Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-20 / 101. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1915 december 20 gyet kellene alkalmazni a csatorna szabályozásánál', hogy igy emberileg lehető rövid időn belül ez a kérdés megoldást nyerjen. (Helyeslés.) j ' A harmadik érdekeltséget illetőleg tökélete sen igazat adok a t. interpelláló képviselő urnák, hogy ez kapcsolatos a Sió-érdekeltség kérdéssel és a balatoni kérdéssel, mert ha ott a töltéseket nem emeljük föl, ez egyenértékű volna azzal, hogy azokat a bajokat, amelyek a Sió-érdekeltségre j nézve fönnállanak, átplántáljuk a Simontornya alatti érdekeltségre. Én már is elhatároztam, hogy mivel ezek a munkálatok tervbe véve nem voltak, hogy tervbe vétessenek, úgy, hogy egyidejűleg fognak Jolytattatni a Sió csatorna létesítésével és egyidejűleg be is fognak fejeztetni. Ami pedig a szivattyútelep kérdését illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy foglalkozni fogok a kérdéssel, azonban hangsúlyozom, hogy a bel- vizek levezetése elsősorban az illető társulat feladata. Én megfelelő erkölcsi és talán valami csekély anyagi támogatást is helyezhetek kilátásba, de attól az elvtől nem térhetek el," hogy a belvizek-levezetése társulati, és nem állami feladat, hanem az eddigi gyakorlatnak megfelelöleg az érdekeltség saját föladata. Ezekben voltam bátor a kívánt fölvilágosi- tásokat megadni' és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés). Adakozzunk a harctéren elhunyt szegériysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell József né. úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnainegyei Takarék és Hitelbankhoz : Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás, Kajdacs K 100'— Eddigi gyűjtésünk: „ 16444 50 összesen: K 16544-50 Orosz harctéren. A frontsiolgálatnsk két «eme van. „Schwarmlinie“ és a „Keserve“. „Reserve“, ahova hosszabb- rövidebb idő elteltével a „Schwarmlinie“-ből megyünk. Pihenő lenne, ahova nem igen látogat a gránát, Schrapnell s ahol az Infanterista lövések sem pettyegnek. Itt napjában háromszor van menáisi, napjában gyakorlatozások, ház, deckung- épités, kertészet stb. Munkálatok járják, mosás, beretválkozás, tisztálkodás „übt“-re megy, este meg a késő éjjeli órákig „Reserve stellungok“-nak csákány-ásóval való kiépítése szokott a „Beschäftigung“ lenni s bár nyugodt élet kinálkozik a baka számára igy a „Reserve“-ben, oda mégsem igen vágyik, mert amig egyrészről a fronton a kolonnázás nincs Ínyére az éjjeli sárban, vízben hóban, fagyban „Stellungolni“ sem kellemes valami, addig bizonytalan a helyzete, minden pillanatban „alarmirozhatják“ s — természetes — segítségül oda kell mennie, ahol legjobban ég. Még pedig már tűzben, amikor is a golyóktól jobban raegtigyeltetnek, erősebben vétetnek ágyu- tüz alá s ilyenkor előre vonulni nem igen kívánatos dolog. Azért tehát mindig jobb szeretünk a „Schwarmlinié“-ben, ahol készen vagyunk a harcra, s az ott kiépült kedvei „Dsckungok“-at, „Standok“-at, „Laufgrabe“-t stb. fájó lélekkel hagyjuk el, ha muszáj, ha az „Ablösung“-ot kívánság, kérés, bizonyítás stb. ellenéra is kikerülnünk nem lehet. Mert az bizonyos, hogy mindig rosszabb helyre jutunk a „Reserve“ bői, ahol is újra kell kezdeni az összes munkálatokat, éjjel-nappal azon kell lennünk, hogy mielőbb jó és használható legyen minden, amitől aztán a beásás sikere, vele a katona becsülete függ. — Az igazi „stramm“ ezredeknek mégis csak ez a sorsuk, ezeknek kell kiépiteniök az egész vonalat. No de ne essék most sok szó az általános dolgokról. Hadd írjak a „Laufgrabe“ életről, amely kedves is, közvetlen is, s amelyről — úgy hiszem — szívesen olvas mindenki, aki nem volt fronton. Mikor van itt „Tagwache“, mikor van „Retraite“, a körülményektől függ. Nem faj a „Hornist.