Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-11-04 / 88. szám
2 TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK i y) 5 november 4 összeomlott. Bieniavától északra heves harc folyt 1 Siemikovce község birtokáért. Az osztrák-magyar csapatoknak a tegnapi jelentésben emlitett ellentámadása változó szerencsével folytatott küzdelem után a délutáni <$rákban azzal végződött, hogy az oroszokat elűztük a faluból és a majorból. Éjjel uj orosz erők támadtak, úgy hogy néhány házcsoportot újra elvesztettünk. Ma tovább folyik a harc. A Siemikovcetól északra fekvő tó körül is harcolnak. A Linsingen tábornok vezetése alatt álló osztrák-magyar és német haderőből alakitott áttörő csoport Bielgovnál, Cartorijsktől nyugatra betört az oroszok főállásába. 5 tisztet és 660 főnyi legénységet fogtunk el és 3 gépfegyvert zsákmányoltunk. Északkeleten a helyzet egyébként változatlan. Az olaszok borzalmas vesztesége. Budapest, november 3. Az olaszok megszakítás nélkül folytatják Görz ellen irányuló erőfeszítéseiket, a Plava- harcvonalon bezárólag a doberdói fensik- északi szakaszáig. Tegnap újra igen nagy haderő tá madott. Mindenütt visszavertük. E harcokban több olasz ezréd létszáma felét vesztette el. Ma éjfélután egy kormányozható léghajó Görz váró sára számos bombát dobott le. A délnyugati harctér egyéb pontjain nem volt jelentősebb esemény. Höi'er altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, november 3. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Nem volt jelentősebb esemény. A Sou- chez pataknál, a hasonnevű helységtől északkeletre egy átkarolással fenyegetett előretolt árok- részünket, mintegy 100 méternyi szélességben az éjszaka tervszerűen kiürítettük. — Peronnestől keletre egy angol repülőgép gyalogságunk füzében kénytelen volt leszá'lani. A jármű vezetője (tiszt) fogságunkba esett. Keleti hadszíntér. Hindenbury tábornagy hadcsoportja: Dünaburg előtt az oroszok folytatták támadásaikat. Illuxtnál a Garbunowkánál visszavertük őket. Az oroszok négyszer intézlek sikertelen rohamot szokatlanul nagy veszteségeik mellett, gatenii állásaink ellen éö a Sventeu—llsen-tó közötti arcvonalunkat vissza- kellett hajlítanunk. Az oroszoknak sikerült elfoglalni Mikulisky falut. Lipót bajor herceg tábornagy hadcso ,portja : A helyzet változatlan. Linsingen tábornok hadcsoporlja: Az Oginsky csatornánál visszavertük az Ct-rioriski zsilip ellen intézett ellenséges támadást. A lisovo — cartoryski ut mindkét oldalán az oroszokat újólag további visszavonulásra kéiyszeritettiik. Öt tisztet, 660 főnyi legénységet elfogtunk, hú rom géppuskái zsákmányoltunk. Bothmer gróf tábornok csapatai Sieni- kovce északi részében harcolnak. Balkáni hadszíntér ;Uzice meg van szállva. A cacak—kragujeváci utón áthaladtunk. A Mo rava mindkét partján az ellenség még makacsul ellenáll. Kragujevácban 6 ágya, 20 ágyucső, 12 aknavető, több ezer puska, sok lőszer és liadiannag volt a zsákmány. Kövess tábornok hadseregének német csapatai tegnap 350 szerbet ejtettek foglyul és 4 ágyul zsákmányoltak. Gallwitz tábornok hadserege az uto'só két napon 1100 szerbet ejtett foglyul. Bojadzsew tábornok hadserege Planicától nyugatra a zajecár—para- cini ut mindkét oldalán visszavetette az ellen seget. 230 szerbet elfogott és 4 ágyul zsák Hiányolt. Knyazseváctól déjnyugatra folytatva az j üldözést, a bolgár csapatok elfoglalták a Svrljiszki ! hidfőt átlépték, a Svrliszki-Timokot és a Ples he I gyet (1327 és Gaulijanskán 1369) áthatoltak és zárkózva előnyomultak a • Nisava völgybe. 300 főnyi fogoly és 2 gépfegyver jutott kezünkre, j A Niasava völgyben előnyomult csapatok túlerőnek támadása elől kitértek. A Béla Pálinkától nyugatra emelkedő Bogow hegyet (1154) szilar- ! dán tartják. A legfelsőbb hadvezetőség. Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefrié úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz : Bezerédj Andor, Jegenyés K 100 — Hetényi Alajos, Katalin-puszm „ 10'— összesen: K 110-— Eddigi gyűjtésünk: „ 15200 84 összesen : K 15310 84 — A hadi kölcsönt jegyezni hazafias kötelesség. HÍREK. — Katonai kitüntetések. Mergl Jenő, a 69. gyalogezred alezredese, továbbá Báron István a 69. gyalogezred századosa, Schulz Henrik tart. főhadnagy a katonai érderaker-szt 3. osztályát kapták meg a hadiékitménnyel; legfelső dicsérő elismerésben részesültek : tövixi Csáky Elemér, a 69 gyalogezred századosa, továbbá Barits Ferenc, a 69 gyalogezred tart. hadnagya. ■—• Legfelsőbb dicsérő elismerésben részesült az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elizmeréséül Gyár mathy Miklós, a II.—19 népfelkelő hadtápzászló aljnál beosztott tiépf. főhadnagy is, — továbbá Mayerhofer Ödön, a II.-—19. népf. hadtápzászló- aljnál beosztott főhadnagy, Hentaller Gábor 19. honvéd gyalogezredbeli tart. hadnagy, gazdásziti tiszt a koronás arany érdemkeresztet kapta a vitézségi érem szalagján. Ciekl Károly, a 16. h gyalogezrednél beosztott 19. h. gyalogezredbeli tart. százados a liadidiszitményes 3 oszt. katonai érdemkeresztet kapta meg az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül. —- Krausz Vilmos t. tüzérfőhadnagy is egy még az aug. ütközetekben tanúsított vitéz magatartásáért leg felső dicsérő elismerésben és felsŐbbsége részéről külön elismerésben í’észesült. — Vezérkari föuöki kinevezés. Módig Zoltán földink, Módly László volt vármegyei fő- pénztárnok nagy tehetségű fia, volt pécsi h. hadapródiskolái tanár, vezérkari testületbeli őrnagy a 40-ik (békében budapesti) honvéd gyalog had osztály vezérkari főnökévé neveztetett ki. A legmelegebben üdvözöljük a mar több ízben kitünteti vitéz katonát, akire még a legszebb jövő vár. — A bolaár alattvalók jelentkelése. A budapesti bolgár főkonzulátus a bolgár kormány s a hadvezetőség utasítására kihirdette, hogy az összes 19—50 éves bolgár állampolgárok, akik még ez ideig nem jelentkeztek, különösen pedig a már szolgált tartalékosok, úgyszintén a 20—40 éves macedon-bolgárok két héten belül haladéktalanul Bulgáriába tartoznak utazni. Ellenkező esetben a királyi magyar hatóságok rendőri utón előállítják őket és a királyi magyar honvédségbe vagy a cs. és kir. hadseregbe fogják besorozni. — Adomány. Antal Pál közalapítványi főfelügyelővé történt kinevezése alkalmából 100 koronát küldött be hozzánk azzal, hogy abból 20 koronát a magyar Vöröskereszt szekszárdi fiókjának, 20 koronát a Török .Félholdnak, 20 koronát a bolgár Vöröskeresztnek, 20 koronát a vak katonáknak és 20 koronát a kárpáti harcokban feldúlt falvak felépítésére megindított gyüj • léshez juttassunk. Az összeget rendeltetési helyükre elküldöttük — Nyilvános köszönet és nyugtázás. Antlifinger Antal zornbai lakos 40 és Könczöl András Csapó decsi lakos 2 koronát adományozott a szekszárdi „Vöröskereszt“ kórház részére, mely összeget is a fióuegyesület pénztárába be szolgáltaváu, a. kórház vezetősége leghálásabb köszönetét mond érte. — Kósza lialálhir. Lapunk legközelebbi számában biztosnak hitt forrásból, sajnálatos halálhírt közöltünk. Azt irtuk, hogy derék földink Háry Ede főhad nagy Budapesten elhunyt. A hir nem felel tneg a valóságnak. Székében tárgyalták ugyan Szekszárdon a szomorú esetet, a valóság azonban az, hogy a derék főhadnagy, bár állapota súlyosan aggasztó, még mai napon is él. Végtelenül sajnáljuk, hogy lapunk is áldozatul esett e kellemetlen hiób hírnek, amelynek elterjedését egy Budapestről érkezett távirat téves értelmezése segítette legfőbbképpen elő. összeállítottak bennünket, megszámláltak és vagy 40 kozák felügyelete alatt, gyalogszerrel elindultunk Oroszországba. Szomorú menet volt ez. Csendesen, sírva szólt a nóta : «Szép hazámba ismerősök mennek, Jó anyámnak tőlök mit üzenjek ?> és oly jól esett, hogy szivünkön könnyithettüok, hogy elpanaszkodhattunk sorsunk felől. Gémbere dett, mezítelen kezemfejére egy forró könnycsepp esett. Zokogtunk valamennyien és csüggedő, reménytelen fővel vánszorogtunk előre. Igyekeztem ismeretséget kötni kísérőimmel s mondhatom, hogy szívesen válaszoltak kérdéseimre. Sikerült igy megtudnom, hogy Kiewbe leszünk szállítva egy fogoly telepre s hogy 200 kilométert gyalog fogunk menni a vonatba szállítás helyéig. Közben kaptam tőlük dohányt is, úgy, hogy egy hétre elég lett volna. Eleinte bir- tuk a gyalogolást, de 18 órai menetelés után, alig vártuk már a közeli várost, hogy