Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-23 / 102. szám
1915. december 24. 4 TO LN A VARMEGYE to a KÖZÉRDEK Ferenc, Viz ak n a i Antal stb. stb.) tisztelték meg l apun kát közleményeikkel. ' . * ' • A szerkesztőség belső tagjai közül Bodnár István főniunkatárs (kinek nagy hálával tartozom, hogy közben — egyéb nagymérvű elfoglaltságom miatt — a felelős szerkesztői állással járó munkát és gondot átvállalni szives volt) a vármegye gyűléseiről és egyéb alkalmakkor irt ötletes és szellemes, sokszor sziporkázóan elmés karcolataival, pompás krónikáival és szebbnél- szebb verseivel csakhamar kedvence lett az olvasó közönségnek, G á l Kálmán polgári iskolai tanár (jelenleg a fehértemplomi főgimnázium tanára) alapos riportjaival és szakszerű közleményeivel, Szarvas Mariska tárcáival, Leopold Samu, „Bezerédj István“ kitűnő élet/ajzirója, politikai és közgazdasági cikkeivel, Kálmán Dezső J humoros elbeszéléseivel, Vészé lei Károly, Vá- j sár helyi Lajos (Celio) és Buday László (jelenleg miniszteri tanácsos, az országos statisztikai hivatal igazgatója) gyönyörű verseikkel ke- ' resték fel lapunkat. — Későbbi kiváló belmunka- \ társaink: Bátor i Dezső, volt szekszárdi polgári ; iskolai tanár és a fővárosi lapokból ismert jeles iró: Vértes József most székesfehérvári tanár. \ * Kegy elittel kell még megemlékeznem az ugyancsak már a földben porladozó Székely Ferenc volt vármegyei fölevéltárnok barátomról, a kitűnő krónikásról, ki közel 15 éven volt lelkes dolgozótársam és a jólelkü, hűséges Várkonyi Sándor örökké vig kedélyű riporterünkről, aki 20 évig tartozott a lap kötelékéhez és a kiadóhivatal ügyeit is szorgosan és lelkiismeretes pontossággal végezte és aki friss testi erejével és derűd lelkűidével szinte praedestináttnak látszott volna arra, ; hogy mindnyájunkat túljubiláljon . . . És őszinte köszönetét mondok a lap gon - 1 dós teknikai előállításáért: Ujfalusy Lajos kedves bátyánknak, a derék volt nyomdatulajdonosnak, akinek törhetetlen 48-as érzelmeit kéz- j detben bántotta, hogy a fránya• 67-es újság országrontó eszméit az ö betűivel kell szárnyra bocsátania és a ö éraemes utódjának: Molnár Mór urnák, a nyomdai rt. kiváló igazgatójának. \ * A lap politikai hitvallását és egyéb irányelveit — nyíltan állíthatom — a 25 év minden viharai és változatai közepette, hűségesen, rendületlenül megőrizte az első perctől kezdve végesvégig, a mai napig. Függetlenségünket megőriztük fölfelé és lefelé egyaránt, hogy a magunk meggyőződésének és elveink propagálásának annál nagyobb súllyal tudjunk érvényt szerezni. És ha a múltak sokszor küzdelmes politikai harcaiban és komoly viaskodásokban siketeket érhettünk el és a lap erkölcsi súlya éveinek számával csak gyarapodott, azt legnagyobb részt annak köszönhetjük, hogy annak igazságát, amit hirdettünk, első sorban saját meggyőződésünkből merítettük. Ez volt a mi erősségünk, ez volt a mi védő várunk. Deák és An drá ssy nagy művéhez: a 67-es alaphoz, hazánk békés fejlődése, gazdasági megizmosodása, geográfiái elhelyezésénél fogva szükséges nagyhatalmi állása érdekében — szilárd meggyőződéssel ragaszkodtunk, amellett követelve és megvalósítani óhajtván mindazt, ami a modern nemzeti jogállam és a demokratikus jogfejlődés determinánsából következik, de nem rapszodikusan, nem mindent egyszerre, nem gépies utánzásával a külföld ■ összes uj eszmeáramlatainak, hanem úgy, amint az nekünk és a mi helyzetünkben legjobban megfelel, de mindig csak előre haladva, szüntelenül előre