Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-10-28 / 86. szám
Előfizetési ár: Egész évre .................16 korona Fé l évre...........................8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orax. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. HesXelenik taetenklnf kétszer: hétffin és csfltfirtfikén. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bczeréd] lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések tda küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, S korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL, j Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az öt napos „liotöriíő-nzlet.“ Az antant, de legkivált a csapdába került róka, a bűnös Anglia még csak 5 napi hősiességet kér a szerencsétlen szerb néptől. Álljon oda mezítelen testével eleven falul a rettenetes harminc és feleseknek, vagy a negyvenketteseknek. Ha 5 napig bírja a pokoli tüzet, mentve lesz minden. A hetekig tartó tanácskozás után — ami egyébként egy kis belső családi perpatvarnak is beillik, végre a hü szövetségesek is elhatározták, hogy az általuk beugratott szegény Szerbiának segítséget nyújtanak. Nyújtják is már a papiroson, fényesebbnél fényeseib Ígéretekben A cár 250 ezer embert szállít Bulgárián át, ha tudniillik a partot védő tengeralattjárók, meg a hős bolgárok engedik. A franciák ugyan már hajbakaptak odahaza, hogy mindig csak ők vérzenek, Anglia pedig csak igér és újra igér, még a saját ígéretére is ráígér — de a francia, mint a legbecsülete- f ebb ellenség, már nem vonhatja vissza a Szalonikinál partra tett csapatokat. Pedig de visszavonná, hogy pótolja a „diadalmas", legújabb offenzivás „nekirugaszkodás“ óriási veszteségét. Annyi tehát egészen bizonyos, hogy Franciaország már nem hoz újabb áldozatot — még tiz nap múlva sem a szorongatott szerbekért. S az olasz? A hős „avantik“? ők meg nem csak miattunk, de épp maguk, a szer- bek miatt nem mernek segítségül sietni. Talán lesz egy pár ágyúgolyójuk a bolgár partok számára, de ezzel még nincsen megmentve Szerbia. Egyedül tehát csak az angol segíthet. De hogy segit-e, nem bizonyos, sőt, hogy nem segit, egészen bizonyos. A „hamis kártyás“ különben isle van leplezve. A görög tisztán lát, Romániának is csak felnyitják a szemeit a Take Jonescuk. Mit akar tehát a leggaládabb ellenfél? Időt akar nyerni. Utóvégre 5 nap is nagy idő. Ezalatt is sok minden történhetik. Csakhogy ez már az akasztásra szánt embernek utolsó reménykedése, hogy hátha — elszakad a kötél ?! Anglia, a nagy hazárdjátékos még a kezében tartja kártyáit. Egészen bizonyos azonban benne, hogy nem nyerheti meg a játszmát, de játszik, tovább játszik, háthogyha pártne- reit a játék közben mégiscsak megüti a — guta. Az öt napos „határidő-üzlet“ már meg nem menti sem Szerbiát, sem a nagy „közkereseti társaságot“. A cég becsülete most azt kívánná, hogy liquidáljon, de a mindenféle hájjal megkent „üzlettárs“ mindaddig mesterkedik, mig csak a csalárd, de azért végérvényes bukásig nem viszi az összes kollégáit. Ez az egy azonban mindenesetre elkövetkezik, ha nem öt, tiz, vagy tizenöt nap alatt, de nem sokára egész — bizonyosan ... B. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Folytonos nagy sikereink Szerbiában. Budapest, október 28. Visegrádiéi keletre csapataink elragadták az ellenségtől a Dobrunj határszéli falu két oldalán levő magaslatokat. Kövess gyalogsági tá bornok hadserege az ellenséget Grn. Milanovác- tól északra fekvő hegységbe szorította vissza. Osztrák magyar csapatok szuronnyal Űzték ki az ellenséget Topolánál levő magaslati állásaiból. A Morava mindkét partján előnyomu'ó német had sereg a Rácától délre fekvő mag falatokat elfoglalta és a Mlaváig nyomult előre. Az Orsóvá- csoport bevonult Brza-Palánkába Kladovoban 12 nehéz szerb löveget, nagymennyiségű lőszerkészletet, valamint élelmiszereket és ruházati felszereléseket zsákmányoltunk. A Negotintól nyugatra küzdő bolgár csapatok helyreállították az összeköttetést az osztrák-magyar és német csapatokkal. A Knyazsevác ellen küldött bolgár csapatok tegnap e város keleti részén harcoltak. (S azt Za- jecsár várossal egy ült, minta bolgárok utóbb hivatalosan jelentik, már el is foglaták. A szerk.) Az oroszok szívós ellenállása. Budapest, október 27. Cartorijszktól nyugatra az oroszok visszaszorítása az ellenség leghevesebb ellenállása dacára tovább halad. Egyéb újság nincs. Ellanyhultak az olasz támadások. Budapest, október 27. A tengermelléki harcvonal ellen intézett olasz támadásokat tegnap már nem folytatták oly nagymennyiségű ember és lőszer igénybevételével, mint a csaták előző napjain. Az ellenség habozva tartogatja az eddig visszatartott csapatait. A Krn hadállás elleni több támadás a kéz detén nem jutott túl. A to'meini hidfő ellen in tézett támadásokat, mint eddig, visszautasítottuk. A Plava szakaszra időnként dobpergésszerü tüzérségi tűz zudult. Globnánál egyes