Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-07-02 / 53. szám

1916 julius 3. TOLNAYARMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 — Közgyűlés. Vármegyénk legtekintélye­sebb jótékonysági egylete, az Egyesült Szekszárd Tolnamegyei Nőegylet folyó hó 2-án tartotta meg évi rendes közgyűlését, a szekszárdi főgim- mázinm tanácstermében, özv. Sass Istvánné tisz­teletbeli elnök vezetésével, mert gróf Appooyi Gézáné, elnök, gyengélkedése miatt nem vehetett részt. A szép számmal megjelent tagok előtt Wigand János, fűgimnáziumi igazgató, egyleti titkár felolvasta az egylet működéséről szóló je­lentését. Holub János pénztárnok bemutatta a választmány által megvizsgált évi számadást, melyből látható, hogy az egylet az elmúlt év folyamán házi szegényeinek, legnagyobbrészt el­aggott, munkaképtelen és hadi segélyben nem ré­szesülő asszonyoknak 2804 koronát, katonáink meleg ruhák készítésére 105 koronát fizetett, továbbá az általa rendezett háborús délutánok jövedelméből a vöröskereszt egyesület szekszárdi fiókjának 1332 koronát és a háborúban meg­vakult katonák segélyezésére 350 koronát jut­tatott. Az egylet pénztárába adományok cimén befolyt a Leopold családtól koszorú megváltás ci­mén 100 kor., a Hitelbanktól 40 kor., Szekszárdi Takarékpénztártól 30 kor., özv. Döry Dénesnétől 24 kor. és Kunffy Károly 100 koronás adomá­nya. A költségvetés letárgyalása után a tiszti­kar és választmányi tagok választása ejtetett meg, mely szerint elnöknek közfelkiáltással egy­hangúlag az egyesület ügyei iránt mindig nagy érdeklődést tanúsító gróf Apponyi Gézáné őnagy méltósága választatott meg, a tisztikar megma­radt a régi, úgyszintén a volt választmány tag­jai újból megválasztattak azon változtatással, hogy az egy megüresedett helyre a közgyűlés a jelenlévő Kovács Sebestény Endréné Öméltóságát egyhangúlag választotta be. Ezek után a köz­gyűlés az elnök éltetésével véget ért. — Búzával hizlalnak sertést a somogyi gazdák. A Somogy vármegye írja: Az a helytelen eljárás, hogy egyes nagybankoknak és sertés- hizlalóknak jogot adtak a kukorica összevásárlá­sára, most előidézte azt a kellemetlen helyzetet, hogy kukoricát drága pénzen sem lehetett venni. A kis emberektől, akik nagy fáradsággal ter­meltek maguknak egy kis kukoricát, a haditer­mény elrekvirálta és odaadta azoknak a nagy bankoknak, amelyek több ezer sertést hizlalnak. IS7 aztán a kis emberek nem hizlalhatnak sertést, mert a makszimális ár dupláján, sőt a tripláján sem juthatnak a kukoricához. A somogyi gazdák azonban, akiknek kukoricáját elrekvirálták, meg­szokták azt, hogy otthon az óljukban néhány kövér sertés röfögjön. Most, hogy elvitték a tengerijüket, nem estek kétségbe, ők azért hiz­laltak sertéseket, csakhogy nem kukoricával, hanem búzával. Egy tekintélyes somogyi gazda mondotta nekünk, hogy Somogybán a sertések százait hizlalták a gazdák tengeri híján búzával. De nemcsak búzával hanem tejjel is. — Ismerek egy szegény embert, — mondotta a birtokos, — akinek van két-három tehene és öt hat sertése. Ez az ember nem adta el soha a tejet, hanem a sertésekkel etette föl, mivel nem volt kuko­ricája. A sertések természetesen sem a búzától, sem a tejtől nem híznak úgy, mint a kukori­A szerencsétlen Csatt nem szólt, csak bu­sán legyintve, félrelibbentette a köpenyeget . . . Á százados elkacagta magát. Es csak eny- nyit szólt: vén szarvas állat! A többi előzményi Legenyey hadapród me­sélte el. Szerencse, hogy ugyanakkor azt is je­lentette, hogy az olasz foglyoktól fontos értesü­léseket sikerült kiszedniük . . . így a kemény százados, mielőtt a büntetés felől intézkedett volna, félrevonult a foglyokhoz s útközben in­tett az egyik szanitécnek, hogy vigye oda az ál­tala összeszedett ruhát az őrmester urnák. S Csatt őrmester ur visszavonult a szani- téccel a saját külön földalatti kavernájába. De nemsokára pisztolydurranásszerü csattanás hal­latszott. Ne tessék megijedni, az őrmester ur nem tett semmilyen kárt — magában. De a szanitéc balkezét a balarcán tartva, jobbkezében — egy foggal — lépett, azaz hogy szaladt ki a kavernából. A — bölcsesség foga volt, amely megtaní­totta ama nem csekély életbölcseségre, hogy a szanitéc csak akkor szedegesse össze az elha- gyogatott katonaruhákat, — ha ember is van bennük! Persze egy darabig Csatt őrmester, a „sze- recsen király“ restellette az egész dolgot. De a mikor megjött az ezreddicséret, nemcsak bor­közi állapotban, de amúgy is büszkén emlegette szerecsen-királyságát s utóbb már pzt sem szé- gyenlette, hogy tizenharmadmagával, bár min- deniküknek vállán 2—3 puska is volt, megadta magát egy szál regrutának, mert hát hiszen, utóvégre, a miként ő, az is — magyar egyerek az Istenadta! cától, mert a sertéseknél a búzának nincs nagy tápláló és hizlaló ereje. Ezekből a szórványosan napfényre került esetekből is látszik hogy milyen furcsa az országban a gabona elosztás, mert mig Felső-Magyarországon és Erdélyben a múlt év ősze óta kukoricalisztes kenyeret eszik a lakosság, addig itt Somogybán sertések eszik a finom búzát. — A mi vágatunk. Egyetlen vonatunk van, amely közvetlen összeköttetést biztosit Buda­pestre. Ez a délután */s5 órakor induló vonat. Enuek azonban — sajnos — az a tulajdonsága van, hogy rendszerint lekéséssel fenyegeti az Utasokat, mert Sárbogárdon alig néhány másod- percnyi idő -marad a csatlakozásra és igen gyak­ran Rétszilason történik meg a gyorsvonatra való átszállás. Az utasok állandóan nagy aggo­dalomban vannak, hogy nem késnek-e le a gyors­vonatról. A 8okkis állomáson ugyanis csak egy- egy percnyi várakozási idő van előírva, ami az­által, hogy legújabban ezen úgynevezett személy- vonathoz a tejeswaggon van csatolva, a legjobb akarat mellett sem tartható be. — Ezt a tejes- waggont kérjük az ugyancsak délután induló tehervonathoz csatolni és akkor legalább ezen egyetlen vonatunk pontos érkezése biztosítható. A gazdáknak is, kiknek uradalmaiból a tejet szállítják, teljesen mindegy, hogy a személy- vonat vagy a tehei vonat továbbitja-e a tejet, mert így is, úgy is Sárbogárdtól ugyanazon éj­jeli vonat továbbítja azt Budapestre. Adminiszt­ratív utón, pár soros rendelkezéssel az üzlet- vezetőség rendbe hozhatná ezt a dolgot. — Aratási segély. Elter János bátaszéki gazdálkodó, kinek cséplő és aratógépje van, ki­sebb mértékben állattenyésztéssel is foglalkozik, a bevonult szegényebb katonák családjainak azt az ajánlatot tette, hogy aratógépével önmaga in­gyen learatja gabonájukat. — Mások is követ­hetnék ezt a derék példát. — Hősi halál. Szomorú levelet hozott a napokban Pécsre a posta egy tescheni hadikór­házból. A levél gyászba boritotta Pécs egyik közkedveltségü családját. Alacs Zoltán műszaki tanácsosnak, az államépitészeti hivatal főnökének egyetlen fia, Alacs Ervin jogszigorló, hősi halált halt — mondja a levél. Alacs Ervin, mint a 19. honvédgyalogezred hadapród-jelöltje indult először az északi harctérre. Résztvett a Kárpátokban le­zajló nagy harcokban és mint sebesült, tért vissza Pécsre. Egy pár hónap múlva meggyógyultan újra a harctérre ment, mint zászlós. Ott áthelyez­ték a 12. honvédgyalogezredhez. Itt érte az oro­szok által inditott legutolsó nagy offenziva. — Komarovnál egy éjjeli véres támadásnál, amikor az oroszok nagy túlereje miatt kézitusára került a sor, megsebesült a derék zászlós, szivét át szúrta egy vad kozák, akit egyik honvédünk ott nyomban utána agyonlőtt. ■— A mélyen lesújtott szülők még nem kaptak hivatalos értesítést. Ho- moky Ferenc önkéntes szakaszvezető közli a gyászos hirt. Homoky éppen a rajvonalba ment, amikor vele szemben hordágyon hozták onnan vissza Alacs zászlóst, akinek junius 10-én este fél 8 órakor wógbe ment temetésén is jelen volt. Sirja egy kilométernyire van az ütközet helyétől, 3 lépésnyire egy vadkörte fától. A levél junius 24 én kelt Teschenben. Az egykor körünkben élt derék szülők mérhetlen fájdalmában mi is a leg­melegebb részvéttel veszünk részt s hős fiuk emlékét kegyelettel őrizzük. Egy minden tekin­tetben sokat ígérő tehetség szállt korai sírjába. Kitűnő jogász s virtuóz zongoraművész volt. Föl dig sújtott családja a következő gyászjelentést adta ki: „Alacs Zoltán édesapa, Alacs Zoltánná szül. Tóth Ilona édesanya, Edith és Ili testvérek, özv. Tóth Péterné nagyanya a maguk 8 a ki­terjedt körű rokonság nevében soha nem múló fájdalomtól megtört szivvel jelentik, hogy örök emlékű egyetlen fiúgyermekük, fitestvérük s il­letve unokája Alacs Ervin a m. kir. 19. honvéd­gyalogezred tartalékos zászlósa, jogszigorló, ifjú életének 24-ik évében a wolhyniai harctéren, Komarvo közelében folyó évi junius hó 10 én az édes magyar hazának s nemzetnek védelmében életét veszté. A már’ megsebesültnek |ezivét em­berieden vadsággal átjáró orosz szurony Istenben vetett hittel megáldott, szép reményekre jogositó, mindenki által szeretett s minden szép, jó és nemes iránt lelkesülő, hozzátartozóit imádattal szerető életet oltott ki. Érte rajongásig hevülő honvéd bajtársai által elföldelt drága halottunknak tápláléka gyomor-és bétbetegsegek után. Mindenkor kapható. Pröbadobozt és tanulságos'orvosi könyvecskéi a gyermeknevelésről teljesen díjtalanul küld a Nestlé-féle gyermekllszt társaság, Wien t., Biberstrasse 54/e. tetemeit az idők beálltával kiemeljük az idegen földből, hogy haza hozva, halóporait itthon ön­tözhessük a mélységes bánatnak fájdalomkönnyei­vel. Forrón szeretett halottunk lelkiüdvéért az engesztelő szentmise folyó évi julius hó 4 én, kedden délelőtt 10 órakor fog a pécsi székesegyház­ban a Mindenhatónak bemutattatni. Pécs, 1916 junius hó 30. Sirunkig kisérő emlékét kegyelet­tel őrizzük“. — Szünetelő papírgyárak. Ausztria leg­nagyobb papírgyárainak egyike a Leikam Jo- zsefstali papírgyár, melynek a monarchiában a Gráz melletti Gratwein féle papírgyár mellett még 18 gyártelepe van. A papirtermeléshez szük­séges anyaghiány, és a gyár mintegy 50,000 munkásának bevonulása következtében ezideig már tizenhét papírgyárunknak üzemét kellett be­szüntetni s mivel mainap egy teljes waggon papirost, melyet a gyár egy magán cég redeló- sére szállított, a kincstár lefoglalt, most ezen gyár megrendeléseket is már csak papirraktá- rainál fogad el és szállít. A papirhiány következ­ménye, hogy most már a gyárosok és papirke- kereskedők maguk sem tudják, mit kérjenek jelentéktelen termésükért és készleteikért és még mindég oly rohamosan emelik az árakat, hogy egyes ]papirnameket most már megrendelni sem lehet. — Adományok. A Dunaföldvári