Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-08-19 / 66. szám
2 TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1915 augusztus 19. A tolmeini Ind fő körül ellenben elkeseredett harc ^ tombol. Itt is négy ellenséges támadás hiúsult meg. Hasonlókép kudarcot vallott az ellenségnek a tolmeini hídfőtől északra fekvő magaslati állá saink ellen intézett minden támadása. A tiroli határterületen a Toblinger Riedel (Dreizinnen terület) és Ilegna (Folgariai fensik) ellen intézett olasz támadásokat visszavertük. Emelkedett lélekkel súlyos tüzpróbáknak és ádáz tusákban ki vivott győzelmek emlékezetén épülve, ülik meg ma a seregek észak és dél csatamezőin a legfelsőbb hadúrnak születése napját. Büszke bi zakodásnak közös érzéséből áthatva ujitják meg mai napon Ausztria-Magyarország minden népének fegyverben álló fiai azt a hüségfogadalmat, j amelyet az elmúlt tizenkét hónap alatt legjobbjai közül oly számosán véresen pecsételtek meg. Höler altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Tengeri események e hő tizenhetedikén. Budapest, augusztus 18. Reggel egy flottillánk harmadizben ágyuzta az olaszoktól megszállott Pelagosa szigetet, mialatt egy repülőnk a sziget felett bombákkal, géppuskákkal és nyilakkal operált. Ez alkalommal elpusztítottuk a legutóbbi lövetés óta ismét lakhatóvá tett világitő házat, felgyújtottunk barakkokat és sátrakat, leromboltunk egy ágyualapzalot, elpusztítottunk több anyagraktárát, a parton rakásra halmozott anyagot és több naszádot. A helyőrség lövészárkokban és földalatti fedezékekben húzódott meg és nem fejtett ki ellentállást. Ellenséges tengeri haderőt nem láttunk. Flottaparancsnokság. Francia támadások. Berlin, augusztus 18. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér : A Vogézekben a franciák jelentékeny lőszer felhasználásával előkészített támadásokat intéztek Schratzmänle (Münstertől északra) és Soudernachtól délkeletre. Teljesen szétlőtt kisebb árokrészek a franciák birtokában maradtak. Hivatalos Jelentés a Keleti harctér nagy diadalairól. Berlin, augusztus 18. Hindenburg tábornagy hadcsoportja: Kovnó vára összes őrödéivel és megszámlálhatatlan hadianyaggal együtt, közte jóval több, mint négyszáz ágyúval, ma éjszaka óta a németek birtokába van. A várat a legszívósabb védelem dacára rohammal elfoglaltuk. Scholtz és Gallwitz tábornokok hadseregei tovább nyomultak előre kelet felé. A legelői haladó osztagai közelednek a breszt-litowszk— bielsi vasúthoz. Nowogeorgiewsk előtt rohammal elfoglaltuk az északkeleti arcvonal két újabb erődjét. Halszáz oroszt elfogtunk és 20 ágyút zsákmányoltunk. — Lipót bajor herceg bad- aoportja. A balszárny tegnap a Kamionka sza kaszon Siemiatyeze mindkét oldalán és a Bug mellett Fürstendorfnál (Siemiatyczetől délkeletre) újabb erős ellentállásra talált. Az átkelést a szakaszon kierőszakoltuk. Az ellenséget visszavetettük. A jobb szárny elérte a Bug déli partját, Mackensen tábornagy hadseregcsoportja. A hadcsoport ellenfeleit a Búgon túl és Breszt-Li- towszk erődjének előállásaiba vetette vissza. Wlodowától keletre csapataink a cholm—breszt- litowszki vasútvonalon át, kelet felé nyomulnak előre. A legfelsőbb hadvezetőség. Két angol hadihajó elsüiyesztése. A londoni City sikeres bombázása. Berlin, augusztus 18. Augusztus 17-én este 10 órakor egyik tor- pedóflottiilának öt naszádja a jütlandi nyugati parton a Hornsriffi világító hajó mellett megtá madott egy angol modern kis cirkálót és nyolc' torpedózuzót. A cirkálót és az eyyik angol torpedózuzót torpedólövésekkel elsüloesztette. A mi haderőink nem szenvedtek semminemű veszteséget. — Tegerészeti léghajóink augusztus 17 érői 18 ára virradó éjjel ismét megtámadták Londont. A londoni Cityt és a temza-inenti fon tos telepeket bőségesen bombázták, amely bombázás, megfigyelés szerint, jó eredménnyel járt. Ezen kívül Woodbridgenél és Ipswichnél gyártelepekre és olvasztómüvekre dobtak sikerrel bombákat. A léghajók erős lövetésük ellenére nem sérültek meg és mindannyian visszatértek. Behncke. Még egy kis kórházról. Tamásiból vettük a következő sorokat : Engedje meg igen tisztelt Szerkesztő ur, hogy becses lapja