Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-03-04 / 18. szám
XXV. rxi.) évfolyam. 18. szám. Szekszárd, I9»5 március 4. • • 9 MIMMÉ EJ A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ...................16 korona Fé l évre.........................8 > Negy ed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18 -24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőse^: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze» közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Id» küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Munkára fel! Közeledik a tavasz, a mezőgazdasági munkálkodás megkezdésének az ideje. Talán korábban köszönt be, mint máskor, de bizonyosan sokkal fontosabb feladatokat hoz magával, mint rendesen. A világháború pusztításait gazdasági téren fokozottabb termeléssel kell ellensúlyozni s a több munkára kevesebb erő áll rendelkezésre, mert hiszen a munkáskezek javarésze fegyvert forgat a haza védelmében. Ebből az következik, hogy az itthonmaradt lakosságnak a legnagyobb buzgalommal kell hozzálátnia a föld megműveléséhez, a minden irányban való gazdasági tevékenységhez. Es ha már ezt minden épkézláb polgártól megkívánhatja a haza, különös mértékben követelheti meg azoktól, akik állami segélyben részesülnek azon a cimen, hogy családfentartójuk hadbavo- nult. A törvény tudvalévőén bőkezűen gondoskodik az ilyenekről, sőt nem ritka eset, bogy a hadbavonultak itthonmaradt családtagja az állami gondoskodás folytán kedvezőbb anyagi helyzetben van, mint volt azelőtt. Ámde a törvénynek egyáltalában nem célja előmozdítani a munkákéi ülést, a doloytalan életmódot. Éppen ezért a törvény gondoskodik is róla — az 1914. évi XLV. törvénycikk — hogy a hatósági segélyt elveszti a hadbavonultak olyan családtagja, kiről megállapítható, hogy megélhetését megfelelő munka vállalásával biztosíthatná. Úgy tudjuk, hogy a kormány a tavaszi munkaidő közeledtével rendeletileg hivja föl a főispánok ügyeimét erre a törvényes intézkedésre. A rendelet, valamint a törvény, nem azt akarja elérni, hogy az élvezett közsegélyt egészben vagy részbeu elveszítsék azok, akik készségesen állanak munkába; az ilyenek továbbra is részesültetek a segélyben, minthogy a kereseti alkalom ilyenkor még nagyon hullámzik, és szerfölött bizonytalan. Aki tehát alkalmilag olyan munkát kap, melyből szükségleteit többé kevésbé fedezheti, azt még nem fosztják meg a hadbavo nultak családtagjainak járó állami segélyösszeg tői. De igenis megfosztják azt, aki visszautasítja a kinálkozó alkalmat, parlagon hagyja munkaerejét, s ölhetett kezekkel váija, hogy hereként eltartsák. Ez az intézked-és, a közsegélynek a dolog- kerülőktől való megvonása, erkölcsileg is jogos, az igazság szempontjából is kifogástalan, a nemzeti érdek tekintetében pedig szükségszerű. Olyan időket élünk, amikor a haza minden üától súlyos áldozatokat követel, sokaktól életüket is ; lehetetlen, azaz teljességgel megengedhetetlen tehát, hogy legyenek állampolgárok, akik a nemzet általános nagy erőfeszítését mintegy páholyból nézte, s lábukat lógatva tartatják ki magukat az állammal. Hisszük, hogy ilyenek nem is lesznek a munkaszerető magyar nemzet kebelében. Mindenki megérti, akinek ép a teste és a lelke, különös nagy jelentőségét annak a szózatnak, hogy munkára fel! A rendelet tehát a munkás társadalom tagjait fogja megnyugtatni az iránt, hogy ainig ők önként verejtékeznek, az alatt más sem, senkisem heverhet az állam elnézéséből ingyenélőként. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Véres harcok a Kárpátokban. Budapest, március 3. A Kárpátokban az u/.soki szorostól nyugatra harcok folynak, amelyek fontos magaslatok és hegyhát, vonalak birtokáért még nagyobb arányokat öltenek. Több orosz ellentámadást véresen visszavertünk és a nap folyamán a harcvonalon újabb helyi sikereket értünk el. Cisnától északra egy magaslatnak rohammal történt elfoglalása alkalmával négyszáz oroszt elfogtunk. Délkeleti Galíciában egész csatavonalon heves harc volt. Dunajec mellett és Orosz Lengyelországban lényeges esemény nem történt.,— Höfer.------- r Né met sikerek. Berlin, március 3. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér : St. Eloinál Yperntől délre két angol század támadását véres kézitusa után visszavertük. Perronenál motorhiba következtében leszállóit egy francia légi jármű. Utasait elfogtuk. A Champagneban a franciák támadásának a legcsekélyebb sikere sem volt. A franciákat súlyos veszteségeik mellett állásaikból visszavetettük. Vilié Sur-Tourbetól északnyugatra az ellenségtől háromszázötven méter hosszú lövészárkot ragadtunk el. A Consenvoy-erdőben és Ailly- Apremont környékén a franciák előretöréseit köny- nyedén visszautasitottuk. Badouvillertől északkeletre támadásunk ismét jelentékeny tért nyert. Itt a legutóbbi napokban arcvonalunkat nyolc kilométerrel előbbre toltuk. Cellestől ésszakkeietre a franciák hiába kísérelték meg a legutóbbi napokban szenvedett veszteségeik kiegyenlítését. Keleti hadszintér: Grodnónál a helyzet változatlan. Augusztovtól délkeletre az oroszok megkísérelték a Bohron való átkelést. Súlyos veszteségeket okozva nekik, visszavetettük őket. Ezerötszázat elfogtunk. Az oroszoknak Lomzától északkeletre ellenünk intézett egyéb támadásai közvetlenül arcvonalunk előtt teljesen összeomlottak. Kolnótol délre előbbre haladtunk. Myszinijectől délre előcsapatainkat ellenséges túlerő elől kissé visszavontuk. Prasznysztól északnyugatra az oroszok lassan előrehuzódtak. Plocktói keletre az oroszoknak több éjjeli támadását visszavertük. A harctéren megvakult, katonák segélyakciója részére folytatólagosan adakoztak: Özv. Salamon Miksáné K 5 — Reich Ármin 10 — Hagymássy Károly Paks T) 10-— Heisler Jakab Puszta-Kecsege r 50-— Dr. Tanárky Árpád V 10-— összesen K 85-— Eddigi gyűjtésűnk ** 886-50 Összesen K 971 50 A simontornyaf uár rövid története. Irta és a Simontornyán állomásozó XlI-ik cs. és kir. huszár- j ezred tiszti kaszinójában 1911. február hó 10-én felolvasta: I Dr. Kiss István, tb. megyei főorvos. (Folytatás.) A szerencsétlen trencséni csata (1708. aug. 3.) után a fejedelem felhívta Eszterházi Antalt, hogy vegyen valamelyes elégtételt a németen, s ő a parancshoz híven, 10,000 emberrel beütött Ausztriába. Augusztus 16-án egész Simmeringig és Schönbrunnig hatol, nagy zsákmányt ejtett, csak marhát 11,00) darabot hajtván el. Maga a császár is futva menekült Luxen- burgból Bécsbe és megparancsolja Hajszternek, hogy azonnal törjön Dunántúlra és semmisítse meg a magyar erőt. Újból a régi stratégia pró- báltatott meg, amennyiben egyrészt a slavóniai rácoknak megy az ordre, hogy egyesülvén az eszéki és péterváradi lovassággal, jöjjenek Simontornyára, ott találkozandó a Győrből elibük menő főhadvezérrel, másrészt a hogyan nemrég Ocskayval sikerűit, itt Bezerédj Imrével tettek próbát az elcsábításra. Utóbbit azonban 2 hűséges hadnagy ébersége meghiúsította s a vitéz Bezerédj szomorúan végezte pályafutását. Hajszter leérvén Simontornyára, erősen löveti azt, mig alulról 