“ Akkor kelünk, akkor fekszünk, amikor lehet. Egy-egy szálad más és más „Ordung“-ot tart, a „Compagniecommandant“ ad parancsot, s a „Befehlt“ végrehajthatják a „Zugskominandansok“, s végül a jó öreg bakák, akik közt most már mindig több és több a kedves gyerekarc. — Igazán halálos vétek az ellenség részéről, ha akár ezt, akár azt éri a golyó. . .. Ha bemegyünk az uj „Stellungba“, megnézzük a helyet, s már is ezer meg ezer tennivaló akad. Az árkot mélyíteni kell, mert ez az. egyetlen a gránát ellen, a kilövéseket újra kell építeni, mert rosszak, „Flankierung“-ot, „Kreuzfeuer“ ok kellenek, ettől bódul az orosz, schrap nellvédők, gránátmentes „schwärm deckungok“ készítendők, ki kell párnázni az árkot, mert bedől, tiszti Deckungot is épitünk, mert ilyen cse- lák lyukban csak nem lakhatunk, „stramm tra- verseket“, „Feldwache Späher állást“ stb. stb. csinálunk, szóval van itt dolog elég ! És sohsem volt, hogy ne lett volna! S amikor már-már kézzen lenne az egész, akkor jön a „fatális bir“ : 8—10 nap múlva megyünk, s rendesen be is következik a lakók nagy fájdalmára az Ablesung. Vannak plyan állások, állások, ahová bejön a konyha, fedve van minden. Van aztán olyan, ahol sötétben morog a .„kotíik“, nappal eldolgoz zák az ebédet a bakák. Előbbi helyen a konyha gondoskodik a „Laufgrabe“ lakóinak háromszori napi étkezésről, utóbbin a bakák főzik a kávét reggelire, a bakák rekvirálnak ebédre krumplit, sok helyütt szárnyast, vagy ami akad. Esténként leves, főzelék hússal már : itt is a konyha dplga, A sütés, főzés mesterségéhez min; den baka ért, s hacsak be nincs tiltva a tüzelés (az ilyen rendelkezés nagyon fáj a bakának), a kosztirozás vígan folyik. Természetes, , hogy amikor háború van s orosszal nézünk farkamemet, . Jegszivesebben oroszra dördül el a „Gewehr“, de sajnos elég ritkán repülnek erre ludak, futkosnak nyulak is, s ha orosz nincs, hát ez. is jó. Rájuk duplázunk. Nem is mondom, hogy, kitűnő „volltrefferek“ azok, s az éj sötétjében be-behuzza egy vállalkozó a zsákmányt, hogy azután fejedelmi ebédje legyen a „schwarum“-nak, az ilyen „zsákmány“ mindig annak a rajnak a tulajdona, amelyhez a „Schützer“ tartozik. Tegnap is 2 ludat lőtt a földvári Szabó s még világossal behozta az árokba a bátor fiú. Olyan a bakák élete a „Laufgrabe“-ban, mint otthon pl. a barátoké. A teltvérek nagyobb Deckungban együttesen laknak. Szeretik egymást, megosztják fáradalmaikat, munkáikat, nem ritkán még a menázsijukat is. És megható az a szeretet, odaadás, mellyel a Zugskommandóhoz (aki közvetlen fejük), vagy a Kiunpagniekomman- dóhoz viseltetnek. A stellungba lépés első napjaiban felveszik a csákányt, hogy Deckungot épitsenek nekik. Nincs is a „rendházfőnök“-nek, meg a „tartományfőnök“-nek nagyobb boldogsága, mintha szép és jó Deckungja van. Dicsekvésül ne essék — nem az én érdemem, hanem a Zugomé — nekem is van — hála Isten — olyan stramm Deckungom, hogy odahaza ii beillenék bármely jó vidéki laknak. (KörÖ3körüI deszká zott, padlózott, fenn gerendázott s feliérre meszelt. Benne egy szék, asztal, kredenc, kályha, rajta egy fiókos ablak. A falon szentképek, az asztalon diszes gyertya- és hamutartó, padlón és faion szőnyegek. Szinte szépen beizól, köztük a Rüstung. Persze a bebútorozás, Németh, az élelmes putzer nevéhez fűződik.) — Hát még a főhadnagy uriNagy Deckungja ! az aranyos, (grófi). Minden Zugnak vannak emberei, akiket vakon ii követnének a bakák, Albert, jCsonka, Bredák, Gold, Positunch stb. őrmester és zugs- führer bakák, kikkel rekvirálnak, kikkel felfedezik az elásott túrót, mézet stb., az utóbbi esetben van öröm Dániában ! „Dienstfuhrencler“ Pribék meg hatalommal osztja a rendelkoséieket, miket a Compagniekommandant vagy Zugskom- mandantoktól vesz. Bármily derék és kiváló is a magyar baka, annélkül nincs, hogy hébe-hóba rossz fát ne tenne a tűire. Ilyenkor aztán rapportra „stimmelik“ még a „Laufgrabé“ ban is. Kikötés a szokásos büntetés, mit rendesen a „Reservé“-ben hajtanak végre. Hát aki bűnös, az bűnhődjék. — Viszont