodásával évről-évre haladványszerüleg növekedett. Lehet, hogy a nagy szorgalommal élire ra kott ezreseknek is volt némi közük hozzá, de egyszeriben, mint tudóst is respektálni kezdték. Hozzá hordr- tak minden régi családi írást, kiásott régi pénzt „megfejtés“ végett, sőt nemsokára a névjegyén ez az utóbbi titulus is ott pompázott: okleveles * .Megjelent a Budapesti Hírlapban is. tanár és kir. törvényszéki hites tol­mács Nagy nyelvtudása határozot­tan imponált mindenkinek s ő ki is aknázta a helyzetet. Nincsen olyan sujtassal kiteremtettézett cifra dol­mány, amely vetekedhetnék az ő la­tin, görög, török, tatár, sőt újab­ban spanyol és sz&nszkrit szóval tarkított magyar beszédével. Állító­lag az utóbbi időben még már a régi családi favágó, az öreg György bácsi előtt is a görög klasszikusokat kezdte citálgatni, a gördülékeny gö­rög nyelvvel akarván gyorsabb tem­póra irányítani lusta fűrészének lassú mozgását. Annyi bizonyos, hogy lelkes má­sodik hazája nem maradt volna adósa halála után ama bizonyos obiigát emléktáblával, ha a véletlenség isten­nyilája váratlanul le nem csap, aka­rom mondani, ha Karakalosz, a sokat emlegetett görög ezredes deus ex machinaként be nem avatkozik a tanár ur sorstól szépen elrendezett élete folyásába ... . ' Tudvalévőén a nevezett ezredes a kavallai helyőrséggel együtt mint vendégeket Németor szágba szállították ütjük éppen a tanár ur kis városán keresztül vezetett, hol az öröm, a hagyományos magyar lel­kesedés kiáradt folyója csakhamar elszakította a gátakat. Az Egyenlőség nőegyesület nyom­ban elhatározta, hogy a legnagyobb ünnepséggel fogadja ezeket az igazi derék hősöket, akik a leghatalma­sabb nyomásnak is oly derekasan ellen tudtak állani. — A határozat ugyan elég ismert keretekben moz­gott : fehérruhás leányok, tűzoltó banda, meyvendégelés a vasútnál... A szokásos bandériumot, sajnos, le­génység, de különösen lóhiány miatt ki kellett kapcsolni a programmból. Volt azonban az ünnepies fogadta­tásnak egy speciális, eredeti pontja is Az a görög nyelvű üdvözlet, a melyet a helyi közbizalom nevében Kalupka Máté professzor ur fog el- szónokolni , . . A tanár ur kétségbeesetten rug- kapált a megtisztelő kitüntetés ellen. Nyomós ellenérvül felhozta még ha­talmasan kihizott Ferenc József-ka- Látját is, amely ma, szabók hiánya miatt, vidéken egyáltalán -- pótol­hatatlan. De a leleményes asszo nyok erre is találtak megoldást. Ab- j ban állapodtak meg, hogy az ün­nepi karaktert, a magyar lovagias j csodálatot sokkal jobban kiemeli a diszmagyar. A tanár ur apósának pedig volt dÍ8zmagyarja. Némi ki eresztésekkel tehát használható álla pótba hozták . . . Csak a kardkötő­vel volt meglehetős baj. Ezt nem le­hetett — kiereszteni. . . Végre is közadakozás atján összerakván a kard árát, az lett a határozat, hogy a ta­nár ur azt lezser a kezében vigye s a szónoklat legnagyobb hevében — önkéntelen gesztussal nyújtsa át a görög csapat vezérének. A spon­tán éljenzésről szintén gondoskodva lesz . . . Így is történt . .. Szorongva várta a város kicsije és nagyja —egész a karouülőkig — a katonai vonat berobogását. S az, csekély három órai késést leszámítva, pontosan be is érkezett. De ez a kis időköz se veszett kárba. A rendező­ség elvégezte az utolsó ecsetvonáso­kat, vagy inkább simításokat az ál­lomás feldekorálásán. Közben liárom- négy fehérruhás leányka el is — ájul. Úgy mondják, a hazafias lel­kesedés hevében elfelejtvén odahaza a — reggélizést. S most tűnt ki csak a leleményes rendezői tapintat bölcs előrelátása, bogy tudniillik az elma­radt bandérium helyett mégis csak jó volt legalább a tűzoltók veterán­jait — lovasitani. így egy-kettőre megérkezhetett a mentőkocsivá avan- zsiroztatott tűzoltó szerkocsin a gyors orvosi segítség. Akkor ugyan már nem volt rá semmi szükség. Sőt közben a várt vendégek is megérkeztek. Már az előző állomáson jelezték nekik az Uunepies fogadtatás szándékát. A vonat megállása után tehát a görög tisztikar félkört állott. S a dísz- magyaros Kalupka professzor ur, a mikor a kivezényelt, sorfalat álló diákok, fehérruhás leányok s a többi ünneplő szűnni nem akaró éljenzajá- tól s a tűzoltó, zenekar hatalmas öblögető tnssától szóhoz juthatott,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents