Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-07-06 / 54. szám
TOLNA VÁMEtYE és a KÖZÉRDEK 1916. julius 6. A harciér eseményei. A miniszterelnökség; sajtóosztályának hivatalos táviratai. Az oroszok súlyos veresége. | Sikertelen francia erőlködések. Budapest, julius 5. Orosz hadszíntér: Bukovinában a Kirlibabától északkeletre fekvő magaslatokon az ellenség lovasságával csatározás folyik. — Kolomeától nyugatra déltájban egy támadásra eíőnyomuló orosz dandárt tüzérségünk arra kényszeritett, hogy mene- külésszerüen vonuljon vissza. Estefelé az ellenség Sadzawkától délre nagy haderővel támadott. Mindenütt visszavertük, helyenként elkeseredett kézitusa után. Barysznál, Bucactól nyugatra az oroszok rövid időre behatoltak egyik állásunkba. Egy ellen- támadásunkkal azonban eredeti védelmi vonalainkat visszahódítottuk. Werbennél, a Styr felső folyásánál, magyar és osztrák csapatok egy elő- törésük alkalmával 11 orosz tisztet, 827 főnyi legénységet fogtak el és 5 gépfegyvert zsákmányoltak. Ezen a harcvonaiszakaszon napok óta kitűnt a mindenkor bevált theresien- stadti 42. számú gyalogezred. Luck- tól délnyugatra és nyugatra újra • legnagyobb veszteségek mellett hiúsult meg az ellenség számos elő- törése. — A Styr-szakaszon, Sokul alatt egészen Rafalovkáig, az oroszok újra megkezdték támadásaikat, Kolkytól nyugatra az ellenség nagy haderő harcbaállitásával arra törekszik, hogy az északi parton szilárdan megvesse a lábát. Számos helyen visszavertük az oroszok támadásait. Összeomlott olasz előretörés. Budapest, julius 5. Olasz hadszíntér: A Doberdo- szakaszát, főként a fensik déli részét, az olasz tüzérség tűz alatt tartja. Az olaszoknak Monfalconetól és Selztől keletre levő hadállásaink elleni támadási kísérletei meghiúsultak. — A Brenta és az Étsch közti harcvonalon az ellenség Roanánál és a Posina-völgytől északra levő hadállásaink ellen hasztalanul kísérelt meg előtöréseket. Malborghetnél és a Sugana-völgyben egy-egy ellenséges röpülőgépet lőttünk le. Délkeleti hadszíntér: Változatlan. Ilöfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Berlin, julius 5. Nyugati hadszíntér: A tengerparttól az Ancre-patakig kisebb felderítő harcoktól eltekintve, csak élénk tüzérségi és aknavető tevékenység uralkodott. A legutóbbi napokban az Ancre jobbpartján sebesület- lenül elfogott angolok száma 48 tiszt és 867 főnyi legénység. A Somme mindkét partján lévő harcvonalon tegnap este óta ismét súlyos harcok folynak. Az ellenség eddig sehol sem volt képes komoly előnyöket kiküz- deni. A Maas balpartján a nap különös események nélkül telt el. — A Maas jobbpartján a franciák újból nagy erőkkel, de hiába igyekeztek a Thiaumont-erődtől északnyugatra lévő állásainkhoz közelebb férkőzni. Hagy orosz veszteségek. Berlin, julius 5. Keleti hadszíntér: A kurlandi tengerpartot a tenger felől eredménytelenül ágyuzták. Hindenburg tábornagy hadcsoportjának harcvonala ellen az ellenség különösen Smorgon mindkét oldalán folytatta vállalkozásait. — Német repülőrajok bőségesen bombázták a minszki vasúti berendezéseket és gyülekező csa patokat. — Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja : Az oroszok a Zirintől kezdődően a Baranovicitól délkeletre eső területig támadásaikat újból megkezdették. Részben igen szívós kézitusában visszavertük őket, vagy onnan, a hol állásainkba be hatoltak, kivertük. A legsúlyosabb veszteségeket szenvedték. — Linsin- gen tábornok hadcsoportja: Kos tiuckovkától kétoldalt (Cartojiszktól északnyugatra) és Kolkitól északnyugatra harcok folynak. Kolkitól nyugatra a Styren át előrenyomult orosz osztagokat támadjuk. Lucktól északra, nyugatra és délnyugatra Verben vidékéig (Beresteckótól északkeletre) az ellenségnek nagy erőkkel tett összes kísérletei, hogy eddig elért előnyeinket tőlünk ismét elragadja, meghiúsultak. Az oroszok véres veszteségeken kivül foglyokban 11 tisztet és 1139 főnyi legénységet vesztettek. Repülőink Lucknál megtámadtak vasúti berendezéseket és gyülekező csapatokat. Bothmcr gróf tábornok hadserege : Barysctól délre az ellenség kis területen első vonalunkban időlegesen megvetette lábát. Tlumactól détkeletre kivívott sikerünket