Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-20 / 101. szám
XXV. (XI.) évfolyam 101. szánt Szekszárd, 1915 december 20, Előfizetési ár: Egész évre................ Fél évre ................... Ne gyed évre .... Egy szám ára . . - • 16 korona 8 > 4 » 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- t^r: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az op8z. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztősig: Bex.rédJ litván-utca 5. szára. Ide küldendők a lapot érdeklő össze küldemények. Kiadóhivatal: Bért Balog Adám-utca 42 szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, S korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztek. A szekszárdi todöbetes-otthon. Festőién tagolt, szelíd hegyeink alján elterülő ősi városunkat nagyon megátkozhatta egyszer valaki, mert sehogyan és semmi téren sem ind igazán zöldágra vergődni! ? A virágzó római Kolónia nem volt itt képes egy későbbi fejlődés alapjait lerakni és mindössze néhány múzeumi kődarab jelzi uyomát; s kajdan országos jelentőségű szekszárdi apátság térténelmi emléke is jóformán csak Fraknói könyvében él; a török világ kultúráját csupán egy-két elhanyagolt forrás-foglalat és ciaterna hirdeti; hordainkben végül — egykori magas rangú vöflfpborunk helyett — már csak kvater- kázpi való rizlinget, füksslit vagy lapi vinkót gurifunk világgá. Többi astjgó sebeinkről — a Kutyatanyának kanyarodó Kanális, a bátaazéki vasúti gócpont, a tolnai kaszárnya és selyem- fonoda, a keaelyüsi állomás, a kendergyár, a meg feneklett internátus, borközraktár és elaőrangusi tásról, stb. — jobb nem is beszélni! Elestünk soktól, ami a miénk lehetne; nyakra-főre sza Usztgatjak el a kínálkozó alkalmat és kedvező pillanatot és amink van, ast sem tudjuk megbecsülni, felkarolni, kihasználni. Mintha csak egy fordított Midás-király szelleme tanyáznék az öreg Bartina, Bakta és Előhegy pincéiben, melynek érintésétől még a kínálkozó, kezünk ügyébe jutó arany is mind sárrá válik 1 V Most ismét egy szégyenletes árnyék reánk- borulása fenyeget: egy ölünkbe hullott, értékes ajándék, agy úttörő, humánus intézmény forog azon veszélyben, hogy az Ugyefogyott tehetetlenség vagy álmos közönyösség sarában elakadjon. Ismeretes, hogy városunk egy derék, csendes polgára, akinek köstudomásuan szerény lei- kületéből és meleg szivéből egy munkában eltöltött élet folytonos veszŐdsége és az azt koronázó, nagyarányú szerencse sem tudta az emberszere- tetet kiölni — Wolf Henrik kajmádi nagybirtokos — bőkezű alapítványt tett egy városunkban felállítandó tüdőbeteg-otthon létesítésére. Odaajándékozta e célra egy 40—50000 korona értékű ingatlanát és hozzá ötvenezer korona készpénzt, mely utóbbit két veje — Kunffy Károly és Balogh Brúnó — és a „Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaságu három egyenlő adománnyal nyolcvanezer koronára egészített ki. A pénz mindjárt az alapításkor az utolsó fillérig be lön fizetve; a telek a melléképületek céljaira jól felhasználható régi épületekkel szabad rendelkezésre áll; a szanatórium nagyobbszabásu, uj főépületének tervei készen állanak; az építés kérdése is tisztázva és biztosítva van. Világosan körvonalazva az alapítás célja és rendeltetése is olyan, legújabb rendszerű tüdőbeteg-ápoló és foglalkoztató intézetnek van kontemplálva, a úrnőt Németországban már egész sereget létesítettek, de, amilyen nálunk ezidőszerint még nincs ! Az újabb orvosi tapasztalatok azt bizonyítják ugyanis, hogy a tüdővész kezdeti vagy nem túlságosan előrehaladt szakában levő, nehéz munkához szokott betegekre az eddigi rendszerű szanatóriumokban szokásos kontemplativ tétlen élét nem a legjobb hatású és nena a legfényesebb eredményekkel dicsekedhetik ; ellenben jónak bizonyult a szanatóriumok heverő hizlalda-rendszeréről olyan intézetek létesítésére térni át, ahol a beteg kellő higiénikus környezetben, nyomasztó kenyérgondjaitól és az élet munkarobotjától megszabadítva, gondos kezelés, valamint jó és bőséges táplálkozás mellett, megfogyatkozott testi erejéhez mért olyan könnyebb munkásságot fejthet ki, nmely nemcsak foglalkoztatja és szórakoztatja, de — hasznot is hajtván — egyrészt fenntartja benne a munkaképesség és társadalmi hasznosság bátorító, felemelő és erősítő öntudatát, másrészt pedig az üzemköltségek számba- jövő apasztásához is hozzájárul. Ezen rendszerrel — főleg a munkásosztály betegeinél — sokkal jobb gyógyeredmények érhetik el, mint az eddigi tétlen hizlalással és e rendszer olcsóbb is leven, ugyanazon befektetéssel sokkat több ember részesíthető az életmentő gyógykezelésben. Ilyen — nálunk még úttörő és messzehordó társadalmi jelentőségű — gyógyintézettel akar gazdagítani bennünket a nemesszivü alapitó, az elsőség dicsőségét is hárítva vele városunkra ! Létesitené azt — egyelőre — negyven betegre, de (hatezer öles telkével) a továbbfejleszthetés területi garanciáin mellett. Ezenfelül a dolog siirÍ jös is volna, mert az intézmény első sorban a íáboru áldozatainak, a harctérről tüdővészcsirák- kal hazaözönlő rokkantak lehető megmentésének lévén szentelve, annak mielőbbi müködhetése máris nagyon szükséges, felette kivánatos volna, mert hiszen a tüdővész bacillusai nem várják,be a békekötést és az azt követő nyu^qdtabb időket ; annál kevésbbé, mivel polgári tüdőket — sajnos — majd azután, a hazatérő katonaanyag kipusztulása után is fognak mindig találni bőven. És mi történik ezzel szemben ? Egy budapesti értekezlet volt minden, mely két hónap előtt tartatott s mely a legnagyobb elismeréssel adózott ugyan az alapitó nemes intencióinak 8 a jelen volt egyetemi kapacitások az eszme orvosi értékének is, de végeredményében a dolgot örvendetes tudomásul vette anélkül, hogy az intézmény mielőbbi felállítása és gyakorlati üzembe helyezésére nézve csak egy döntő és elhatározó lépés történt volna. Az alapítványban rejlő értéket tanácstalan közönyösséggel parlagon hevertetni nem Bzabad, hanem be kell állitáni mielőbb az általa előre vinni óhajtott, fontos nemzeti érdekek, katonáink, honfitársaink életmentésének szolgálatába. A módja sem nehéz. Sokkal kisebb dolog, sokkal jelentéktele- j nebb célok megvalósítására alakítanak és aiaki- ! tottunk már társulatokat, egyesületeket. A megoldást a társadalomnak kell a kezébe venni; azon városi és megyei társadalmunknak, mely csak az imént, a három hadikölcsön közel 30 milliós jegyzésével eléggé megmutta, hogy minden ellenkező látszatu szerénykedése dacára anyagi ereje is van, ha akar erőt kifejteni. Ne fenn, Budapesten keressük a megoldást, j hogy annak hosszas huza-vona után, a rokkant- j ügyi hivatalnál való kierőszakolásával ezen intézményünk véglegesen egy exclusiv katonai intézetté váljék, hanem — ha egyidőre és elsősorban katonákat ápolunk is benne — szerezzük és tartsuk meg a mi polgári társadalmunk, a mi I élet- és munkarokkant tüdőbetegeink számára. Hívjanak össze vezető köreink egy nagy széleskörű értekezletet és [alakítsanak egy külön egyesületet, a „Szekszárd-Tolnamegyei üdülő- és foglalkoztató otthon“ fenntartó egye- , sületét, mely mint ilyen az alapítványt egészben átvállalja, az intézetet felállítja és annak üzembe tartásáról gondoskodik és olyanféle viszonyban állana vele, mint pl. a régi „Múzeum-egylet“ és mostani „Közművelődési egyesület" áll a múzeummal. Ne féljünk nem bukunk bele a vállalkozásba. Sajnos, vannak és lesznek mindig elegen, akik ezen uj otthonra szorulnak és egyre fejlődnek, szaporodnak azok, az állami intézmények és egyéb szervezetek, amelyek a körükbe tartozókról gondoskodni kötelesek s ezek csak örülnek ha szaporodnak azok a gyógyintézetek, ahová kezelésre betegeket beutalhatnak. Különben a részletek nem e helyre tartoznak. Csak a kezdet látszhatik nehéznek, de minden jól megoldható ; minden további magátol fog jönni ! A háború elég sokat rombol 'és pusztít; fogjunk végre bátran hozzá az épitéshez is ! Dr. Krtmolin Gyula. — Adakozzunk a Vöröskereszt Egyletnek ! Segitsük a hadbaronultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! Távirataink. A zaiaiszttreiaikség sajtiesztátyáaak hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, december ff. Szerb hadszíntér. Montenegrókén az üldöző harcok kedvezően folynak. Tegnap mintegy 800 montenegrói ób szerb foglyot szállítottunk be. A montenegrói harcokban előfordult, hogy az ellenség megadást sziplelve felemelt karral és kcu dőt lobogtatva szaladt elénk és ezzel minket arra birt, hogy a tüzelést egyelőre beszüntettük, mire ő harcvonalunkra közvetlen közelből hirtelen kézigránátokat kezdett dobálni. Magától értetendő, hogy ilyen gyalázatos hadicsel nem maradt részünkről megfelelően éles megtorlás nélkül és ez ismétlődés esetén a jövőben sem volna máskép. Olasz hadszíntér. A helyzet változatlan. A Monte San Michele északi lejtőjén az esti órákban olasz gyalogság két elszigetelt előretörését utasítottuk vissza. Orosz hadszíntér. Helyenként tüzérharc. Höfer altábornagy, s vezérkar (önökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, december 19. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Az arcvonalról nincs különös jelenteni való. Ellenséges repülők ismételten megtámadták Metzet. Csak anyagi kár történt. Keleti hadszíntér. Kisebb orosz osztagokat, amelyek különböző helyeken vonalaink ellen előre- kusztak, visszavertük. Balkáni hadszíntér. Mojkovacnál és Bjeio- poljénél körülbelül 750 újabb szerb és montenegrói foglyot ejtettünk. A legfelsőbb hadvezetőség. It löldmloelÉsflsyi miniszter válasza a balatoni árvíz Hívében. Szabó János országgyűlési képviselő a parlament szerdai ülésén hosszabb besaéd kíséretében interpellációt intézett a földművelésügyi miniszterhez a balatoni árviz ügyében. Ghillányi Imre báró földmivelésügyi miniszter az interpellációra többek közt a következőket felelte: Elismerem, hogy a mai állapotok tarthatatlanok és hogy azokon sürgősen segíteni kell, még pedig elsősorban olyanképpen, hogy a Siócsatorna oly mélyre kotortassék ki, még pedig mentői előbb, hogy épp úgy szolgálatot tehessen a balatoni érdekeltségnek, mint a Sió érdekeltségnek. Erre nézve megnyugtathatom a t. képviselőházat és a t. interpelláló képviselő urat, hogy amennyiben a háborús idők megengedik, a lehető legnagyobb igyekezettel azon lesz a vízépítési igazgatóság, hogy a Sió-csatorna munkálatait a lehető legrövidebb időn belül befejezhesse. (Helyeslés.) Itt azonban csak egy félreértésre vagyok bátor figyelmeztetni a t. interpelláló képviselő urat. Maguk a kotrási munkálatok a viz leeresztését nem akadályozzák A kotrási munkálatok semmiféle összefüggésben nincsenek azzal, hogy a Balatonról több vizet nem lehet lebocsátani, de a siófoki gazdasági érdekeltségnek az érdeke tiltja ugyanis azt, hogy nagyob mennyiségek eresztessenek le a nyári időszak alatt. Kilátásba helyezhetem azonban azt is, hogy tanulmány tárgyává fogom tétetni azt, hogy uszókotrókkal nem lehetne-e a bajokon részben segíteni. Én úgy vagyok azonban informálva, hogy ez lassítaná a munkálatokat, úgy, hogy inkább oda kellene törekedni, hogy a mostani két kotró helyeit néHr Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. ~WI