törekedve és egy pillanatra sem hátrafelé. Mikor adarabontkormány következett, kérlelhetetlenül ellenzékbe léptünk, mikor pedig alkotmányos formák között a koalíciós korszak következett, szintén szembe helyezkedtünk vele, jobban mondva jéire álltunk és cirkulusait nem zavartuk, mig a nemzeti munkapárt alakulását, mint a szabadelvű és 67-es nemzeti politika ujjáébredését lelkes örömmel üdvözöltük. Politikai ellenfeleink meggyőződését mindenkor tiszteletben tartottuk és a közéletben a politikai pártállástól függetlenül való együttműködést tartottuk helyesnek, a helyi és országos közérdek magasabb szempontjából üdvösnek és célirányosnak, mert ebben a mi pártos hazánkban az erők szétforgácsolása helyett az összetartó, az ellentétek kiegyenlítésére hivatott békés és intenzív munkára van szükség. Ebben a szellemben, a magunk politikai meggyőződéséhez szilárdan ragaszkodva, ha kellett éles, ha lehetett békés, de minden körülmények között becsületes és tiszta fegyverek- k e l vettük ki részünket a közélet önzetlen és készség és $ Zo lg á la t á nak szánt munkából. Hogy minő eredménnyel, annak megállapítása nem reánk tartozik. * Elnézést kérünk, amiért a minden gondolatunkat és érzésünket betöltő világháború közepette, ezen visszaemlékezések közé önkénytelenül és szokásunk ellenére egyes szubjektív momentumok is vegyültek, de amikor 25 éven keresztül folyton másokért róttuk a betűket, nem egyszer fárasztó, nehéz és izgalmas munkával, talán ezúttal, kivételesen, szabad volt magunkról is szólni pár szót. L—Id K—l dr. Levél a ..Tolnavármegye és a Közérdek“ érdemes Szerkesztőségének Szekszárdon Irta: Roboz István, Magyarország legrégibb szerkesztője AVdSn a Somogyvármegye közönsége által kegyesen felajánlott Roboz Múzeumba beadtam a „Somogy" politikai lap 52 évfolyamát, történeti okmányok, levelezésekkel stb., éreztem csak: hogy mi az a 25 é^es, de sőt mi az az 50 éves jubileum, mert én mind a kettőt átéltem, s ez utolsót azzal a nagy aranytollal írtam meg, melyet Kaposvár érdemes közönsége nekem adni kegyes volt! * F\ jubileum azt jelenti: hosszú idők, sok zivatar, nagy küzdelmek, örömben tobzódva, inni a méregpohárból . . . Átélni vármegyéd társadalmi alkotásait . . . Dicsőségét nyert csatáiban . . . Áldozatait az irodalom és művészet oltárán . . . Ébren lenni, mikor mennydörög, hogy a vármegye minden polgára felett villámhárító legyen! . . . És sohasem aludni, mikor dolgozni kell) . . . Ezt mind megérve; felébredni arra a napra, melynek 25-ik évében az első magot elvetetted, melyből dús kalászok nőttek . . . Gazdag aratása volt vármegyéd közönségének ... És te mint Szerkesztő meleg napot, áldásos esőt adtál Tolnavármegye Isten adta földjére! — mert azt adtál, s mi igy üdvözlünk e nagy napon kollégánkat, harcedzett társunkat mintaképét a kötelességtudásnak! ... * Midőn toliaddal annyi betűt halomra raktál, hogy az égig ér, mert csak az egy betű az, mely a nap után világokra szóló mennyei világosságot ad ! . . . Ekkor könyre fakadsz . . . Ezután pedig örömbe fojtod könnyeidet, hogy az Isten megengedte szivárványos éggel, zivatarok között, de mindig hiven szolgálnod vármegyéd érdekeit a Haza dicsőségére! ... * A hatodik nagyhatalom egyik szerény munkatársa üli tisztes múltjának 25-ik éu- ' fordulóját, nehéz időknek nehéz körülményei \ között. Mikor megszületett, a sajtószabadság ideálisan szép napja derengett és a mikor jubilál: a cenzúra gyűlöletes rémképe nehezedik a szabad szellem napszámosára. De a € Derék nem /él az idők mohától», <Küzdve küzd és bízva bízik», liogn eljő még a fen- j séges nap, a mikor a gyözödelmes béke ujjongó harsonája csak úgy széttöri a gondolat szabadságának bilincseit, mint rombadöntöttc Józsue trombitája Jerikó falait. — A Tolna- vármegye és a Közérdek a gondolat szabad terjesztésének korában ép oly önzetlen törekvéssel szolgálta a közérdeket, mint a milyen lisztes igyekezettel veszi ki részét abból a si- sifusi munkából, mely a mi biztos győzelmünkre vezet. Méltó munkatársa tehát a hatodik nagyhatalomnak és ezért méltó arra is, hogy fennállásának 2ö évfordulóján a leg melegebben üdvözöljük. Tamási, 1915 december 19. Dr. FRÜH VIRTH JENŐ. Midőn a „Tolnavármegye“ megkezdette pályafutását: mindjárt a kezdet kezdetén írtam a számára egy tárcát ily cim alatt: „Az asszony mindig asszony“ Ez a jövendő-mondással teli tett tárca nagyon kedvező fogadtatásban részesült ; különösen a szép nem részéről. És méltán: mert nagy igazságot Írtam benne Az asszonyok szépek, jók, kedvesek. Ilyenek voltak kezdetben, ilyenek most is, ilyenek lesznek egész a világ végezetéig . . . sőt még azontúl is. Kálmán Dezső. Isten előtt, — ahogy a zsoltáriró mondja, — ezer esztendő annyi, mint a tegnap ő elmúlása és egy éjnek rövid vigyázása. S huszonöt esztendő ? Megannyi röpke perc csupán. De az időben határolt, véges embernél egy negyedszázad a végtelen időnek csaknem egy emberöltőt magába ölelő, nagy szakasza Óriási munkaidő és munkatér, amelyben meg lehet fáradni, el lehet bukni, de sasszárnyakon fel is lehet emelkedni, halha- ! tatlanságot szerezni és az időtlen végtelenség részesévé lenni. A közért munkálkodni, a hazáért dolgozni, a jót szeretni, az igazat követni, a szép kultuszának áldozni, eszményekért lángolni —- huszonötesztendeig olyan érdem, amely a múló időt már túléli. Üdv annak a lapnak, amely 25 esztendeig ezt cselekedte s ez által vezetőivel együtt a halhatatlanság előcsarnokába lépett! Debrecen. S. Szabó József. A sajtó élete telve küzdelemmel! Küzdés a szépért, a nemesért, a jobbért! Ebben nem ismer akadályt, nehézséget, ami a kitűzött cél felé törekvésétől eltéríthetné. Ha gyenge, elbukik. Erős legyen és felkészült, ha generációkon át hadakozik azért az ügyért, amelyre felesküdött. Csak az izmos karból nem hull ki a zászló! Tudás, akarat, megértés, igazságérzet, lelkes kitartás az erőforrás S az eredmény? Ki tudná felsorolni mindazt a jót, a hasznosat, amit egy sajtóorgánum negyedszázados kiváló munkával az életbe irt! Az eredmény fokmérője' a 25 éves élet maga! És az az általános jól átérzett megbecsülés, amivel ez a szellemi irányító mai jubileuma alkalmával is a legszélesebb körben találkozik. Koritsánszky Ottó, szerkesztő, cimz. gy. főhadnagy. Amikor a háború megkezdődött, az egész magyar sajtó hadbavonult. Egy évvel ezelőtt, mikor a lelkekben a legnagyobb háborgás dúlt, a sajtó a közvéleményt, a nemzetet a legnagyobb kitartásra buzditotta s a fenséges nyugalom, melyet a sajtó irányítása teremtett, megnyerette a csatát — jött a világrengető diadal: a gorlicei áttörés. Azóta a legnagyobb hatalomnak ismerik a sajtót . . A Tolnavármegye és a Közérdek negyed század óta harcban áll s küzdve-küzd, eszmékért, célokért, ideálokért. A békésen fejlődő és virágzó társadalmi életnek, a közvéleménynek egyik irányítója, a közművelődésnek, a kultúrának fáklya- vivője, a nemzetnek ma is ernyedetlen szorgalmú munkása. Huszonötéves ünnepe alkalmából telkemből köszöntőm. Szekszárd, 19)5 december 15. Kaszás Sándor.