fokoztuk. Balkáni hadszíntér: Semmi újság. A legfelsőbb hadvezetőség. HÍREK. — Személyi hir. Apponyi Sándor gróf vbtt., főkamarásmester nyári tartózkodásra lengyeli kastélyába érkezett. — Kirendelés. Dórg Jenő dr. dombóvári szolgabiró szabadságol tatván, helyettesítésére Jasek Sándor vármegyei I. oszt. aljegyző rendeltetett ki, aki e hó 2 ikán Szévald Oszkár főszolgabírónál szolgálattételre jelentkezett. — József kir. herceg a vasutag poétához. A most Balatonföldváron üdülő Felber Pál, 44. gyalogezredbeli szakaszvezető, pécsi Máv. üzletvezetőségi alkalmazott, aki nemrég adta ki verseskötetét, József főhercegtől a következő levelet kapta: Haictér, 1916 junius 14. Mély ragaszkodástól és szeretettől áthatott leveledet vitéz fiam, szintúgy szép, lelkes verseskönyvedet megkaptam. Kedves emlék marad ez nekem, mely mindig az én hős 44 eseimre fog emlékeztetni. Fogadd mindkettőért őszinte, belső köszöne- temet. — Örültem volna, ha magad adhattad volna át nekem könyvedet, de ez a háborúban lehetetlen. Ha az Isten megsegít mindkettőnket, hogy élve kerülünk ki e háborúból, úgy, ha sorsom Kaposvárra hoz, értesiteni foglak, hogy ott láthassalak. Reményiem egészséged jó és az is marad a háború végéig. A negyvennégyeseket pedig üdvözöld részemről s mondd meg nekik, hogy tudom, bárhol is legyenek, az ellenség ott pusztul és szalad. Néhány negyvennégyes, ki Sabácban velem volt, itt van csapa taim körletébsn. Igaz köszönetemet ismételve, üd vözöllek és Isten áldását kívánom rád József főherceg, s. k — Tanitók és tanárok nyári munkája. A vallás- és közoktatás ügyi miniszter elrendelte, hogy a pol gári iskolai tanárokat és elemi isko lai tanítókat a szünidő alatt rendel jók be egyes hivatalokhoz szolgálat tétel végett; a mostani viszonyok között ugyanis minden munkaerőre szükség van. Az idén pedig ezt a rendeletet még inkább kell foganatosítani, mint tavaly. A legtöbb városban a tanároknak és tanítóknak a város egyes hivatalaihoz való beosztását már el is rendelték a polgármesterek. Tekintettel arra, hogy a még be nem osztott tanárokra és tanítókra rövidesen sor keiül, azok sem távozhatnak el az illető város területéről másként, mint polgármesteri engedéllyel, amely azonban csak ideiglenes és visszavonható. Az engedélyt nyert tanitók és tani tón ők tartózkodási helyüket kötelesek bejelenteni, hogy bármikor visszarendelhetek legyenek. — Arcképfestés. Vármegyénk törvényhatósága már régebben elhatározta, hogy Símontsíts Elemér képviselőházi alelnöknek abból az alkalomból, hogy főispáni állásától megvált és a bonyhádi kerület országgyűlési képviselőjévé választatott,arcképét a vármegye ülésterme részére megfesteti. Az arckép megfestésével Forster Zoltán alispán Paczka Ferenc ismert festőművészt bízta meg, aki müvével e napokban készült el, amely mint halljuk, igen jól sikerült. —■ Aratómunkások kiadása. A szorgos aratási munkákra a kormány gondoskodásából nagy tömegekben bocsáttattak katonai munkaerők a tolnavármegyei gazdák rendelkezésére. A feltételek eléggé kedvezők és a kinálkozó alkalmat a gazdák vetekedő ragadták meg, köztük a szekszárdiak is. A dolog sürgős természete hozta magával, hogy a kisegítő munkaerőkért csak rövid határidejű jelentkezés volt engedélyezhető. Minthogy Szekszárdon a munkaerő feltűnően kevés, számos gazda, a szükségtől sarkalva, a Szekszárdon állomásozó 6 os vadászzászlóalj derék parancsnokához, Salzmann századoshoz fordult katonai munkaerőért, aki az erre vonatkozó kérelmeknek a lehetőség határai között a legnagyobb jóakarattal tett eleget, amit a legteljesebb elismeréssel emlitünk meg. — Adomány. Széky Géza és neje Gerjenből 2 koronát küldtek be hozzánk a 44 es katonáknak cigarettára. Rendeltetési helyére juttattuk. — A felmentések meghosszabbítása. A honvédelmi miniszter a tűzifa, bányafa, talpfa, cellulozfa, faszén, mü- és haszoufa termelésénél és ezek szállításánál, úgyszintén a gőzfürészeknél és tűzifa nagykivá- góknál, továbbá az erdészeti építkezéseknél alkalmazott, a honvédelmi vagy a belügyminiszter által megj határozott időre felmentett népfölkeí lésre kötelezett erdőgazdasági munTÁRCA. Régi harcok idejéből.4' Irta: Bodnár István. Sabácznál... — A sebesült fiú mesél édes anyjának, — »No folytasd tovább, édes, hős fiam...