Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-10-04 / 79. szám

2

TOLNAVARMKGYK én a KO/.KHDEK

1915 október 4,

melő állam, ahol minden zsákból búza, kukorica, bab, burgonya folyik, minden udvarból bárányok bégetnek, malacok visítanak, borjuk bőgnek elő, a padlások szalonnával, kalbásszal, oldalassal vannak megrakva és a majorságok hemzsegnek az apró jószágtól. És ebben a mindennel bővelkedő földművelő oi’szágban egy közepes hízott sertésnek az ára pieghaladja az 1000 koronát, holott a hizlalás regi szabályai szerint, egy kiló zsir előállítása etetés utján a mai maximális kukorica-árak mellett is csak 1 kor. 30 íillórbe keiül. De ha igy van: hogyan lehet egy kiló zsírnak, vagy bájnak az ára 8 kor. 40 fillér, ami épen 6 szorosa az előállitási árnak ? Ennek a rejtélynek megfejtésével nem akarunk most foglalkozni, de a mai szűk világ eszüDkbe juttatja, hogy a biblia tanúsága szerin az óvilág éléstárát képező Egyiptomban egy rabszolgánként, odakerült zsidó eszméje volt a gabonaközraktárak felállítása és alkalmazása. Ezeknek a közraktáraknak segélyevei a 7 kövér esztendő összegyűjtött feleslege lehetőve lene a 7 sovány esztendő Ínségének elkerülését. Ilyen gabona közraktárak nálunk is vannak, csakhogy ezek nem annyira a feleslegek összegyűjtéséért építtettek, mint inkább a betárolt áru es arra adandó kölcsön után fizetendő provízió és kamat kedvéért.

A provízió!

Manapság a provízió az uralkodó fogalom az < gész vonalon, de nem az a provízió, mely rendes üzleti szobások szerint a becsületes közreműködést megilleti, hanem az, melyet a fékevesztett nyereségvágy hasit ki magának az egyformán kapzsi termelő, közvetitű és árusító osztály tehetetlen zsákmányává tett fogyasz'ó bőréből.

Ez a proviziós irányzat, ez irányzat tulten- gése és e tultengés megakadályozásának elmulasztása az oka az altalános és egyre fokozódó drágaságnak, melynek leküzdésére azonban van lehetőség és varinak eszközök, de e lehetőség és eszközök : élelmi szerek requirálása, ármegálla pitása mind a kormány kezében vannuk, me lyeknek alkalmazása a kormány elemi köielessége.

Itt a legvégső ideje, hogy a kormány e kötelességét teljesítse, körültekintő okossággal és kérlelhetetlea szigorúsággal, mert ellenkező eset ben a fogyasztó osztályok kizsákmányolásával az egyenlő közteherviselésben eltolódás áll elő, ami társadalmi rázkódiatásokra vezet, minek elkerü- tése legfőbb kormányzati kötelesség. F. M.

A nugykónyUK búcsúja jegyzőjüktől.

Szeptember 26-án d. u. 4 órakor diszülés keretében búcsúzott el a nagykónyii róm. kath, gazdakör s egyben Nagykónyi község lakossága, Reisner Béla nyugalomba vonult jegyzőtől, ki a gazdakörnek tb. világi elnöke és Nagykónyinak 31 éven át érdemes vezető jegyzője volt.

Kapossy Iván vikárius vezetésével, hat tagból álló küldöttség kérte fel az ünnepeltet a

diszülésen való megjelenésre. — A körben való megjelenéskor Szőke Lajos tanító, a gazdakör elnöke üdvözölte, aki a gyűlést megnyitva, Reis- ner Béla jegyző 51 éves közszolgálati s ebből Nagykónyibau eltöltött 31 évi eredménydus működését ecsetelve, a gazdakör tagjai és az egész községi lakosság háláját és köszönetét tolmácsolta. A megjelent impozáns tömeg s a munkásságát elismerő szavak igazolták, hogy a közpályán való szereplése megtermetté áldásos gyümölcsét.

