Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-03-04 / 18. szám

2

TOLNA VÁRMEGYE és H KÖZÉRDEK

1915 március 4.

Megyei közgyűlés.

Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 2 ikán, kedden d. e. 10 órakor tartotta tavaszi rendes közgyűlését, a tagok meglehetősen szórványos érdeklődése mellett.

Kovács Sebeslény Endre főispán lelkes éljenzés között foglalva el az elnöki széket, a következő megnyitó beszédet mondotta :

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság !

Amikor vármegyénk közügyeinek intézésére először jövünk össze ebben a háborús esztendőben, melynek hajnalhasadását jelző harangok mélabús kongásába ágyuk dörgése, fegyver csat togás és harci zaj vegyült, az összetartozandóság érzésének azzal a melegével üdvözlöm a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság igen tisztelt tagjait, melyet a mai nehéz időknek mindannyionk- kal közös gondjai és aggodalmai, minden komolyan és tisztességesen gondolkozó ember lelkében természetszerűleg kell hogy keltsenek.

De üdvözlöm a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság nevében azokat a honfitársainkat is, kik szeretteiktől és otthonuktól távol, egészségüket és életüket téve kockára, fegyverrel kezükben teljesitik a haza és nemzet iránti nehéz, de szent kötelességüket és megemlékezem azokról, akik igaz ügyünk diadaláért küzdve, az isteni gond viselés kifürkészhetlen végzéséből életükkel adóztak a hazának, akik a távoli csataterek jeltelen sirhantjai alatt alusszák az igazak álmát, álmodva fegyvereink sikeréről, igaz ügyünk győzelméről, a nemzetnek egy szebb és boldogabb korban az ő áldozatukkal előkészített virágzó fejlődésről. — Őszinte részvéttel osztozunk az elesettek mélyen sújtott gyászoló családjának fájdalmában, melyet enyhítsen az a tudat, hogy kedveseik a hazáért áldozták életüket és hogy a nemzet hálásan fogja megőrizni emléküket történelme lapjain.

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság !

Hét hónapja tart immár ez a háború, melyhez hasonlót a harctér kiterjedése és az abban küzdők száma tekintetében, a történelem nem ismer és dacára annak, hogy ezen idő alatt úgy hü szövetségesünk, a nagy német nemzet vitéz hadserege, mint a mieink jelentékeny sikereket értek el és fényesnél fényesebb győzelmeket arattak ádáz ellenségeinken, még mindig semmi jele annak, hogy a háborúnak vége szakadna.

Ez a tény természetszerűleg uj, meg uj kérdések megoldása elé állítja az arra hivatott tényezőket és ezzel egyidejűleg más és más kötelességet hárít a nemzetre és annak egész társadal mára, mely utóbbinak tevékenysége eddig a jótékony célra szánt adakozásban a sebesült beteg katonák ápolása körüli munkálkodásban merült ki. Feltétlen elismeréssel kell adóznunk a maga egészében társadalmunk ezirányu áldozatkészségének és ténykedésének, hogy azután ebből — viszonyainak megfelelően — ki mennyire vette ki a részét, az természetesen kinek-kinek magánügye lévén legfeljebb hazafias érzésének és lelkiismere tének tartozik róla számolni.

bódulásban nem volt; azért is, hogy lecsendit- hessük őket Ngodat alázatosan kérem : siettesse az á taljövetelt minél nagyobb erővel és muni- tióval.« . . . Sóból is kifogyván, 200 métermázsát kér.

»Az két lovas simontornyai compániat expediáltam Ngod eleiben; gyalogot nem küldhettem, mert tartok tovább is az nimet practi- cájátul, de az mint előbb is Írtam volt Ngod nak : csak az hogyiszlöi kelőhöz gyöjjön Ngod, mert nekünk ölég nyereségünk leszen, ha Ngod szererencsésen átalköltözhetik, ott penig tudom, kívánsága szerint leszen átaljövetele«.

