Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-23 / 102. szám
-9 5 december 24. TOLNA VARMEGYE é» a KÖZÉRDEK 5 A jubileum napján. Pályafutásának huszonötévé* fordulóján, mint annak hive, szerény munkatársa melegen üdvözlöm a Tolnavármegyét és a Közérdekei. A nagy ambícióval utnak indítóit, lelki- ismeretes gonddal sserkesztett újság missziót töltött be vármegyénk nyilvános életében. Hézagpótló volt, szükség volt rá, ma el se tudnánk lenni a Tolnavármeqye és a Közérdek nélkül s ez adja meg jubileumi ünneplésének a családiasságon felülemelkedő általános jelleget. Missziót töltött be a Tolnavármegye és a Közérdek, mert nemesen, az újság igaz céljához híven fogta fel feladatát. Mindig igaz, meggyőződéssel teljes tolmácsa s informátora volt közönségének. A köz érdekéért mindig lelkesen síkra szállt. Megtette azt, amit vármegyénkben magyar újság létére tennie kellett: ápolta a hazafiságot, terjesztője volt a műveltségnek. Minden igaz, nemes ügynek buzgó pártolója s szószólója volt. Őszintén fáradotl egységes, eggyé/'orrott, osztály- s felekezeti megkülömböztetésen felülemelkedő társadalmi élet kialakításán. S amilyen volt tartalmában, irányában, olyan volt hangjában, formájában: előkelő, ízléses, gondos, választékos. .4 Tolnavármegye és a Közérdek méltán sorakozik a vidék e nembeli legjobb termékei mellé. Melegen köszöntőm a Tolnavármegye és a Közérdek nagyérdemű szerkesztőit a jubi kuni napján. Adja az Eg, hogy értékes lapjukkal még sokáig szolgálhassák vármegyénk érdekeit, javát! Dr. RUBINSTEIN MÁTYÁS Gyermekvédelem, tűzvédelem; e tárgyak eszme köréből papírra tett szerény gondolataimnak adott helyet hasábján jubiláló kedves lapunk. Igénytelen írásaimat méltatta nyomdafestékre s részesített engem azon megtisztelésben. hogy vármegyénk nagyrabecsült közönsége azokat elolvasásra, figyelmére méltatta. Gyermekvédelem, tűzvédelem! Két eszmekor; bennük élni, érdekükben munkálni, javításukra törekedni, mindig szükséges volt és sohasem fogjuk elérni e téren azt a fokát az emelkedésnek, a fejlődésnek, melyet legmagasabbnak, túl nem szárnyalhatónak gondolunk: ezért értük küzdeni továbbra is, mindig, eredményes, j hálás törekvés lesz! A gyermekeké a jövő! Ők fogják megalapozni nemzeteink jövőjét is. Erős, vagyonos nemzet, legjobbjaink ideálja! A megszerzett vagyont a pusztulástól megvédeni, az emberszeretet katonáinak egyik legnemesebb törekvése! Küzdés az ideálokért, buzdítás az emberszeretet munkájának kitűnő gyakorlására, legyen erélye s egyik eszménye jubiláló kedves lapunknak mindig, de különösen e nagy időkben! Mig pedig — kik ez ünnepi számban sorakoztunk, a küzdésben, eszményeinek elérésében, a régi barátsággal támogassuk. Szekszárd, 1915 december 20. Bajó János vm. árvaszéki elnök. \ A közigazgatás szervezetében nincs fontosabb, de egyúttal bizonytalanabb, tövisesebb ; és nehezebb munkakör a községi jegyzőénél, meri mint végrehajtó közeg, minden törvényes jogkör és önállóság híján, mindig csuk kötelességeket kell teljesítenie — mások érdekében, a közjó előmozdítására. .4 jövőbe tekintve, gazdasági, szociális és \ kulturális téren annyi tenger feladat vár ránk, | hogy annak sikeres, célirányos.megoldását — I azt hiszem — csak azon feltétel alatt lehet keresztülvinni és megvalósítani, ha lesz: gyámsága alól feloldott község és lesz béklyóitól és bilincseitől felszabadított községi jtgzö. .4 mostani nehéz idő alatt számtalan tapasztalat és tanulság azt sejteti velünk, hogy ama nagy átalakulást is, amelyért, mint ideálunk megtestesüléséért évtizedek óta