Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-23 / 102. szám
1915. december 24 TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 7 anyát s vigasztaló szavaiddal igyekezzél egy kis balzsamot csepegtetni az ő szivük fájó sebére. Óh ezer és ezer alkalom van most a szeretet gyakorlására. S ha ennek valóban megfelelsz: akkor nyugodt lehetsz, hogy hivá- | sódat a szó legnemesebb értelmében betöltötted. Kovács Dávidné. 000000013001210 0 0000000000000 Áldomás. Garat/ városába, Ha vissza t évedek most, Kél évnek távolából, (Két ólom súly u évnek, Méh] minden gyötrelemmel Könyörtelen szakadt ránk) — : V önt ével: távolában 1 Tindérmesére szépítl (tarai) városának 1 'igságos \ izkeresztje, Zengő farsangos éje, Nemes magyar derűje — S tűnt évek távolán ál liús emlékezetemben Lesz méla hordozója Mind annak, ami eltűnt Talán, talán — örökre; A kacagni tudásnak, Töretlen szemsngárn Bizakvó ifjusághak, Szépség eken méret ugö Költői áhitatnak — 0, béke Vizkereszlje, Mesévé lelt valóság, Mit kegyeletben őrziink Gyermekjátékaink közt, Sok árva elgyötörje L vérbe full időknek . . . Azóta mind a farsang Vált bús halotti láncra, Ájult melódiáját Cifrázza szörnyű csontváz S a vizkereszti mámor Borzalmas tűzkeresztség Szédült lázába ködlött . . . Ó versem tiszta kelylie Esengve hadd köszönitek Anakreon dalával A béke hajnalára, Mikor majd mind a serleg Tündöktik régi fényben S a könnyizű ital mind Édes nektárra tisztul .A béke áldomásán, Tüzesre, zamatosra, Mint lángoló nedűje A dús kadarka-fürtnek Garay városában . . . RÉDEY TIVADAR. Háborús mezőgazdaság. # A mostani világháború egyik legnagyobb tanulsága, hogy a nemzeti lét alapja a mező- gazdaság. Világraszóló győzelmeink katonáink vitézségén kívül annak köszönhetők, hogy Német- j országgal együtt mi is már békeidőben átláttuk ennek igazságát. Ellenségeink kiéheztetéssel akartak bennünket megsemmisíteni, de gálád merényletük megtört a két ország mezőgazdaságának ellenállóképességén, mely a külföldi behozatalt élelmiszerek és nyerstermékek kellő mennyiségű előállításával nélkülözhetővé tette. Ellenfeleink legszivósabbika, Anglia közgazda- sági fejlődésében nem ezt az elvet tartotta szem előtt: 75 millió métermázsa évi buzaszükségle- . téből csak 15 millió métermázsát termel oda- j haza; ez az ország csupán az ipari fejlődést | emelte magasra, mig sok termőföldje ma is csak vadászterület. Németország ellenben, melynek tönkretételét célozta a pokoli terv, bölcs előrelátással iparának rohamos felvirágoztatásával egyidejűleg hatalmas arányokban fejlesztette mezőgazdaságát is. Mily csodálatos, hogy a legmagyobb német államférfiu, Bismarck intuitiv jövőbe látásával már a nyolcvanas években megmondotta a Reichstagban tartott egyik nagy beszédében, hogy Németországban az iparral karöltve azért kell nagyszabású mezőgazdaságot teremteni, mert Németország geográfiái és po litikai helyzeténél fogva megtörténhetik azon eset, hogy nyugat és kelet felé egyszerre két fronton kellene háborút viselni és igy az ország el volna zárva az élelmiszerek behozatalától. A világháború végleges eredménye még nem áll előttünk. De annyit máris megállapíthatunk, hogy a Németország és monarchiánk közötti szövetség a közös küzdelmekben bensőbbé vált s mindkét állam létérdeke, hogy a jövőben a politikai szövetséget a gazdasági szövetség támogassa olyformán, hogy a szövetséges államok belterületükön élelmiszerekkel és nyersanyagokkal oly mértékben legyenek ellátva és egymást kielégítő organizációba foglalva, hogy a külföldi behozataltól még fokozottabb mértékben függetlenítsék magukat. A mezőgazdasági termelésnél, különösen a kenyérmagvaknál, már természeti viszonyainál fogva is, a szövetséges területen belül vezérszerepre van hivatva Magyarország, mely okból a magyar mezőgazdaság a háború utáni időkben fényes konjuukturával járó nagy fejlődési lehetőségek előtt áll. A német politikusok leg- kiválóbbjai eleget is hangoztatják, hogy Magyar- országon intenzivebb mezőgazdaságra és a termésátlagok emelésére van szükség. Amig tehát egyrészről a háború folyo- mányaképen a magyar mezőgazdaság belterjessebbé tétele nemesek közérdek, hanem az előreláthatóan hosszabb ideig megmaradó magas árak folytán az egyes gazdák önérdeke is, — sajnos, ugyancsak a háború az, mely direkt és indirekt rombolásaival ezt a kívánatos és célszerű belterjes fejlődést életgyökereiben támadja meg. A háború direkt pusztításai a hadszíntérül szolgált és ahhoz közeleső országrészeken oly nagyok, hogy hosszú évek kellenek a régi állapotok helyreállításához, e vidékeken a produkció fejlesztéséről tehát szó sem lehet. De a hadszíntértől távolabb eső vidékeken is a háború olyan jelentékeny indirekt károkat okozott, melyekért a magas árak sem kárpótolják a gazdákat. E károk közül legfontosabbak : a) az emberi munkaerő apadása; b) az igás- és haszonállatállomány csökkenése és ennek következtében c) a talajerő fentartásának és gyarapításának nehézségei. Mindezen felénk tornyosuló akadályok ellenére azonban nem szabad elcsüggednünk, hanem az idők változásaihoz alkalmazkodva teljes tudásunkkal és erőnkkel arra kell törekednünk, hogy leküzdjük a bajokat. Agrárius ország lévén, avval a sajnálatos körülménnyel számolnunk kell, hogy az elesettek és munkaképtelenné váltak jelentékeny százaléka a mezőgazdaságot fogja terhelni. A csökkent j munkaképességű rokkantaknak a lehetőség szerinti alkalmazása az eddigi munkakörben gazdáinkat súlyos kötelezettségek elé állítja, de nem kételkedem benne, hogy a gazdatársadalom e téren ép úgy teljesíteni fogja szociális kötelességeit, mint c-ekély kivétellel a hadbavonul- tak családjaival szemben. Az erőteljes férfiak hiánya elsősorban azon munkáknál lesz érezhető, ahol a legnagyobb erőkifejtés szükséges, pl. a kaszálás-aratásnál, cséplésnél. A mező- gazdasági üzemben ezen hiány kétféleképen lesz pótolható: 1) a kvalitást kvantummal helyettesíthetjük nagyobb számú gyengébb munkaerővel, 2) a mezőgazgasági gépmunkával is pótolhatjuk a férfimunkás izomerejét. A mező- gazdasági nagyüzemben már amúgy is meg volt a tendencia a gyérülő és dráguló emberi és állati munkaerőnek a gépkulturával való pótlására, a háború ezt a folyamatot csak gyorsítani fogja, mert a létfentartási ösztön vas- kényszerüsége a magyar mezőgazdaságot a háború utáni időkben a gépek rohamos felkarolására szorítja s közelebb hozza az emberhiánnyal küzdő és gépekkel dolgozó amerikai mezőgazdaság típusához. Az emberhiánynál nem kisebb baj a megapadt igásállatállomány, habár ezen a bajon is sokat segíthetünk a gépekkel és kétségtelen, hogy a legközelebbi jövőben a magyar mező- gazdaságban az eddiginél sokkal gyorsabb tempóban fognak elterjedni a gőzekék, a motorok és mezei vasutak. Legnehezebben orvosolható baj azonban a magyar mezőgazdaság háborús depekorációja, | értve ezalatt mindenfajta haszonállat-állományunk lényeges megcsökkenését. A fokozott szükséglet és a magas állatárak arra indították a gazdákat, hogy a rendesnél jóval jelentékenyebb mennyiségű állatot doblak piacra. A haszonállattartás nagymérvű apadása a messze jövőben is érezhető káros hatással lesz. Eltekintve a húsfogyasztás jövőbeni nehézségeitől, a mező- gazdaság egyik legjövedelmezőbb üzletág redukcióját jövedelmi mérlegében direkt is megérzi; legveszedelmesebb azonban azon indirekt hatás, mely a legértékesebb trágya hiánya folytán a termésátlagok emelkedése helyett azok csökkenését