Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-09-16 / 74. szám

Előfizetési ár: Egész évre .................16 korona Fé l évre..................... 8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára ... . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkini kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: IS—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes • küldemények. * Kiadóhivatal: Bér! Balog Adám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Koma, kukorica. Furcsa vezércikk tárgy, szerintünk azonban megérdemli ez a kérdés, hogy a lap élére kerüljön. Kormányunk okulva a múlt esztendő tapasztalatain, még nagyobb körültekintés­sel gondoskodik a közélelmezés kérdésé­nek megoldása felől. Idejekorán megszabta a gabonane- müek makszimális árát, részt vett a H. T. R. megalakításában, közben megszületett a korpa központ. A vármegyék, városok, községek kellő utasítással láttattak el, hogy gondoskodjanak a lakosság kenyérszükség­letéről. Itt minálunk nincsen is e tekintet­ben semmi kívánni való. Vármegyénk előre­látó vezetősége idejekorán intézkedett róla, hogy a nagyközönség a tavalyi kukorica­kenyér helyett — kalácsnak is beillő, fosz­lós kenyérhez jusson. Van azonban nem­csak minálunk, de egész országszerte némi kis panasz, mert a dolog úgy áll, hogy az miben táplálkozás kérdése meg van oldva, az állatok táplálását illetőleg azon­ban nagy az aggodalom. A múlt eszten­dőben tudvalevőleg rekvirálva volt a búza, gabona, árpa,. zab mellett az összes ku­koricakészlet. Nagyon helyesen, csakis igy tudtunk megbirkózni a rossz termés s a korai spekulációból származó kivitellel elő­idézett nehéz helyzettel. Főleg a lefoglalt kukorica idézett elő sok bajt, aminek azon­ban akkor sem a kormány, hanem inkább a gazdaközönség volt az oka. Sok volt az eltitkolt búzakészlet, igy nem lehetett előre tudni, hogy nem szorul-e még nagyobb mértékben az ország népe a kukorica­kenyérre? Ezért biz nem igen lehetett a zár alól feloldani a lefoglalt kukoricát, aminek legfőbbkép az állat, íőleg a disznó s apró marhatenyésztés adta meg az árát. Sok kukoricakészlet úgy romlott el a mag­tárakban s éhezett a kis ember malackája, apró marhája, mert a kinek nem volt, az ugyan még drága pénzéért sem kaphatott egy szem kukoricát sem. Az idén tehát vigyáznunk kell e te­kintetben is. Máris horribilis árra szökött fel a disznózsír, tojás, baromfi s egyre égetőbb lesz éppen a korpa miatt a tej­kérdés. Szerintünk tehát egy korpaközpont nem lesz elég az állati élelemszükséglet ki­szolgálására, a kis embernek nincsen arra pénze, hogy egyszerre nagyobb mennyi­ségű korpát szerezzen be s nem is igen tudja a módját. Az állati táplálás e főkel­lékét tehát a kereskedések utján kell hoz­záférhetővé tenni, vagy e tekintetben is felhatalmazni a vármegyéket, városokat és községeket hogy ne csak az emberi táplál­kozáshoz szükséges búzakészletet, de az állatok eltartásához szükséges korpa és kukorika mennyiséget is jó eleve bizto­sítsák. Nem csak a szegény ember téli zsi- rozója, de a drágasággal amúgy is agyon zaklatott egész középosztály megélhetése dől el azon a kérdésen, hogy van-e és lesz-é elég korpája és kukoricája az állat- tenyésztő gazdának, éppen ezért itt a leg­főbb ideje, hogy a korpa és kukorica ne csak vezércikk tárgy — de' mindnyájunk általános gondoskodása tárgya legyen. B. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Magyar zászlóaljak győzelme. Budapest, szeptember 15. A besszarábiai határon csapataink egy orosz támadást utasitottak vissza. A Dnjeszter mellett és a Bucactél keletre fék vő k mállásainkon csend uralkodott. Galiciai és volhyniai harcvonalunk összes többi részein újra nehéz, az ellenség szá­mára eredménytelen harcok fejlődtek ki. Dubnó tói északkeletre az ellenség egy sikertelen ellen­támadásnál sok halotton kiviil foglyokban 6 tisz­tet és 800 főnyi legénységet veszített. Ebben a harcban 3 gépfegyvert is zsákmányoltunk. Itt magyar közöshadssregbeli, valamint honvéd zászló­aljak és az ottocaci 79-es számú gyalogezred el­szánt, parancsnokaiknak önálló gondolkodástól irányított vezetése mellett a háborúban bevált katonai kiválóságuk újabb bizonyítékait szolgál­tatták. A Styr és a Pripiatj erdős mocsárövezeté­ben lovasságunk az utóbbi napokban számos el­lenséges lovascsapatot vert vissza Litvániában küzdő császári és királyi csapatok szövetségese­inkkel együtt elérték a Szcarát. Elfoglaltuk az olaszok hadállásait. Budapest, szeptember 15. A tiroli határvidéken a szokásos tüzérségi harc tegnap is tartott. A karinthiai határon a Miért ? Téboly űzte rípők kézből