ott megpihenhessünk. Itt kaptunk élelmet is, még pedig fejenként egy szeletke fekete kenyeret s amikor a 4 órai pihenési idő elmúlt, újra megindultunk és tovább hajtottak bennünket. Menázsit 5 napig nem kap tunk s az éhségtől alig tudtunk menni, mig egy kis falun való átmeneteléskor jószivü népektől kenyeret és meleg krumplit nem vásárolhattunk. Türelmetlen kezdtem lenni s éreztem, hogy ezt nem lehet igy kibírni. Most-még egyik vagy másik helyen lehet élelmet szer zni, de ha vonatra kerülünk, onnan nem lesz alkalom ennivalóért eljárni. Estére hajolván az idő, főhadnagyomnak elpanaszoltam sorsomat és közöltem ve'e, hogy meg fogok szökni a fogságból. Kitörő ks cajjal fogadta tervemet szeretett főhadnagyom s biztatott, hogy próbáljam meg. Utolsó szavával még biztatott, hogy ,,az Isten is megsegít“ és elváltunk. Valamennyi társam üdvözletének hazavitelét elvállaltam és vártam az alkalmat, amikor tervem véghez fogom vinni Reggel felé azután nagy beteget színleltem és fájdalmam mutatásához iszonyatosan jajgattam, mire a kisérő oroszok megrémültek s mivel ko lerásnak adtam ki magamat, ha akartam volna is, még akkor sem vittek volna tovább magukkal. Tehát teljesen magamra hagytak s ha tény leg súlyos beteg lettem volna, segély nélkül ott kellett volna elpusztulnom. Vártam a besötétedést s az állítólagos kolera-barakkból elindultam visz szafelé. Nem vigyáztak az oroszok semmire sem, én tehát nyugodtan érezve magamat, búcsút intet lem nekik. Rendkívüli hideg időben, térdig érő fagyos hóban róttam az utat Magyarország felé. Mikor már 5—6 kilométernyi utat megtettem, ismételten számtalan gondolattal telt meg agyam. Csak most láttam, bogy mily munkára vállalkoztam. Mind olyan dolgokkal kell küzdenem, melyekkel előre nem számoltam : nappal bármelyik órában vagy helyen találkozhatom ellenséges katonával, élelmezésemről kell gondoskodni és még nyugvó hslyem sincsen, ahol kipihenhetném magamat. Ez azonban mellékes, most már cselekednem kellelt és folytatni nagy feladatú munkám teljesítését. Az első nap már egy faluba kellett bemennem a rossz idő miatt. Érthető nagy izgatottsággal nyitottam be egy lengyel paraszthoz, ki nem is csudálkozott annyira jövetelemen, mint a hogy elképzeltem. A szives fogadtatás után leraktam kenyérzsákom és köppenyem és melegedtem a kemencénél. Később elmondtam nekik, hogy honnan jöttem s mily körülmények között, amikorra azután már elkészült a vacsora is. KiI tűnőén Ízlett a friss kenyér és krumpliból álló I vacsora, mely után hamarosan alvásra tértem. Reggel további utam kezdtem tanulmá- j nyozni s amikor a szállástadók segítségével az utat meghatároztam, marasztalásuk ellenére felvettem batyumat és tovább indultam. Kegyetlen rossz idő volt. Az utat mindenfelé befútta a hóf< úgy, hogy egészen járhatatlanná váltak. Sokat fáradtam hiába, amennyiben az eredeti iránytól 1 eltévedtem és alig vártam, hogy ember lakta ! helyre érjek. Kín, szenvedés volt életem és két í ségbeejtő volt az a gondolat, hogy ha hiába volna fáradozásom. Mint koldus álltam be esténként az elért j helységekben lakókhoz egy kis meleg ételért s nyugvóhelyért, hogy, ha máshol nem is, hit a | padláson a szalmában engedjenek megnyugodni. Napok múlva, hosszú barangolás után egy ; özvegy asszonynál találtam nyugvóhelyre. Két fia van neki — úgy mondta — s mindketten a harctéren vannak. Gazdasági és háziteendőiben való segités által akartam meghálálni hozzámvaló szivességét. Az asszony polgári ruhát adott s abban jártam, dolgoztam. Egyszer a lovakat gondoztam, máskor pedig répát szállítottam haza a házához, sőt megtörtént az is, hogy a közeli erdőből egy kocsira való tűzifát vittem neki. | Nem panaszkodhttom itt lefolyt sorsomról s csak az fájt, hogy ily jó helyet el kellett hagynom. Az én hazám még messze volt ide és sietnem I kellett, hogy tervem végrehajtsam. A jó öreg néni minden kérlelése ellenére el hagytam házát s megindultam folytatni utamat, hogy a duklai szoroson keresztül mielőbb magyar földre juthassak. Bucsuzáskor szivem összeszorult, szemembe könnye^ tolultak és sajnáltam elhagyni a derék , öreg asszonyt, aki oly jól ellátott a szükséges útra valóval.