« — Hol is hagytam ? — uh, hátra annyi van 1 Igen Sábáénál .. . Hát ahogy megyünk, Golyó szele csapkodja meg fejünk. Ablakból lőttek ránk a bestiák, Visszafordultunk, s lett ott szép világi Ágyú megszólal, gépfegyver ropog: Végórátok üt, gaz orgyilkosok, Nincsen irgalom, rajta gyerekek, Hajrá I Magam is tüzcsóvát veszek, Mindjárt itt egy ház... Kicsiny, nem magos Akár a miénk : négy kis ablakos. Repkény kúszik rá s eresze alatt Bolond galambpár akkor is kacag . ,. Az utca ajtót csak úgy berúgom, Rajta : — kiáltok — feszül sok szurony . . . E percben ott benn vad, éles sikoly, Kilép egy as-zony s a porba omol. Kér, könyörög, szelíden nézve rám, — Amint te szoktál édes, jó anyám ... S mintha arca is hasonlitna rád, Égre tekintget, m it egy néma vád, — S mindakét karj i i egy-egy kis gyerek . .. * Felolvasta a szerző egyik háborusjjdél- ntánon. — Elgondolkozom ... s már vezényelek: Hátra arc, — indulj, itt majd végzek én 1 — Dohogva megy tovább a sok legény — Nem is maradt ott több ép ház talán : Te mentetted meg ezt is, jó anyám!« „Angriff.. — Naplómból. — Vasárnap volt. Már jókor reggel beértünk a faluba. Alacsony kis szalmatetős viskók, rendetlenül egymásmelleit. Az ut mindkét oldalán gyeppel benőtt árok. Abban heverésztek bakáink. Az utón tüzérségünk igyekezett előre. Hosszú sorban egymásután az ágyuk, a feldhaubicok. A bakák jókedvűen beszélgettek, fü- työrésztek, falatoztak. Fáradtak is voltak ; este óta marsoltunk. így múlott el néhány óra. Olyan jó volt a napon heverészni. Bum mm . . , Bummm . . . Megszólaltak az ágyúink. Köszöntötték az alig pár száz lépésnyire levő erdő szélén beásott muszkát. Bummm . . . Elsőbben lassan, méltóságteljesen, majd mindig gyorsabban, idegesebben szóltak. Meg-meg remegett a föld. Recsegtek az ablakok. Még mindég nem tudtuk, hogy mi lesz velünk, csak sejtettük. Legényeink, a derék, jó öreg Hindenburg bakák Rücksack- jaikat csomagolták. Némelyike egyegy tábori lapon küldött üzenetet szeretteinek messze messze, szép Magyarországba . . . Dél is elmúlott már, mikor egy rozzant ház mögött „einzelnabfallen“- ban a falumenti rétre lehuzódtunk. Schwarmlieniába mentünk azután előre. Mikor azután azok az oroszgolyók már nagyon sűrűén jöttek, léié vágódtunk arra a kupacos krumpli földre és Gruppenweise, négyesével, ötösével szaladtunk előre. Egy útin enti árokba lapulva vártuk az estét. A sötétséget, hogy sturmra mehessünk, hogy kipiszkáljuk a muszkát odújából. Nem ment a dolog valami simán. Sokan lehettek a beste lelkei és kozákok. Vártak bennünket. Kattogott a gépfegyver, bömbölt az ágyú. Ropogott a srapnell. Jaj volt ott, ahol lecsapott, Iszonyatos koncert, amelybe egy- egy sebesült fájdalmas jajgatása s egy-egy haldokló hörgése vegyült. Volt veszteségünk is; de megvertük itt is a muszkát 1 Ment előttünk, futott, aki futhatott. Felperzselt falvak, üszkök, romok > mutatták az utat, hogy merre jár. Két jó emberem sajnáltam legjob- | ban, akik e napon elpusztultak. — j Atyafiak is voltak és falubeliek Er- I dős fejlövést kapott, meghalt; Ko | vácsrói nem tudtunk semmit, eltűnt. Hónapok múltak már el, diadal- ról-diadalra vitték fegyvereiket a hős Hindenburg-bakák. Egy erdőben voltunk egyszer tartalékban. Unalmamban a nem kézbesített postát nézegettem. Egy lap akadt a szemembe. — Messziről jöhetett és sokáig, mert mert igen piszkos volt és szakadozott. Erdősnek volt címezve: Kedves Sógorom! Kiváuom, hogy e pár sor Írásom a legjobb egészségben találjon. A sebem már begyógyult és szabadságon is voltam. Mások is mondták, de most magam is megláttam. — S amikor azt -mondtam Julisnak, miért tetted ezt, hogy tudtad azt a becsületes jó uradat, aki a harctéren küzköd — megcsalni. Azt mondta, hogy semmi köze kendnek ehhez. Ezzel fizetett ki. — De te azért ne busulj kedves Sógorom. Igön szápön tisztellek és sok jóegészséget kívánok. Szerető sógorod: Kovács István. E levelet már nem kézbesíthették. Ott alussza álmát egy közös sirban, az utolsó sóhaja is talán ahhoz a gonosz asszonyhoz szállt, aki őt oly rútul megcsalta. Schmidt Jenő*