A diszülést a „Hymnus’1 hangjai zárták be. — Ezután 50 teritékü társasvacsora következett. A vidékről meghívottak közül sokan akadályozva lévén a megjelenésben, Pári községből: Dubnicky László plébános és Szilli Alajos jegyző vezeté sével az elöljáróság 8 taggal képviseltette magát. Kocsoláról Győr ffy Zoltán jegyző volt jelen. — Megjelentek továbbá : Marosi K iroly Signagy- kónyi állomás főnöke, a helybeli intelligencia teljes és a polgárság igen nagy számbin Lakoma közben búcsúzott nz ünnepektől Pári község nevében : Dubnicky László plébános, Kapossy Iván vikárius a nagykónyii róm kath. hitközség s Keszler Károly jegyző a polgári község névé ben vett hucsut

Az első pohárköszöntőt Őfe ségére és vitéz hadseregünkre Szőke Lajos tanító, a gazdakör elnöke mondotta. Utána Kapossy Iván a papát és a megyéspüspököt köszöntötte fel Kölesdi János gróf Tisza István miniszterelnököt éltette. Győrft’y Zoltán és Keszler Káro'y jegyzők, Lehr Mihály párii biró, Horváth Vendel nagykónyii bitó és Dobján Mihály az ünnepekről és kedves nejéről emlékeztek meg szép pohárküszöntőkben.

A nagykónyiak ez utón is, még egyszer búcsút intenek a távozó felé és kérik, hogy őrizze meg szivében hálájukat és sztretetöket!

HÍREK.

— Katonai kinevezések. Jakab Sándor, a 19. h gyalogezred zászlósa hadnaggyá neveztetett ki Deáky István htdnagy főhadnaggyá, Litrányi Sándor dr. főorvos a pécsi honvéd ezredben ezredorvossá lépett elő, tűig Pelz Szilárd és tíoldslein Sándor 19 h. gyalogezredbeli nép fölkelő hadnagyok főhadnagyokká neveztettek ki.

— Jegyzőválasztások. Harc községben megüresedett jegyzői állásra megválasztották Danóczy Géza sióagárdi másodjegyzőt, “kinek távozását Sióagárd lakossága élénken sajnálja. — Az Őcsény nagyközségben üresedésbe jött adó ügyi állásra Kis Gergely ottani segédjegyzőt választotta meg a képviselőtestület. — A Simon major községi ujonan rendszeresitett segédjegyzői állásra Csek Jenő jegyző választatott meg.

— A pécsi egyházmegye köréből. Zichy Gyula gróf inegyéspüspök Fent Gyula püspök- szentlászlói helyettes plébánost a pécsváradi espereskerület jegyzőjévé nevezte ki. Kéthelyi József dr. pécsváradi plébánossá történt kinevezése folytán megüresedett pécsi székesegyházi karkápláni

állásra Sperai János bakóczai káplánt nevezte ki s egyutal megbizta őt a pécsi kath. nővédő egyesület igazgatói teendőivel. Azonkívül káp'áni minőségben áthelyezte a következő segédlelkészeket : Bende Józsefet Bátaszékről Bakócára, Szentiványi Józsefet Himesházáról Bátaszékre, Schlachter Ferenc it Babarczról Himesházára, Auguszt Istvánt Nagynyárádról Babarcára és Visy Pált Kajdacsról Abaligotre. A nagynyárádi és kajdacsi káplánállomások egyelőre betöltetlenül maradnak.

Uj va úti menetrend. Folyó hó 4-étől a következő menetrend lépett életbe: Budapestről érkezik reggel 5 óra 38 perckor, Szekszárdról indul Bátaszék felé reggel 5 óra 43 perckor. Budapestéi érkezik délelőtt 11 óra 30 perckor, indul Bátaszék felé 11 óra 56 perckor. Bátaszékről érkezik Szekszárdra 11 óra 10 perckor, indul Budapest fel 11 óra 40 perckor. Bátaszékről érkezik Szekszárdra délután 4 óra 45 perckor, indul Budapest felé délután 4 óra 53 perckor. Iskolavonat, amely a piaci utasokat is szállítja, Bátaszékről 7 óra 30 perckor érkezik Szekszárdra. Két tehervonat is közlekedik Bátaszék és Sárbogárd között, amelyek a teherforgalmat fogják lebonyolítani.

