Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-07-06 / 54. szám

TOLNA VÁMEtYE és a KÖZÉRDEK 1916. julius 6. A harciér eseményei. A miniszterelnökség; sajtóosztályának hivatalos táviratai. Az oroszok súlyos veresége. | Sikertelen francia erőlködések. Budapest, julius 5. Orosz hadszíntér: Bukovinában a Kirlibabától északkeletre fekvő magaslatokon az ellenség lovasságá­val csatározás folyik. — Kolomeától nyugatra déltájban egy támadásra eíőnyomuló orosz dandárt tüzérsé­günk arra kényszeritett, hogy mene- külésszerüen vonuljon vissza. Este­felé az ellenség Sadzawkától délre nagy haderővel támadott. Mindenütt visszavertük, helyenként elkeseredett kézitusa után. Barysznál, Bucactól nyugatra az oroszok rövid időre be­hatoltak egyik állásunkba. Egy ellen- támadásunkkal azonban eredeti vé­delmi vonalainkat visszahódítottuk. Werbennél, a Styr felső folyásánál, magyar és osztrák csapatok egy elő- törésük alkalmával 11 orosz tisztet, 827 főnyi legénységet fogtak el és 5 gépfegyvert zsákmányoltak. Ezen a harcvonaiszakaszon napok óta ki­tűnt a mindenkor bevált theresien- stadti 42. számú gyalogezred. Luck- tól délnyugatra és nyugatra újra • legnagyobb veszteségek mellett hiú­sult meg az ellenség számos elő- törése. — A Styr-szakaszon, Sokul alatt egészen Rafalovkáig, az oro­szok újra megkezdték támadásaikat, Kolkytól nyugatra az ellenség nagy haderő harcbaállitásával arra törek­szik, hogy az északi parton szilárdan megvesse a lábát. Számos helyen visszavertük az oroszok támadásait. Összeomlott olasz előretörés. Budapest, julius 5. Olasz hadszíntér: A Doberdo- szakaszát, főként a fensik déli ré­szét, az olasz tüzérség tűz alatt tartja. Az olaszoknak Monfalconetól és Selztől keletre levő hadállásaink elleni támadási kísérletei meghiúsul­tak. — A Brenta és az Étsch közti harcvonalon az ellenség Roanánál és a Posina-völgytől északra levő had­állásaink ellen hasztalanul kísérelt meg előtöréseket. Malborghetnél és a Sugana-völgyben egy-egy ellen­séges röpülőgépet lőttünk le. Délkeleti hadszíntér: Változatlan. Ilöfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Berlin, julius 5. Nyugati hadszíntér: A tenger­parttól az Ancre-patakig kisebb fel­derítő harcoktól eltekintve, csak élénk tüzérségi és aknavető tevékeny­ség uralkodott. A legutóbbi napok­ban az Ancre jobbpartján sebesület- lenül elfogott angolok száma 48 tiszt és 867 főnyi legénység. A Somme mindkét partján lévő harcvonalon tegnap este óta ismét súlyos harcok folynak. Az ellenség eddig sehol sem volt képes komoly előnyöket kiküz- deni. A Maas balpartján a nap kü­lönös események nélkül telt el. — A Maas jobbpartján a franciák újból nagy erőkkel, de hiába igyekeztek a Thiaumont-erődtől északnyugatra lévő állásainkhoz közelebb férkőzni. Hagy orosz veszteségek. Berlin, julius 5. Keleti hadszíntér: A kurlandi tengerpartot a tenger felől ered­ménytelenül ágyuzták. Hindenburg tábornagy hadcsoportjának harcvo­nala ellen az ellenség különösen Smorgon mindkét oldalán folytatta vállalkozásait. — Német repülőrajok bőségesen bombázták a minszki vas­úti berendezéseket és gyülekező csa patokat. — Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja : Az oroszok a Zirintől kezdődően a Baranovicitól délkeletre eső területig támadásaikat újból megkezdették. Részben igen szívós kézitusában visszavertük őket, vagy onnan, a hol állásainkba be hatoltak, kivertük. A legsúlyosabb veszteségeket szenvedték. — Linsin- gen tábornok hadcsoportja: Kos tiuckovkától kétoldalt (Cartojiszktól északnyugatra) és Kolkitól észak­nyugatra harcok folynak. Kolkitól nyugatra a Styren át előrenyomult orosz osztagokat támadjuk. Lucktól északra, nyugatra és délnyugatra Verben vidékéig (Beresteckótól északkeletre) az ellenségnek nagy erőkkel tett összes kísérletei, hogy eddig elért előnyeinket tőlünk ismét elragadja, meghiúsultak. Az oroszok véres veszteségeken kivül foglyok­ban 11 tisztet és 1139 főnyi legény­séget vesztettek. Repülőink Lucknál megtámadtak vasúti berendezéseket és gyülekező csapatokat. Bothmcr gróf tábornok hadserege : Barysctól délre az ellenség kis területen első vonalunkban időlegesen megvetette lábát. Tlumactól détkeletre kivívott sikerünket fokoztuk. Balkáni hadszíntér: Semmi újság. A legfelsőbb hadvezetőség. HÍREK. — Személyi hir. Apponyi Sán­dor gróf vbtt., főkamarásmester nyári tartózkodásra lengyeli kastélyába ér­kezett. — Kirendelés. Dórg Jenő dr. dombóvári szolgabiró szabadságol tatván, helyettesítésére Jasek Sándor vármegyei I. oszt. aljegyző rendel­tetett ki, aki e hó 2 ikán Szévald Oszkár főszolgabírónál szolgálat­tételre jelentkezett. — József kir. herceg a vasutag poétához. A most Balatonföldváron üdülő Felber Pál, 44. gyalogezred­beli szakaszvezető, pécsi Máv. üzlet­vezetőségi alkalmazott, aki nemrég adta ki verseskötetét, József főher­cegtől a következő levelet kapta: Haictér, 1916 junius 14. Mély ragaszkodástól és szeretettől áthatott leveledet vitéz fiam, szint­úgy szép, lelkes verseskönyvedet megkaptam. Kedves emlék marad ez nekem, mely mindig az én hős 44 eseimre fog emlékeztetni. Fogadd mindkettőért őszinte, belső köszöne- temet. — Örültem volna, ha magad adhattad volna át nekem könyvedet, de ez a háborúban lehetetlen. Ha az Isten megsegít mindkettőnket, hogy élve kerülünk ki e háborúból, úgy, ha sorsom Kaposvárra hoz, értesiteni foglak, hogy ott láthassalak. Remény­iem egészséged jó és az is marad a háború végéig. A negyvennégyeseket pedig üdvözöld részemről s mondd meg nekik, hogy tudom, bárhol is legyenek, az ellenség ott pusztul és szalad. Néhány negyvennégyes, ki Sabácban velem volt, itt van csapa taim körletébsn. Igaz köszönetemet ismételve, üd vözöllek és Isten áldását kívánom rád József főherceg, s. k — Tanitók és tanárok nyári munkája. A vallás- és közoktatás ügyi miniszter elrendelte, hogy a pol gári iskolai tanárokat és elemi isko lai tanítókat a szünidő alatt rendel jók be egyes hivatalokhoz szolgálat tétel végett; a mostani viszonyok között ugyanis minden munkaerőre szükség van. Az idén pedig ezt a rendeletet még inkább kell fogana­tosítani, mint tavaly. A legtöbb vá­rosban a tanároknak és tanítóknak a város egyes hivatalaihoz való be­osztását már el is rendelték a pol­gármesterek. Tekintettel arra, hogy a még be nem osztott tanárokra és tanítókra rövidesen sor keiül, azok sem távozhatnak el az illető város területéről másként, mint polgármes­teri engedéllyel, amely azonban csak ideiglenes és visszavonható. Az en­gedélyt nyert tanitók és tani tón ők tartózkodási helyüket kötelesek be­jelenteni, hogy bármikor visszaren­delhetek legyenek. — Arcképfestés. Vármegyénk tör­vényhatósága már régebben elhatá­rozta, hogy Símontsíts Elemér kép­viselőházi alelnöknek abból az alka­lomból, hogy főispáni állásától meg­vált és a bonyhádi kerület ország­gyűlési képviselőjévé választatott,arc­képét a vármegye ülésterme részére megfesteti. Az arckép megfestésével Forster Zoltán alispán Paczka Fe­renc ismert festőművészt bízta meg, aki müvével e napokban készült el, amely mint halljuk, igen jól sikerült. —■ Aratómunkások kiadása. A szorgos aratási munkákra a kormány gondoskodásából nagy tömegekben bocsáttattak katonai munkaerők a tolnavármegyei gazdák rendelkezé­sére. A feltételek eléggé kedvezők és a kinálkozó alkalmat a gazdák vete­kedő ragadták meg, köztük a szek­szárdiak is. A dolog sürgős termé­szete hozta magával, hogy a kisegítő munkaerőkért csak rövid határidejű jelentkezés volt engedélyezhető. Mint­hogy Szekszárdon a munkaerő fel­tűnően kevés, számos gazda, a szük­ségtől sarkalva, a Szekszárdon állo­másozó 6 os vadászzászlóalj derék parancsnokához, Salzmann százados­hoz fordult katonai munkaerőért, aki az erre vonatkozó kérelmeknek a lehetőség határai között a legna­gyobb jóakarattal tett eleget, amit a legteljesebb elismeréssel emlitünk meg. — Adomány. Széky Géza és neje Gerjenből 2 koronát küldtek be hoz­zánk a 44 es katonáknak cigarettára. Rendeltetési helyére juttattuk. — A felmentések meghosszab­bítása. A honvédelmi miniszter a tűzifa, bányafa, talpfa, cellulozfa, faszén, mü- és haszoufa termelésénél és ezek szállításánál, úgyszintén a gőzfürészeknél és tűzifa nagykivá- góknál, továbbá az erdészeti építke­zéseknél alkalmazott, a honvédelmi vagy a belügyminiszter által meg­j határozott időre felmentett népfölke­í lésre kötelezett erdőgazdasági mun­TÁRCA. Régi harcok idejéből.4' Irta: Bodnár István. Sabácznál... — A sebesült fiú mesél édes anyjának, — »No folytasd tovább, édes, hős fiam...« — Hol is hagytam ? — uh, hátra annyi van 1 Igen Sábáénál .. . Hát ahogy megyünk, Golyó szele csapkodja meg fejünk. Ablakból lőttek ránk a bestiák, Visszafordultunk, s lett ott szép világi Ágyú megszólal, gépfegyver ropog: Végórátok üt, gaz orgyilkosok, Nincsen irgalom, rajta gyerekek, Hajrá I Magam is tüzcsóvát veszek, Mindjárt itt egy ház... Kicsiny, nem magos Akár a miénk : négy kis ablakos. Repkény kúszik rá s eresze alatt Bolond galambpár akkor is kacag . ,. Az utca ajtót csak úgy berúgom, Rajta : — kiáltok — feszül sok szurony . . . E percben ott benn vad, éles sikoly, Kilép egy as-zony s a porba omol. Kér, könyörög, szelíden nézve rám, — Amint te szoktál édes, jó anyám ... S mintha arca is hasonlitna rád, Égre tekintget, m it egy néma vád, — S mindakét karj i i egy-egy kis gyerek . .. * Felolvasta a szerző egyik háborusjjdél- ntánon. — Elgondolkozom ... s már vezényelek: Hátra arc, — indulj, itt majd végzek én 1 — Dohogva megy tovább a sok legény — Nem is maradt ott több ép ház talán : Te mentetted meg ezt is, jó anyám!