Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-07-15 / 56. szám

XXV. (XI.) évfotyam. 56. szám. Stete^gard, 19l5 julius 15. msmsm es a közérdek Előfizetési ár: Egész évre ...............16 korona Fé l évre........................8 » Ne gyed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt­téri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szam: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezeréd] lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI Preventív társadalom-védelem. Bizonyára csudálkozni fognak a cint olvastára a materialista és spirituálista evo­lucionisták, hogy hát ilyen is létezhetik, a világon ? Hiszen a társadalom fejlődése minden emberi befolyástól mentesen halad a maga utján és arra semmiféle individuális törekvés nem gyakorolhat irányitó hatást. Nekünk azonban erős a hitünk, szi­lárd a meggyőződésünk, hogy a gyakor­lat sokszor elüt az elmélettől, különösen akkor, ha ennek alapjai téves vagy pedig szoflsztikus irányelveken nyugszanak. Sajnos, de való, hogy a mai világhá­ború nálunk az úgynevezett középosztály létét és megélhntését nemcsak hogy veszé­lyezteti, hanem tisztára lehetetlenné teszi. Az élelmiszerek drágasága sehogy sincs arányban jövedelmeikkel. És már közel van az az idő, midőn a családok ezrei a teljes züllés és pusztulás veszedelmének lesznek kitéve. Az ismert élelmiszer uzsora miatt a keze munkájából élő napszámosokról nem is szólva, hány tisztviselő, kisiparos család szánta már rá magát önként nemcsak a hetenkénti két, de az általános hús nél­küli napokra. Hogy jusson baromfira, to­jásra, mikor a kenyeret, a krumplit, a te­jet sem lehet megfizetni. A kormány és a társadalom nem néz­heti tétlenül ezt a pusztulást, nem vár­hatja be egészen a züllés veszedelmét. Mert ennek a romlásnak és pusztulásnak a nemzeti élet jövője vallhatja kárát. Nem szabad elfelednünk azt, hogy a középosztály férfitagjainak egy jelentékeny hányada küzd a harctéren, akire egyéb­ként itthon is igen íontos társadalmi hi­vatás várakozik. Az itthonmaradottak mun­kája pedig éppen a rendkívüli idők viszo­nyai folytán megkétszereződött. Tehát már fontos hivatásuknál fogva sem érdemlik azt meg, hogy egyedül csak ők érezzék teljes súlyával a világháború terhét, nyomorát. Egyesek talán közömbösen vonogat- ják vállaikat erre a panaszos íelszólásra, mert nem képesek felfogni annak erkölcsi és társadalmi jelentőségét. De maga a nem­zet és annak vezető íérfiai nem lehetnek olyan tág lelkiismeretüek, hogy saját tes­tének egyik leghasznosabb részét a pusz­tulás veszedelmének szolgáltassa ki. Különösen a többtagú családokat ie- nyegeti ez a veszély. A drágaság folytán beállott élelmiszer hiánya egyenesen meg­gátolja az apróbb és serdülő családtagok normális testi fejlődését. Satnyává, bete­gessé teszi őket. Vájjon az államnak nem kötelessé­ge-e ezt a bajt elhárítani. A nagy taglét­számmal biró családokat éppen a nyomo­rúság közepette magukra hagyhatja-e? Hiszen a nemzeti erő védelme már közönséges körülmények között is társa­dalmi kötelezettség volt, ha a kormány és társadalom valamikor küzdött az Egyke ellen, mennyivel inkább kell most a nemzet jövendő társadalmának védelméről gondos­kodnia ; mennyivel fontosabb hivatása, hogy a megfogyatkozott nemzeti erőt minél előbb újakkal pótolhassa. A magyar