Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-01-24 / 7. szám
Előfizetési ár: Égési évre . . Fél évre . • • Negyed évre . Egy szám ára . . 16 korona . 8 > 4 » . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetéseit: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Mesjelenlk hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztősé?: Bczerédj István-utca 5. szám. Id« küldendők a lapot érdeklő össze küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42 szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők Néptanítók, ha az előfizetést egész étre előre b«- küldik, 8 korona. PAszerkesztA : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Pőmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Ui fejlődési alapunk. Ha az evolúciós fejlődés elméletének volnék a hive, akkor most azt kellene mondanom, hogy a létért folytatott küzdelemben a fajok kiválasztásánál mi jutottunk abba az előnyös helyzetbe, mely a továbbfejlődés feltételeit a számunkra biztosítja. Az altruista meg bizonyára úgy gondolkoznék, hogy a társadalmi boldogság kapui a világháborúban elért sikereink folytán kinyilottak számunkra. Csak igen rövid idő kérdése már, hogy a végleges diadal jelenének anyagias örömét mielőbb teljes mértékben élvezhetjük. így gondolkoznak az anyagelviség hívei, akik tagadják azt, hogy az embernek a földi életen kívül magasztosabb hivatása is volna. És hogy ezen hivatás elérésének eszközeit nem a szabadakaratnak tudatos és minden megkötöttségtől és befolyástól mentes tevékenysége választja ki nekünk. Én azonban a mai világháborúban elért sikereinket meggyőződésszerüleg a szabadakarat elhatározásából folyó cselekmények olyan eredményének tekintem, amély az emberiséget vissza fogja adni valódi rendeltetésének. Nemesebb érzés, bölcsebb gondolkozás hatja át a társadalmat, mely a veszedelmek borzalmainak közepette megtanulta azt, hogy van lelőttünk egy magasabb rendű lény, kinek jósága csak úgy fog ránk áradni igazán, ha minden cselekvésünkben tudatosan keressük és kutatjuk örök érvényű igazságait. TÁRCA. Sárga lombok.. , Sárga lombú őszi tájak, Lelkemben halk, ködös vágyak — Bogárhátú orosz házban, Lobog a tűz — lelkem lázban. — Pislákoló, sárga mécsntk Világába belenézek, —- Régi vágyak, régi álmok, Kökényszemű barna lányok. — Észak felöl süvít a szél — Kürt szava szól, fegyver beszél, Lelkemben vad, merész vágyak, Véres mezők, véres tájak. — Jkvaparton, 1915 dec. Levél haza .. . „Leszállt a nap vérbiborban, Esthajnal van, alkonyat van. Fehér hó hull, halkan, lágyan, S eszembe jut régi vágyam. Feljö a hold s messze végig Holdsugár és szurony fénylik. Csillag ragyog fenn az égen S eszembe jut maga nékem. Zeneszóban, éjszakákban, A maguk kis városában, Fényben úszó sétatéren. Az eszébe jutok-e én ?“ Magyarországról külföldön eddig csak annyit tudtak, hogy itt laknak a csikósok, meg a betyárok, akik veszélyeztetik a kul- tur ember (értsd külföldi) szabad közlekedését az országban. De hogy nálunk tulajdonképen fejlett kultúra van és olyan erős közgazda- sági élet, mely még a nehéz háborús viszonyokat is minden nagyobb megpróbáltatás és erőíeszités nélkül elviseli, azt Európa népei csak a mai világháborúban tanulták meg. Nekünk azonban nem elég az, hogy mit tud meg rólunk a külföld. — Sokkal fontosabb ránk nézve, hogy mi magunk tisztában legyünk saját helyzetünk fontosságával. Magyarország nemcsak most, de háború után is egy nagy és hatalmas európai szövetségnek a központjára esik, melynek szárnyai az Atlanti óceántól egész az Indiai óceánig nyúlnak. A fizika törvényei pedig azt tanítják, hogy a centrumban van a centrifugális és centripetális erők támadási pontja. Vagyis ennek a hatalmas európai szövetségnek nagy arányú köz^zdasági tevékenysége hozzánk fut össze, mint központba és innen ágazik szét a központi térsugárzat minden irányába. Ne higyje senki, hogy ez csak puszta ábrándkép. Mert ezt a szerencsés körülményt maga a helyzet kínálja fel önként. Sokszor hangoztattam már, hogy Magyarország természeti gazdagságával semmi más ország föl nem veheti a versenyt. Mivei pedig lehetetlenségnek gondolom azt, hogy a kulturhaladás jegyében induló — Riadó van s véges végig — Puska ropog, szurony fénylik, Fehér hóra vér foly lágyan — S eszembe jut régi vágyam, — Ikvaparton, 1916 jan. —ayb— Ancsurka. Hólepte fehér táj, ameddig a szem ellát. Messziről setétlik egy hatalmas fenyves. Széles, gondozott ut vezet az erdő belsejébe. Kétoldalt apró fenyőfák, az úttest homokkal felhintve. Az utat szegélyező fák oldalain fehér nyírfa ágacskákból ízlésesen összerótt feliratok : „A Hindenburg-bakák pibenőheléhez“, a másik oldalon pedig: „Ott, ahol most magyar fiuk járnak.