5000 rác gyalog és 700 lovas közeledik, hogy egyesüljenek. Bizonyára nagy baj következik, ha ez sikerül. De Béri Balogh Ádám ezredes, brigadéros saját lovasain kívül, Somogyi Ádám és Szekeres István lovas és Balogh Ferenc gyalogos ezredével, összesen 3000 lovas, 1000 gyalogossal és zalai felkelő- séggel utjokat állja Kölesénél és egy véres ütközetben teljesen szétveri őket. Levágtak 3000 rácot, 400 németet, 3 ágyú, 24 zászló és 500 ' társzekér a zsákmány; Fluck német alezredes cs egy rác főkapitány a fogoly. A többi rácot részben elfogták, részben a Dunán és Dráván átverték. Az összes 5700 emberből alig maradi 300. A nagy zsákmányra jellemző, hogy a csata utáni kotyavetyén egy szekeret portékástól 5—6 forinton lehetett venni. Jel festi az akkori hangulatot a következő egykorú vers:J) A kölesdi harcról. — 1708. szept 2. — A kölesdi harcon, a kölesdi harcon. Hejh! én is ott voltam, — elejének vágtam; Elejének vágtam, közepét bontottam, — Mint kaszás az füvet, döntöttem, rontottam. Mikor Balogh Ádám a kardját emelte; Sándor László akkor dandárt reávitte. «Vedd fel fiam bátran németnek lövését, Ne mutasd szivednek semmi röttenését, — Ne mutasd szivednek semmi röttenését!» Mikor Balogh Ádám a kardját emelte: Szekeres István is ezerét vezette. «Rajta, rajta! rontsad rácok sűrű rendét — Hadd ne dúlja gaznép édes hazád földét!» Az Sió berkéig lön nagy sivalkodás, Fel Simontornyáig sűrű nagy roppanás. Akkor Balogh Ádám inditá több hadát: Német is elveszett, a rác is elszaladt. «Haj édes ezerem! Haj Somogyi Ádám! Most immár utánna, mindenütt az hátán 1 Most immár utánna, mindenütt az hátán!» Lovassá üldözte, — gyalogja üldözte, — Szegszárdig az mezőt vérével öntözte. Megégett Ráczország, megmaradt három ház, Elesett négyezer, megmaradt háromszáz. *) Thaly: Adalékok a Thököly és Rákóczi kor irodalomtörténetéhez. 247. 1. A dicsőséges győzelem után Balogh Ádám valóságos tábornokká lett előléptetve és a fejedelem neki ajándékozta ama diszkardot, melyet ő XIV. Lajostól kapott.1) Hajsztert a nagy veszteség annyira megijesztette, hogy siet vissza Komáromba, útközben hiába próbálkozván a kis C^e^znek ostromával, mert e kis sziklafészek is vitézül ellenáll neki. Az év hátralévő idején, úgy a következő 1709. év elején a főhadakozások a Vág és Duna vidékén és a bányavárosok körül történtek, mig Dunántúl Hajszter hadserege és Nehm 5000 ráca több erős ellenállást fejtett ki a kurucok ellen. Ezek hadai egyébként is igen megfogyatkoztak főleg a pestis miatt, miért is Eszterházi Antal többször kér segedelmet a fejedelemtől, úgy hogy ez végül megígéri Bottyán átküldését. Balogh Ádám ezalatt Körmendnél megtámadja Néhaiéi, hogy Hajszterrel ne egyesülhessen, de megveretvén, serege szétszóródik, Hajszter pedig szabadon vonul Veszprém felé és Sümeget is beveszi. Újból útját állja Esterházi is, hogy megakadályozza a Dunához való vonulását, mert akkor Bottyán átjövetele lett volna veszélyeztetve, de szerencsétlenségre ő is megveretik és Somogyba menekül. Vele volt Fodor László ezredes is, ki rendes sortüzelés közben Palotáról Simontornyára vonul vissza. Itt már a nyáron elhalt Horváth Ferenc helyett Hellebront János ezredes a várparancsnok. O is többször sürgette a segítséget és augusztuis_Jijin írja Bottyánnak.2) »Az ellenség Lepsény tájáról Ber- hida felé megy.« »Ez a föld annyira consternáltatott mostanában, hogy múlta az Kuruczság fönnáll, ilyen D Thaly szerint a Forster család birtokában meg van ma is a kard. 2) Thaly: Rákóczi Arch. X. 46. lap.
