Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-08-31 / 62. szám

XXVI. (XII.) évfolyam. 62. szám. Szekszárd, 1916. augusztus 31. Előfizetési ár: Egész évre ...............16 kor.na Fél évre....................8 » Ne gyed évre .... 4 > Egy szám ára ... . 16 fillér Hirdetési árak: ' rverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további ser 30 f. — Nyílt- tér: garmtmd soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heienkini egyszer: csütörtökön. Telelői szám: Főszerkesztő : 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezercdj lstván-utca 5. szám kle küldendők a lapot érdeklő összes kűldemcByek. Kiadóhivatal : Béri Balog Adam-utca 42. szám Az clőUzetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre bekül­dik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Erdély. A nagy „Szfinksz“, a ravasz, | fondorlatos hallgatás begombol­kozott világ-bűvésze megszólalt, leleplezte önmagát. A kétszínű Janus arc, mely ugylátszott fe­lénk mosolyog, vagy részvevőén a mi sorsunkért könyezik — pokolian vigyorgó Medusa fővé változott s ma már olyannak látjuk, mint a — milyen. Románia hadat üzent! Kit lepett ez meg? Senkit. Az lett volna a meglepő, ha az utolsó percben lelkiismerete a becsüle­tes szerződés teljesítésére emlé­kezteti és tényleges szövetsége mellett ránt kardot. Igaz, hogy a szövetségi hű­ség megtántorodásának szép pél­dáját láthatta maga előtt. A machiavellizmus mérgezett tőré­vel dolgozó briganti társ, a gaz Itália azonban legalább meg­tartotta a gavalléria üres forma­ságát, a zsivány-becsület lát­szatát, felmondta a szövetségi szerződés türelmes papirosát. Romária még ezt se tette, de úgyszólván órával a kezében leste azt a percet, amelyet a már hetekkel előbb aláirt hadüzenet­ben minden diplomáciai szokás­nak arculütésével az ellenséges­kedés megkezdésére kitűzött. Mohó kapzsi vágya, az évtize­dek óta visszafojtott rablási ösz­tön azonban még a percmutató utolsó ugrását se tudta bevárni, máris ránkütött, hogy szépsé­ges Hungáriánk nyakáról letépje a nemes drága követ, Magyar- ország igazgyöngyét, a gyönyö­rűséges Erdélyt . . . De talán igy még jobb . . . Inkább száz nyilt ellenség, mint egy titokban orgyilkot fenő — jó barát! Katonáink százezreit úgyis lekötötte ez a már régóta gya­nús szövetséges. Döntse el te­hát a végszámadást a kard, a puska, az ágyú s maga a jó­ságos — Isten. Ne kicsinyeljük az ellenség erejét, de a magunkét se be­csüljük le. A veszély a gyönge asszony kezét is megacélozza s a hősök acélmarkát vaspőröllyé változtatja az a tudat, hogy szivünkhöz ilyen közel még so­hasem járt a gyilok. Hadvezetőségünk tudtunkkal mindent megtett, hogy az or­gyilkos szúrást felfogja. Hű szövetségeseink, a német, a bol­gár, a török testükkel, izmos karjaikkal fedeznek, mert érzik, hogy Erdély elvesztésével nem csak Magyarország veszne el... És az Isten ? Benne pedig még saját erőnknél is jobban kell biznunk. Mert ha áll az, pedig áll, hogy a világ alátá-' masztó pillérje mégis csak az erkölcsi jogrend, a hűség, a be­csület, akkor a jóságos Istenről még feltételezni is vétek, hogy a bűnt, ahitszegést, a gaz áru­lást segitse ellenünk . . . . . . Erdély, szépséges Erdély bírókra kelünk érted, nem löfer mai jeleitése. Keleti hadszíntér. Budapest, augusztus 30. Az Orsovától északkeletre emel­kedő magaslatokon csapataink ismé­telten visszavertek román támadáso­kat. Egyébként a határra előretolt erőcsoportokat lépésről-lépésre és terv­szerűen visszavontuk úgy, a mint az bábom esetére már régebben meg- állapíttatott. Az ellenség bizonyára nagyra lesz Petrozsény, Brassó és Kézdivásárhely megszállásával. A leg­északibb román hadoszlopok a gyér- gyói hegységben harcban állanak. Német csapatok a galíciai Erdős- Kárpátokban, a Kukul-magaslatot, a mely az utóbbi betekben heves har­cok tárgya volt, njból elragadták az oroszoktól. Egyébként előtéri harco­kon kívül az orosz harcvonalon lé- nyeges esemény nem történt. Olasz hadszíntér. Budapest, augusztus 30. Nincs különös esemény. Délkeleti hadszíntér. Budapest, augusztus 30. Dunai flottillánk a Dnna alsó fo­lyásán Turnu-Magnrele mellett román uszályhajókat, kikötői raktárakat és katonai telepeket elpusztított, Zim- nicánál két megrakott uszályhajót, egy kikötői állomáshajót és két mo­torcsónakot zsákmányolt. A Vojusa alsó folyásánál az előőrsi tevékeny­ség fokozódott. Höfcr altábornagy, a vezérkar főuökémek helyettese. Bolgár hivatalos jelentés. Szófia, auguzztus 30. A jobbszárny csapatai, miután a szerbeket, akik a lerinei (Fiorina) síkon tartózkodtak, visszavetették, megerősítették nj állásaikat az Os- trowo-tótól északra és nyugatra. Is­mételt