Amint Dunaföldvárnak húzódik Schilling generális vezetése alatt az ellenség, hogy ott megakadályozza Bottyánnak a szándékolt átkelését, elebe vonul Fodor László néhány század hajdúval és fölkelt nemességgel csatarendben fogadván őket; de tervük nem sikerül. Monti- celli vasasai zavarba hozzák a nemességet, megdöntik a hajdúk sorait, akik aztán kezdtek visszavonulni a vár falai alá. Maga a vitéz brigadéros övéitől elvágatván, sokáig védi magát, mig fején 2 vágást kap, eszmélet nélkül bukik le lováról s több nemessel elfogatván, Hajszter táborába hurcolták. Állítólag csak 100 kuruc esett el, de nagyobb veszteség a vitéz és tevékeny Fodor László fogságba jutása s az ellenség szabad vonulása a Duna felé, mely megakadályozza a felmentő sereg jövetelét.

E közben a vár is mind szorultabb helyzetbe jut. Augusztus 14-én irja Palkovics Ferenc főhadbiztos Bottyának.2

»Az ellenség tábora Mezőkomárom és Szalókhoz (talán Szilas ?) tegnap este szállott, Pinczehely es Ózora s e tájon való falukra még az éjjel salaquárdákot adott; nem egyebet coliminálhatjuk, hanem hogy Simontornyát csak

1 Thaly Rákóczi Archiv. IX. 714. I.

Azok a kérdések és feladatok azonban, melyeknek megoldása most vár reánk, annyira összefüggésben van a háborúval, éppen ezért annyira közérdekűek, hogy az ezzel járó kötelesség teljesítése alól senkinek sem lehet, de nem is szabad kivonni magát, mert aki ellenkezőleg cselekszik, a haza és a magyar nemzet legszentebb érdeke ellen vét.

Felszólalásommal nem akarom hosszabban igénybe venni a tekintetes törvényhatósági bizott ság idejét, de feltétlenül szükségesnek tartván nagybecsű figyelmüket felhívni arra a két kér désre, mely időszerűségénél fogva jelenleg legjobban foglalkoztatja a közvéleményt, néhány percre kérnem kell szives türelmüket.

Két fontos kérdés vár ugyanis most megoldásra. Az egyik a hadsereg és a lakosság élelmezésének kérdése, a másik az idei termés bizto sitása, illetőleg az erre szükséges gazdasági munkák rendes időben való elvégzésének előmozdítása.

Az élelmezésnél elsősorban a kenyérmagvak, illetve az ezekből előállított lisztszükségletnek az uj termésig leendő biztosításának kérdése vár megoldásra Erre nézve a kormány a mai helyzetre való tekintettel, elrendelte az összes gabona- készletek összeírását, hogy ilyen módon megállapítván a rendelkezésre álló összes mennyiséget, beoszthassák tervszerüleg annak fogyasztását, ki számíthassák vájjon van e és ha igen, mennyi az a felesleg, mely felett rendelkezünk ? most egyelőre tehát csak a készletek összeírása történik, amely alkalommal a tulajdonosok használatára a szükséges mennyiség meghagyatván, csupán az egyeseknél talált felesleg az, mely összeiratván le lesz foglalva, hogy annak idején ha kell, a hatóság rendelkezhessen vele.

Az úgynevezett rekvirálás, tehát a feleslegnek az állam ^.Ital leendő igénybevétele majd csak azután következik ; de akkor is készpénz fizetés mellett lesz az igénybe véve, még pedig olyan méltányosan megállapított ár fizetése mel lett, mellyel a gazda közönség ugyancsak meg lehet elégedve. Éppen ezért semmi értelme sem lenne annak, ha a gazdák készleteiket eltagadnák és pedig annál kevésbbé, mert akire ez be bizonyul, szigorúan meg is lesz büntetve érte. Ezenkívül alkalmazkodnunk kell feltétlenül a kormány azon rendeletéhez is, mely a különféle lisztek keverését, valamint annak fogyasztását is szabályozza, mert a pazarlást, mely a mostani időkben bűn, csakis igy lehet meggátolni. Az itt röviden elmondottakból is kitűnik mennyire fontos az, hogy mindenki őszintén bevallja gabona és liszt készletét ; egyedül ezzel érhetjük el azt a célt, hogy katonáink és hazánk itthon maradt lakossága ne szenvedjen szükségei liszt dolgában, de sőt ha lehet és ha kell, hü szövetségesünknek is juttassunk feleslegünkből, mert amint azt a hírlapokból tudjuk, az angol kormány és hadvezetőség azzal az embertelen gondolattal foglalkozik hogy a német nemzetet és minket kiéheztessen I Ez ugyan nem fog sikerülni, azonban idejében védekezni ellene mégis kötelesség.