támadást visszavertünk. Plavánál az ellenség gyalogsága már képtelen volt előnyomulni. A még mindig nehéz tűz alatt álló görzi hidfő déli szakaszán az ott támadó ellenség egy kis szakaszon behatolt egyik állásunkba, amelyet azonban az éj folyamán el kellett újra hagynia. A doberdói fensik ellen intézett tüzérségi tűz lényegesen csökkent. Á Dolomit-barcvonalon az olaszok még egyre támadnak. Az ellenség erős csapatainak a Col di Lana és Sief-nyereg ellen intézett előretörései bujkál, a koronák közt cinke család csipog, kopog, kapaszkodik, himbál. Közben az elmaradhatatlan mátyás jelentkezik rikácsoló hangjával. Előttem egy jó erős, lapátos, friss nyom húzódik végig az utón. Egészen uj, ma reggel, talán csak egy órával előbb sétált itt végig. Mert most mind sétálnak ők, alig is táplálkoznak, lebocsátott orral, mint a vizslák keresik szivük szép szerelmeinek szimatját szerte-széjjel. De ma még egyet sem láttam, pedig már egy órája járok. A cserkésznt most kocsi csapásba torkollik, valami fahordó útba. Az erdő képe is változik öregebb, bütykös cserfák, fagyai és som aljzattal, csak az utmentét kiséri a borókabozót, melyen néhol egész sátrat képez a fojtogató iszalag- tömeg. Az ut kissé be van vágva és a parton, a hová melegebben süt az őszi nap, önfeledt köuy- nyelmüséggel nyillanak még a nyári virágok, lila, piros, sárga pettyekben a fakó fü közt. Egy szép violaszinü harangvirágot szakitok és a kalapom mellé, a busz éves vaddisznósör - téhez tűzöm, amikor hirtelen, dühös, vadállati röfögés hangzik felém. Majd leejtem a kalapot és mikor feltekintek, hatalmas, barna dámvadbika áll az utszéli part felett, büszkén felemelt fején pompás, magas agancs diszlik, mely alól kihívóan, mozdulatlanul tekint felém. Lépteimet hallván nyilván vetély- társat gyanított. Halk, sima mozdulatokkal lecsusztatom a puskát vállamról és lassan arcomhoz emelem. A bika áll, de a szivem őrülten kopog, tenu a torkomban érzem. Pedig ezt nem szabad elhiTÁRCA. Hulló falevél... Úgy érzem mindig, mikor belépek a csen desen suttogó, jószagu erdőbe, mintha a szélén egy rossz hátizsákban leraknám az élet keserűségeit, a földi gondokat, mindent, ami a lelke- met nyomja. Egy mély lélekzettel nagyot szívok a fenyőillattól és kesernyés őszi lombszagtól terhes erdei levegőből, a mellem feszül, a tüdőm tágul tőle, kiegyenesedem és az első száz lépés közben elmarad tőlem lassankint a pesszimizmus, az élet-unalam, minden baj. A világoszöld réten vörös- és fekete-tarka borjuk legelnek lomhán kolompolva, a pásztorgyerek hason fekve félhangon valami dallamos danát dudol Szerbiáról. A nyugati szél fűszeres gyantaillat hullámait hozza az erdei fenyővel sűrűn beültetett dombról, a másik oldalon a már rozsdásodó tölgyek közt haragoszölden pompáz egypár lucfenyő, köztük rikító sárga foltokat fest nehány árva nyirta. Hogy még vegyesebb. tarkább legyen a társaság, a szélen egy-két kecskerágó piroslik rózsaszín gyümölcsével, bibor- veres lombjával. A fakó, száraz fü pedig színtelen alapot ad, hogy annál hatásosabb legyen ez a szin-orgia. Egy pár örökké élénk mátyás ma- tyog, mókáz a cserjék közt. Az erdészlaknál már vár a két vadásztársam. Egészen más emberek, mint tegnap este a Kaszinóban, ahol mindig a drágaság a téma. A füstös városi ruhával ők is ottkint hagyták a mindennapot, a szemük csillog, az arcuk piros a pompás őszi levegőtől, a legszebb élvezet elő érzete felvillanyozza őket. Az erdőör referál, aztán sorsot huzunk, ki merre menjen cserkészni. Nekem Barlanghegy— Katvölgy—Hárskereszt—-Sasos jut. Már indulunk is. Lassan kapaszkodom fel a kanyargó gyaloguton a meredek Barlanghegyre. A nedves gyertyán leveleken majdnem nesztelenül haladok. A sárgás barna, vizesen csillogó lombszőnyegből megannyi szürke teiegráfoszlop, egészen valészinütlen szabályossággal, egyenesen és tulkarcsuan emelkednek a gyertyánszálak. Itt- ott egy hársfacsalád, körülötte nagy karikában a föltűnő sárga, nagy levelek. Azután egy egy kőris vöröses lombjával. Minden szellő szaporítja a szőnyeget. Minél messzebb megyek a háztól, annál buzgóbban kémlelem át a póznást, mert hiszen puska van a vállamon, nem paletta és ecset, nem őszi erdei hangulatképet keresek, hanem dámvad lapátost. Hogy van, azt lépten-nyomon mutatja a I sok csapás. Most meg épp a gyalogút közepén egy hatalmas, fekete kotrás látszik. Még a bika I térde nyoma is látszik, amint felkelt fektéből, i odább egy boróka bokor törzsét agancsával szép fehérre hámozta és látszik, amint szerte széjjel szórta a leszakgatott ágakat. Ki is melegedtem, mire felértem a tetőre. Az ut most a gerincen visz végig. Ugyanaz a kép : gyertyán szálak, hársfa csoportok, néhány kőris, mind csupa hasonló, világoszzürke, sima, nyúlánk oszlop. Itt ott egy görcsös, vén, comb- vastagságú, vihar és agancs verte boróka, a töve mohos, a törzse zuzmószakállas. Ágai közt rigó W&? Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