középosztály mindig a nem­zet gerincét képezte, melyen legszilárdab­ban épült fel nemzeti létünk hatalmas épü­MIHÁLV. Laptulajdonosok a szerkesztők. lete. Már ezen fontos hivatásnál fogva is megérdemli azt, hogy az állam és a kor­mány a nehéz idők súlyos viszonyai közt gondoskodjék kellő védelméről. A preventív gyermekvédelem orszá­gosan van szervezve, a büntető bíróságok a fiatalkorú bűnösökkel szemben a törvény szigora helyett nevelő hatású intézkedése­ket tesznek. Egyedül tehát csak a közép- osztály népes családjainak gyermekei le­gyenek kiszolgáltatva a züllés veszedelmé­nek ? Dacára annak, hogy rájuk a jövő társadalmában igen fontos hivatás vár. Lehetetlenségnek tartjuk azt, hogy a mi dús Magyarországunkon az, aki szor­galmasan dolgozik, koplalni legyen kény­telen. Ha pedig ez a körülmény mégis be­következik, akkor a hibának valahol másutt kell lennie, ott, ahol a visszaélés történik. Nem hinnők azt, hogy a kormány a középosztály tönkretételét közömbös szív­vel fogadná, éppen azért reméljük és vár­juk is tőle, hogy a bajokat az élelmiszer árak országos szabályozásával s más cél­irányos intézkedésekkel sürgősen és hatá­sosan fogja orvosolni. Figyelő. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Csend az orosz harctéren. Budapest, julius 14. Orosz hadszíntér: Az általános helyzet vál tozatlan. Olasz hadszíntér : Tüzérségi harcoktól és csatározásoktól eltekintve a délnyugati harcszin- téren semmi sem történt. HölVr altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A visszahódított Lembergböl * Lemberg, 1915 julius 4. 1915 junius 22-én délelőtt fél 12 órakor csapataink a lakosság leirhatatlan örömujongásai közben 11 hónap után ismét bevonultak Lem bergbe (Lwovv). En 26-án voltam először a vá­rosban, de még akkor is a szabadulás gyönyör­teljes mámorát mutatta. Zászlók, szőnyegek, vi rágok díszítettek minden házat. Tündöklött, fény­lett minden. Az egész lakosság ünneplő ruhában az utcán élvezi a szabadságot. Vidám kacagás, mosolygós arc mindenfelé. A katonákat elhal­mozzák minden jóval. Karonfogva sétálnak velük a szép hölgyek s vége hossza nincs a sok kérde zősködésnek. Csak győzzön tőlük az ember fél órán belül szabadulni. Legkedveltebb azonban a német és a magyar baka, hiszen a pantaló meg­szokott már náluk. Minduntalan éljenzés (Hurrá), taps hallatszik. Itt egy rezes banda huzza a „Re- cecét“, ott a „Wacht am Rhein akkordjai csen­genek, emitt hozzák ezerszámra a muszka fog­lyokat. Folytonosan hullámzó beláthatatlan tarka tömeg, melyet csak az arcon található öröm avat eggyé. Vontatott nyikorgás nyöszörög bele foly­ton az örömasongásba. A végnélküli trén szava. Német, magyar vegyesen. Nehéz municiós kocsik, társzekerek, ágyuk váltogatják egymást. Harsány kiáltás szakítja meg a zsibongást. A tömeg tiszteletteljesen szétválik. Mi az ? Talán a generális jön ? Oh igen! az ágyuk generálisa, a 30 és feles ; hosszú dübörgéssel, méltóságtelje­sen kocog előre a hatalmas motor. Egyszerre mint az orkán kitör a hurrá, a taps vihar. Virágeső hull az ágyuk királynéjára s mint egy *) Baráti kézből kaptuk e hangulatos sorokat, me­lyeket diadalmas hadseregeink egy fiatal vitéze irt Szekszár­dion lakó szüleihez. ' A szerk. triumfátort kisérik végig a városon. S a vas kolosszus mintha megelégedetten mosolyogna a szürkészöld