— A 43—50 evesek bemutató szemléje. E hó elsején kezdődött Szekszárdon az öreg legények katonai sorozó szemléje, mely alkalommal a jelentkezők ’vényomé részét alkalmasnak talál ták. Az alkalmasok között szerepelnek a többi között : dr. Eri M irton főjegyző, dr. Pesthy Pál törvényszéki elnök, dr. Szentkirályi Mihály polgármester, Simon Rudolf kir. ügyész, Rícz József rendőrkapitány, Tóth Henrik műszaki tanácsos, Mirth László cs dr. Végess Fere ic törvényszéki bírák, Bajó János árvaszéki ülnök, dr. Müller Ferenc és dr. Mayer Gyula ügyvédek, dr. Kramo'in Gyula és dr. Sztanó Sándor főorvosok, Szeghy Sándor gyógyszerész, Matzon Kálmán hitelbanki főpénz'á'-os, a kereskedő és iparos világból: Leopold Mihály, Telkes Izidor, Miczenty László, Wolf Arnold, Debu'ay Imre stb. stb„, szóval igen számosán.

— Tilos a mozsárágyuzás. A lőpor kímélésének szükségességére való tekintetből a belügyminiszter a viharágyuk használatának eltiltását kiterjesztette a mozsárágyuzásra is. A mo- zsárlővések tilalma alól a szolgabiró (rendőrkapitány) csak különös figyelemre méltó esetekben adhat engedélyt.

— Tüzeset. F. hó 4-én hajnali 4 órakor az Arany János utcában levő Pettrits József háza ismeretlen okból kigyulladt és a tetőzete teljesen leégett. A tűz tovaterjedésének a megakadályozása a katonaság gyors megjelenésének köszönhető.

Az „ötödik“ szakasz,a tárosutószö.

— Irta: Iioritsánszky Ottó. —

* Oroszország, augusztus hó.

Elátkozottnak mondotta a nép hiedelme a kastélyt, amely állásaink mögött a srapnelektől, gránátoktól letöredezett évtizedes, ha nem százados fák között állott; valamikor délcegen, büszkén. Gőgösen meredt le régebben a meredekről a völgybe, ahol egy csodálatosan szép, de ezerek vérével vegyült vizű folyó kanyarog. Akkor dacolt viharral, vésszel; ma romokban, porban hever. Megalázottan régi gőgje miatt. Letiporva, pedig ezelőtt csak amúgy félvállról nézett el a kémény nélküli, zsuppfödelü, hamarkásan összetákolt, szegényes p*rasztviskók fölött. Egy-két fala megvan még. Ezek is ezerszeresen sebezet- tek : srapnelgolyók nyoma kövön meg vakolaton mo8tanról, íegyvergolyó helye régebbről. Azelőtt, békés időtájt — amikor az emberek ilyesmivel is foglalkoztak — szellemek találkozóhelyének mondták. Csönd volt az időben e tájt is éjjel. Mégis ahogy elsötétedett s közeledett az éjféli óra, rettentő vihogás, nyikorgás, vihoskodás zavarta meg az éjszaka némaságát e kastélynál. Baglyok voltak e, meg egyéb éjszakát virrasztó madarak, denevérek és rosszul záró ablakok-e, avagy szellemek : ki keresi máma ? Jött a legrettenetesebb idő, amit eddig az emberiség megért ; vége lett az éjszaka csöndjének”: borzalmas hangzavarok törték ezt meg. És a kastély baglyai, denevérjei avagy szellemei eltünedeztek ; a rosszul záró ablakok závárjukkal, faltártozékaik- kal együtt sok-sok diribbe törött (egyike-másika került csak a lövészárokba ajtónak a „hálófülke“ elé), és a gazda meg a cselédség, aki tiz éven át nem mert a kastélyban lakni a „szellemek miatt“, most már nem is tűnt gyávának azon egyszerű oknál fogva, hogy a kastély volt —

nincs, lakhatatlan ; tüzvonalba került és amikor mi arra jártunk, zászlóaljparancsnokságunk rezi deciájául szolgált.

