Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-08-09 / 63. szám
Előfizetési ár: Egész évre .................16 korona Fé l évre .......................8 > Ne gyed évre .... 4 > Egy' szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinl kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hlrdetéseklldo küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre^előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A háború évfordulóján. — Könyörgés. — Isteuünk, Atyánk ! A szent zsoltárossal mi is szólhatunk: Mind a nemzetek körülvettek ben nünket —körülvettek bennünket ellenségeink, hogy megsemmisítsenek bennünket, jóllehet mi nem vétettünk ellenük. Te tudod, óh Atyánk, hogy mi nem akartunk mást, csak élni birtokunk területén, csak békésen művelni a művelődés javait, csak betölteni Tőled való rendeltetésünket. De gyülöl- séges déli szomszédunk reávetette kaján tekinte tét szent birtokunkra, alattomban tervet kovácsolt ellenünk, hogy öröklött tulajdonunknak egy ré szét tőlünk elragadja. Hogy tervének végrehajtását megkönnyítse, a gyilkolásra való fölbujtás szörnyű bűnétől sem riadt vissza. Bérelt gonosz kezekkel kioltató a trón örökösének, a haderő támaszának, oszlopának, drága életét. Fegyvert ragadni önfentartá- sunkért kényszerülőnk. így sodortatánk önhibán kon kívül a hadakozás véres mezejére, igy kelle a béke áldó csendjét fegyverzörejjel fölcserélnünk. Körül vagyunk véve, Urunk, ellenségektől. Déli ellenségünkkel szövetkezett ősi északi gyűlölőnk, ki a pusztai vérengző vad falánkságával el szeretne nyelni bennünket, ki a mi szép, szabad Országunkat az ő sötét, gyűlöletet lehellő országába szeretné bekebelezni. Társult hozzájuk egy fennhéjázó, gőgös nemzet, mely prófétád szavai szerint ajkaival imád Téged, de szive távol van Tőled, mely a szeretet igéjét hordozza ajkán, de szivében gyűlölet honol, mely a Te olvasva olvasott szent könyvedből az aranyborjú imádatát tartotta meg, mely anyagi előnyök kivívásáért romlást, pusztulást, vérontást, gyászt, nyomort zuditott a világra. S e bűnös nemzetekhez még társult egy boszut lihegő nemzet, mely a művelődés előharcosának mezében tetszeleg s mely lobogó gyűlöletében vér s élet árán, gyászon s könnyön keresztül akarja visszaszerezni azt, amiért áldásos, békés munkával kárpótlást találhatott volna. S mi hű szövetségestársunkkal ennyi ellenséggel találtuk magunkat szemben ! Tusakodtunk egy fél világgal — de nem rendültünk meg, nem----------- - — ■ —"———------— ves ztettük el bizalmunkat, harcoltunk bátran, kitartással. Balszerencse ha ért, nem csüggedtünk el, lelkesen, vitézül, hősiességgel, oroszlánokként harcoltak drága harcosaink. Harcoltak a nyár perzselő hevében, harcoltak a tél dermesztő fagyában, s az ő erejük nem lankadt meg, mert Te velünk voltál, a Te nevedben harcoltunk, Istenünk. Amott egy szövetség, mely bűnben fogant, mely egybefonódása az alattomosságnak, az ár mánynak, a sötétségnek, a telhetetlenségnek, az embertelenségnek, a képmutatásnak, a cselszövésnek, a galádságnak, a kapzsiságnak, a boszu- vágynak. Emitt egy szövetség, melynek alapja a hűség, lelke az igazság. Amott a királyi koronát elhomályosító fejedelmek: bűnnel fertőzött féjedelem, zsarnok fejedelem. Emitt erényben tündöklő fejedelmek, kiknek neve ra- gyogva élni fog népek emlékezetében: egy jóságos, bölcs, nemes fejedelem, egy jellemben, szellemben kimagasló, bős, lovagias fejedelem. Amott a háború indítéka bűn: erőszak, elnyomás. Emitt: igazság, jog, erkölcs. A Te nevedben harcolnak harcosaink, a jogért, az igazságért, az erkölcsért. Ez heviti keblüket, ez lelkesíti őket, ez rettegést nem ismerő hősökké növeszti őket — s ebben vagyon a mi bizodalmunk a győzelemben is, mint mondá zsoltárzengő szolgád: „Mind a nemzetek körülvettek bennünket — de az Urnák nevében, bizony szétvágom őket.