Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-23 / 102. szám
1V * 5 december 24 TOLNÁVÁRMKGYE éi » KÖZÉRDEK 3 Visszaemlékezések 25 esztendőre. Tele tervekkel, tele vágyakkal és tele ambícióval, amiket fiatalság, temperamentum és tettvágy csak maga elé varázsolhat, a fővárosból hazatérve: a szülővárosba, suaviter in modo et fortiter in re, határoztam el magamat, egy ködös novemberi estin, hogy lapot indítok. Elhatározásomat csakhamar követte a tett és ez első szám 1890 évi karácsony napján megjelent. Persze voltak aggályoskodók és fontosko- dók, kik minden haladásnak, újításnak, reformnak esküdt ellenségei és akik bizonyos hűvös bizalmatlansággal és idegenkedéssel tekintettek „merész' vá.lalkozásom elé. Minden kis városban található bizonyos embercsoport, amely a másoktól kiinduló minden kezdeményezést álljon az bár a közérdek szolgálatában — lekicsinyel és a maga nagy lelki és szellemi szimplicitásában részben üres hiúságból, részben pedig kicsinyes irigységből az örökös negál ás kényelmes, de sivár álláspontjára képes csak helyezkedni. Ezekért bőségesen kárpótolt a nagy számú jóakaróknak és jó barátoknak biztatása és támogatása, akik a szá, nypróbálgatás idejében is meleg rokonszenv- vel és megtisztelő bizalommal fordultak lapunk felé. Különösen három férfiúról kell ezúttal — fájdalom mindhárman már a föld alatt pihennek -- hálás kegyelettel megemlékeznem. Perczel Dezső abban az időben, mint fiatal képviselő kezdette meg politikai pályafutását. Mindenkoron atyai jóindulattal tisztelt és ajándékozott meg. Mindjárt az első pillanatban igaz örömmel, mondhatni, lelkesedéssel fogadta tervemet. Aktuális politikai és egyéb közérdekű kérdésekről, ha alkalom volt rá, élő szóval, ha nem, hát kimerítő levelekben informált, különösen az első időben. A politikai események mindinkább előtérbe helyezték az ő értékes és vonzó egyéniségét. Alig félévvel lapunk megindulása után kerültek az országgyűlésen szőnyegre a közigazgatás államosításáról szóló javaslatok, melyeknek előadója Perezel Dezső volt. Ez volt az első parlamenti szereplése és egyúttal első nagy szónoki sikere. Második előadói záró beszédével, amikor a 30 napnál tovább tartó vita után az összps szónokok beszédeivel behatóan és polémikus éllel foglalkozott, általános, igen nagy hatást ért el. Ez után félévre már alelnöke lett a Háznak, alig 3 évvel későbben már belügyminiszter, majd pedig Házelnök, mindvégig pedig pártjának egyik legtekintélyesebb vezérférfia. . . * Széchenyi Sándor gróf vármegyénk fö- ispáni székében ült már 6 év óta, mikor lapunk megindult és még 16 év esik az ő főispánságá- nak idejére. Az ö illusztris egyéniségét jellemző szeretetreméltósággal jogadta a lap alapítására vonatkozó közlésemet és a maga egészében helyeselte azt a programmot, amely t neki előterjesztettem. Különösen kidomborítottam egy politikai lap jelentőségét és szükségességét, amit az élén- kebb politikai és eredményesebb pártélet egyenesen megkövetel, mert még saját pártunk hívei között is akadtak, akik aggályokat támasztottak alap politikai iránya miatt, miután a többi helyi lapok akkor még nem foglalkoztak politikával. A politikai elvek és meggyőződés erélyes és infra z i g e n s hirdetése mellett a mások meggyőződésének szabadságát mindenkor föltétien tiszteletben tartottam és azt vallottam mindig, hogy nem hatalmi, vagy más illegitim fegyverekkel, hanem a meggyőzés erejével kell politikailag hatni és érvényesülni, a demagógiát pedig utáltam. — Álláspontom Széchenyi Sándor grófnál teljes visszhangra talált és aki visszaemlékezik az ő hossza föispáni kormányzatára, az tudja, hogy az ö nobilis egyénisége, odaadó párthűsége | dacára - a legviharosabb politikai hullámok köz- | ben is- mindenkor szigorúan igazságos és objek- | tiv maradt. Erre az időre esik a vármegyei \ szabadelv ü pártnak újjászervezése és a nemes lelkű, ékes szaváról és lendületes pátoszáról ismert, boldogult jó Totth Ödön helyébe én let tem a szabadelvű pártnak jegyzője. Széchenyi Sándor gróf lapunk iránt érzett rokonszenvét azzal sietett dokumentálni, hogy mindjárt az első hónapokban vezető cikket irt le púnkba nagy szakavatott- sággal: „A vadászat jelentőségéről, különös tekintettel Tolnavármegyére."' * A harmadik férfiú, kinek emléke iránt ez alkalomból ugyancsak mély és különös kegyelettel kell igaz szívből adóznom, közéletünk egyik korán elhunyt markáns egyénisége: Simont sits Béla, aki abban az időben vármegyénk alispánja volt. Csupa hatái ozottság, csupa tel.erő, csupa alkotási vágy sugárzott ki S i mo nts its Béla minden szavából, minden elhatározásából. Persze, hogy a lapalapitás tetszett neki, aki úgy a társadalmi és közigazgatási, mint pedig a politikai és közéletben az újjászervező motorikus erőt képviselte és aki nem szerette a nyugalmat, hanem nyílt sisakkal szívesen vette fel mindig a harcot. Ismerte a sajtó jelentőségét s hatását, azért a fölmerült fontosabb kérdéseket, terveit és munkaprogrammját szívesen közölte, hogy a közönséget tájékoztassa és a hangulatot előkészítse. Abban az időben a T ol nav át m é gy é- ben létesítendő főgimnázium kérdése volt napirenden, jobban mondva Simontsits Béla volt az, aki erélyes kezdeményezéssel ezt a kérdést napirendre tűzte és annak megvalósításához egész egyéniségét és reputációját kötötte. Tudta, hogy csak igy lehet valamit elérni, nem pedig halk suttogással és lábujhegyen járva. Számos kísérlet után, mely majd a bencés, majd pedig az evangélikus gimnázium érdekében történt, lapunk erőteljes agitációt indító t a Szekszárdon felállítandó állami fögimn áz i u m érdekében. — Simontsits Béla a tengernyi akadályok ellenére (Bonyhád, Gyönk és Dunaföldvúr erősen dolgoztak saját érdekükben, maga Perczel Dezső a bonyhádiak mozgalmát támogatta) törhetetlen akaraterővel vitte keresztül, hogy Szekszárd kapjon állami főgimnáziumot. Bármenynyire igazságos is volt az a törekvés, hogy a vármegye székhelye kapjon egy főgimnáziumot és bármily anakronizmusnak tűnjél is f f (azóta még kettő létesült) mégis meg k 11 állapítanunk azt a tényt, hogy Simontsits Béla hatalmas erőkifejtése nélkül Szekszárd elesett volna a főgimnáziumtól. ö alkotta meg a nagy megyei kultur alap o t, amely a bonyhádi és gy önki gimnáziumokat bőkezűen segélyezte és a magya- rositási alapot megteremtette. A megyei közigazgatás színvonalát emelte és mint a vármegye első tisztviselője a munkában is maga járt legelöl a jó példával. Az alkotásokban gazdag 7 éves alispánsága fényes korszaka marad megyei életünknek és ha az ö erős keze néha talán érdesnek mutatkozott, az csupán azért történt, mert felelősségteljes állásban mindig csak keztyiis kézzel dolgozni és eredményeket felmutatni nem lehet. Bár az ellenvéleményt, erős egyéniségek szokásaképpen, nem szívesen honorálta, mégis szerette a szócsatákat és az ö kicsiny sarokszobájában, ahol a kora reggeli és a késő esti órák öt rendszerint dolgozó asztala mellett találták, aktákba merülve, sokszor órákig Itirtó élénk és szenvedélyes diskussziók fejlődtek ki közöttünk és nem volt rá eset, hegy ne foglalkozott volna mindig egy uj reformeszmével, valami uj közérdekű akciónak gondolatával, akár közigazgatási, akár társadalmi téren. A kezdeményezés bátorsága szívós kitartás- j sál és imponáló eréllyel — ami köz- j életünkben, ha eredményre törekszünk, úgy feljelé, | mint lefelé nélkülözhetetlen — egyesültek benne, j Az ö kedves és jóakaratu biztatására, hogy a megyei közéletben aktiv részt vegyek, léptem fel az őcsényi választókerületben és igy kerültem be először megyebizottsági tagnak. — Elemér fia, a képviselőház jelenlegi alelnöke, abban az időben, mint joghallgató az egy éves önkéntességi évét szolgálta le a 44. gy. ezrednél és neveztetett ki pár hónappal későbben tartalékos hadnagynak. Bizonyára' alig sejtette, hogy 25 év múlva tiszti reaktiválását fogja kérni — hogy részt vegyen a világháborúban. * A 25 év előtti jóakaróink és jóbarátaink sorában nem hagyhatom szó nélkül Süss István dr. vármegyénk nagy műveltségű tiszti főorvosának nevét, aki Sántha Károllyal, a sárszent- lőtinci költő-pappal hozott bennünket szorosabb összeköttetésbe, továbbá a megyei és városi közélet két tevékeny és érdemes, ugyancsak korán elhunyt alakjának: Szigeth Gábor dr. volt hitelbanki vezérigazgató és Fördös Vilmos vármegyei tiszti főügyész neveit, kik az első perctől kezdve barátilag támogattak * Az első szám igen tartalmas és nívós volt. Az irodalmi színvonalra, a jó ízlésre, a vidékies- izii személyes kérdések és súrlódások kiküszöbölésére egyébként mindenkor iparkodtam igen nagy gondot fordítani. A vezércikket, mint felelős szerkesztő én Írtam és idézzük belőle a következő sorokat: »ZÁSZLÓBONTÁS. —lk. A sajtó hivatása, hogy tárgyilagosan kutassa és bírálja, mit kíván a közjó, hogy úgy egyesek érdekét, mint személyes tekinteteket alárendelő e, eltökélten haladjon azon az ösvényen, amelyet részére a jól fölfogott közérdek kijelöl. A sajtó van hivatva megtörni a pangást, a közönyt, hogy ételre hívja a tespedö erőket, hogy serkentsen. lelkesítsen, hogy teltekre és önérzetes küzdelemre ébresszen és buzdítson, a közérdek javára és az igazság győzelmére. Kell, hogy legyen a nyilvánosságnak egy olyan közege, amely önzést nem ismerve, felhívja a ügyeimet és é b r e n tartsa a közszelle m e t mindig, valahányszor valamely üdvös mozgalom vagy tevékenység megindilásándk szüksége felmerülend, kell, hogy a nyilvánosságnak legyen olyan közege, mely határozott elVeket vall és következetesen képvisel, amely azokat elszántsággal védi és nekik érvényt szerezni tud, kell, hogy a nyilvánosságnak legyen olyan őre, amely elfogulatlanul ellenőrzi és iléli meg mindazon intézményeket, melyek közcélok szolgálatában állanak es mindazokat, kik ezek gyakorlásában közreműködnek. A saitónak ezen kétségtelenül igen fontos hivatását kívánjuk mi teljesíteni tápunkkal. Tudatában vagyunk annak a nagy erkölcsi felelősségnek, amellyel tz jár és éppen azért épp oly lelkiismeretesen, mint odaadással fog/uk teljesíteni hivatásunkat. Az igazság lesz vezérlő csillagunk. Hallosként fegyver lesz az kezünkben, mellyel, ha kell védeni, ha kell, sújtani fogunk. De mindenkor és minden körülmények között elfogulatlanul, teljes tárgyilagossággal, azon keretben és színvonalon, a melyen egy komoly hírlapnak hivatása méltóságának megőrzése cétjából állnia kell. Soha és senkivel szemben a személyeskedés salakos talajára lépni nem fogunk. Készséggé! fogjuk uz elismerés adóját leróni oil, hol azt az érdem követelni és igazotni fogja; viszont nem fogunk késni oly esetekben, ahol az jogosult lesz — d sohasem kicsinyes okokból, csak közérdekből — a megrovás és gáncs szavait leplezetlenül kinyilvánítani « A többi közleményt: Pulszky Ferenc, Bodnár István főmunkatárs, Sántha Károly, Bcniczkyné Bajza Lenke stb. írták. Kiss József a nagy költő „Nápolyi emlék“ cimü gyönyörű költeményének átengedésével tiintette ki lapunkat A későbbi számokban is a legnevesebb fővárosi írók (Mikszáth Kálmán, Tóth Béla, He rezeg Ferenc, Kóbor Tamás, Várady Antal, Ma kai Emil, Kabos Ede, Lenkei Henrik, Gerő Ödön (Viharos), Pa lágy i Lajos, Szatmári Mór, Varsányi Gyula, Szécsi
