Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-11-04 / 88. szám
(XXV. XI.) évfolyam 88. szám Szeteszárd, 1915 november 4, Előfizetési ár: Egész évre .................16 korona Fé l évre ....... 8 » Hegyed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — KiaÜóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesz tőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek ,és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A bolgár Vöröskeresztért. A bolgár Vöröskereszt támogatására alakult országos bizottság első üléséből a következő felhívással fordul a hazafias magyar társadalomhoz: A nagyratörekvő, nemes és rokon bolgár nemzet most napjainkban végre karddal döntött élete, sorsa és jövője felett. Kitépte magát a cárizmus romlást hozó karjai közül s reményeinkhez képest, nemzeti örömünkre, mellettünk döntött: magyarszerető s magyar földesur királyának bölcs vezetésével negyediknek állt hozzánk ama középeurópai szövetségbe, mely e reánk erőszakolt világharcban az igaz ügyért küzd igaz fegyverekkel. A mi igaz ügyünk igaz marad nemcsak északon, nyugaton és keleten, hanem a balkáni délen, az ottani népek szabad fejlődését s tartós egyensúlyát célzó pro- grammunkban is. A bolgár nép megértette ezt s már is dicső haditettekkel pecsételte meg szövetségünket. Világtörténeti az a kézszoritás, melyet egyesülő hadaink, magyar honvéd s bolgár huszár váltottak a megbüntetett Szerbia földjén; e kézszoritás kell, hogy szivéig hatoljon kettőnk nemzetének. Ä bolgár nép bajtársunk, mi vele egyek, testvérek vagyunk a nagy háború minden dicső és reményteli erőíeszitésében. Egy célért, egy ellenséges szövetkezet ellen harcolunk egy lélekkel; a mi győzelmünk, az ő dicsőségük és szenvedésük a mienk s kiontott vérük is testvérien a mienkkel egyesül a nagy küzdelem e hősi napjaiban. E bajtársi és rokoni együttérzés azonban ne csak szóban, hanem társadalmi cselekvésben is nyilvánuljon meg. A magyar társadalom már eddig is aokat, erején felül tett, de hisszük, ez az áldozatkészség újabb áldozatokra kész, ha arról van szó, hogy velünk s érettünk vérző bolgár testvéreinknek siessünk segélyére. A bolgár Vöröskereszt felvonta már zászlaját, adakozzunk, gyüjtsünk a Bolgár Vöröskereszt irgalmas céljaira! Az adományokat a Magyar Általános Hitelbank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank, vagy a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság pénztáraihoz kérjük. A nagybizottság nevében: Apponyi Albert gróf elnök, Andrássy Gyula gróf, Bárczy István, Berzeviczy Albert, Csernoch í János hercegprímás, Csekonich Endre gróf, Darányi Ignác, Hazai Samu báró, Héder- váry Károly gróf, Petri Élik, Rakodczay Sándor, Ullmann Adolf, Wlassics Gyula, Zichy Aladár gróf társelnökök, Hegedűs Lóránt ügyvezető alel nők, Pékár Gyula jegyző. — A fenti gyönyörű felhíváshoz nem kell kommentár. A vitéz bolgár nemzettel, legújabb szövetségestársunkkal való együttérzésünket mutassuk ki azzal, hogy szenvedő bolgár testvéreinknek segélyt nyújtunk és hogy adakozunk a Bolgár Vörös- kereszt emberbaráti céljaira. A befolyó adományokat készséggel juttatjuk el az illetékes helyre. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan, a következő adományok folytak be lapunkhoz : Arilal Pál, Szekszárd K 20'— A szekszárdi postahivatal személyzete 15'— összesen : K 35'— Eddigi gyűjtés : K 2620 08 összesen: K 2605 08 Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Folytonos sikereink Szerbiában. Budapest, november 3. A Montenegró ellen küzdő osztrák magyar Csapatok rohammal elfoglalták Aftováctól délre az ellenséges területen fekvő Bohija magaslatot és még más három hegycsúcsot, amelyeket a montenegróiak szívósan védtek. A Bubija hadállás elleni rohamnál egy tizenkét centiméteres, az olaszoktól származó ágyút, zsákmányoltunk. A Szerbiában küzdő szövetséges haderő egy osztrákmagyar hadoszlopa bevonult Uzicéhe. Más császári és királyi csapatok Cicáktól délre és délkeletre állanak harcban. A Cacaktól Kraguje- vácba vezető úttól délre, a Kragujeváctól délkeletre, valamint Jagodinától északra és északkeletre fekvő magaslatokon osztrák-magyar és német csapatok támadásai az ellenség legszívósabb ellenállása dacára mindenütt tért nyertek. Kragujevácban 6 ágyút, 20 ágyucsövet, 12 aknavetőt, néhány ezer puskát, sok lőszert és egyéb hadianyagot zsákmányoltunk. Betörtünk az oroszok főállásába. Budapest, november 3. A Stripa-menti harcok még folynak. Az oroszok erősítéseket állítottak a harcba. Bucactól északkeletre az oroszok egy támadása tüzűnkben Szendrői József: Legendás Idők c. uj kötetéből. Dalom imádság. Tán elitéinek az emberek, Hogy mig fiacskám nehéz beteg, Én együgyün Csak verselgetek. Ám a húrokról zengő dalom Istenhez száll, mint hő sóhajom: így fiamért is — imádkozom! Emlékfüzér. Bocsáss meg kis, pihegő gerlém. Hogy oly bolondos a te apád: Fegyvert kovácsol kínjaidból, Hogy Írja rólad sok bús dalát. Dalom gyötrelmem bizonysága S annak, hogy én mint szerettelek: Emlékfűzér lesz homlokodon, Vagy bús emlékkő — sírod felett I Honvágy. * * i — Szökés az orosz fogságból. — (Harctéri leirá*.) Igen különös, furcsa érzés vett rajtam erét. Rövid gondolkodás után, hamar felhajtottam még egy csésze forró, rumos teát és mint aki mindennel leszámolt, átadtam magam a sorsnak s vártam a fejleményeket. Ami pedig ezután következett, talán a legjobb jellemzéséül szolgálhat az orosz katonáknak. Az udvar és utca felői hangos beszédet hallottam, de bármennyire is néztem kifelé, nem láttam egy ideig senkit sem, mig egyszer azután egy kusza arc mutatkozott az ablakban. — Kis várakozás után ismét betekintett egyik orosz a * A folyó évi szeptember hó 30-iki 78. számunkbn közölt leirás folytatása Hiverth Józseftől, ki jelenleg Budafokon, a cs. és kir, 26. vadászzászlóaljnál teljesít szolgálatot. Befejező közlemény következik. A szerk. sok közül, azonban csak rövid pillanatra, mert nem volt bátorsága és rosszat sejtett s mivel én nem mozdultam ki a szobából, ök is megunták a dolgot. Az ajtón kívül összecsoporlosultals s felszólítottak, hogy adjam meg magamat. Természetesen nem reagáltam a felhívásra s ekkor nagy elhatározottsággal nekiestek az ajtónak, hogy reám törnek. Fegyverükkel fel is nyitották az ajtót s mikor látták, hogy nem halálra várom őket, hanem vitézségük felett mosolygok, vadul megrohantak és lefegyvereztek. Elszedték holmimat, de a délelőtti órákban reájuk bocsájtott lövedékekből megmaradt néhány töltést nálam hagyták. Arra már nem került a sor, mert mindegyik inkább a tea után nézett. Mint a sáskák, úgy leptek körül az asztalt, a háziasszony majd alig győzte őket kiszolgálni a meleg itallal, s mikor teleszivták magukat, a ru mot közösen megitták, a megmaradt cukrot pedig magukhoz vették és vezetőjük kedélyes áb rázattal hozzám fordult s utasított a mintegy 6 kilométer távolságra levő orosz kommandóhoz, ahol többi társaim is fogva vannak. — Siettem tehát eleget tenni a parancsnak s kezdtem örülni, hogy ily könnyű szerrel megszabadultam. Távozásomkor még egyszer megmotoztak s talán tekintetbe vették, hogy én juttattam őket a teához, s ezért zsebórámat, pénztárcámat, gyűrűmet és melegóvóruhámat nálam hagyták. Azt hittem, hogy most már rosszabbul nem is lesz sohasem, örültem és útnak indultam. Az öröm nem tartott sokáig. Midőn az országúira leértem és a kitűzött irányban kezdtem haladni, el hagyatottságom kimondhatatlan rossz érzést támasztott bennem. Megszűntem a Monarchiához, kedves hazámhoz tartozónak lenni, és még az oroszokhoz sem tartoztam. Szabad lettem, mint a madár, sajnos, nem lehetett kihasználni az al kaimat. Gondoltam a menekülésre, a szökésre, I azonban ezer meg ezer gondolatom közepeit, ! erről le kellett mondanom, hisz őrültség volt olyan körülmények között a megszabadulást még csak el is képzelni. Hangtalanul, egykedvűen, szomorúan ballagtam és egész életein képét láttam magam előtt.— Eszembe jutott a csintalan, gyermeki, örökké emlékezetes diák életem, s tné- lázásomban régi, naiv korombeli kirándulásaim emlékét láttam. Ott éreztem magam a Dunaerdőben, mikor flóbert puskával a vadakat lestem. Igaz, akkor még nem gondoltam arra, hogy ha felnövök, igazi gyilkos szerszámmal nemes vadat, oroszt, — j ki hazám és királyom ellensége, — fogok irtani, j — Most már azt sem. Mi lesz velem? Hova vezet az ut?— Hosszú tépelődéseim arra vezettek, hogy egy uj jövő nyílt előttem, rendszertelen formában s nem lehetett tudni, hogy hova kerülök. Ha az utamba egy orosz járőr jönne, ha az lelő, azután pedig kifosztva ott hagy elpusztulni, hiába keresnek, még azt sem lehetne tudni, hogy meghaltam. Gondolataim érzéstelenné tettek. Tovább vánszorogtam s egy ut keresztezésénél körülbelül ! 12 fogoly magyart pillantottam meg, kiket két i orosz kisért Igyekeztem odajutni s közéjük keveredtem. — Hamar megismerkedtem velük és nyngodtabban éreztem magamat. — A két orosz fogolyör kedvesen beszélt velem. Az egyik öt rubelt kinált órámért s bár pénz nélkül is el- vehette volna tőlem, mivel nem voltam hajlandó eladni, nálam hagyta. Tekintetbe vették az oro szók a mi számbeli fölényünket és nem léptek fel szigorúan. Végre eljutottunk az orosz kommandóhoz, hol csatlakoztunk a reggel fogságba került társainkhoz Itt egy magasraugu orosz tiszt cigarettát osztott szét közöttünk, hogy ezzel nyilvánítsa örömét a jó fogás felett. Egy órai pihenés után Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