augusztus 12 iki számában a Kölesdi Vöröskereszt-kórházról megjelent nagyon helyes kis cikkel kapcsolatban, a mi hasonló intézményünkről is Írjak, mely méreteiben alig múlja fölül a kölesdit, amennyiben az ágyak száma harminc, de a beteglétszám alig emelkedik sokkal a busz fölé. De valamint a szív nagyságban és súlyban csak egy igen kicsi darabja az egész nagy emberi testnek, mégis középpontja és legérzékenyebb része a szervezetnek, úgy ez a kis kór ház szemefénye, dédelgetett kedvence közönségünknek, tengely, mely körül társadalmi életünk forog, a tamásii központ. A tamásii Vöröskereszt-Egylet, élén elnökével : szentandrási S z é v a 1 d Móriccal, kiről nem egyszer olvastunk e lap hasábjain humanitárius működése révén, már tavaly augusztusban elhatározta, hogy kórházat állít fel és különböző technikai nehézségek elhárítása után, az ősz folyamán meg is nyílt az emberszeretet hajléka, egyelőre 20 ággyal, melyeket egyesek ingyen mindeu parancsnokhoz és beszolgál egész a főparancsnoksághoz. A szolgálattevő előtt egy biok távirati la lapokkal, egy kis könyvecske a jegyzeteknek, egy szál gyertya, meg egy csomag, mert mihelyt az egyik elégőben, előkerül a másik helyébe. Majd az egyik, majd a másik készülék hallgatójához nyúl. Jelentések, parancsok, helyzet tudósítások cikkáznak át a végnélküli dróton: — „X-nél repülőnk két Dehéz üteget látott.“ — „Y felől két ellenséges zászlóalj vonul Z-telé. Kaukázusi népfelkelőkből áll.“ — „Volltreffer volt: itt és itt nehéz ágyunk szét lőtt egy ellenséges üteget“. — Igen is ezredes ur, Öexlenciája itt volt a lövészárokban.“ — Ez és ez a csapat menjen ide meg ide. Ezen a Coten beásva az ellenség, előtte kettős drót akadály ... és következnek a pontos, precíz parancsok, amit a kis drótszál közvetit végig az egészen összelőtt vityillóban levő állomáson át. Parancsnokságok a tüzronalban. Két hegy szalad egymásnak, de mielőtt összekoccannának, lejtőbe siklik mindegyik. A katlanban egy rozoga épület. Hosszú árok visz a küszöbéig egy majorból, afféle futó árok. Mert szemben, egy dombon az ellenséges lövészárkok. Ez épületben, mely ugyancsak ki van téve az ellenséges tűznek, székel egy zászlóalj parancsnokság Gyere pajtás, 5—6 lépéssel mögöttem, ne- bofT' célpontok legyünk az ellennek. \; egy gohó a fülünk mellet', amely rettünk ezóiott. A küszöbnél fekszik egy test. Át lépjük. Fáradt katona pihent le ott. Aztán őrség. Majd a telefonista, beljebb kerülve két ingujjra vetkőzött alak. Szakálluk hosszú, bozontos, akár csak a mienk. — Százados X. és főhadnagy Y. A szobában két szalma fekhely. Egy, a disznóól deszkázatából összetákolt asztal, pad, a falon két anzicht kártya. Az asztalon pár képes- újság, az Az Estnek sok nap előtti száma. Pálinkás bütykös. A gyertyatartó egy üres pezsgős üveg. Az északkelet felé néző ablak szalmával bedugott, hogy este a világosság ne szolgáljon célpontul az ellenségnek. Néhány cigaretta, szi var, aztán csajka, sőt mázos tányér, egy gumi mosdó-tál. Előrébb bent a rajvonalban egy pince. — Fala, teteje bedeszkázott. Egy asztal s szekrény úgy van a falba vájva. A padlón szalma. Egy helyen több, ez az ágy. Mellette egy szivarskatulya: az éjjeli szekrény. Rajta egy shrapnellhüvely, mezei virágokkal. — És szívesség és magyaros vendégszeretet: Jani, hozz csak bort a „pincéből“. És a Jani gyerek hoz jó hegyaljait. Éljen a magyar ! Éjenek az otthoniak ! Isten segítsen! És fenékig ürítjük a poharat a magyarság harci kedvére, boldogulására, itt orosz földön, magyar lövészárokban * Ti meg otthon, akiknek nyugalmáért dől gozunk, verekszünk, tesszük kockára egészségünket, életünket, bizzatok : készséggel fáradunk, ha kell, nélkülözünk. Gyötrődünk, hogy győzzünk s hogy a győzelem után fáradt testünket oda vonszolhassuk a ti szeretettel ölelésre tárt karjaitokba. Milyen isteni is lesz ott megpihenni!,.. adtak össze. Azt Írtam az emberszeretet hajléka, mert a hadi betegápolással összefüggő minden dolog ennek az érzésnek folyománya és nem a hazafiasságé, mint sokszor tévesen halljuk és olvassuk. Csak az emberszeretet— a Charitas — képes arra, hogy ellenséget és barátot egyformán vesz védőszárnyai alá és