Kender­gyár 50 koronát küldött be hozzánk a magyar hadiárvák otthona javára azzal, hogy ezen össze­get azon kendergyári munkások fizetik be, akik Forster István janya-pusztai földbirtokos birtokán károkat okoztak, miután Forster István a kár­térítést ezen jótékony célra ajánlotta fel. A ger- jeni ref. egyház 2 koronát küldött be hozzánk a 44-esek özvegyei és árvái alapja javára, az ado­mányokat rendeltetési helyükre juttattuk. — Mackensen ajándéka a fehérvári Vér­tes Vitéz szobor alapnak. Ai székesfehérvári Vértes vitéz szobor bizottsága Mackensen tábor­szernagynak beküldte a szobor kicsinyített mását, Mackensen a következő levelet intézte Széchenyi Viktor gróf főispánhoz: „Mackensen hadcsoport főparancsnoksága. Mackensen őexellenciája a bi­zottságnak hálás köszönetét fejezi ki azért a kü­lönös figyelemért, hogy neki a magyar vértes vitéz ízléses képmását beküldeni szíveskedtek, ő excellenciája köszönti az odaadó bizottságot, amelyik a magános jótékonyság gondolatát tetre váltja és elrendelte, hogy a bizottságnak szabad rendelkezésre 100 márka utaltassák át. Az ősz- szeg közvetlenül fog átutaltatni. Megbízásból Schnech őrnagy, hadsegéd.“ A bizottság a kö­vetkező köszönő levelet intézte Mackensenhaz : „0 excellenciád szives sorait és a 100 márkát hálás köszönettel vettük. A mi vitéz huszár­ezredünk tulajdonosának ez a nemes adománya széles körököen lelkesedést fog kelteni és friss cselekedetre lelkesíteni az elesett vitézek hátra­maradottakat szeretetadományokkal ssgélyezni. Megtisztelő kötelességünknek tartjuk, hogy a Vértes vitézbe ünnepélyesen egy Mackensen­szöget verjünk be, mert ez a szeg fennen fogja hirdetni, hogy a dicsőséges, hadverő hadvezér acélszive miképen olvad meg a jótékonyság ko­hójában s nagylelkűség és vnleérzás melegétől. Amikor a hátramaradottak nevében is igaz kö­szönetét [mondunk, maradunk készséges tiszte­lettel.“ Aláírások. — Köszönetnyilvánítás. Kúnffy Károly elhunyta alkalmából koszornmegváltás fejében a szekszárdi izr. szent-egylet női osztályához a következő adományok folytak be: Balogh Brúnó és neje (Budapest) 50 korona, dr. Fürst Győző (Pécs) 50 korona, Wolf Arnold és neje 20 kor., Kúnffy Adolfné (Kaposvár) 20 korona. — Havas Jolán elhnnyta alkalmából befolyt koszom meg­váltás cimén: Hirschfeld háztól 20 korona. Az adományokért őszinte köszönetét mond az egylet elnöksége. — Hsl&lozás. Kovács István tolnai fodrász, hirtelen meghalt 66 ik évében. Az elhunyt mssz- sze földön tisztelt tagja volt a megyei ipzrossig- ságnak és temetése’nagy részvét mellettment végbe. — Szökevény orosz fogoly. Kedden dél­után a cikói határból lélakszakadva rohan haza egy leány, hegy az úgynevezett ótemplom körül egy oroszt látott az árokban ülni. Walter Ádám kántortanitó és Háhn József kisbiró azonnal el­indultak fegyveresen a szökevény orosz keresé­sére. A mondott helyen semmit sem láttak. Kutatni kezdtek a szomszéd akácásban. Néhány lépésnyire egy halom gaz alatt egy orosz kato­naköpenyt és krumplival telt hátizsákot találtak. A szomszéd zabföldben pedig a bujkáló oroszt is megtalálták. Az orosz a ráfogott fegyver láttára most is megadta magát. A cikói községházán elmondotta, hogy 8—9 nap óta bujkál. Munka­helyéről azért szökött meg, mert a koszttal nem volt megelégedve. Útközben krumplit sütött s azzal tartotta fönn magát. Neve Mortologa Máté, családos ember, otthon egy 4 éves kislánya van» Átadták a bonyhádi főszolgabiróságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents