Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-07-02 / 53. szám

íelsőbbség s áldást fog árasztani népünkre, különösen a serdülő ifjúságra. Egyesült erővel fogjunk hozzá gyökeresen megszün­tetni népünknek e káros nyavalyáját s ne riadjunk vissza a netáni akadályoktól, mert ha az erkölcsnemesitő tetterő hatja át a küzdő faktorokat, akkor biztat a remény, hogy a borult jelen után még jönni fog, még jönni kell egy jobb kornak, egy szebb jövendőnek, az. — erkölcsi megújho­dásnak. Id. Reichert Gyula evang. lelkész. Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeménye­zésére megindított gyűjtés folytán, újabban a kö­vetkező adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Szekszárd-belvárosi róm. kath. plé­bánián eszközölt gyűjtés K 58'— A harci róm. kath. plébánián esz­közölt gyűjtés „ 16'27 A faddi róm. kath. plébánián esz­közölt gyűjtés „ 36'— A bátai róm. kath. plébánián esz­közölt gyűjtés „ 825 A várdombi róm. kath. plébánián eszközölt gyűjtés „ 3'30 Faddi Takarékpénztár, Fad „ 100 — Dömötör József százados rendes havi hozzájárulása „ 10'— Összesen: K 231*82 Eddigi gyűjtésünk: „ 25881*63 Az alap időközi kamatai „ 279*51 összesen : K 26392*06 Távirataink. A awiszterelnökaég sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, julius 2. Orosz hadszíntér: Bukovinában változat­lan helyzet mellett különös esemény nem történt. Kolomeától nyugatra és a Dnyesztertől délre uj heves harcok fejlődnek. Tarnopoltól északnyu­gatra osztrák-magyar és német zászlóaljak visz- szafoglalták a vorobiovkai magaslatot, a mely annyi vetélkedés tárgya volt. 7 orosz tisztet és 982 főnyi legénységet foglyul ejtettünk, 7 gép- guskát és 2 aknavetőt zsákmányoltunk. A Lin- singen tábornok parancsnoksága alatt álló szövet­séges haderők támadása tegnap is számos helyen jóval előbbre haladt. A foglyok száma és a zsák­mány mennyisége emelkednek. Az oroszok ellen- támadásai meghiúsultak. TOLNAVARMEGYE én a KÖZÉRDEK Olasz hadszíntér: A Doberdo-fensik déli szakaszán az olaszok folytatták a heves tüzérségi tüzelést és a támadásokat a Selztől keletre levő terület ellen. Az ellenségnek ezen erőfeszítése, a melyeket éjjel is folytatott, hála a védők szívós kitartásának, eredménytelenek maradtak. A Brenta és Ets között is megismétlődtek az olaszoknak harcvonalnnk számos pontja ellen intézett siker­telen előretörései. A Marmolata területén csapa* taink az olasz osztagoknak több támadását visz- szaverték. Az Ortler-területen elfoglaltuk a Kris­tály-csúcsok egyikét. Tegnap több, mint ötszáz olaszt, köztük 10 tisztet, elfogtunk. Délkeleti hadszíntér: Nem volt újabb ese­mény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese, A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, julius 2. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati had­színtér: Tegnap a Somme, valamint az Ancre- patak mindkét partján mintegy 40 kilométernyi szélességben hét napi igen erős tüzérségi tűz- és gázhatás után megkezdődött az angoloknak és fran­ciáknak számos hónap óta korlátlan eszközökkel előkészített nagy tömegtámadása. Gommecourttól Laboiselle vidékéig az ellenség nem ért el neve­zetesebb sikert, de igen súlyos veszteségeket szenvedett. Ellenben sikerült neki » Sommeig terjedő két hadosztályszakasz első vonalaiba egyes pontokon benyomulni, úgy, hogy jobbnak láttuk ezeket a hadosztályokat a teljesen összelőtt leg­elői levő árkokból az első és második vonal kö­zött fekvő állásba visszavonni. A legelői levő ál­lásba szilárdan beépített, egyébként hasznavehe­tetlenné tett anyag, amint az ilyen alkalommal mindig megtörténik, veszendőbe ment. E nagy harci ténykedéssel kapcsolatban több helyen tü­zérségi rajtaütést és kisebb támadást intéztek ellenünk. A Maastól balra a 304-es magaslaton francia árokrészeket elfoglaltunk és egy francia kézigránáttámadást visszavertünk. A Maastól ke­letre az ellenség uj nagy erők harcbavetésével tegnap több ízben és ma reggel is megtámadta a Froide Terre magaslaton, különösen a Thiau- mont-erődnél levő német vonalakat; zárótüzünk- ben legnagyobb veszteségei közt vissza kellett fordulnia. Az ellenség légi szolgálata nagy tevé­kenységet fejtett ki. A mi repülőrajaink az ellen séget sok helyen harcra kényszeri tették és súlyos veszteségeket okoztak neki. Leginkább a meg­támadott harcvonal környékén és a Maas terü­letén 15 ellenséges repülőgépet lőttünk le, közü­lük nyolc angolt és három franciát saját vonalain­kon belül. Althaus báró főhadnagy hetedik ellen­felét helyezte harcon kívül. Mi repülőgépet nem vesztettünk, habár egyes vezetőink vagy figye­lőink megsebesültek is. Keleti hadszíntér. Linsingen tábornok had- csoportja: A támadás előbbrehaladt. A foglyok száma 7 tiszttel és 1400 főnyi legénységgel emel­kedett. Az ellenség ellentámadásait simán vissza- ' vertük. Bothmer gróf tábornok hadserege : A né­met és osztrák-magyar csapatok, a nemrégiben 1916 julius 3. az oroszok által megszállott, Tarnopoltól észak­nyugatra levő Vorobiovka-magaslatot rohammal elfoglalták és az ellenségtől 7 tisztet és 892 fő­nyi legénységet elfogtak és 7 géppuskát és 2 aknavetőt zsákmányoltunk. Balkáni hadszíntér. Nem volt újabb ese­mény. A legfelsőbb hadvezetőséq. HÍREK. Laki Ilonka halálára. 1916. junius 26. Szép lélek, bájos arc, jó szív, vasakarat, Emléked Ilonka, közöttünk itt marad. Eltűntél, elváltéi tőlünk áldott lélek, Örök világosság fénjreskedjék néked... Kötesd, 1916 julius 1. K. D. — Kitüntetés. Mező László Decs község érdemes IL jegyzőjét, a 11—44. Bau. Komp. 20. h. hadosztály szakaszvezetőjét junius 25-én a II. oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. A jegyzői karnak e derék tagja már a háború kez­dete óta teljesít a harctéren szolgálatot. — Helyszíni bejárás. A Kapos-csatorna­híd újjáépítésére vonatkozólag a helyszíni bejárás folyó hó 6-án lesz. — A 49-esek dicsősége. A Hindenburg ezred, a mi 69-eseink ismét kitüntették magukat. Az ő dicsőségüket ismerik el következő hadipa- rancsok: „A -ik gyaloghadosztály minden egyes hajtársának melegebb elismerésemet. Csak igy tovább! Goglia s. k. táborszernagy.“ „Tegnap délután és éjjel és a mai napon is az [ütközetek­ben kipróbált 44-ik gyalogezred Lopusnónál a legalább háromszoros túl erővel támadó ellenség­nek 9 csoport mélységben megismételt tömeg- támadását Felbrech ezredes csoportjának rend­kívüli szabatos tüzérségi támogatása mellett az ellenségnek heves tUzérségi| előkészítése dacára visszaverte. Az ellenség súlyos veszteségeivel szemben a saját veszteségünk hasonlíthatatlanul csekély. A kutnievtől nyugatra eső szegély ellen intézett támádás védelmében a tüzérség az gyalogdandárral sikeresen működött közre. A 69. gyalogezred északi szárnya ellen intézett erős támadás a 300-as magaslat drótakadályai előtt véres veszteségek mellett omlott össze. Ezen di­csőséges küzdelmekben résztvett hős csapatrészek mindegyikének és összes vezénylőiknek a legma­gasabb hadi szolgálat nevében legmelegebb elis­merésemet fejezem ki. Szentül megvagyok róla győződve, hogy amig az én parancsnokságom alatt ilyen katonák küzdenek, addig valamint ezen alkalommal úgy a jövőben is mindig össze fogjuk törni az oroszoknak a 2. hadsereg ellen intézett támadásait. Ez a parancsom összes csa­pataimnak azonnal kihirdetendő. Böhm Ermolli sk., vezérezredes.“ — Felfüggesztett jegyző. Kenesei Vilmos Bikács község jegyzőjét, Rassovszky Julián járási főszolgabíró, állásától felfüggesztette, mert hivata­lában hanyagságot tanúsított. — Hát magát mi a fene lelte, édes öre­gem ? — csapta össze a kezeit a színművész- hadapród. — Csak nem az ó-te-lót akarja el­játszani ezzel a fekete pofával? Az őrmester eldadogott mindent. .. A hadapród leült egy sziklára nevetni. De két szakaszvezető-önkéDtes tartotta, mert félő volt, hogy a mélybe zuhan a nagy rötyögéstől. Alig tudta értésére adni az őrmesternek, hogy ne hévizáljon, de siessen, a hogy tud a mosakodás­sal, mert baj lesz, ha a százados ur ilyen lehe­tetlen állapotban találja. Az őrmester hozzá is látott a többiekkel együtt a