“ Le fogjuk győzni a Te segítségeddel el'enségeinket, mint diadalmaskodtunk cs dálatosan felettük eddig is. S hatástalanul e! fog múlni rólunk a Te oltalmad mellett, Sziklavárunk, Védőpajzsunk, legújabb, leggonosszabb ellenségünknek támadása is, ki a legnagyob veszély idején segítőtársból hűtlenül, hitszegőn ellenséggé aljasult. Hála Neked a kegyelemért, amit eddig műveltél velünk, hogy annyi ellenség között megtartottál, hogy midőn a vizek már körülfogtak lélekig, elcsüggedni nem engedél, hogy bátorságot, bizalmat öntöttél belénk, hogy a veszély idején százszorosán megnövesztetted erőnket, hogy a legyőzhetetlennek tetsző ellenséggel elszántan szembeszállhassunk, hogy nem engedéd, hogy a sötétség hatalma győzedelmeskedjék fe- ! lettünk, hogy a türelmetlenség, zsarnokság homálya boruljon erre az országra. Hála Neked, hogy a hősiesség, lángoló hűség érzelmeit oltottad a magyar nemzetbe, mely erényeinél fogva kész a legnagyobb veszéllyel is szembeszállni s utolsó csepp vérig védeni hazáját. Hála Neked, hogy a hűtlen szövetségestársért atyai gondviselésseddel eleve kárpótoltál bennünket egy hűségesen hű, hősies, hadi erényekben kiválóan ékeskedő, hatalmas szövetségestárssal. Kifogyhatatlan a Te irgalmad, jó Atyánk, óreztetéd velünk annak fényét s melegét eddig is — a kérünk szivünk buzgó fohászával, ne vond azt meg tőlünk ezentúl sem. Tedd, hogy a vérontás átka mielőbb elmúljon az emberiségről, hogy békés, áldásos rendeltetésének visszaadassék az ember. Bontsd meg a gonoszok tanácsát, kik rombolásra s vérontásra buzdítják s bátorítják egymást kölcsönösen — s vezesd sikerre küzdelmünket. Adj győzelmet nekünk hőseink kiontott véréért, kik a jogot, az igazságot, a szeretet uraié hazájukért, a jog, az igazság, az erkölcs uralmáért küzdő nemzetükért feláldozák ifjú életüket. Adj győzelmet nekünk a Te ntaidon járó, igazságos, nemes, jóságos öreg királyunkért, hogy életének alkonyi idejét ne keserítse meg bánat, gyötrelem, de ragyogja azt be derű, elégedettség. Adj győzelmet nekünk a nemes, nagyra- hivatottt magyar nemzetért. Adj győzelmet nekünk a Te kedvedért, Isten, a Te nagy s dicső nevedért: Ámen. R. M. Adakozzunk . a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a kö- i vetkező adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Pirnitzer József és Fiai Szekszárd K 25'— Eddigi gyűjtésűnk: K 14485.08 összesen : K 14510'08 j pillanatban már recseg ropog minden s hull a földből felvágott füstös fekete eső. A szerte- ! vágódó gránátszilánkok, pillanatok múlva is búgva, ; ugatva pörögnek. Akinek ilyen vészes percekben humorizálni van kedve — pedig soknak van — I az igazi Mordskerl. Medáliát érdemelne. Tudja Isten hogyan vau, ezek még's névtelen hősök maradnak. Lám, én magam sem tudom már derék baj társam nevét, akiről beszéltem. Egy másik névtelen hős! Csakhogy ennek tudom a nevét. Garai Vince a tiszti szolgám. Közönségesen a „Vince“, a bakáknak Vince bácsi! Nagyon derék, hűséges, ragaszkodó legény. Mikor első ízben sebesülés, másodszor pedig betegség miatt otthon voltam, a kis fiamat dajkálta. Ha pityergett, álmos volt, csak a Vince biztos keze kellett. Mint egy lágyan ringó bölcső párnái között, olyan édesen aludozott el, a Vince biztos, erős kezén. Ha elmentünk