fogja előidézni. Ezen nagy baj mérséklése a háború utáni mezőgazdaság egyik legfontosabb problémája, melynek sikeres megoldásán az egyes gazdáknak az állammal karöltve kell fáradozniok. Közérdek, hogy gazdáink haszonállat állományának felújítását az állam is minden lehető módon előmozdítsa és az állatbehozatalí különösen értékesebb állatállománnyal rendelkező országokból megkönnyítse. Bizonyos tekintetben a haszonállat-állomány háborús piacradobása jó hatással is volt, mert a háború tömegfogyasztása: a konzerv épen a kevésbbé értékes álíatok értékesítését mozdította elő és minőségi szelekciót csinált. Állatállományunk zöme úgyis az eksztenzivitás jellegzetes képét mutatta: sok állat rosszul táplálva. Ez most sok helyen megváltozik. Áz állatállomány kisebb lesz, de jobb, mert a megdrágult és megcsappant állományt a gazdák jobban meg fogják becsülni, jobban gondozni, és legfőképen jobban takarmányozni, s hihetőleg az igy előálló kevesebb, de értékesebb istálló- trágyát is kellőképen konzerválni. Itt tehát az az eset áll elő, hogy a mennyiséget részben a minőséggel pótolhatjuk. Kétségtelen továbbá, hogy haszonállat-állományunk azon része, mely gyors szaporítással regenerálható, pl. a sertés- állomány, csakhamar a régi állományba hozható. Magától értedődik, hogy a legközelebbi években a magyar mezőgazdaság az eddiginél jóval nagyobb mértékben fogja alkalmazni az istálló-trágyát pótló egyéb trágyaféléket. Elsősorban a műtrágyákat, melyek használata még távolról sem olyan arányú, mint kívánatos volna. Szuperfoszfáttal pár évig igen szép sikerrel tarthatjuk fenn, sőt fokozhatjuk is a fogyasztás szempontjából elsőrangú fontosságú gabonaféléink termésátlagait, n^g az újra meggyarapodott haszonállatállomány trágyatöbblete nem áll rendelkezésünkre. Ugyancsak értékes pótléka az istállótrágyának a komposzttrágya. Majd minden gazdaságban ezreket érő alkatrészei hevernek a komposztnak értéktelenül : évtizedes baromfi és sertéstrágyák, melyek összegyűjtése egyúttal a közegézséget is szolgálja. Végül az istállótrágya nitrogénjának pótlására nálunk is szélesebb körre lesz kiterjesztendő a zöldtrágyázás, a Németországban már régebb idő óta ismert és bevált „viehlose Wirtschaft“ nálunk is indokolt lesz egyes helyeken a változott viszonyok mellett. E soroknak nem célja a háború utáni mezőgazdaság részletes programmjának megállapítása, ezt a munkát a gyakorlat és a szükség fogja elvégezni. Vázlatos megjegyzéseimmel inkább csak azt óhajtottam beigazolni, hogy ha bajok és nehézségek árán is, de módunkban áll a háború káros hatásait ellensúlyozni és a legközelebbi jövő nagy konjunktúráit kihasználni. Sárszentágota. Leopold Guíztáv. Rz oroszlán és a leopárd. Háborús mese. Az oroszlán, akinek erdeje egy fiatal leopárdé közelében terült el, szemet vetett a szomszéd birtokára és még inkább az erődség- ben feles számmal található vadász-zsákmányra. Nyíltan azonban nem merte megtámadni a szomszédot, mert attól tartott, hogy az, a párducokkal, medvékkel és farkasokkat szövetkezve ellene fordul és győz. A ravaszsághoz fordult tehát és követséget küldött, egy vén róka vezetésével a fiatal szomszédokhoz, szövetséget ajánlva fel neki. A leopard hiúságának nagyon hizelgett a megtiszteltetés és a hatalmas szomszéd küldötteit fényesen fogadta. A követség vezetője ékes üdvözlő beszédben magasztalta a leopárd jóságát, igazságosságát, okosságát, béke szeretetét, uralkodásra termett- ségét és felajánlta ura és küldője nevében a véd és dacszövetséget mindazok ellen, akik a leopard uralmát nem akarnak elismerni. A leopárd elfogadta a szövetséget és ettől fogva a két uralkodó együtt vadászott a párducokra, medvékre és egyeb vadakra, melyeket.
