Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-08-19 / 66. szám

/ Előfizetési ár: Egész évre .................16 korona Fé l évre...........................8 > Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinl kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók,! ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL, j Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Kovnó. A világtörténet rohanó eseményei uj meg uj város és helységneveket dobnak a felszínre. A kalejdoszkop csillogó üveg­lemezei nem forognak olyan gyorsan, mint a hogy váltakoznak a győzelmesen előre­rohanó szövetségesek utjának mértföldmu- tatói. Előbb Ivangoród, ezután Varsó, ma Kovnó és holnap talán márNovogeorgievszk, Vilna és — Isten után csak Hindenburg, Mackensen, hötzendorfi Conrád vitéz had­seregei tudják megmondani, hogy mi min­den, eddig csak szórványosabban hallott város és várnevek jönnek még rövidesen íorgalomba. A Dávid-íéle parittyakő homlokon ta­lálta az orosz óriást. Még nincsen lenn a porban, de már megszédülve tántorog. Ijedten kapkod csontos kezével a levegő után, keresi a feléje nyújtott kart, amely valahogy mégegyszer talpra állítsa. Elő­ször ezerszer megpogromozott zsidóinak, azután a milliószor megkancsukázott, te­tőtől talpig bilincsbe vert lengyel nemzet­nek utalványozta ki „a kedves“ jelzőt a hazug béke cár. S most végső kétségbe­esésében a Balkánhoz szól csábitó, szirén hangon s küldözgeti szét kolduló leveleit. De saját népe már rég kiismerte, nem ült fel a csábos ígéreteknek. S hogy milyen jól tudta: kivel és kikkel van dolga, most a felperzselt, kifosztott falvak és városok százai s a sok ezerszámra fogságba hur­colt szerencsétlenek velőkig ható jajkiáltá­sai ennek a beszédes bizonyságai. A cárnak csak addig „kedvesek“ az ő barátai, amig reájuk szüksége van s azután ismét cár — a — cár. De úgy látszik, sejtik ezt már mások i^. A megfenyege­tett ,Balkán sehogy sem akar kötélnek állani. Tudják, hogy a cár sok fényes Ígérete nem arany — csak afajta arany­füst. Ezért pedig nem igen érdemes vért ontani s koponyákat beveretni az öldöklő német és magyar szuronyokkal. Ha eddig ezek a számítani tudó kis semleges népek el nem vesztették tisztánlátásukat, talán már ezután sem fogják elveszteni. Igaz, hogy a guruló rubel a kétszerkettőből is ötöt tud csinálni, de ma már a rubel is egyszerűen legendás fogalom, amennyiben volt, nincs, elfogyott. A kiszipolyozott francia s a száz percentre dolgozó angol­uzsorás a zsebén tartja a kezét. S ha ez még nem is egészen üres, de meglehetősen meglappadt.'Innen sincsen tehát mit várni, legfeljebb csak az’ ígéret még csak nem is arany, de — ezüst füstjét. Ezért pedig még úgy sem fog lángba borulni ez a három megkörnyékezett ország — feltéve, ha megmarad a józan esze. Pedig, ha ed­dig megmaradt, ezutánra hogyne maradna meg. Kovnó eleste ama bizonyos világitó pisztoly, amely bevilágítja a politikai csel­szövések és machinációk sötét éjszakáját. Aki ezután sem lát tiszán, az már bolond, és eszelős. Kovnó a nagy vég kezdete. 6—7 száz ágyú s a rengeteg hadianyag elvesztése a cár s Oroszország életerét nyitotta meg. Ez ellen nincs orvosi szer. Elkötözni már nem lehet a megindult vérpatakot. A le- győzhetlennek hitt birodalom el fog vér­zeni. A cáron is beteljesedik a zsarnokok végzete. Egymásután hagyják el, amint hogy már is nem sokat törődnek vele — jó barátai Csak egy fog vele hűen ki­tartani : hóhérja — a lel kiismerete, de ez is csak azért, hogy a sok hiába kiontott ártatlan vérért a lelkét — kerékbe törje . . . — Kovnónál a világesemények pari­pára ültek s villámgyorsan száguldanak előre s a nyeregben magukkal viszik a lángbaborult világot — a béke hűsítő, ki- virágzani készülő — olajfa erdeje felé... B. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Breszt-Litovszk nyugati részének kürülzárása. A Bug déli partjának megtisztítása az elleu3égtöl. Budapest, augusztus 18. Mialatt német erők a Bug balpartja men­tén előrenyomultak, az Arz altábornagy csapatai a Biala felöli miiut mindkét oldalán az oroszokat Breszt-Litovszk várágyuinak hatáskörletébe űz­ték vissza. Az ostromgyürü a nyugati parton bezárult. Janov területén József Ferdinánd fő­herceg hadserege a Bug déli partját megtisztí­totta az ellenségtől. A kelet galíciai arcvonalon jelentős esemény nem történt. Az olaszok ujabb véres kudarcai. Királyunk lelkes ünneplése a harctéren. Budapest, augusztus 18. Az o'asz hadszíntéren tegnap a tenger- melléki arcvonalon heves harcok folytak. Mig a karintiai határterületen viszonyLagos nyugalom volt. Tirolban ellenben az ellenség ágyutüze tar­tott és néhány kisebb gyalogsági ütközet volt. A görzi grófságban az olaszoknak San Martino el­len intézett négg támadását visszavertük. A görzi hidfő előtt most is meglehetős csend