takaró alatt. Szerencsés utat, jó, öreg, komám. Te ezt bizony megérdemled, mi tudjuk legjobban. Istenem, hogy elszaladt az idő. Az öreg nap mégegyszer mosolyogva pillant vissza s az­tán átengedi helyét az ivlámpák pazar fényének. De gyerünk a korzóra. Leirhatatlanul bájos, tündöklő kép. Egy uj világ folyton változó tar­kaságával, gyönyörű szépségével, szinte elszéditi az embert. S mint az álorajárót csak viszi előre a tarka, színes hullám. Jó időbe telik, mig ma gához jön az ember s reátér az egyes alakok megvizsgálására. Felejthetetlen lesz. Gyönyörű szép leányok mennek csoportosan szüleikkel, néhol már egy nj gavallér tiszttel. Nem ér az ember rá megnézni a szépet, mert már itt a szebb. S igy megy ez állandóan. De uj zene, uj nyelv üti meg füleimet. Csak most' veszem észre. A lengyel. Egy­szerre szivembe zártam e kedves nemzetet. Te tudsz úgy lelkesedni a szabadságért, te imádod úgy szeretett hazádat, te küzdesz érte gyermek­től őszig mint egy oroszlán, pedig csak álomban él előtted, hisz el vagy nyomva; neked vannak oly deli fiaid és gyönyörű leányaid, lengyel nem­zet ! S te ismét élni, tündökölni fogsz, mert élned kell, mivel megérdemled. Fiaid szivükön hordják szentelt emléked. Itt Lwowban, (Lem­berg lengyel neve) minden lengyel. Feliratok, újságok, hivatalok, könyvek, istentisztelet stb. De térjünk a városra. Ha Przemysl felöl az Ulica Grodechán jövünk a városba, a Köz ponti pályaudvar hatalmas épületét elhagyva, rögtön szemünkbe tűnik egy fenséges, szép, góti­kus alkotás, a Szent-Erzsébet templom. Nem messze tőle emelkedik egy kolosszális, várszerü épület, melynek óriási kupolája kilométerekre ellátszik, valami görög kath. zárda. Ezután a színházhoz érünk. Ez egy gyönyörű, arányaiban és szépségében a budapesti operával vetekedő mü. Ettől délre nyilik egy bulevard a Mariachi- térig, a szabadságság térig a szoborral. Itt van a korzó. Ez már világvárosba illő részlet. Impozáns palot »sorok, gyönyörű szobrok, virágos sétány, fényes kávéházak adják hozzá a keretet. De üljünk fel a villanyosra a parko Rilinskiegoig. Ez egy városliget csillagvizsgáló­val s minden elképzelhető jóval. Itt kezdődik a korzó délután 5 órakor s terelődik át lassanként a szabadságtérre. Emelkedik a város közepén egy hegy, tetején piramis szerű csúcsai. Innen nézték a lembergiek annak idején a felmentő seregek közeledését. Lehetne még írni Lwow szépségéről, gyönyörű templomairól, lengyel irodaloméról sokat, de nem illik be a kis keretbe. Elmentünk kávéházba. A cigány húzta, a baka' a civillel, huszár a némettel, az osztrák a honvéddel mulat. A nóták folyton váltakoznak, de legtöbbet szerepel a „Wacht am Rhein“, egy­szerre megrezdül a húr és zengi a fülünkbe: „Rácsos kapu, Rácsos ablak . . .“ A szépséges magyar nóták még ide is elkisérnek. Andalogva hallgatjuk. Majd pattogós csárdások jönnek. Ez tetszik a bandának. Mindenki táncol már, a dicsőséget azonban a huszár aratja a toborzóval s kezdi tanítani a lengyel ifjúságot a sarkantyú pengetésre A mulatságból is «lég ! Háború van, gyerünk a dologra. Összeszedjük sátorfáinkat s nemso­kára távolból nézzük a fiatal nap ragyogó pir- kadásában a feledhetetlon emlékű város távolba vesző, füstölgő kéményeit. Remélem, a jó Isten segítségével a többit szóval hozzá fűzhetem.

Next

/
Thumbnails
Contents