Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-06-24 / 50. szám

2

1915 junius 24,

_______HÍREK.________

— K

itüntetett hősük- Falusy Jenő és Lufiért Géza 69. gyalogezredbeli századosok az arany vitézségi éremmel és Juhász Árpád 69. gy. ezredbeli százados a Signum-laudis-al lettek kitüntetve. Báró Reichlui Meldegg Frigyes 13. huszárezredbeli századost őfelsége a hadiékitmé- nyes 3 oszt. vaskoronarendjlel tüntette ki. Csipő Mihály 69. gy. e.-beli tart. hadnagy és Trunkó Aladár 69. gy. e.-beli százados legfelső dicsérő elismerésben részesültek.

— Lemberg bevételének örömére. Lemberg bevételének hire Szekszárdon is óriási lelkesedést keltett. A középületeket, magánházakat fellobogózták s este a kivilágított várost fáklyásmenet járta be zenekarral, éltetve hős katonáinkat, a kormányt, a hazafias sajtót, halált kiáltva az ellenségre, de legkivált a gaz olaszokra.

— Áthelyezések. Koch Alajos, dombóvári rom. kath. s. lelkész és főgimnáziumi hittanár, egészségi okokból Dombóvárról áthelyez- tetését kérte és a pécsi püspök Pincehelyre helyezte. Ugyancsak Fehérváry József, tamási róm- kath. s. lelkész, Dombóvárra helyeztetett.

— Sebesült tanárok. Schneider András és Regula Antal, dombóvári kir. kath. főgimná ziumi tanárok a harctéren megsebesültek. Kassán, a kórházban ápolják mind a kettőt.

— A 34-esek dicsősége. Lemberg bevételében igen jelentős része volt a kassai 34-es gyalogezrednek, melynek Vilmos német császár a tulajdonosa. A vitéz ezred, mely hónapokig Szekszárdon volt helyőrségben, rohammal bevette Lemberg egyik, Lysagora nevű erődjét. A szép haditényt a német császár rendeletére hirdetmény utján közölték Berlin lakosságával. A vitéz ezrednek Rácz József szekszárdi rendőrkapitány a maga és város közönsége nevében táviratilag fejezte ki szerencsekivánatait, melyhez a közvélemény nevében mi is örömmel járulunk.

— Magyar név. Kohn Géza kereskedelmi iskolai tanuló, dunaföldvári lakos, nevének „Kál /2ití/j“-ra leendő magyarosításáért folyamodott.

— Kovács Gyula volt országgyűlési képviselő, közhonvéd. Kovács Gyula volt országgyűlési képviselő, aki tudvalévőén harmadéve a politikai harcok hevében a képviselőházban rálőtt Tisza István gróf miniszterelnökre s azután önmaga ellen fordította a fegyvert, a minap önként jelentkezett katonai szolgálatra a székes- fehérvári 17. honvéd gyalogezrednél és kérte, hogy azonnal osszák be a menetszázadba. Kovács Gyulát, aki most 43 éves, az olasz háború indította erre az elhatározásra. Az ezredparancsnok elfogadta Kovács Gyula jelentkezését és mim közhonvédet be is osztotta a legelső menetszá zadba, mely a közeli napokban-indul a harctérre. Kovács Gyula tartalékos honvédhadnagy volt, de tiszti rangjáról,annak idején lemondott.

— József főherceg a somogysziliek követjelöltje. A hős negyvennégyes bakák előbb József főherceg alatt verekedtek Sabácnál, majd az északi harctereken szereztek dicsőséget a magyar vitézségnek. A kárpáti harcok alatt egy zászlóaljuk ismét József főherceg alá került, aminek igen megörültek a somogy— tolnai fiuk, mert a főhercegnek mindig kedvenc ezrede volt a negyvennógyes regiment, állandóan elhalmozta a mi fiainkat szeretető és el ismerése minden jelével. Természetesen a fiuk is rajonganak „Jóska apánkéért. — Mikor egy küzdelemteljes nap után a főherceg felkereste fiait, barátságosan elbeszélgetett velük, az egyik somogyi legény bátorságot vett arra, hogy kifejezze érzelmeit atyai patronusuk előtt :

— Bizony fenséges ur, a halálba mennénk mindnyájan a fenséges űrért. Mi somogysziliek — négyen vagyunk a második századnál — már napok óta azon töprengünk, hogyan hálálhatnánk meg a fenséges ur nagy jóságát ? El is mondanám, csak röstellem: hátha megsértjük vele a fenséges urat.

— Dehogy sértetek. Ki vele!

— Hát a mi városunk sohasem választott még más követet, mint negyvennyolcast. Úgy gondoltuk, hogy grófok, hercegek is vállalják néha a követséget, a fenséges ur olyan jó hozzánk, hogy bizony, ha vállalná, egyhanggal- lélekkel megtisztelnénk vele, bárha nem 48-as is. Csak arra kérnénk, hogy ha már nem tetszik negyvennyolcasnak lenni, ne éppen kormánypárti programmal vállalja, hanem, ha nem átallaná a fenséges ur, legalább — pártonkivülivel.

Hegyi Árpád dr. a somogyszili, illetve az uj kerületi beosztás szerint az igali kerület 48-as függetlenségipárti képviselője — amint a Somogyi Hírlap Írja — már ki is jelentette, hogy amennyiben egy kir. herceg és éppen József főherceg vállalná a somogyszili kerület mandátumát, nem vállalná vele szemben a jelöltséget, sőt a megválasztását ő is elősegítené.

T IIAAVAK.MRGYK h KOZEROEK

— Galie!ában harcoló szekszárdi fin levele feleségéhez. Ma ismét előre segített az Isten bennünket annyira, hogy egész nap jöttünk az oroszok után, csak már este sikerült nekik megállani, meglehetős kemény harc volt, de azt hiszem, az éjjel megint tovább futnak, csak azt várják, hogy besötétedjen. Az éjjel egy órakor még javában lövöldöztek ránk, és pedig csak 150 lépégről, egy temetőből. Mi egy kis folyócskának a töltése alatt voltunk. Egész éjjel semmit nem aludtam, mert négy óra volt űrre haza értünk a rendes állomáshelyünkre és nemsokára jött a telefon jelentés, hogy a muszkák megszöktek előlünk, a csapataink üldözik őket Mi is pakoltunk és azonnal jöttünk a csapat után. 10 óra felé értünk arra a helyre, ahol a muszkák az éjjel reánk lövöldöztek, ott egy órai pihenő /olt, ezalatt megnéztem az oroszoknak a velünk szemben lévő állását. Domboldalon, egy temető szélén voltak, de borzasztó volt látni azt a pusztítást, amit a mi fegyvereink és ágyúink körülöttük csináltak. A temetőben egyetlen síremlék nem volt ép. Az ott lévő fákban 30—-40 lövés is volt egyben-egyben. Küiülüttük a gránátesőnk teljesen fölszántotta a földet, úgy, hogy már csakugyan tarthatatlan volt a helyzetük. De ez még semmi nem volt ahhoz a mit a további utunkban láttunk. Egy gyönyörű szép három kupolás tem plom úgy össze volt lőve, hogy a falában, tetejében ezer számra volt a fegyver lövés, az ágyú golyók pedig annyira össze roncsolták, hogy legalább fele tégla nem volt a helyén. Olyan lyukak voltak az oldalán, hogy egy szénás szekér könnyen bemehetett volna rajta. Félve bár, de azért bementem megnézni a belsejét, szinte félni lehetne, hogy összedül az egész. Láttam azután halottat fej nélkül, sőt annyira összelőve, hogy az egyes testrészek a ruhadarabokkal keverve idomtalan tömegnek néztek ki, fölismerni nem lehetett, hogy mi az. Csak most tovább segitsen bennünket az Isten, pár nap alatt elérjük az orosz határt s akkor nem lesz ellenség már Galíciában sem. Isten veled. P. J.

—- Eljegyzés. Hangéi Andor magyar ál- lamvasuti mérnök Budapesten — néhai Hangéi Ignác dr. volt tolnavármegyei tiszti főorvos fia — eljegyezte tárnoki Urs Jolán urhölgyet, tárnoki Urs Nándor nyug székesfővárosi államrendőrségi tanácsos leányát.

— A kassai gyalogezred kitüntetése.

Mint örömmel értesülünk, Lemberg bevételénél a kassai 34-ik gyalogezred, amely félévnél tovább időzött városunkban és tőlünk küldötte a harctérre a nálunk kiképezett menetszázadokat, Liza- gora erőd ellen intézett rohamnál különösen kitüntette magát. Az ezrednek II. Vilmos császár a tulajdonosa. Milyen kár, hogy a derék katonák már eltávoztak körünkből és nem ünnepelhetjük meg velük együtt méltóan úgy az ő nagy sikerüket, mint pedig Lembergnek nagy jelentőségű visszafoglalását.

— Javul a liszt. A legutóbbi lisztszállit- mány, melyet a város a nagykanizsai Franz-ma- lomtól kapott, sokkal jobb minőségű volt, mint az előző szállítmányok. Oka ennek az, hogy e lisztek csak 40 százalék erejéig voltak kukorica- liszttel keverve, mig ezelőtt 75—80 százalék volt benne a kukoricaliszt. Értesülésünk szerint a legközelebbi lisztszállitmány már keveretlen állapotban fog Szekszárdra érkezni, amivel a lakosság régi vágya megy teljesedésbe és amely intézkedés megtételét a közvélemény nevében örömmel üdvözöljük.

— Nem kell félni az olaszoktól. Egy

szekszárdi származású tüzérfőhadnagy, ki a nehéz tüzérségnél van s mint ilyen harcolta végig a galíciai ütközeteket, érdekes és nagy bizalommai telt levelet irt az olasz határról. Szerinte nem kell félni a nagyhangú olaszoktól, a mi állásaink egyszerűen — bevehetetlenek. Érdekes leveléből közöljük a következő részleteket: „Kitűnő emberek közt, kultúrát élvezve, minden testi és lelki kellemetlenség nélkül élünk. A falvakat itt, szemben az északi harctérrel, nem ürítették ki, alakosság nagyon barátságos, örül a jó renoméju magyar katonáknak s a mi fő, abszolúte nincs kiszipolyozva. Hosszú, kukoricás időszak után, itt jó arpakenyérhez jutottunk. Hús, tej, vaj, tojás is van elég, az ár most nem számit semmit. Egy derék vízimolnárnál lakom, akinek van két felesleges szobája és egy konyhája, ezt foglaltuk le. A béke időbeni olcsóságra jellemző, hogy a két szoba, konyháért főszezonban (gyönyörű fenyvesek, hóval borított hegy óriások stb. közt) 12, szóval : tizenkét koronát fizetnek havonként. — Az üteghez kijárok, előnyös helyen van. Mi tudunk lőni, az olaszok nem, (Ä hegyalakulatok olyanok.) Erődítményeink legalább ötven egymás utáni sor, 80—100 kilométer szélességben. Itt nem jöhet be az olasz. Nagyszerű állások. A vidék gyönyörű, pár lépés és hónál vagyunk“. — Itt emlitjük meg, hogy a figyelmes főhadnagy egyik közeli rokonának a névnapjára a napokban egy szál havasi rózsát is küldött. Két ezer méter magasságban szedte. Oly magasan van ütegével. írja is, hogy ilyen zseniális ágyuvonta- tást csak a mi tüzérségünk tud produkálni. —• E helyen eddig legfeljebb csak turisták jártak s most a mi nehéz ágyúink hirdetik a magyar tüzérség dicsőségét. Egyébként megjegyzi a jó kedvű tüzérfőhadnagy, hogy majd, ha Rómában .esznek, értékesebb névnapi ajándékot fog küldeni.

— Hősi halál. Csillag József dr. szekszárdi fiatal ügyvéd, az 52. gyalogezred tartató vos hadnagya a szerbiai harctéren szerzett súlyos betegsége következtében, hosszas szenvedés után, folyó hó 21 én, 29 éves korában, a szekszárdi vöröskereszt kórházban elhunyt. A megboldogult rokonszenves megjelenésű, szerény modorú tagja volt a szekszárdi ügyvédi karnak. A háború kitörése után azonnal hadba vonult és a szerbek elleni kemény harcokban vett részt. Ezredéve Ott volt Sabác. első ostrománál és elfoglalásánál. Ezen ütközetek során vérhast kapott, mely betegségének gyógyítása végett haza jött. Néhány heti pihenő után, jóllehet még nem gyógyult ki tel jesen, mert a vérhas szervezetét erősen megtámadta és megviselte, nem volt már idehaza maradása és újabb szolgálatra jelentkezett, még múlt évi november haváb in. Bevonulva, ugyancsak a szerb háborúban teljesített szolgálatot és mikor csapataink Belgrádból kivonultak, az ü százada, melynek Csillag dr. volt a parancsnoka, fedezte a visszavonulást. Vitéz magatartásával és komoly kötelességtudásával katonai körökben elismerést szerzett magának és hadnaggyá léptették elő. A decemberi harcokban súlyos tiidöbajt kapott, úgy, hogy kénytelen volt újból hazajönni, s itt a Vöröskereszt kórház tiszti szobájában helyez ték el. Állapota, dacára a leggondosabb orvosi kezelésnek és ápolásnak, nem javult. — Folytonosai! magas lázak gyötörték és erőállapota mindig csak fogyott. Közel hat hónapi szenvedés után hétfőn éjjel örökre lezárta szemeit. Temetése szerdán

d. u. őszinte és nagy részvét mellett ment végbe. Koporsóját számos koszorú, köztük az ügyvédi kar, katonai bajtársainak, a Vöröskereszt B) tormének és a családtagoknak koszorúi borították, A végtisztessógen a katonaságot az itteni beteg katonák és a Tolnán állomásozó katonaságnak egy tiszti küldöttsége képviselték. Megjelentek a kir. törvényszék, kir. ügyészség, kir. járásbíróság és az ügyvédi kar tagjai testületileg Pesthy Pál törvényszéki elnök vezetésével. Rubinstein Mátyás dr. főrabbi megható gyászbeszédet mondott. A család a következő gyászjelentést bocsá tóttá ki : „Nagy szomorúsággal tudatjuk, hogy szeretett fiam, testvérünk, sógorom és nagybácsink dr. Csillag József ügyvéd, az 52-ik gy.

e. tart. hadnagya a harctéren, szerzett betegsége következtében, f. hó 21-én, éjjeli 12 órakor 29 éves korában elhunyt. Folyó hó 23-án délután 5 órakor kísérjük a gyászházból az izr. temetőbe örök nyugalomra. Szekszárd, 1915 junius 22 én. Emléked örökké élni fog szivünkben. Sternfeld Mór édesapja, Frida, Ilona, Jenő, Böske, Margit, László testvérei, Spitzer Sándor sógora, Spitzer Gyurka öccse, Spitzer Lidi húga.“

— Egy német kém kalandjai Londonban. A New-York Magasin nevű lap leleplezést közöl egy német kém kalandjairól Londonban. Bennünket ez a hir azért érdekel közelebbről, mert az az érdekes és kalandos magyar ember, kiről benne szó van, tolnamegyei, paksi születésű. A név Trebitsch Ignác, aki Nómeországban élt egy darabig, majdpedig, miután Hamburgban protestáns vallásra tért át, pap lett, azután pedig Angliába költözött, ahol néhány év előtt a parlamentbe választották, de az utolsó képviselő választások alkalmával megbukott. A nevezett lap szerint Trebitsch Ignác mikor a háború kitört, az angol kormány megbízásából Londonban a magyar és román levelezés cenzúrájával volt megbízva. Magasrangu barátai révén időnkint nagyfontosságu híreket sikerült megtudnia. így két nappal előbb megtudta a Helgoland német hajó ellen tervezett angol tengeri ostromot. Mindezekről a németeket rögtön informálta. Trebitsch azonkívül tervezetet dolgozott ki az ango l tengerészet titkos irodájában, amelyet ha elfogadnak, az angolokat érzékeny csapás éri. Az angol tengerészet titkos irodája azonban gyanút fogott és indítványozta, hogy Trebischet küldjék Hollandiába és ott szerezzen értesüléseket a német kémkedési hálózatról. Itt összeköttetésbe lépett a német titkos hírszolgálat vezetőivel s olyan részlet adatok birtokába jutott, amelyekkel az angol tengerészet titkos ii ódájának bizalmát különösen megszerezhette volna. Mikor Trebitsch észrevette, hogy működését gyanúba veszik, New-Yorkba menenekült ahol bevárja a háború végét.

— A szekszárdi kir. postahivatalban minden fajta hadisegély postai frankójegy kapható. Ma mindenkinek hadisegély postabélyeget szabad csak használni. Minden fillér egy árva könnyét törli le.