épen ez a nagy a Vöröskereszt programmjában, ez az igazán krisztusi momentum ! Az első betegek mindjárt a közérdeklődés homlokterébe léptek és a lakosság annyira elhalmozta őket földi javakkal, hogy ennek a nagy szeretetnek tiltó táblákat kellett útjába állítani. Az első lelkesedés lelohadása után aztán rendes medrébe zökkent a kórházi üzem. A helyiség rendkívül alkalmas. A tamásii Kaszinó, melynek elnöke különben közös a Vöröskereszt egylettel, átengedte nagytermét, melynek nagy kirakatszerü, kávéházi ablakai kellő világosságot és levegőt adnak, alvó és — télen — étkezőhelyiségül, könyvtárhelyiségét pedig kötözőszobá- nak, mig tagjai télen a kisebb étkező teremben, nyáron pedig a verandán húzódnak meg. Legnagyobb előnye azonban a kaszinónak a pompás fekvésű, terassz rendszerű nagy kert, a hol a betegek nyáron étkeznek, kugliznak, meleg napokon az árnyas fák alatt bőseinek, ha hidegebb van a dél felé nyitott udvaron a napfényt élvezhetik, meg a szép kilátást az erdős hegyekre. Ilyenkor aztán felébred egyik-másik betegben a katona, csatatérnek tekintik a nagy darab földet, a mit innen a magasból látni, meg becsülik a távolságokat, megvitatják, hova kellene a géppuskákat állítani, stb. stb. — Közben megéheznek, letelepednek a terebélyes fák alatt a hosszú asztalhoz és várják a közeli konyha finom főztjét, a melyet bizony nem lehet összehasonlítani a katonai kórház kosztjával, mint a hogy nem lehet mindenütt olyan szakácsnő, a ki püspökjáráskor szokott főzni a plébániákon. És hogy a meghibásodott harcosaink egy ilyen kis, majdnem paradicsomban gondolhatnak vissza a kárpáti lövészárkok borzalmaira, azt bizony elsősorban a dr. Mester Józsefné elnöklete alatt álló hölgybizottságnak köszönhetik, melynek minden egyes tagját, hogy itt érdeme szerint fel nem említhetek, csak az az oka, hogy névsorom nincs, sokan vannak és egyet sem szeretnék kihagyni. Itt is valóra válik a költő szava : (Ehrst die Frauen, sie flechten und weben Himmlische Rosen in’s irdische Leben!» No de a sebesültnek elsősorban nem meny- nyei rózsákra van szüksége, hanem gyógyulásra, azt pedig a kórház orvosa dr. Freyler Károly nyújtja, igaz, hogy megint az önkéntes ápolónők segítségével. Asonkivül ő a „férfi a háznál“, a mire bizony nagy szükség van, mert időnként katonai bizottság győződik meg a példás rendről. Az arra méltók koszorújából csak ezt a háromlevelü lóhert emeltem ki: a mindennapi apró dolgokon fölül álló, tehát mindig elfogulatlan elnököt, a bibliai Mária és Mártha tulajdon ságait csodálatos tökéletességgel magában egyesitő társelnöknőt és a komoly tudományu, se jobbra, se balra nem tekintő orvost. Ha a koszorú minden virágjáról, leveléről Írnék, egy kis kötet válnék belőle, pedig megérdemelnék ők és a könyv megérdemelné a merített papirt, az aranydiszes kötést. A mi kis kórházunk, hogy a szivünkhöz nőtt! És esténként, mikor a zöld lombok közt, az ápolónőkkel és pár látogató családtaggal keresetlen festői csoportokat képeznek a sánta és béna csukaszürke vitézek és a misztikus fél- világitásnál a gramtnofon elrecsegi a* „kárpáti imát“, vajon kinek a szeme maradhatna száraz! Csak az ő sokat látott szemük pislog egykedvűen a parázsló pipa fölött, de azért benső boldogsággal élvezik ezt az idillt a tenger borzalom után. K. L. Levél az orosz harctérről. 1915. VIII. 10. A nagy, győzelmes előnyomulás temérdek fáradalmai után ezredünk a jól kiérdemelt nyu galmat élvezi azon folyó partján, melynek zl. a kezdőbetűi és amelyről a lapok naponta megírják, hogy ott minden csendes és nékem mégsem szabad azt leírnom. Mi gyalogosok tényleg csendben vagyunk, hanem tüzérségünk gyakran zavarja a muszkákat, akik persze kifogynak a türelemből és hozzánk is átküldenék néhány ártatlan üdvöz letet — már amennyire szerény muníció készletük megengedi. Különben pedig nagyon jól megférünk egymással szemben. A két rajvonal között részünkről és a muszkák részéről is vígan folyik az aratási munka; gyakori eset, hogy a búza tábla közepén a mi aratóink szemben találják magukat a muszka aratókkal, ügyet se vetve egymásra. Csépelünk, sőt őriünk is és mezőgaz dáknak képzeljük magunkat, élvezve a falusi