Kiröppent egy gyilkos golyó — Felhorkant az egész világ S megeredt a nagy vérfolyó! Vad örömben a gyehenna: Felvirradt a nagy haragnap Dögszagú lett minden rózsa S a bárányok is harapnak. Áradás van, a hullámok Egyre nőnek, egyre jönnek, Rázúdulnak minden házra: Férfi vér és női könnyek! Minden ország egy hatalmas, Vértől nyirkos hadikórház, Minden család mérhetetlen Bánattengeren vitorláz: Végig az egész világon Győztes és levert seregnek Temetés a pihenője, Dobjai mind gyászt peregnek. Győzedelmes népeket is Milliónyi rém ijesztget, Minden egyes síró anya Az olajág után reszket. Minden izmos férfi öklöt Fel az egek felé ráznak S mégis, mégis valamennyi Ölni készen ront egymásnak!? —r.— (Ikralna. A Fekete-tengernek északi partvidékein, a Dnyeszter, Dnyeper és a Don folyam vidékén elterülő termékeny síkság, amelyet a hun-magyar monda szerint Hunor és Magyar letelepedésre annyira alkalmasnak talált, évszázadokon át sok vándornépnek volt kivánatos és véglegesnek ter­I vezett, valójában azonban csak ideiglenes hazája. I A természeti kincsekben kiválóau gazdag földre I mindig újabb törzsek nyomultak északról és ke­letről és kiszorították régi lakóit. Tartós államalakulást Kiew szláv fejedel­mei hoztak létre a 9. századtól kezdve. A kietvi állam a 10. század végén fölveszi a bizánci kereszténységet és határait fokozatosan kiterjeszti. A 12. században már Ukraina néven virágzik ez a délszláv tartomány a Szán folyótól mintegy a Volgáig. A tatárjárás alapjában megingatta a kiewi államot. A tartomány északnyugati része a tatár­járás lezajlása után lengyel és magyar uralom alá kerül. Északról pedig a mindinkább megiz­mosodó moszkvai fejedelemség nagy-orosz törek­vései fenyegetik az ukrajnaiakat. A folyton is­métlődő tatár betörések leküzdésére és a nyu- gatr 1 és észak felől fenyegető veszedelem elhárí­tására Ukraina keleti részében egy nemzeti had­sereg alakul: a kozákok vagy szaporégek serege. A kozákság idők folytán a politikai hatalmat is kezébe veszi és az ukrainai állameszme kép­viselője lesz. A lengyel hatalom elnyomó törekvései és a kozákságnak a testvérek fölszabadítására irányuló mozgalmai több összeütközéshez vezettek, végül 1648-ban az egész ukrainai nép sikeres felkelé­sét eredményezték. Chmelnicky Bogdán, a fel­kelés szervezője rövid habozás után, vájjon a szomszédos törökség támogatásával vagy a moszkvai nagy-orosz szövetséggel biztositsa-e. — Ukraina fönnállását, az orosszal való szövetke­zésre határozta magát. Az 1654-ben létrejött szerződés a kozákoknak a szabad fejedelem ill. hetman választás jogát és az ország függetlensé­gét biztosítja ugyan, valójában azonban a mosz- koviták a szövetséges állam önállóságának meg­szüntetését kezdték meg. A csalódott ukrainai vezetők uj szövetségben kerestek erőt az orosz befolyás leküzdésére, de hasztalanul. Miután Oroszország és Lengyelország 1667 ben Ukraina fölosztásában megegyezett, Dorosenko hetman a törökökkel egyesülve visszahódítja a lengyel ura­lom alatt álló területeket, de a török hatalom hanyatlásával a frigy fólbomlik és a poltavai csata után Ukraina ismét az orosz birtokvágy zsákmánya lesz. Nagy Péter cár erélyes rendszabályokat hozott Ukrainába. Az eddig független egyházat a moszkvai patriarchának alárendeli. A hetman működését ellenőrző közegekkel szemmel tartja és ukrainai területre orosz hadsereget helyez el. Katalin cárnő uralkodása alatt az ukrainai auto­nómia maradványai is elvesznek. Raszumovszky, az utolsó hetman lemondani kénytelen, egyidejű­leg a régi kozáksági intézmény is megszűnik. (A mai kozák katonaság nem azonos az ukrainai- val.) A mindenkori orosz kormány az eloroszosi- tást minden téren kíméletlenül keresztül viszi. A kormányzat, az egyház és iskola nyelve kizáró­lag orosz lesz, a sajtó a legszigorúbb cenzúra alá kerül, titkos kémrendszer, fogházbüntetés és szám­űzés a nemzeti törekvések uyilvánulását csirá­jukban elfojtja. Az orosz felfogás szerint egyáltalában nin­csen Ukraina. Lehetne talán beszélni valami ukrainai sajátos irodalomról és költészetről, de annak nyelve nem egyéb orosz tájszólásnál, mondja a bürokratikus Oroszország. Az orosz tudományos akadémiának feladata lett volna ezt tudományosan is megállapítani, azonban — ki hitte volna — az elfogulatlan orosz tudós tár­saság nyiltan ki merte mondám, hogy igenis van az orosszal nem azonoä ukrainai nyelv, amelyet kis orosznak és ruthénnek is neveznek. Maguk az ukrajnaiak 36 millióra F ésülik azoknak a számát, akik ezt a nyelvet beszélik. Ez a nagyszámú nép nagy területen szétszórtan Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents