Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-04-08 / 28. szám

2 TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK nyiben azok szanálását köztekintetek kí­vánják, önzetlen és szakavatott segély­nyújtással — erre szolgál az állam által rendelkezésre bocsájtott 25 milliós vesz­teségi tartalékalap — avagy más pénz­intézetekkel való íuzionálással talpra fogja állítani, hogy mentse és védje a nemzeti közvagyont. Fontos misszió vár a Pénzintézeti Központra a pénzpiac nagyobb feszültsége idejében, vagy, mint a tervezet mondja „rendkívüli időkben és különleges körül­mények között“, amikor az egész .vonalon megindul a kamatlábemelés és közismert, hogy az milyen mérveket ölt, amíg eljut a perifériákig, a gyárostól a kisiparosig, a nagykereskedőtől a falusi szatócsig, az osztrák-magyar banktól a vidéki kis rész­vénytársaságig, a vidéki hitelszövetkezetek legnagyobb része azonban — bár sokan ezt paradokszonnak gondolják — kivétel, mert ők a fölemelt kamatot a legtöbb esetben nem hárítják át tagjaikra. Ezekben a rend­kívüli időkben lesz a Pénzintézeti Központ­nak bőséges alkalma a maga üdvös és ál­dásos tevékenységét a köz érdekében ér­vényesíteni. Igaz, hogy a vidéki pénzinté­zetek igen nagy száma példásan tölti be gazdasági hivatását és szakavatott vezetés mellett megfelelő tőkeerővel kitűnő szol­gálatot tesz az ország mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi fejlődésének. Ezek az intézetek az 1907. évi krízis alkalmá­val, mind pedig azóta a legnehezebb viszo­nyok között is, minden irányban derekasan kiállották a teherpróbát, tehát a Pénzinté­zeti Központ részéről sem szanálásra, sem pedig „rendkívüli időkben és különleges körülmények között“ hitelre nem szorul­nak. Fölmerül tehát az a kérdés, hogy ezek is belépjenek-e a Pénzintézeti Köz­pont tagjainak sorába és ha igen, miért? A válasz igen egyszerű. Amikor az állam nagy áldozatok árán siet az ország pénz és hitelszervezetét megjavítani, a pénzinté­zeteknek kivétel nélkül elodázhatatlan er­kölcsi kötelessége az államot ezen köz­hasznú törekvésében támogatni. Sőt egy lépéssel tovább mennénk, mint maga a ter­vezet. Ne csak az állam járuljon az ő 25 milliójával a veszteségi tartalékalap létesí­téshez, hanem a pénzintézetek is a belé- ' pés alkalmával saját tőkéiknek arányában Még az örökséget is biztosíthatta Eszter gomban s visszajövet is ellátogatott hozzánk. Egy csomó pénzt is vitt magával. Hogy e miatt otthon nem verték e agyon, ezt már csakugyan nem tudom. A következő évben apám engem felhozott Budára a szerb nyelvet megtanulni, ennek a To- inicsnak egy rokonához, Tomics nevű gazdag szűcshöz adott. Tanított is engem lelkiismerete­sen s nagy szeretettel. Ott volt háza a Gellérthegy alatt, nem messze a Sáros-fürdőtől. Óriási pinceraktára volt a hegy alatt. S ebben ötvenháromezer uj ködmen egy rakáson. Sohase születik ember a föld kerekén, aki egy csoportban lásson ennyi ködment. A Tomics háznak ma már nyoma sincs. Családja is kihalt végképen. De kihalt az én szerb tudományom is. Egy aszú bodzafabokor él ott, ahol egykor szerbül tanultam, de tudo­mányomból is csak egy szó maradt meg. Ez a szó : zbogom! — mondjuk 7*% erejéig, ami a magyar- országi pénzintézeteknek 2 milliárdot ki­tevő saját tőkéje mellett 10 millió koronát tenne ki — gyarapítsák a veszteségi