Velünk az Isten ! Amikor innét, a talán 300 lépésre fekvő állásainkhoz megyünk, vagy 50 lépést a meggörnyedt, águktépte fák között megyünk, aztán ott — zsupsz: beleugrunk a futóárokba. Nagy ritkaság, ha a kert végében, mielőtt az árokba ugrasz, egy két orosz meg nem tisztel azzal, hogy feléd füttyent néhány golyót. Nem is szólva arról, hogy ha netán neki merész kedve valaki nappal lóháton kerül a hátul fekvő faluból a kastély felé, a porfelhőből, amit lova vág, a muszka talán egyebet sejtve, egy pár ugyancsak nem közönségesen portózott „csomagot“ küld át hozzánk srapnel, meg gránát képében.

Az állásokban harcedzett, magyar fiuk ; tuladunaiak javarészt. Mindegyike olyan, hogy legalább is egyszer már sebesült volt. Aztán, ha jól tudsz számolni s összeadnád amennyi orosz leteritését egyik-másik bemond, hát arra bukkansz rá, hogy az orosz ármádia jóformán soha annyi katonát nem számolt, amennyit ezek a derék fiuk már a másvi'ágra küldöttek.

De nem szó-beszéd csak, hogy hősök. Hős, elszánt, vitézlő magyar fiú az mind a hány. — Lövészárkaik mellett 800 orosz katona alussza mélységes álmát, miközben otthon, valahol a Volga vidéken, ráncosképü öreg anyóka, avagy szerel- mete8 orosz hitves imádkozik fia, ura szerencsés visszajötteért.

Orosz őket ki nem veri ez életben ebből az állásból. Pedig ugyancsak közel ám a muszka. Lent a mélyben kicsi falu. Mintha kert volna s itt-ott egy egy házikó odaültetve a fák közé. A kupolás, orosz templom, a maga pompásságá- val szörnyen megzavarja az egyszerűség eme helyét. A fdu végében az oroszok állása. Ott cikkázik a lövészárkuk szörnyű kanyarulatukban.

Az állás mögött szinte békés élet. A falu egyik utján egy menyecske siet, talán levelet vár, azért megy talán egyebüvé. Kiugrik egy cserkesz az állásból, utcu neki, a menyecske, után. Elfogja, megöleli, megszorongatja; aztán szalad vissza helyére ; talán most már könnyebben néz a halállal szembe !

Itt történt, ebben az állásban, ahol a tábori járőrség egy cseppet sem gyerekjáték Egy setét este, az eső is csöpögött, csillagtalan sötét éjszakát, talán egyebet is sejtett mindenki, kihallgatást kér egypár ember, az egyik század parancsnokánál.

— Kik azok ?

Csudálatos összetétel: a tisztiszolgák, az ordonáncok, a szakács meg a telefonista.

Mit akarhatnak ezek. Senki se sejtette.

— Alásan kérjük, mi sem akarunk „tétlenkedni“, tessen minket az éjszaka tábori jár- őrségre küldeni.

Kis habozás, aztán : „na jól van“. És ki-ki kapott fegyvert, felcihelődött, aztán a többieknek nem élnélküli megjegyzései kíséretében, neki indultak a veszedelmes útnak, szivükben nagy elszántsággal, lelkűkben nagy felkészültséggel.

És — uramfia — reggelre az orosz járőrök nem a saját állásaikba tértek, hanem a mienkbe hozták a vállalkozó fiuk, akik hőstettükért a század „ötödik szakasza“ cimzést kapták.

Megvolt a dicsőség, nagy az öröm. Mindenki tisztelettel nézett a fiukra, akik bebizonyitották, hogy a „tétlenek* is tudnak valamit. Csak az egyik küldönc, egy cigány szomorkodott szörnyen, mert hogy ő aznap — amikor minden orosz járőrt elfogott az „ötödik szakasz“ — küldönc szolgálatban volt éjszaka s igy nem vehetett részt á vállalkozásban. Nagy volt az ő szivének keserve és busulásában nem ismert határt. Senki se tudta megvigasztalni, hiába is próbál-