mosakodáshoz. Csakhogy a baj soha sem jár egyedül. — Az az istentelen festékszerü anyag, kivált a forró napon úgy beivódott, hogy sehogy se jött le. Legfeljebb annyira, bogy most szerecsenekből rézbőrü indiánokká vedlettek át. A ruha azonban hiányzott... Egy-egy kö­penyeget dobtak tehát rájuk, a mi a 35 C. fok meleg mellett is vacogó kis társaságnak nagyon jól esett. Ettől kezdve a drámai kifejlés gyors. Legenyey hadapród beszámolt az ujabbi nagy puskázásra utánuk indult századosnak: 6 talián halott, 10 fogoly, 24 puska, megszámlál­hatatlan hadiszer ... a „dögészek“ pedig hátul jönnek a — sebesekkel... Csavrák százados ur meg volt elégedve. De egyszer csak megakadt a szeme a szegény őrmesteren... — Ez az ábrázat ? Hiszen ez már nem is — pofa 1... S 35 fok Celsius melegben — kö- penyeg ? — Őrmester, megbolondult? Veti le azonnal... — Százados ur, nem lehet... — Mit, nem lehet ? Ha én parancsolom... kiért a tisztásra, a hol az ott heverésző tizenöt- húsz olasznak ijedten magyarázták el a történteket. Azoknak se kellett több, hirtelen felugrál­tak. De a mikor a mi mezítelenül feléjük futó fekete ördögeinket meglátták, nagy részük meg­futott. Az ott maradt fiatal kadétnak [hét-nyolc emberével már ideje se volt a puskát használni. Szépen le voltak fegyverezve! A mieink aztán hamarosan összekapkodták a zsákmányt. Némelyiknek három-négy puska is jutott. Az őrmester lelkendezett: — Na fiuk, a seregit, lesz — dohány! Ju­talom is, dicséret is, talán még metália is I (Gon­dolta : legalább nekem!) Hanem hát furcsa kis meglepetés várta őket, a mikor az előbbi fürdőhelyre visszatértek. Ruhájuknak se hire, se hamva se volt. Hát bizony azt szépen összeszedték a sza- nitécek, a kiket a nagy puskaszóra azért küld­tek utánuk, hátba egyiküknek másikuknak baja esett s ész nélkül rohantak azok a bagázsiával vissza a századhoz. Útközben természetesen egész legendákat főztek ki a ruhák eltűnt gazdáiról. Lepra Vazult, az oláh szanitéct egyszerűen leszavazták. Szerinte a föld nyelte el az őrmester urékat. De akkor a ruhát is elnyelte volna ! Müller Hanesz, a palatincai sváb fia, kü­lönben az ottani polgári olvasókör jegyzője, már sokkal több megértésre talált. Hátborzongató ha­tást tett nagy olvasottságra valló ama kijelentése, hogy hajdan a barbár törökök, akikkel a taliánok közeli rokonok, elevenen megnyuzták, vagy ka­róba húzták a foglyaikat. Persze, a mikor a századosnál jelentkeztek, már voltak szemtanuk is, a kik látták, hogy a távolban a taliánok nagy nyársakat faragtak. Azóta tehát már bizonyára pirítják az őrmester urat s a többieket... Talán már félangolosra — meg is sütötték . . . A százados ur nem sokat adott ez ostoba fecsegésre. De neki is rejtelmes volt az eset. Azt mondta tehát Legenyeynek, a fiatal színművész hadapródnak: — Eredj ki, gyerekem, a szakaszoddal s nézd meg, mi van azzal az — ökörsütéssel. . . ? A müvész-hadapródnak ez volt az első na­gyobb harctéri debüje . .. Igyekezett tehát igazi művészi hozzáértéssel és dekorativ hatással ren­dezni a fölvonulást. Minden bakával friss fenyőágat tűzetett ki. S mint hogyha egy egész ezredet vezényelne: végigmustrálta embereit, beszedte a jelentéseket. Kinevezte helyettesét, kiküldte az elő-, oldal- és, hátvédeket . . . Azután indultak . . . Tíz perc múlva azonban sebes galoppban vágtatott vissza a „vorspitz“, az oláh: Negra Vaszily : — Domnu kadetu, vessz meg én, te, ő, ha az ott nem a — dráku . . . S odébb a magyar regruta, az Ács Pista ugyanám keményen puskázott. Legenyey, kimerítve összes román nyelv­tudását, rárivallt a Vaszilra : dutyele dráku! s deus ex machinaként hirtelen ott termett a — színtéren: — Ne lőjj, te szamár Ács! Hát nem isme­red meg az őrmester urat a — káromkodásárai? Valóban, aki oly szépen elcifrázta, az az őrmester volt. De milyen állapotban ! Nem volt lelke, hogy a saját, megvadult regrutáját lelö­vesse, a sziklamenedék megett tehát lerakatta embereivel a fegyvert . .. így vánszorogtak elő : föltartott kézzel.

Next

/
Thumbnails
Contents