Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-08 / 28. szám

Előfizetési ár:

Egész évre....................16 korona

Fél évre......................8 >

Negyed évre .... 4 »

Egy szám ára .... 16 fillér.

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt- tér : garmond soronként 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésziési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkinl kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II.

Szerkesztőse^:

BezerédJ István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Kiadóhltatal:

Béri Balog Ádám-utca 42. szára

Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

A Pénzintézeti Központ. *

Irta: dr. Leopold Kornél,

a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatója.

A pénzintézetek reformjának kérdése évek óta legélénkebben foglalkoztatja hazánk gazdasági és pénzügyi köreit, olyannyira, hogy szinte már köztudatba ment át az a meggyőződés, hogy a hitelintézetek szilárdabb megalapozása, körülbástyázása sürgős közszükségletet jelent.

Végre az első komoly és nagyszabású kezdeményezés, mellyel ezen a téren találkozunk, az a javaslat, mely a „Pénzintézeti Központ“ létesítését célozza és a mely e napokban került nyilvánosságra.

A tervezetnek elvi jelentőségét és általános rendelkezéseit már több oldalról ismertették, azért inkább annak gyakorlati részével foglalkozunk.

A javaslat nagyon szerencsés kézzel oldja meg a kérdést, amely különben igen bonyolult és számos elágazó, de fontos érdekszférába ütközik. A tervezet amellett, hogy egyrészt a magyar hiteléletnek hatalmas aj hitelforrást nyújt, másrészt pedig a nemzeti vagyon fokozottabb megvédése érdekében annyira sürgős reinzon intézményt létesíti, nemcsak, hogy nem sérti, hanem egyaránt hathatósan előmozdija úgy a fővárosi legnagyobb, mint a vidéki legkisebb pénzintézetek érdekeit.

A tóvárosi nagy pénzintézetek részére a Pénzintézeti Központ a következő előnyöket nyújtja:

1. Kétségtelen, hogy a háború, bármennyire kedvezzen js a hadiszerencse

‘Megjelent »Az Újság« cimü lap tegnapi számában is

A mi husvétunk 1849-ben.

Irta: Eötvös Károly.

Két váratlan vendége is jött apámnak a húsvéti ünnepen 1849-ben.

Az egyik a mi cigányunk volt. Apámnak házatlan zsellérje. Jónás Ferkó volt a neve. Apám után én örököltem. Most halt meg, alig egy éve, mint nyolcvanéves öreg, nyugdijas honvéd.

' Befolyást gyakorolt az én életemre is. A pápai tiatal diák mindenféle ostobaságot meg akart tanulni az én időmben. Mindenféle tantárgy mellett még rajz, festés, nyelvek, ének, zene, falábon járás s más egyéb. No hát én a gordonkához láttam. Vettem egy akkora fekete színű gordonkát, nagyobb volt, mint magam. Tudtam is már rajta a bandában néhány jó magyar dalt kisérni. Kálmán Farkas barátom és zenetudós társam oktatgatott.

De a Ferkó cigányunk is gordonkás volt s egyszer vakációkor egy lakodalomra elkérte tőlem a gordonkát egy éjszakára. Odaadtam szívesen.

Másnap hetvenhét darabban hozta haza egy zsebkendőbe kötve. Lakodalom ntán a cigányok összevesztek az osztozásnál, s Ferkó az én gordonkámmal agyonvert valami öt cigányt és ugyanannyi hegedűt. Persze, hogy egy cigánynak és hegedűnek se lett utóbb semmi baja, de az én gordonkámnak nem akadt szabója, aki összevarrja. Újat venni nem volt kedvem ; s igy az én zeneművész pályámnak félbe kellett szakadnia örökre.

Nos hát Ferkó cigány épen lmsvétra jött haza. Ott volt a piski harcnál s egy napon nagyon megszomjult. A viz be volt fagyva keményen. Mit csináljon már most?

hősi katonáink fegyvereinek, főleg hazánk északkeleti és déli részében, a hosszú és véres harcok szinterét képező, avagy azok közelébe eső területeken a gazdasági javaknak jelentékeny értékdevalvációját fogja előidézni és súlyos helyzetbe juttatja ezen nagy vidék pénzintézeteit és lakosságát. A válságot az eddig tompitólag és bénitólag ható moratórium megszűnte szintén csak szélesíteni fogja. Az ezeken a vidékeken nagy érdekeltséggel bíró fővárosi intézeteknek tehát kapóra jön és kitűnő szolgálatot fog teljesíteni a Pénzintézeti Központ, amely hivatásához képest éppen a háború után bekövetkező rendkívüli időben részben a tagjai sorába tartozó pénzintézeteknek indokolt hiteligényeit fogja kielégíteni, részben pedig gondoskodni log, hogy azok a pénzintézetek, melyeknél ennek szüksége fennforog, „egészséges alapra lektettes- senek. “

2. A Pénzintézeti Központ mint uj hitelforrás a maga impozáns anyagi felkészültsége dacára nem lesz versenytársa a fővárosi nagy intézeteknek, mert csak „rend- kivüli időben és külön lege: körülmények között“, amikor a tagok hitelszükségletének beszerzése a rendes hitelforrások utján nehézségekbe ütközik, fogja tagjainak hiteligényeit ellátni, mig normális pénzviszonyok idején tőkéinek legnagyobb részét Ausztriában és külíöldön fogja elhelyezni. Szerintünk ez a tervezetnek egyik legsikerültebb, valóban kitűnő invencióból eredő része. Kedvező pénzviszonyok között, pénzbőség idejében nagy intézeteink teljes mértékben elégítik ki az indokolt hiteligényeket, sőt ilyenkor illegitim hiteligények is vidáman

Igyál havat.

— Vizet se örömest.

De nagyon szomjas volt; lement tehát a piski hid mellé a jeget beverni és sapkája segélyével vizet inni.

A dolog nem lett volna nehéz, csak az a kellemetlenség járt vele, hogy az osztrákok célba lövöldöztek arra, aki lement a mederbe jeget törni, vizet inni. Ferkó ugyan kiállt valami huszonöt lövést, de egy golyó mégis összetörte puskaagyát is, balkarját is.

Mikor kigyógyult, mint harcképtelen sebesült hazajött s éppen husvétra jelentkezett apámnál. Nagy szives üdvözléssel fogadták s ezer kérdést intéztek hozzá : Mi újság ott a Dunán túl, Tiszán túl, Királyhágón túl ?

Elmondta, hogy Bem generális mind agyon verte már az osztrákot, olálit, maszkát, szászt, — hírmondót se hagyott belőlük, most százezer emberrel Pestnek jött, hogy Windischgriitzet hátas tarisznyájába tegye. 0 ott hagyta el Debrecennél, ahol Bem generális éppen kifogatott és abrakol- tatott.

Ez már jó hir volt, akár hitték, akár nem.

Jött azonban egy másik váratlan vendég is. Ez egy Tomics nevű ráe volt, valahonnan Kalocsa vagy Baja vidékéről.

Őseim Ráckevéból származnak, nagy rokonságom pedig Dunaszentgyörgyön van a Duna mellett. Ez a körülmény hozta magával, hogy nagyapám idejében még családom egy csomó rác családdal ismeretségben állott. Ilyen volt a Tomics család is Budán, Pest- és Bácsraegyében. Ez a látogató apámat ugyan nem ismerte, de Dunaszentgyörgyön ismerte a rokonságot s annak ajánlatára egész bátran hozzánk szállott. — Útja volt felénk; abban az időben a rácokat nagyon

érvényesülnek. A Pénzintézeti Központ tehát, amikor a hitelélet horizontja verőfényes, nem zavarja a nagy intézetek cir- kulusait és néma megfigyelője lesz, miként száll házról-házra az olcsó pénz. De, ha beborul a. látóhatár, a külföldön elhelyezett rövid lejáratú kölcsöneit bevonja, hogy azokat a hazai közgazdaság jótékony hitel után sóvárgó töldjének megtermékenyítésére fordítsa. Amikor a Pézintézeti Központ látszólag abba a hibába esik, hogy tőkéinek nagy részét a kedvező és kedvezőtlen pénzviszonyok hullámverései szerint majd külföldön, majd pedig hazai talajban helyezi el, ezzel azt cselekszi, amit eddig egyetlen intézetünk sem tett meg és *a maga reális üzletpolitikája mellett meg sem tehetett, hogy tudniillik a pénzpiacnak kon- jukturdit nem a saját előnyére, hanem a köznek javára használja ki.

3. A fővárosi nagy intézeteknek végül igen nagy szolgálatot tesz a Pénzintézeti Központ az által, hogy a tagjai sorába tartozó, 10,000.000 koronát meg nem haladó, saját tőkével biró intézetek ügykezelésébe, üzletvilágába irányitólag befoly és a revizori intézmény létesítésével az intézetek működését szakavatott módon ellenőrzi és azok hitelképességét elősegíti.

*

A Pénzintézeti Központnak lesz gondja és hivatása visszatartani az intézeteket, az erejűkkel arányban nem álló és legtöbb bajt okozó különféle gazdasági vállalkozásoktól, Útmutatást fog adni a kisebb intézeteknek, hogy ügyvitelüket és ügykezelésüket helyesebb irányba terelje s a válságba kerülő intézeteket, amenykönnyen agyonverhették a mi vidékünkön, mert kegyetlenkedésük rossz hírbe hozta őket, kapva- kapott tehát az alkalmon, hogy nálunk éjszakára biztos menhelyet találjon.

Ez a Tomics éppen Szenttamáson volt, mikor ott az erdőket Perczel Mór ostrommal elfoglalta. Otven év előtt április 8-ára esett husvét s ekkorra épen hozzánk ért el.

Ez azután jó liireket hozott.

— Elvesztünk mi szerbek — úgymond — egészen. Zsivány volt az, aki minket a magyarok ellen felbujtogatott. Nem bírunk mi azokkal. Pin magam láttam őket, mikor a mi sáncainkat bevették. Nem is emberek voltak hanem ördögök. Most aztán itt vagyunk. Egy sógoromat Perczel generális Deszpot-Szentivánon saját kapujára akasztatta fel, pedig pap volt a szegény. Olt Szenttamásnál leöltek tizezer szerbet, magam is alig menekültem. Most pedig kihajtanak bennünket egész Bácskából éa Bánátból. Istentelen- ség az, amit a német mivelünk kezdett. Én magam is szerb vagyok, de kimondom ;nyíltan, hogy én ezentúl a magyarsággal tartok. Könnyei hullottak a rácnak, mig ezt hosszan, részletesen elbeszélte.

De a rokonok húsvéti társaságát ott apám házánál ez a Tomics úgy felvillanyozta, hogy mindenki poharat emelt s harsányan kiáltott éljent Tomicsra és a magyar-szerb békességre,

Erre még jobban elérzékenyedett a vad rác.

— Hej, az Isten áldjon meg benneteket jó urak, egy unokatestvérem halt meg Esztergomban-mag nélkül, oda igyekezem. De én azt hittem, hogy útközben mégis csak agyonvernek a magyarok valahol. És ime, milyen jó szivvel fogadnak.

De bizony nem verték agyon.