megvan az elismerés is. Elég gyakori a „Beförderung“. Az, hogy nappal „Alarmpostok“ éjjel meg Späherek is, Dappal is, éjjel is Feldwacheink vannak, ágyuznak, lőnek, ez már hadi dolog, s nem tartozik a tárgyhoz. Még tán a tábori postát hozhatnám fel, amire ráfoghatom, hogy nincs nagyobb öröme vagy boldogsága a bakinak, mintha hazulról csomagot vagy levelet kap, a fővárosi meg a megyei lapokat olvashatja. — A nap-nap mellett előforduló végtelenül kedves „pillanatfelvételek“ meg a magyar szív és lélek örök jókedvét, nemességét, bajtársi szere tétét tükrözik vissza. Stellung, 1915 december 10. V&stagh Ferenc, kadítt. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok folytak be lapunkhoz : Özv. Mojzes Sándorné Szekszár K 20'— Postamester, Diósberény „ 2 — Összesen: K 22'^- Eddigi gyűjtés : „ 2802 62 ^ Összesen: K 2824-62 HÍREK. ... — Lapunk legközelebbi ünnepi száma 24-én délután jelenik meg. — Kitüntített siáiados. Csathó Egon honvéd százados, ki nein rég Szekszárdon volt s .most Pécsett postatiszt, ac signutnlaudisszal tüntettetett ki. -■ '■ ■■■i — Püspöki jubileum. Zichy Gyula gróf pécsi megyés püspök holnap ünnepli pécsi püspöki kinevezésének 10-ik évfordulóját. 1905 december 21 én X. Pius pápa, kinek sokáig kamarása volt, szentelte őt Rómában püspökké. A jótélkü püspök működését a kulturális és jótékony alapítások egész sorozata hirdeti. Pécsett gimnáziumot, rend- házat és intefnátust létesített, nagy gonddal karolta fel a keresztény szociális mozgalom ügyeit, a püspöki, székház udvarában 400 katona részére laktanyát rendeztetett be, a hadbavonultak családjainak több, mint 100.000 koronát adományozott, a hadikölcsönre 800.000 koronát jegyzett és annak felkarolására papságát buzdította,' a szükölködők pénzbeli segélyezésére 10 év alatt több, mint 100.000 koronát fordított, a papság tudományos kiképzésére és a nemzeti érzés ápolására szintén nagy gondot fordított. — A* óvód* karácsonya. A szekszárdi róm. kath. óvodában (Sédpatak-utca) december hó 22 én (szerdán) délután 3 órakor tartják meg a szokásos karácsonyi ünnepélyt, melyre az egyesületi tagokat és az érdeklődő szülőket szívesen látják. — Egyházmegyei hirck. Zichy Gyula gróf megyéspüspök a Prikler József teveli plébános halálával megüresedett völgységi kerület esperesévé Razgha Lajos zombai plébános, kér. tanfelügyelőt, az esperes kerület jegyzőjévé pedig Pévald Vilmos kisdorogi plébánost nevezte ki. A teveli plébánia ideiglenes adminisztrálásával Fauszt Antal bátaszéki segédlelkészt bizta meg a megyéspüspök. — A(loiná«y. Báró Schell József 50 és báró Hammer Pargstallné szül : Vetter grófnő 10 koronát adományozót a szekszárdi Ferenc-köz- kórházban ápolt sebesült katonák karácsonyfájára. — József főherceg — a nagyrennégye- sekről. József főherceg, a 44. eared volt divízió- nárusa, — ki még ma is a legnagyobb szeretettel gondol az ő vitéz és mindig hős 44-sseire — ezer koronát küldött a harctéren küzdő legénység karácsonyára Széchenyi Marietta grófnő kezéhez, aki ennek a szép mozgalomnak lelket irányítója és vezetője. Az 1000 koronán kívül — oly szép és lelkes levelet küldött még a főhsrceg Széchenyi grófnő címére, amely minden reális értéknél szebb és becsesebb lesz a negyvennégyesek szemében. A gyönyörű levél szóazerint a kö - vetkező: „Harctér, 1915. dec. 7. Méltóságos Grófné ! Mindig kedves a pillanat, midőn az én hős 44-eseimről hallhatok ; valamit. Róluk, kik négy havi nehéi küzdelmekben úgyszólván össze- forrottam, — ha vannak ott ápolásban néhányan, úgy kérem, nyujtion kezet nekik az én nevem ben és mondjon egy meleg üdvözletei tőlem nekik ! — Karácsonyukra pedig a mai postával küldök Méltóságod eimére 1000 koronát. Vegyék e szerény adományt oly azivesen, mint azt éu küldöm nekik. — Egyszersmind az Isten oltaliRézgálicz megrendelhető a Szekszárdi Népbanknál Szekszárdon. — Az utolsó oldalon olvasható feltételek mellett.