« „Angriff.. — Naplómból. — Vasárnap volt. Már jókor reggel beértünk a faluba. Alacsony kis szal­matetős viskók, rendetlenül egymás­melleit. Az ut mindkét oldalán gyep­pel benőtt árok. Abban heverésztek bakáink. Az utón tüzérségünk igye­kezett előre. Hosszú sorban egymás­után az ágyuk, a feldhaubicok. A bakák jókedvűen beszélgettek, fü- työrésztek, falatoztak. Fáradtak is voltak ; este óta marsoltunk. így mú­lott el néhány óra. Olyan jó volt a napon heverészni. Bum mm . . , Bummm . . . Meg­szólaltak az ágyúink. Köszöntötték az alig pár száz lépésnyire levő erdő szélén beásott muszkát. Bummm . . . Elsőbben lassan, méltóságteljesen, majd mindig gyorsabban, idegeseb­ben szóltak. Meg-meg remegett a föld. Recseg­tek az ablakok. Még mindég nem tudtuk, hogy mi lesz velünk, csak sejtettük. Legényeink, a derék, jó öreg Hindenburg bakák Rücksack- jaikat csomagolták. Némelyike egy­egy tábori lapon küldött üzenetet szeretteinek messze messze, szép Ma­gyarországba . . . Dél is elmúlott már, mikor egy rozzant ház mögött „einzelnabfallen“- ban a falumenti rétre lehuzódtunk. Schwarmlieniába mentünk azután előre. Mikor azután azok az orosz­golyók már nagyon sűrűén jöttek, lé­ié vágódtunk arra a kupacos krumpli földre és Gruppenweise, négyesével, ötösével szaladtunk előre. Egy út­in enti árokba lapulva vártuk az es­tét. A sötétséget, hogy sturmra me­hessünk, hogy kipiszkáljuk a musz­kát odújából. Nem ment a dolog valami simán. Sokan lehettek a beste lelkei és ko­zákok. Vártak bennünket. Kattogott a gépfegyver, bömbölt az ágyú. Ro­pogott a srapnell. Jaj volt ott, ahol lecsapott, Iszonyatos koncert, amelybe egy- egy sebesült fájdalmas jajgatása s egy-egy haldokló hörgése vegyült. Volt veszteségünk is; de megver­tük itt is a muszkát 1 Ment előttünk, futott, aki futhatott. Felperzselt falvak, üszkök, romok > mutatták az utat, hogy merre jár. Két jó emberem sajnáltam legjob- | ban, akik e napon elpusztultak. — j Atyafiak is voltak és falubeliek Er- I dős fejlövést kapott, meghalt; Ko | vácsrói nem tudtunk semmit, eltűnt. Hónapok múltak már el, diadal- ról-diadalra vitték fegyvereiket a hős Hindenburg-bakák. Egy erdőben vol­tunk egyszer tartalékban. Unalmam­ban a nem kézbesített postát néze­gettem. Egy lap akadt a szemembe. — Messziről jöhetett és sokáig, mert mert igen piszkos volt és szakado­zott. Erdősnek volt címezve: Kedves Sógorom! Kiváuom, hogy e pár sor Írá­som a legjobb egészségben talál­jon. A sebem már begyógyult és szabadságon is voltam. Mások is mondták, de most magam is meg­láttam. — S amikor azt -mondtam Julisnak, miért tetted ezt, hogy tudtad azt a becsületes jó uradat, aki a harctéren küzköd — meg­csalni. Azt mondta, hogy semmi köze kendnek ehhez. Ezzel fizetett ki. — De te azért ne busulj kedves Sógorom. Igön szápön tisztellek és sok jó­egészséget kívánok. Szerető sógorod: Kovács István. E levelet már nem kézbesíthették. Ott alussza álmát egy közös sirban, az utolsó sóhaja is talán ahhoz a go­nosz asszonyhoz szállt, aki őt oly rútul megcsalta. Schmidt Jenő*

Next

/
Thumbnails
Contents