egy-egy órára sétálni, senkire olyan nyugodt lélekkel nem bíztuk a mi kis emberkénket, mint a Vincére. A Vince egyszerűen családtag. A feleségem minden levelében szerepel, édesanyám a Vincének külön süti az nti kalácsot. Még a kasszánk is közös, pedig közös lónak túrós a háta. Eddig nem volt még baj. A szivarjaimat a Vince kezeli, szívja és állapítja meg, kik jutalmazandók meg belőle. Magától értetődik, hogy leveleimet is elolvassa, akiről pedig rendesen ábrándozni szokott, az az én kis fiam ! Hej, haj, Ferike, szokta mondani, mikor mondod megint: Ábá, bá-bá-bá apa! A menázsinkat is megosztjuk rendszerint egymással. Az eset is, amit elmondandó vagyok, menázsikor történt. Az enyémet fogyasztottuk. Én már végeztem, a Vince pedig a maradványt élvezte, mikor váratlanul bumm becsap, egy srapnel robban a fejünk felett. Vince térdelve Dal a mankóról. Állok a tágas utca fényes, korzós felén, Egy ifjú a tömegben mankón kopog felém, Az arcát elfordítja, S szemét lesütve úgy biceg: Mintha szégyelné bénaságát, S szeretné, hogy bárcsak ne látnák, S ne essék gúnyul senkinek. Mellén katona-zubbony, azon vitéz jel . . . S szeretném a tömegben fennen harsogni el:- „Hahó! Le a kalappal, Álljatok félre emberek! A mosoly, fagyjon ajkatokra, S ti selymes lányok, asszonyok ma Itt ne szerelmeskedjetek! S te mankódat ne szégyeld, édes testvérfelem ! Légy büszke rá, túl minden vitézségi jelen. Tekints csak ránk kevélyen, Amerre jársz, amerre mégy . . .- Harcotok egy világ csodálja, Szent lesz a mankótok fája, Mint a Krisztus keresztje reg!“ SZABOLCSKA MIHÄLY. Levél a harctérről. — Irta: dr. K. J. — (Folytatás és vége.) A télen volt fenn Galíciában. Az uzsoki szorost védtük. A muszkák küldték a csomagokat, ahogy a bakák a srapnelt és a gránátot nevezik. Olyan lyukat vágott egyike-másika : fedezékeink előtt, mi több, a fedezékeinkbe is, I hogy egy zártkörű 15—20 tagból álló kis kiránduló társaság, kényelmesen fogyaszthatta volna el benne a magával hozott elemózsiát. Olyan volt mint egy kis völgykatlan. Szóval nehéz gránátokkal ostromolák állásainkat. Volt az állásunk vonalában egy hatalmas vastag fatörzs, tüzérek mondták, hogy gránát ellen is jó, ha nem oda jön. Emellett húzódtam meg, ha a felém röppenő gránát sivitását hallottam. Mellettem de nem a fatörzs mögött is — ez mindössze egy személyre szólt — állt egy honvédem. Mint m'kor a jó vidéki Kereskedelmi Kaszinókban az ebéd utáni pikoló mellett, mondják be a tere — asz belát — vagy túli ultimot, legújabban a Hindenburgot, némi kárörömmel az ellenfélre való tekintettel, olyan rendületlen nyugalommal, némi büszkeséggel, leginkább kárörömmel, mondta be az én polgárom is a várható eseményeket: Hadnagy ur, egy gránát jön; „Csak egy srapnel hadnagy ur.“ És csak miután a legnagyobb flegmával bemondta a pointeket, hu- j zódott le maga is várva, hogy a következő pillanat vájjon életben talál-e bennünket. Csillag alatt jegyzem ide, hogy különösen a nehezebb kaliberű ágyuk lövedékeinek közeledtét, már a becsapódás előtt néhány pillanattal hallani lehet. Irtózatos vészes, sivitás, mint a zuhanó lavina hörgése. Az a pár pillanat a viruló élet — és a fekete halál közti búcsú pillanat — lehet. Hiába mondja a baka: Fusson ki a szömöd, ne ide gyere 1 Nem látod, hogy én vagyok itt ? ha talál, akkor a humor örökre elhallgat az ajkán a szegényeknek. A háborúnak ezek a legvészesebb pillanatai. Az élet és a kérlelhetetlen halál között csak egy pillanatnyi idő van, annyi idő alatt ki lehet mondani : hadnagy ur egy gránát jön 1 A következő