“ Igen. Magyar fiuk járnak. Messze idegenben, orosz földön. Ezen az utón pár száz lépést haladva beérünk a faluba. Amint mondom — a faluba. Egy földbe ásott falu, a „Schwarmlieneától“ néhány kilóméternyire, ahol a 69. most Reserveben van. Példás rendben sorakoznak egymás mellé a házak; a kényelmes jó Dekknngok. Ablakokkal, ajtóval és kályhával ellátott kényelmes lakások. Mindegyiket egy-egy felirat d sziti : „Ilonka- lak“, „Tolnaiak tanyája“, „Beszálló a Vig cimborákhoz“ és igy tovább. Az erdő szélén egy kis major van. Néhány faoldalas, szalmatetős kis házikó. Félszerek, istállók. Rendszertelenül, szétszórva. Egyik távolabb eső viskóban még „csuesok“ is laknak. Jámbor, alázatos nép. Egy roskadt inu, görbeközgazdasági tevékenység ezeket figyelmen kivül hagyna és ne törekednék azt a maga számára értékesíteni, azért következtetésem indokolt. Tehát a fokozott mértékű közgazda- sági élet megindulása nálunk csak igen rövid idők zenéje. Mezőgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk egyaránt virágzásnak fog indulni. Tőkék fognak özönleni az országba, melyek összes természeti kincseinknek okszerű értékesítésére törekszenek. Nekünk tehát idején fel kell készülnünk, hogy a vezérszerepet itt is a magunk számára biztosítsuk. Nehogy idegenek szedjék el tőlünk a tejlelt és a magyar kultúra a nagy mértékű beözönlés folytán elveszítse eredeti jellegét. A háborúban a világ első katonája a magyar. Majd meg fogjuk látni, hogy a közgazdasági küzdelemben is voltakép álljuk-e majd a sarat. Figyelő. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, január 23. Orosz hadszíntér. Dolzok magaslatán, a Pruth mentén fekvő Bojantól északra tegnapelőtt j este egy orosz lővészárkot aknákkal robbantut- j tunk a levegőbe. A 300 főnyi védőcsapatból csak néhányan maradtak életben. A tegnapról mára j virradó éjjel csapataink ugyanazon a harcvonal' szakaszon elűzték az ellenséget elsáncolt állásaiból. Usciescótól északnyugatra egy hidsáncunk hosszabb idő óta orosz támadás célpontj*. Majd- I nem naponta közeli harcra kerül a sor. A derék I védők minden támadásnak sikeresen állnak el—■ - ----hátú aggastyán és egy még öregebb ráncos képii asszony. Amint a bakák mondják, egy Ancsurka ! is van a háznál, akit azonban az öregek féltve j rejtegetnek minden kiváncsi szem elől. Egyik házban egy gépfegyverosztag parancs - noka, egy vigkedélyii, fiatal főhadnagy van beszállásolva. Az istállókban gépfegyveres lovak ropogtatják jóízűen az abrakot Leszállt az est. Néma csend, néma alkony borult a tájra. A majorban, a gópfegyveresek házában nagy vigasság volt. Tea-est. Az erdőből a meghívott tisztek mind, de Kalmár Bandi hadnagy ur különösen pontosan jelent meg. Hogyne ! Mikor ez a bolondos Laci azt Ígérte, hogy a teát egy jóképű kis „csues“ lány fogja felszolgálni! Es amit ő megígér, azt meg is tartja! Női kiszolgálás. Egy eleven nő a fronton! — Együtt borozgatott a jókedvű társaság. Mikor azután valamennyien megígérték, hogy jól viselik magukat, nem fogják a lányt még tekintetükkel sem zavarni, kiszólott a konyhába: — Donesi unutra dobroéai Anöurga! Nyilik ez ajtó, belép rajt kissé félénken, húzódozva — Ancsurka. Jóképű, tömzsi, fekete hajú, piros arcú kis leány. Erősen kifejlett idomokkal, ami pedig a „csues“ lányoknál ritkaság. Csillogó eleven szemeit kíváncsian jártatta a jelenlevők éhes tekintetén. — Dobro veéer gospotarvo! Mosolyra nyílt piros ajkai látni engedték fehér fogsorát. Hatalmas éljenzés és hurrázás tört ki a jelenlevők között. Különösen Bandit nshe- zen tudta a házigazda lecsendesiteni. A szepegő Ancsurka azután jól kifejlett mellső végtagjaival meglehetősen ügyetlenül kezdte a teával telt poharakat az asztalra rakosgatni.