sikertelenül küzdöttünk, a most dúló világháború méhe fogja megérlelni. Adja az Ég, hogy a világbékét mielőbb helyreállítva, eme uj alapon áldásos munkával szolgálhassuk édes hazánk gazdasági, szociális és kulturális felvirágoztatását, a melynek előmozdítására a sajtó s igy vármegyénkben a most jubiláló újság is oly sokat tehet. Bátaszék, 1915 december 20. PURT ADOLF, közs. főjegyző. A sajtó. A sajtó nagy hatalom; ennek ismerte el nagy Napoleon is, aki földig alázta le a fejedel- i meket. Ma a sajtó már nemcsak nagyhatalom, hanem világhatalomnak nevezhető, Ezt érzi és elismeri az egész kulturvilág. Hosszú, küzdelmes századok repültek el édes hazánk fölött, mig a magyar sajtó megszületett. 1848 március 15-ike aranybetükkel van sajtótörténetünkbe feljegyezve, mert ezen a napon látott napvilágot a szabadsajtó első szülöttje, liz a nap volt a szabadsajtó diadalünnepe. Fegyver és vér nélkül vívtuk ki ezt a drága kincsünket. őrizzük is meg ennek teljes szabadságát; mert ez a népek és nemzetek haladásának legbiztosabb fegyvere. A sajtó, az újság a mai kulturembernek nélkülözhetetlen szellemi tápláléka. Az újság ma (életszükséglet; olyan mint a mindennapi kenyér. Ez nevel, tanit, szórakoztat. Megismerteti a világ és a napi eseményeket. A közérdeket, a közjót szolgálja, a kultúrát terjeszti. Kritikát mond egyesek és testületek cselekedeteiről, ítél társadalmi és politikai kérdésekben. Ezért van a sajtónak elismert tekintélye. Egyik statisztikai kimutatásból olvastam, hogy vannak lapok, melyek naponkint több százezer példányban jelennek meg. Közel százezer lap jelenik meg öt világrészünkben. Hazánkban közel 200 napi és hétszázat meghaladó heti lap és folyóirat jelenik meg. Ez utóbbiak közé tartozik a Tolnavármegye és a Közérdek is, mely most üli meg alapításának 25 éves évfordulóját. Én a vidéki sajtó egyik legtekintélyesebb és legelismertebb orgánumának tartom a Tolnavármegye és a Közérdeket, melynek láttam születését és élénk figyelemmel kisértem eredményes negyedszázados pályafutását. Dacára, hogy más politikai irányt követtem, azért mégis mindig el ismertem és elismerem most is, hogy laptársunk a vidéki hirlapirást oly magas szintájra emelte, melyért méltán övezi a közvélemény bizalma és nagyrabecsülése. Horváth Ignác, a Tolnamegyei Közlöny fömunkatirsa. E jubiláns lapszám kedves találkozójá- ; hoz azokat az ifjúkori emlékeimet juttatom el, I melyek a szekszárdi legényéveimet idézik elém : amikor egyik kaszinóestélyünk után cigány mellett virrasztó legénygárdában énekeltem a „Gyöngy- : virágos selyemkendőm“-et, — a Tolnavármegye fiatal főszerkesztője pedig ott sorozott be engem I a lap redakciójába, mert fiatal riportert keresett, J aki a tárca és hírrovat apró felvételeihez ne csak a rendőrség és törvényszék bűnöseit, hanem a báltermek szépeit és korcsolyapálya eleven életét is fölkeresse. Zsebkönyvemből kodak lett tehát, amelybe nap-nap után gyűjtöttem a szekszárdi 20 év előtti kedves életképeket, vasárnaponként aztán lapunk „nyomdafestéktől nedves számát lestük, izgatottan, fiatalos ambícióval, szemüveg nélkül, azaz, hogy rózsás szemüvegen.