ma is meg fogja szállani. Azért rebus hie stantibus Ngod ne bízzék élléshez, hanem Ngod ha által akar gyünni, úgy gyüjjön, hogy pro primis diebus legalább 10 napi éllést hozzon magával és ellenséget innend tőlünk eltávoztatni erőskedni inéltóztassék, — mert az élés dolga itt is legnagyobb, mivel sokan szorultunk ide : az bagázsia (Eszterházi Antalé és a táboré) Fodor, Hellebront uram regementjei dragonyo- nyosok bagázsiája, lovatlanja, aki mindennap eszik, könnyen 3000-en vagyunk, az hídvégi malmoktul is elszoritott az ellenség.« Kéri továbbá hogy amennyi erővel csak teheti Bogyisz- lónál jöjjön által, vagy ahol gondolja. »Fodor uramnak 2 sebe van, de nem halálos egyik is.« »P. S. Hellebront uram ő kegyelme ajánlja Nagyságodnak kötelességgel való szolgálatját. Ennél nem irhát többet Nagyságodnak, mert mink csak túl bízunk rebus modernis stantibus.«

Hiába igyekszik Eszterházi felmentő sereggel a vár és a Duna felé, mert Haiszter Veteranit elibe küldi Somogyba és ott egy ütközetben meg is veri, sok méneseket és gulyákat zsákmányolván visszatér. Már aug^lő-án teljesen a vár alá vonulnak, mint Hellebront János ezredes az napi este 6 órakor Bottyánhoz irt levele említi.1

>Ma nyolez óra tájban reggel a Hajszter az csikvári corpussával Simontornyát megszáD lotta feljül; mennyi gyalogsága és munitiója vagyon véle ? még nem Kémlelhettük . . . Tudom úgy fog ostromolni bennünket amint csak kitelhetik tőle, kétfelől. Az Istenért kérem Ngodat, mint az egész praesidialistákkal együtt: az régi hadimesterségit ha egyszer kívánta elővenni, most vegye elő és az magyar hazánkat ha valaki kívánta oltalmazni, most vesse meg Ngod mesterségit! Mink ugyan megmutat1 Thaly R. A. IX. 719. 1.

A másik kérdés illetve feladat Jaz évi termések biztosítása és az ennek elérésére szükséges tavaszi gazdasági munkák idejében leendő elvégzéséuek előmozdítása. Bár ez végeredményben országos érdek ugyan, azért pillanatnyilag és első sorban minket gazdákat érdekel. Mert hiszen tagadhatatlan tény, hogy a mai viszonyok mellett, mikor a haza védelme mind több és több katonát igényel a munkás kéz hiányát a gazdaság érzi meg legjobban és nem lesz éppen könnyű feladat ezt a hiányt pótolni.

Kétségbe esni azonban nem szabad ; hiszem és remélem, hogy gazdaközönségünk le fogja győzni ezt a nehézséget is; egymást támogatva és segitve, meg fogunk felelni kötelességünknek és elfogjuk tudni végezni munkánkat. A kormány ezirányban is intézkedem; amint ezt ma már falragaszok is hirdetik, figyelmezteti munkásnépünket kötelességeire, de egyszersmind azt is kilátásba helyezi, hogy aki jószántából nem akar dolgozni azt közmunkára való kiren deléssel fogják arra kényszeriteni; aki pedig államsegélyben részesül és munkaképes, ha munkában nem megy mikor arra alkalma vau, attól az államsegély is megvonható lesz.

De én azt remélem, hogy ezekre a kényszer intézkedésekre nem is lesz szükség, ha mindazok akik erre hivatottak, a felvilágosítás, rábeszélés és a meggyőzés fegyvereivel, megértetik józan népünkkel, hogy amikor kötelességét teljesiti, a harctéren levő véreink ellátását biztosítva, a haza érdekét szolgálja. Az ezirányu közreműködésben szép és hálás szerep vár földbirtokosainkra, tisztviselőinkre, lelkészeinkre és tanítóinkra és amint én őket ismerem, hiszem és remélem, hogy ennek a hazafias kötelességünknek meg is fognak felelni.

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mostanában a lapoknak mondhatni állandó rovatát alkotják, vitéz katonáink hősiességét, rettenhetet- len bátorságát a háború fáradalmai és nélkülözéseivel szemben tanúsított kitartását dicsőítő hi- rek. Engedje Isten, hogy társadalmunk magatartása és kötelességteljesitése ebben a nehéz időkben, katonáinkhoz méltó lehessen !

Ezzel zárva szavaimat a közgyűlést ezennel megnyitom.

A közgyűlés lelkes éljenzéssel és taprsal fogadta a szép és magvas beszédet.

A napirendre való áttérés előtt a főispán meleg szavakkal emlékezett meg a Vörös Félhold segélyezésére megindított országos mozgalomról és nagy méltánylással szólva a török nemzetről, mely a világháborúban partunkra állt és kardot rántott közös ellenségünk ellen, kimutatta annak szükségét, hogy a Vörös Félhold támogatásával a mi ügyünkért is küzdő vitéz török nemzet sebesültjeinek ápolását előmozdítsuk. Felolvasta az országos bizottság e célból kibocsátott körlevelét, mely nagy tetszéssel fogadtatott, bejelentette, hogy az alispánnal történt megállapodás szerint a megye területén gyűjtés rendeltetik el, a közgyűlési tagok között gyüjtőiv fog köröztetni, amely bejelentéssel közietszéssel fogadtatott és a

I juk halálig igaz hazafiságunkat és elvárjuk Ngod intentióját.«

Bottyán mindenáron szeretne átjönni mint aug. 17-én Dömsödről irja, hogy »Az ellenség Veszprém és Simontornya körül áilván, a Földvárnál levő német és fehérvári labancság a Duna mellékét patalérozza. P. S. Ennek dacára csak mehessek, kevesed magammal is átmegyek Si- montornyára. A pestis nagyon grassál a Duna mellett s az árvíz miatt szűk a kenyér.« Heister eleinte nem rendelkezett nehéz ágyukkal s igy csak 2000 embert hagyott Simontornya körül, maga pedig Dunaföldvárhoz vonult. így sikerült azután neki megakadályozni véglegesen, hogy Bottyán Kecskemétről a már készen tartott 5000 emberével a szorongatott várbeliek felmentésére siessen s Dunántúl a kurucok veszendő ügyét fellendítse. Hiába csalogatta szin- leges elvonulással Vácz vidékére Heistert, hogy esetleg egérutat nyervén átszökhessen, bár ügyükben igen bizakodik ezt írván 25 én Bercsényinek : »Heistdr harmadnapja löveti Simontornyát ... ha csak áruitatás köztük nem lészen, szégyennel megyen el alóla, reméllem.«

Érdekes részleteket tudunk az ostromról Eckstein János ezredes veszprémi várparancsnok Eszterházyhoz küldött jelentéseiből, mert ő Hajnold_Zsigmond vice hadnagyát kétszer is beküldte biztató szavakkal az ostromlovakhoz, egyúttal a vár helyzetéről is tájékozást szer- zendő. Nevezett hadnagy ide való.születésű volt — apja mint harmincados működött — s ,igy jól ismerte a vidéket, könnyen beszökhetett az ostromlókon keresztül. Augusztus 24-iki levelében irja: »Tegnapelőtt az simontornyaiaknak 200 drb. marhájokat a szigetből az ellenség elhajtván, kicsapott onnan belől (a várból) a hajdúság reájok: kétszázat vágtak le az ellenségben, melyek közül egy Óbester, egy Oberst-