Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-10-28 / 86. szám
1915 október 28, \ TüLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK meghiúsultak. Roverettoban levő kórházunkra robbanó gránátokkal lőttek. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, október 27. A nagyfőhadiszállás jelenti, Nyiiyati hadszíntér : A lille—arrasi-uton tegnap este egy francia robbantás után jelentéktelen ütközet fejlődött ki, mely ránk nézve kedvezően folyt le. Masigestől északkeletre a franciák kézigránát harcban egy keskeny helyen behatoltak legelső j árkunkba. Éjjel ismét visszaiizt&k őket. Légi harcban Immelmann hadnagy már az ötödik ellenséges légi jármüvet lőtte le, köztük, egy fran- ; cia kétfedelűt, angol tisztekkel, akiket elfogtunk, j Másik két ellenséges repülőgép az ellenséges vo- [ nalak mögött lezuhant. Egyiket tüzérségünk tél- j jesen elpusztította, a másik Soucheztől északra hever kerekeivel az ég felé. Keleti hadszíntér. Hindenburg tábornágy hadcsoportja: Az abeli—dünabúrgi vasútvonal- j tők délre Tymschany vidékén csapataink mint i egy két kilométer szélességben benyomultak az oroszok állásaiba, 6 tisztet és k50 főnyi legénységet elfogtak, 1 gépágyúért és két aknavetőt zsákmányoltak. Az így kivívott állást az oroszok több támadásával szemben is megtartottuk, csak a szaszali-i temetőt (Garbunowkától egy kilóméternyire északkeletre) ürítettük ki ismét az éjszaka folyamán Lipót bajor herceg tábornagy hadcso portja : Újabb esemény nem történt. Linsingen tábornok hadcsoportja : Czar- torysktól nyugatra támadásunk a Komarow— Kamienucha magaslatok vonaláig (Miedviczétől délkeletre) előrehaladt. Balkáni hadszíntér: Vise" rád tói keletre elfoglaltuk Dobrunjt. Kövess és Gallwitz tábor- nokok hadseregei’ visszavetették az ellenséget mindenütt, a hol ell nállott. A főerőkkel általa- j ban elértük a valjevó—moravci (a Ljig mellett) [ Topola vonalat, átkeltünk a Jasenica-Rácán, Savi- lajnac mindkét oldalán pedig a Resaván. A Pek- völgyben elfoglaltuk Neresoicát Az Orsovától keletre előretörő erőink Kladovóban 12 nehéz ágyút zsákmányoltak Ljubicevacnál (a Duna mentén Brza-Palánkától keletre) a tiszti járőrök közvetlen összéköttetéit létesítettek Bojadzseft' tábornok hadseregével. Ezen hadsereg keleti szárnya nyomában van az ellenségnek. Negotin- tól északnyugati és délnyugati irányban Knya- zsevác birtokáért a harc tovább folyik. (S .■ z már el is esett. A szerk.) A legfelsőbb had vezetőség. A harmadik hadi kölcsön. Az úgynevezett kistőkések nagy tőkéikkel még mindig nem jelentkeznek olyan mérvben, j mint kellene. Az intelligencia és a földbirtokos osztály viszont ezúttal ugylátszik nagyobb mértékben veszi ki részét a jegyzésből, mint az I. és 11. budi kö'csön alkalmával. Apponyi Géza gróf vbt. tanácsos, kiuek a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál eszközölt nagy jegyzéséről már megemlékeztünk, folytatólag még a Magyar Földhitelintézetnél 200,000 koronát és a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknál 100,000 koronát jegyzett. Apponyi Sándor gróf vbt. tanácsos, aki már az előző hadi kölcsönökre is jelentékeny összege két .jegyzett, a III hadi kölcsönre a Bonyhádvidéki Gazdasági Banknál 100,000 koronát jegyzett. Özv. Döry Vilmosn'é a Magyar Országos Központi Takarékpénztárnál 150,000 K-t jegyzett. Reich Oszkár tamásii tb. főszolgabíró a Wiener Bankverein magyarországi Fióktelepénél 50,000 koronát jegyzett. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank a dunántúli pénzintézetek sóraban a hadi kölcsön, jegyzésénél eddig elért vezető szerepét ezúttal is betölti. A III, hadi kölcsönre is igen szépen folynak nála a jegyzések és máris meghaladják a két millió koronát. A jegyzések érdekében a többek között igen értékes és le kés agitációt fejt ki az őcsényiek derék papja: Okos Gyula, aki most szabadságon idehaza időzik és akinek a harctéren kifejtett emberbaráti tevékenységét már méllattuk. Folyó hó 30 ig a hadi kölcsön árfolyama : 97 korona 10 fillér, folyó hó 31 ótől kezdődőieg november hó 17-ig már 30 fillérrel drágább, vagyis 97 korona 40 fillér. Szelvónybevúltás. Az I és II. hadi köl- csÖD alkalmából kibocsájtott 6°/o os kötvényeknek* folyó évi november hó 1 én esedékes szelvényeit a Tolnameyyei Takarék és Hitelbank pénztára a hivatalos órák alatt már most díjmentesen beváltja, — A hadi kölcsönt jegyezni hazafias kötelesség. HÍREK. — Uj hadapród. Fricker Ede hőgyészi tanító, ki jelenleg az északi harctéren küzdő m kir. 19. honvédgyalogezred kötelékébe tartozik, tartalékos hadapróddá neveztetett ki. — Hódoló felirat a királyhoz. Alispánunk időszaki jelentésében hódolat felirat küldését indítványozza a királyhoz, a zászló és cimer- kérdés közmegelégedést ke tő re? dezése alkalmából s indítványát ekképen indokolja : „E régóta nyiltnak hagyott államjogi kérdés rendezése és megoldása, melynek elmaradása oly sok keserű bérelemre adott okot, a magyar közjog legszigorúbb követelményeinek is megfelelően történt a dualismus elvi alapján. Valóban megható, hogy ugyan az a fejedelem, aki 1867-ben a duális must kettős birodalmában élő valósággá tette, 48 év múlva mintegy megkoronázza e világhis tóriai alkotását a zászló és cimerkérdés rende zésével, mellyel egyúttal örök időkre szóló ujj - mutatást ad a dualismus értelmezésére és alkalmazására nézve. Szolgáljon ez uralkodói bölcs cselekedet igaz erősítéséül a 67 iki kiegyezésnek, mely a Habsburg dynastiát és Magyarországot, sőt Ausztriát is a megújhodás küszöbére helyezt e és ame'y kiegyezés becsületes megtartásától függ, úgy a dynastia, mint hazánk és Ausztria ereje, tekintélye és boldogulása. Ez érzelmektől áthatva inditványozom, hogy a cimer és zászló kérdés rendezése alkalmából Ó cs. és kir. Apostoli Felségéhez hódoló és köszönő felirat intéztessék, kifejezve a. legalkotmányosabb király iránt ódaadó ragaszkodásunkat és azon boldogító reményünket, hogy a diadalmas fegyvereinkkel kivívandó békében az ő dicsőségtől sugárzó alakja még igen sokáig fog államai élén áz uralkodók példájákéfit tündökölni.“ :— Követendő példa. A kárpátvidéki elpusztított falvak újraépítésére* 1 Gyöűk község képviselőtestüle egyhangú határozattál 5 százaié; kos pótadó kivetését szavazta meg, atífely össze g 1600 koronának felel meg. Ez annál szebb színben tünteti fel a gyönkiek áldozatkészségét, mari Gyönkön amúgy is magas.a pótadó. Itt említjük meg, hogy a jelzett célra való adakozás tárgyában Jeszenszky György báró főszolgabíró -a si- montornyai járásban járási értekezletet tartott, mely minden járási községnek feladatává tette az 5 százalékos pótadó megszavazását. A hazafias bőkezűség e példája oly szép, hogy annak követését megyeszerte kívánatosnak* tartjuk. — A tisztviselői nyugdíj választmány tilése. A vármegyei tisztviselői nyugdíj alapra felügyelő választmány folyó hó 26 án délelőtt 11 órakor Forster Zoltán alispán elnöklésével ülést tartott. Papp Gyula h árvaszéki elnököt 35 évi szolgálat után saját kérelmére teljes fize téssel nyugdíjazták, és pedig évi 6600 korona nyugdíj illetménnyel és 960 korona lakbérrel, összesen 7560 koronával. iVedóÁ* Márton hivatal szolga nyugdiját 902 koronában állapították meg. özv. Véges Jánosné nyugdíj iránti kérelmét nem teljesítették, gyermekeinek azonban egyenként 640 korona nevelési pótlékot utaltak. Özv. Czi ráky Ferencné nyugdiját is megállapították évi 1200 koronában. — Községi ügyek. Dörypitlan község képviselőtestülete Döry Frigyes nagybirtokos indítványára egyhangúlag elhatározta, hogy Forrni Aladár jegyzőnek, hivatalos kötelmeinek pontos és lelkiismeretes teljesítése viszonzásául, 1915. januártól, 600 korona személyre szóló drágasági és működési pótlékot ad. — A tüdőbeteg rokkantakért. A rokkantkérdés egyik legégetőbb problémája a harctereken tüdőbetegséget szerzett és rokkanttá vált katonák elhelyezésének és gyógyításának kérdése. A József kir. Herceg Szanatórium a magy. kir. Állami Rokkantügyi Hivatal munkájába illeszkedvén, két szanatóriumát, a debreceni Auguszta szanatóriumot és a gyulai József szanatóriumot már e célra kibővítette, úgy hogy a debreceni szanatóriumban 300, a gyulaiban 200 tüdőbeteg rokkant katona számára van hely. Az egyesület tovább akar menni ez áldásos tevékenység terén és többek között most kezdte meg akcióját egy felvidéki rokkant szanatórium létesítésére. Az ilyen céltudatos és nemes munka megérdemli, hogy a társadalom minél hathatósabbban támo gassa. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyebázni, ilyen nem mindennap akad! Es nincs messzebb, mint száz lépésnyire, a szügyét pedig tisztán mutatja felém. Még egyszer kissé leeresztem a puska végét, egy mélyet lélekzem, aztán teljesen össze szedem magamat, nyugodtan összehozom az irányzékot, a legyet és a bika szügyét — már nyugtalankodik! aztán elhúzom a ravaszt . . . „Csett!“ A puska csütörtököt mondott — szerdán. Hát bizony a vadászélet nem mindig olyan szép és tökéletes, mint ahogy az ember olvassa. Ilyesmi is előfordul. A bika azonban megunta a dolgot és szép lassan elindult a part mentén fent, a borókák közt. Inderlő agancsa folyton fent úszik a zöld gályák tengerén, de a testéből semmit sem látok, pedig már rég bent van a másik patron a puskában. Csak egy kicsit mutassa magát, hogy lőhessek. De csak az agancsát mutogatja ; hát van is mit, igazán nagyon szép De mi haszna? Az orvvadász tahin alája lőne és valószinüleg ered mennyel, de eDgem, talán érthetetlen pedantériával, nem visz ra a lélek, hogy ilyen nemes vadra bizonj tálán lövést adjak le, melynek sebje talán napokig tartó, leírhatatlan szenvedést hozhatna a szegény állatra. Most egy kis nyiszledt tehén kocog át az utón, utána a hatalmas lapátos, de a keskeny utón egy pillanat alatt vált át, megint nem jutok lövéshez. Most már azután végleg elbúcsúznak tőlem, nem látom okit többet. Egyedül hagynak a bo- azusbgommal. Nem is olyan szép már az erdő, egy szürke I kis lapátos észrevétlenül ugrik el, azután nagy ! kerülővel leereszkedem a vadászházhoz, a hol ebédre jövünk össze. Vigasztalásul szolgál, hogy társaimnak sem kedvezett Szent Hubertus, sőt egyikük nem is látott semmit, nekem legalább szép látványom volt. No majd délután ! Ebben a reményben takarékosan is bántunk a szeszszel. Ebéd után keletnek visz az utam. Csiga- | lassúsággal megyek hegynek. Fáradtabb is va- j gyök, mint reggel, jobban is kell vigyázni, mert nagyon zörög lábam alatt a száraz tölgyfalomb, 1 meg aztán most már nagyon óvatosnak kell len- j nem, mert egyszerre vége lesz a napnak. Meg-megállok, hallgatózom. Egyszer csak balról tőlem, a hegytetőn halk nyögést hallok: „Öh, öh, öb!“ Felkapaszkodom a meredek lejtőn, a száraz gyep síkos, alig tudok feljutni egypár korcs akácfa segélyével. Persze, hogy észrevesz és I ajánlja magát egy kis lapátos, amely nyögte ki szerelmi vágyát! Tovább ! Hegynek fel, völgynek le a te- kergős ösvényen. Rengeteg csapás, kotrás, de sehol egy lapátos. Egy suta borjával majd nekem -szalad az utón, busz lépésre tőlem ugranak vissza, de bika nincs Velük. Múlik az idő, meg kell barátkozni az eredménytelenség gondolatával. Es amint leereszke- d l< az érdi re a rövid nap szomorú, borongós v-ge, lelmcsátkozom a völgybe, a honnan reggel oijan szép reményekkel indultam. Egy kidőlt tölgyfa törzsére ülök. Eleinte jó] esik a pihenés, de a mint kezd lehűlni a hegymászásban kihevült test, fázni kezdek és nehezen várom kársaimat a kocsival. A rétre halvány ködfátyolok telepednek. Köröskörül szólnak a fácán kakasok. Valami tizet olvasok össze kis területen. A leghangosabb előttem egyszerre ijedt katatással repül fel. Róka, gondolom, de ebben a pillanatban lapátokat látok a magas kórók közt és egy közepes dámvadbika lép ki a 3ürüből. Lecsúszom a törzsről térdre és feltámasztom a puskát egy ágra. A bika iszik, aztán felemeli a fejét. Bizony nem olyan az agancsa, mint a délelőttié. De mindegy. Olyan közel van, hogy látom amint a viz lecsepeg a szájáról. Célezok, nyugodtan, sokáig, feltámasztva. Nem is csoda, ba a bika a lövés után tűzben összesesik. Szája megint beleér a vizbe, de már nem iszik szegény . . . Kocsizörgés, hangos gratuláció. Társaim látták az egész jelenetet. Egyikük egy őzbakot lőtt, a másik egy kapitális, fekete lapátost hibázott el. Nem is keresi a mentséget, neki igazán nem fontos, már hármat lőtt e héten és jövő héten a Retyezáton zergére vadászik. Gyorsan egy friss tölgyfatörést egy kis vérrel a kalap mellé, a délelőtti peches harangvirág mellé. Aztán vidám tréfák közt hazafelé. Holnap változatosság kedvéért ezt a tiz hangos fácánkakast „kurkáljuk meg“, közben talán szalonka is akad. Es a parasztkocsi keményen rázza fáradt csontjainkat. Az esti szél susog a fák közt és bucsukép száll le ránk a hulló falevél.