“ Paks, 1915 december 12. Balassa Sándor, *Uawi polgári isk. igazgató. ünnepi zászlószeg. Egyrészt az a nobilis előzékenység, mely a T. és a K-t jellemzi, másrészt a sajtó pártatlanságának megbecsülése okozta tán, hogy a maga mögött hagyott huszonöt éves múlt Te deum-ihoz, mint a helyi sajtó egyik szerény közmunkását, engemet is meghívott a T. és a K. A helyi sajtónak az általános nemzeti érdekek szolgálata mellett ugyanis, az a minden törekvést egyesíteni és kihasználni tudó lokálpatriotizmus adja meg a létjogosultságot, mely nélkül a nemzeti fejlődés vidéki csápjai megbénulnának. Ebben a körülményben rejlik azonban egyúttal a vidéki újságírás nehézsége is. A vidéki közönség, a helyi közélet vezető alakjai, akikről és akiknek a közösségre ható cselekedeteiből, működéseiből a helyi újság csi- nálódik, bizony nagyon kényes anyag, sokszor sokkal érzékenyebb és hiúbb az országos közélet szereplőinél is. Hát az a sok író, költő és művész ember, akik csak úgy teremnek szép hazánkban, mint eső után a gomba, vagy békében a politikus, avagy háborúban a diplomaták és vezérkariak, s akik mind a vidéki lapokat akarják u. n. első szárnypróbálgatásaikhoz gyakorló térül felhasználni s garádicsnak fel a — magasba. Most tessék ennyi embert kielégíteni, úgy hogy egygyel se vesszünk ősszel Nem mindenütt rózsákkal telehintett tehát egy lap 25 éves múltja, s amelyik erre vissza tekinthet, annak a legszebb bizonyítványa és ju- . talma a tény maga, hogy 25 éves múltat ért meg. Azonban e lap nagyrabecsült szerkesztői és olvasói bizonyára nem ezeket kívánnák most itt olvasni e jubileumi számban, hanem valami közérdekű kérdést, a háborút, hogy mikor lesz vége, a békét, hogy mikor lesz eleje, a drágaságot, hogy mikor nem lesz már 1 ? De,hát én azt hiszem, ezeket megírják mások. Én tehát külső és belső közéletünk háborús felfordultságai között, a második vérbe- fult karácsonynak békés szeretet után sóvárgó ünnepén, a lélekbe ömlő gondolat és érzelem konglomerátumok között cikkezés nélkül beállók a jubileumi ünneplők közé és rászegezem a jövőbe vetett erős hittel tekintetemet én is arra a lobogóra, melyet e vérzivatarok között is erős kezekkel tart a magyar sajtó, s a melyre a puritán tisztesség uralma van fölirva. Ebbe a zászlóba a T. és a K. most ütötte belé a 25 éves jubileum ünnepi zászlószegét. Erdei Lajos. Kedves Szerkesztő ur! Köszönet a figyelemért, amellyel uogyru- becsiilt lapja negyedszázados évfordulója al- kalmáuul isméi fel akarja vétetni velem a rég lelett toliul. Flieget kívánok tenni óhajának. íróasztalom mellett katonákkal játszadozik egy kis, szőkefürtii leány, mosoly van az arcán. Közelében ül az anyja, tevékeny, gyenge asszony, könytől kiégeti szemekkel. Látom arca bús vonalaiból, hogg gondolatai ott járnak Szerbia véres földjén, olt egy néma tömegsír körül, amelyen tán ismét ott áll a fakereszt, hirdetve a sabác.i hősök nyugvó- helyét. Kánt, az utcán feketeruhás, kisírt szemű asszonyok, összetört öregek, korai árvák. Körülöttem, előttem, mindenfelé mélységes bánat, gyász, könny és mérhetetlen gondok. Ezekről írjak f A korzón nyüzsgő élet van. — Divatos kucsmában, rövid, de bő ruhában és drága csizmácskában gondtalanul lejtenek a kisváros divathölgyei. A nagy tömegben itt is, ott is lézengnek hidegtől didergő, éhségtől sápadt, elvánnyadt gyermekek és asszonyok. Arról írjak, hogy mig ezek a hölgyek ma is százakat adnak ezért, a tán ízlésesnek sem mondható ruhadarabért, addig nagyrészükkel sohasem találkozunk a jótékonyság munkásai közölt, — ők nem látják az omló könnyekei, az elvánnyadt tagokat, ők most sem akarnak nélkülözni, dolgozni másokért, csak a maguk hiúságáért élni. Vagy Ián a drágaság kérdéséhez szóljak, arról a nagy harcról, mely a termelő, az élelmes közvetítő és a kiuzsorázott fogyasztó közt folyik? — Pillanatnyi képeket fessek az éhező, nyomorgó kistisztviselőről és a hentes, a molnár, a lisztkereskedő, a nagy- és kisbirtokos termelő jólétben dúskáló tömegéről ? !