szerb támadásokat Moglena vidékén az ellenség jelentékeny vesz­teségei mellett visszavertünk, úgy, hogy a szerbek kénytelenek voltak lemondani vállalkozásaik megismétlé­séről. Csapataink előnyomultak és megszállották a Zborskótó! délre levő magaslatokat. — A Vardar-völgy ben gyenge kölcsönös tüzérségi tüzelés és járőrütközetek. A balszárny csa­patai, mintán az összes angol-francia haderőket Serres, Drama és Kavalla vidékéről a Struma és a Tahinosz-tó csattogó, csikorgó fogakkal, mint j a reánk törő lenevadak, de ama bizonyos fölényes nyugalommal, mint a székelyember, ki sok­szor puszta két kezével fojtja bele a páráját az őt átkaroló hatalmas medvébe, a vérszom­jas farkasba s az ólját — tehát a legféltettebb mindenét kerülgető, lopni készülő — ra­vasz rókába . . . Románia, vagy te, vagy mi, . de inkább te, mint mi . . . B. mögé vetették vissza, megerősitették aj állásaikat a Struraától keletre és az Egei-tenger partján az orfanói- öbültől egészen a Mesta torkolatáig. A nénit nagy főhadiszállás jelentési. Nyugati hadszíntér. Berlia, augusztus 30. A Somme területen mindkét fél tüzérségének tartós harcbavetése mel­lett történt ellenséges vállalkozások hatásos zárótüzünkben nappal nem tadtak kifejlődni. — Este és éjjel heves támadások következtek az auwillers—pozieresi vonal felől és Gnillemont és Maurepas közt, mig a csatlakozó vonalon a Sommeig és azon tol is egészen Chilly vidékéig a rohamra felkészült ellenséget éjjel is visszatartottuk árkaiban. Állásaink teljesen birtokunkban vannak. Auvil- lers, Pozierestől északra vitéz csa­pataink az egyes helyeken benyo­mult angol osztagokat snlyos közel­harcban ismét kivetették. A Maastól jobbra Fleury mellett a Somme és a Chapitre-erdő közti állásaink ellen heves tűzzel előkészített megújult francia támadások ismételten össze­omlottak. Flemytól délkeletre az el­lenséget ellentámadásunkkal vissza­vertük. Az Ancre pataktól északra és Mülhausentól nyugatra egy-egy ellenséges repülőgépet légi harcban harcképtelenné tettünk. Két repülő­gépet a Sorúmétól északra védötüze- lésünk szedett le, egy másik Soye- Conrtnál vonalainkon túl volt kény­telen leszállaDi. Keleti hadszíntér. Berlin, augusztus 30. A Kárpátoktól északra jelentősebb esemény nem volt. Német csapatok Zabietől északnyugatra rohammal el­foglalták a Kukul-hegyet. Balkáni hadszíntér. Burlin, augusztus 30. Helyzet általában változatlan. .4 legfelsőbb hadvezetőség. Legújabb. Bulgária és Torok- ország megüzenték a háborút Romániának. | Boda WUmosJ Boda Vilmos, a szekszárdi választókerület több cikluson ke­resztül volt képviselője, a Tolna­megyei Közlöny alapitója és volt szerkesztője — vállán a 80-ik év terhével — folyó hó 29-én délelőtt hirtelen elhunyt. Hosszú, érdemes közpályát futott meg. Nevét méltán illeszt­hetjük azok névsorába, akik a vármegye, főleg Szekszárd város kulturális haladásában főténye­zők és tevékenyebb mozgató erők voltak. Boda Vilmos 1860-ban Vesz­prémből került Szekszárdra, fiatalos tettvággyal, minden ha­ladás iránt való nemes ambíció­val. 1861-ben az alkotmányos élet felcsillámló első derüjébeii vármegyei aljegyzővé választot­ták, de állásáról a Bach-korszak idejében lemondott. 1866-ban azonban a központi járásban szolgabiróságot vállalt, 1871-ben pedig a megyétől elválasztott biróság szervezésekor járásbiró lett Szekszárdon. Mozgékony, cselekvési vágytól égő termé­szete azonban nemsokáig birta a hivatalos élet nyűgeit. 1884-ben nyugdíjaztatta magát, amikor a politikai élet hullámverése az országgyűlési képviselőség — nem egyszer tövises útjára so­dorta. Az ő élete sajkája azon­ban itt is a nyugalmasabb vi­zeken evezett. Több cikluson át, 22 évig, nem egyszer egyhangú választásokkal, közbecsülés kö­zött képviselte a szekszárdi kerületet. Boda Vilmos politikai pályá­ján a mérsékeltebb irányzat hive volt, úgy, hogy első megválasz­tatásakor elveit illetőleg alig tudta a zajosabb függetlenségi elemek aggodalmait eloszlatni. Később is a szelidebb függet­lenségi irányt követte s Kossuth Ferenc oldala mellől csak a sár­közi népkegy elfordulása terelte a radikálisabb irányzat táborába. Politikai szereplése nem volt tehát zajos, feltűnésre, nagyobb sikerekre vadászó. Csendesebb temperamentumu tagja volt párt­jának. Képviselőtársai azonban konciliáns modoráért általános tiszteletben és szeretetben része­sítették. Nem volt falhasogató szónok, ritkán szólalt fel, keve­set beszélt, de képviselősége alatt a párt belső életében meg­becsülték véleményét, elveihez való ragaszkodását és hűségét. A harctér eseményei A miniszterelnökség sajtóosztályának liiratalos táviratai.

Next

/
Thumbnails
Contents