van. Harctéri mozaik darabkák. — Irta: Koritsánszky Ottó. — Oroszország, 1915 julius eleje. Az utolsó vasúti állomás. Csak olyan, mint a többi: elpusztult rak­tárak nyoma; ketté törött daru; sok-sok, a rob­banás nyomait magán viselő vágánydarab, valami gránáttal pofoncsapott váltó meg tilost jelző. — Maga az épület kettészakadt. A bádogtető nem borul rá a romhalmazra, mint a többinél. Ott hever az épület mellett. Egy-egy darabjából az őrség épített magának védőhelyet előbb golyó, majd szél, hideg meg zápor ellen. A félépület diribdarabjai most ott az uj töltésben végzik szol­gálatukat. De a kidült falak helyén át látni az ott maradt szobaberendezést a — falhoz lapítva. Micsoda robbanások lehettek ezek! És a fél - épület mégis megmaradt! Aztán soha ilyen for­galmat nem látott ez a kicsiny hely. Mert kicsiny hely!! Vagy fóltucat uj sinpárt köszönhet annak, hogy idáig közlekednek már a katonavonatok. Mind most készült. Talán ezer pár kéz hordta a földet a föltöltéshez és dolgozott rajta, hogy elkészüljön. Eleinte csak éjszaka lehetett. De aztán mind biztosabb lett a helyzet. A szomszéd állomásra még esett vagy három tucat gránát napjában. Ma a leglüktetőbb élet folyt. És igy lett a romhalmazból modern, szép, elsőrendű ka­tonai pályaudvar, amelyben naponta, mit tudom én, hány száz, vagy ezer vaggon érkezik. Nagy, nagy deszka kirakodók balról is, jobbról is a pályatesttől. Irtózatos csűrök telve hordókkal, ládákkal, zsákokkal. Dohány, bor, cukor, mundur, csizmaszeg, nadrágszij, gránát, meg milliószám töltény, konserv, ásó, kosár, nyereg, rizs, gabona, széna, fagyapot, takaró, fehérnemű, tetüzsir és ásványvíz ; mész és mindaz, ami csak van a világon és a háborús világban szükséges holmi, az garmadaszám falraktározva. És a trón, meg a stafli nyüzsög, mozog. Jön, hozza a sebesülteket, betegeket, mert itt az u. n. Kranken abschubstatio, ahonnét sebesültszállító vonatokba teszik a vitézeket s viszik a Hinterland valamely ispotályába. Aztán mást is hoz : mundur- darabokat, kilőtt töltényhüvelyt és fegyvereket. A lövészárkokból kerülnek ezek elő. Hány fegyver van, amelynek agyából hiányzik egy golyótépte szilánk 1 Mindegyik fegyvernek, ruhafoszlánynak-, szijdarabnak, bakancsrósznek magvan itt a maga külön története. Ha regélhetnének ezek 1 Aztán százszám, tengersok marhabőr köte- gek. A tábori székekből^idehozzák s innét szállít­ják be, értékesítendő. És foglyok ezerszám. Ál­mosan, fáradt bágyadtsággal néznek maguk elé, mig indulásra int az őr-parancsnok és feltápász- kodva tova viszik fáradt testüket, mig valahol beszállhatnak a vonatba. Romlott ágyuk, melyeknek bőgése félelem­ben tartotta az ellent, most kerülnek a beljebb fekvő javító műhelybe. Aztán tucatszám összerótt deszkaládák: koporsók. Közömbösen halad itt el mellettük min­denki, mert itt csak átmenetileg van minden em­ber. Ki a frontra, ki meg be a hadtápterületre. Rá sem ér sósat gondolkozni azon, hogy hát ki és hol az a sok halott, akik majd e koporsókba kerülnek. És m giS'angu vasúti hivatalnokok. Kéz a kézben a katonai parancsnokokkal, vigyáznak, dől goznak, hotr.t baj ne történjék az óriási forgalom mellett. Időnként külön szerszámmal méricskélik a síneket: rendben van-e, nem kopott-e nagyon. Ha igen, egy szempillantás alatt kicserélik. Aztán a Vöröskereszt-egyesületnek egy mobil segély és üdülő kocsija. Átvonuló katonák, megérkező sebesültek, foglyok, itt munkálkodó munkásosztályok, civil szegények mind mind itt kapnak egy csésze tea, kondenzált tejet, ha van tojásrántottát és az itt isteni táplálékot: egy darabka csokoládét, no meg sajtot. És ha jő az est, ha köd száll alá, a határon kigyulnak a tábori tüzek. Ha a levegő csendjét megtöri az ágyú dübörgése és a puska ropogás, akkor megkezdődik az élet a kis pálya­udvaron is. Vonatok jönnek csendesen. Szendergő katonákkal, akik egy kettő talpon állanak és — előre ! mennek a harctérre. Municiós szekerek sokasága sorakozik. Ezer meg ezer szekér jön megy, nyüzsög, mert az éj leple védelmet bizto­sit a napkeltétől nyugvóra térő utolsó kis vasúti állomásnak. Egy t&bori telefon. összelőtt vityilló két helyiségében szalma. A falak mellett elszáradt lombos ágak légy- üzésre. Itt hát a telefon nem kell. A pitvarban néhány kilőtt gránát. Beljebb eső szobában egy rozoga asztal, ezen két távbeszélő. A falon óra. Az egyik ablak betörve, a másikon sürü organ- tin. Az asztal előtt egy -fiatal katona. Félfülére egy kagyló erősítve. Időnként berregés és cailin- geléB. A távbeszélő készülékekből primitiv mo­dern drótok másznak elő és kúsznak fel a falon végig valami kis nyíláson ki. Aztán egy hid kar­fáján végig, faragatlan, póznákon, utszéli keresz­teken végigfeszitve, hol meg a búzaföldre terítve. És fut a szál ki a svarm léniába, oda szolgá ^

Next

/
Thumbnails
Contents