Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-07-06 / 54. szám

54. szám XXVI. (XII.) évfolyam Szekszárd, 1916. julius 6. Előfizetési ár: Egész évre .............16 korona Fé l évre.............. 8 > Negyed évre .... 4 » Egy szám ára ... . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig S kor., további sor 30 i. — Nyílt­téri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapia. Megjelenik heienkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám : Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő : 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezeréd] lstván*utca 5. szán. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. szán. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre bekül­dik, 8 korona. Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A ToMrmssyei Közművelődési Egyesület közgyűlése. A TKE. tegnap délután tartotta meg Förster Zoltán elnöklésével a múlt hétről határozatképtelenség miatt elmaradt közgyűlését, amelyen részt vett Kovács Sebestény Endre fő­ispán, az egylet egyik diszelnöke is. Forster Zoltán elnök megnyitó be­szédében sajnálattal állapította meg a tagok csekély érdeklődését, kife­jezte azonban azt a reményét, hogy a minden köztevékenységet hátrál­tató háború elmúltával ismét feléled az általános érdeklődés a szép célú egylet ügyei iránt. Bodnár István főtitkár tüzetes je­lentésben ismertette az egyesület utolsó két esztendejét, amelyet a ki­tört háború sok tekintetben meddő­ségre kárhoztatott. Röviden vázolta a háborn előzményeit, a sarajevói nagy tragédiát, trónörökösünknek és nejének mártírhalálát. Megemléke­zett a világot lángba boritó kis Szer­biáról, amely egyébként vak eszköz volt a nagyhatalmak kezében s leg­feljebb ama bizonyos orvosi keztyü, amelyet a tiltott operációhoz készü­lődő világ-hatalmak csak azért rán­tottak elő, hogy a véres, fertőző szennyet ez szedje magára, de az ő világ-gyilkos kezűk tiszta maradjon. S titkári jelentését igy folytatta: „És azóta tart a rettenetes élet­halál harc szakadatlanul, nem lan­kadó erővel ... S az öldöklés iszo­nyata ma sem szűnik, sőt mint­hogyha végső fellobban&sában még irtózatosabb erővel dnlna. Nincs csa­lád, mely ne sima, vagy ne remegne, ne aggódnék, amely ott ne tartaná a kezét a szenvedéstől s a vad fáj­dalomtól vonagló szivén. Csoda-e tehát, ha ilyenkor meg­dermed minden kultur élet. Ha elpi­hen a békés alkotás minden gyára, eszköze, vagy átformálódik a gyilkos eszközök további gyártására szolgáló műhellyé. Ha a szív, az elfásult agy sejtjeit a háborn véres izgalmai tud­ják már csak izgatni, amikor a ter­velés, minden cselekvés, a szó, gon­dolat a háborn vórcseppjeiből él, táp lálkozik. Ha festő ezt festi, író ezt Írja, szülei, hitvesi, testvéri szív ezt álmodja álmatlan éjszakán, dolgos nappalon ? I Miért folytassam tovább ? A mi nem rég született egyesületünk utolsó két esztendejét is ez a most dúló háborn kárhoztatta tétlenségre. Ne csodál­ják, de inkább megértő szívvel bo­csássák meg az igen tisztelt tagtár­saink, hogy még csak az alapszabá­lyokban előirt éventei találkozásra, a közgyűlés megtartására sem találtuk alkalmatosnak ezeket az igazán ne­héz időket. Tagjaink jó része a harc­téren ... Az itthon levők tele gond­dal, életküzdelemmel, gyásszal, örö­kös aggodalommal. S mi, mint kui- tnregyesület, mit hirdessünk: kul­túrát ? Hiszen, amikor ezt a szót ki­mondjuk, leírjuk, keserűen nevetni, sőt pirulni kell és kétségbe esni a magát műveltnek hirdetett világ bar­bárságán. Hol találhatjuk ma meg a nyitva tartott fület és szivet a kultúra igéi számára, amikor min- | denki a régesrég elporladottnak hitt | barbár lábak taposását érzi a szivén, i a lelkén, amikor legfeljebb egy, ta- Ján a legutolsó emberies érzés fesz- I kel még csak az agynak sejtjei közt: a béke, az isteni béke bő vágya, az immár oktalan öldöklés végét kö­nyörgő — imádság . . .“ A titkári jelentés szerint azonban a letűnt két évet sem lehet a (teljes stagnálás és téli dermedtség álla'po tának mondani. A museum a Da róczy Zoltán biritói földbirtokostól vásárolt római feliratos kövekből, középkori faragott oszlop részletek­ből, római, kelta és középkorbeli bronztárgyakból álló gyűjteménnyel szépen gyarapodott. Az egyesület ezen kivül Garay Ákostól, a jeles magyar rajzoló művésztől is vásárolt egy 15 darab rajzból álló kollectiót, amelyet e tipikusan magyar művész­nek legjellegzetesebb müveiből válo­gattak össze. A muzeum céljaira be­szereztek egy fonográf készüléket is 100 lemezzel, mely a tervezett há borús gyűjtés alkalmával a folklo­risztikai rész összegyűjtésénél tesz majd hasznos szolgálatot. Az isme­retterjesztő szakosztálynál, a mun­kásgimnázium 1914 ősz óta szüne­tel, de felolvasási sorozatokat itt is és a vidéken is sokat tartottak. így az innen kölcsönzött gépekkel és ké­pekkel Nagydorogon Joó András ref. lelkész, Bonyhádon Láng Ká roly tanító, Pakson pedig Balassa Sándor polg. iskolai igazgató. Úgy a vidéken mint itt a befolyt jöve­delmet jótékony hazafias célra for­dították. így a szekszárdi 10—20 filléres belépti dijakból 1000 korona körüli összeghez jutottak a vak ka­tonák s más hazafias célok. Mivel azonban a kép vetítéshez szükséges villanyáram sokba kerül, indítványozta a főtitkár Szekszárd képviselőtestületének megkeresését, hogy a kilovatt óránkénti diját az iparnak juttatott kedvezményes árral bocsássa rendelkezésére az egyletnek, ami méltányos kérés is, mert mikor az egyesület semmi más anyagi tá­mogatást nem kér s mégis csak Szek­szárd kultúrájáért tesz a legtöbbet, megérdemel annyit, hogy az igazán a lelki világosság terjesztéséhez szük­séges fényt, a másoknak is megadott méltányos árban kapja. Jelentette még a főtitkár, hogy az egyesületi pénztár 1914 évi bevétele, a mnlt évi áthozattal 20,72313 K, kiadása 3853 79 K, igy a marad­vány 16,869-34 K. Az 1915. évi be vétel az előbbi maradvánnyal együtt 22,608 07 K, kiadás 1384 20 K, igy a maradvány 21,223 87 K, amelyből alaptőke 17,597 01 K. Bizonyos tekintetben dicsekedve említi fel, hogy az egyesület is meg­értve a haza kérő szavát, alaptőké­jét majdnem teljes egészében 17 ezer korona erejéig hadikölcsön kötvé­nyekben helyezte el. Sajnos a kint lévő tagdíj hátralé­kok még mindig igen nagyok. így tagdijhátralék az alapítóknál 8586 K, az örökös tagoknál 2817 K, a ren­des tagoknál 3090 K, a pártoló ta­goknál 980 K, összesen 15,473 K. Indítványozza, hogy mivel a be­fizetésre adott kedvezmény idő le­járt, a hátralékok esetleg ügyész közbenjöttével is behajtassanak. A tagdíj-létszám kilépés, elköltő- • zés és halálozás által 74-gyel apadt. | Az utóbbi két évben elhunylak az alapítók közül: dr. Rill Ágoston, Kunffy Károly és Látrányi Jenő. Az utóbbinak élete, a haza örökéletéért volt, Istentől követelt áldozat. Az örökös tagok közül: Duzs Dániel, Fleischmann Lipót, Kiss Pál (Kö­tesd), Szévald Mór. A rendes tagok közül Paraté György, Simon Lajos. A pártoló tagok közül Takács An­drás, Tomka Gusztáv, Busz Henrik. Goid Mór, Végess János, Sarkadi Andor, Lauschmann Ferenc, Cziráky Ferenc, akiknek emlékét kéri jegy­zőkönyvileg is megörökiteni. A Wosinszky szobor alap 1915 év végén 4675 korona. Több admicisztrativ ügy bejelen­tése után igy végezte be főtitkári jelentését: „És ezzel, egy mindnyájunk ajkán ott lebegő fohásszal fejezem be fő­titkári jelentésemet: Múljék el egy­szer már fejünk felett a „nehéz idők járása!“ Vonja be szárnyát a sötét vihar, ez a vijjogó keselyű, amely mindnyájunk szivét tépdesi, marcan­golja. Az egész világot elárasztó vér­patak hordja ki a szivek iszapját, a századokon át összegyűlt faji és nemzeti gyülőlség szennyes áradatát, tisztítsa meg a nemzetek lelkét. Jöj­jön el a béke verőfénye. Érlelje meg a sokat szenvedett magyar nemzet­nek is vetését, amely a véres baráz­dából talán dusabban szökken elő és bnsásabb aratást Ígér... Békés munka, a nemzeti knltnra szent nevében — jöjjön el a te országod!“ A közgyűlés a főtitkári jelentés elfogadása után jóváhagyta a pénz­tári számadást s a felmentvényt Holnb János pénztárnoknak meg­adta. Megállapította a költségvetést s a jövő évi működési programmot, majd megejtette a tisztujitást. A tiszt­viselők maradtak a régiek. Csak az igazgató választmány megüresedett tagsági helyeit töltötték be újakkal, így helybeli tagokul megválasztották dr. Rubinstein Mátyást és Bajó Já­nost. A vidéki választmányba pedig az eltávozott Jeszenszky György báró főszolgabíró helyére Reich Oszkárt, Szévald Mór helyére Sörös József főszolgabírót, Nagy István főszolga­bíró helyére Szévald Oszkár főszolga­bírót és Tamásiba: Reich Oszkár helyére dr. Frühvrirth Jenő ügyvédet. Kovács Sebestény Endre főispán, diszelnök indítványára Apponyi Sán­dor gróf vbtt. főkamarásmester véd­nököt táviratilag üdvözölték. Az „elszalasztott internátus". — Részlet a főgimnázium! „Értesítődből. — Most jelent meg a szekszárdi ál­lami főgimnázium értesítője. Tanul­ságos visszatekintést olvasunk benne az elmúlt 20 esztendőre. Ebből ra­gadjuk ki a következőket: „Intézetünk viszonyai bizonyos ál­landó mozdulatlanságot mutatnak, mert városunk és a vidék viszonyai sem változtak. Tanulóink létszáma csekély inga­dozást mutat. Az utolsó tiz éven át beirtunk összesen 2219 tanulót, az átlagos évi létszám tehát 222. A le­folyt tanévben 224. Az első osztályba felvettünk összesen 418 tanulót, az átlagos évi felvétel az I. osztályba tehát 41 tanuló. Az idén is 41. Sem a bonyhádi gimnáziumnak főgimná­ziummá fejlesztése, sem a dombóvári főgimnázium felállítása észrevehető csökkenést nem idézett elő. Két há­rom vármegye8zóli és baranyai német fin pártolt el. Igaz, hogy jó anyag volt. De szaporodás se mutatkozott. Uj közlekedési ntaink nem igen nyíl­tak. A vasúti összeköttetés a régi, vicinális, egyetlen vonallal. Szekszár- don az ellátás olcsóbb nem lett. Ma­gának a városnak lakossága mérsé­kelt számú. Mégis a helybeliek szá­zaléka 60. Mintán aránylag nagy a városban a tisztviselők száma, leg­nagyobbrészt ezek, aztán kereskedők, iparosok fiai látogatják intézetünket. A foldmives nép fiai csak kisebb százalékkal. Pedig nagyon szívesen látjuk. De a tulajdonképeni népisko­lák még mindig zsúfoltak s a tani- j tök még mindig keservesen küzdenek, 1 hogy tűrhető eredményt érjenek el. A tervezett internátus alkalmas lett volna arra, hogy a vidéket na­gyobb mértékben vonjuk intézetünk felé, de felállításának kedvező alkal­mát nem sikerült eredménnyel fel­használnunk. Vele együtt elszalasztottuk intéze­tünk lehetetlen környezetének ren­dezését is. Most már mikor szaba­dulunk meg a piactér szomszédságá­tól, amely az esős évszakban posvány, nyáron portelep, állandóan pedig ganéjdomb és szemétlerakodóhely ?“ — Hát bizony minderre bajos fe­leletet adni. Nagy hiba történt. Nem­csak az internátus esett kútba, de örökre nyöghetjük az évi 10.000 ko­ronás városi hozzájárulást is, aminek elengedését pedig Apponyi Albert gróf, az akkori közoktatásügyi mi­niszter már leiratilag kilátásba is helyezte. A gyorsaság, bizony — boszor­kányság ! Adakozzunk a harctéren elhunyt szegény- sorsú katonák árvái és hozzá­tartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kez­deményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adomá­nyok folytak be a Tolnamegyei Ta­karék és Hitelbankhoz: N. N. Szekszárd K 201 — Eddigi gyűjtésűnk: „ 26392 96 összesen: K 26412 96

Next

/
Thumbnails
Contents