tartalék- alapot. A veszteségi tartalékalap legnagyobb részben a háború által közvetlenül sújtott ér­dekeltséggazdasági és pénzügyi bajainak or­voslására fog szolgálni. Az egyenlő teher- inselés etikájából folyó szolidaritás követeli, hogy azok az intézetek, melyeket geogra- fikus elhelyezésük véletlenül megkímélt nemcsak a háborúval járó borzalmaktól, hanem annak rombolásaitól is, a maguk erejéhez képest támogassák az államot mentési akciójában. * Még a revízióról kell röviden szól­nunk. A tervezet ezen régóta vajúdó ké­nyes kérdést a Pénzintézeti Központ mű­ködési körébe illeszti. Azokat az aggályo­kat, amelyek a revíziótól a pénzintézetek autonómiáját és cselekvési szabadságának állami gyámkodás alá való jutását féltik, nem osztjuk. A revízióban nincsen semmi kényszer ; csak azon intézetek, melyek önként lépnek a Pénzintézeti Központ tagjainak sorába és saját tőkéjük a 10 millió koronát meg nem haladja (a vidéken összesen csak öt olyan intézet van, amelynek saját vagyona meghaladja a 10 millió koronát) vetik ma­gukat alá a revíziónak. Régi jogelv : Vo­lenti non fit injuria. Hál’ Istennek igen sok olyan nívós vidéki intézetünk van, amelyik minden tekintetben kibírja a leg­szigorúbb bírálatot és a legszakavatottabb ellenőrzést. A Pénzintézeti Központ reví­ziói beavatkozásától tartani, önkormány­zati jogaink csorbítását félteni, semmi ok és alap nincsen. A Pénzintézeti Központ nem lesz üzleti versenytársa a pénzinté­zeteknek, nem vág azoknak érdekkörébe, tehát hatályos ellenőrzése csak pozitív hasznot nyújthat és semmi esetre sem lehet káros. Kifogásolják, hogy a Pénzintézeti Köz­pont kizárhatja tagjai sorából azt az inté­zetet, amelyik „az ellenőrzésre, illetve a tagok üzletvitelére vonatkozólag megálla­pított szabályoknak nem tesz eleget.“ Vim vi repellere licet. Avagy elképzelhető, hogy tisztességes ember csupán azért ne lépjen be egy kaszinóba vagy klubba, mert an­nak alapszabályai szerint a tagoknak fedd­hetetlen erkölcsi magaviselettel kell birniok és a választmánynak jogában áll kigolyózni azt, aki ezen szabály ellen vét ? Azt a ki­fogást is halljuk a Pénzintézeti Központ ellen, hogy a kormány praedomináló be­folyása révén politikai célokra használhatja fel a Központot és tagjait. A mi közéletünket bármennyire im-j pregnálja is a politika, pénzügyi és gazda­sági intézményeink eddig szerencsére men­tesek maradtak tőle és köztük a legheve­sebb pártvillongások közepette sem ütötte fel hidrafejét. Ha az összes magyarországi pénzin­tézetek belépnek a Pénzintézeti Központba, ezeknek üzletrészei együttesen 32 millió koronát tesznek ki és mikor ezzel szem­ben az államkincstár 125 millió korona részesedést vállal, jogosan biztosit magá­1915 április 8. nak az ügyek vitelére döntő befolyást. Bi­zonyára nagy megelégedést kelt az összes pénzintézetek körében az a híradás, hogy a javaslat törvényhozási tárgyalás a alkalmá­val intézményesen kívánják biztosítani, hogy három éven belül uj pénzintézet ne alakulhasson. Amikor tehát az állam az intézetek érdekeit ennyire védi, a revízió­val járó kellemetlenségeket is — már a ki­nek kellemetlen — el szabad viselni. Miután azonban a revízió a tervezet szerint csak a Központba belépő és 10 millió­nál nem nagyobb saját tőkéjű intézetekre terjedne ki, minden megkülönböztetés és bifurkálás elkerülése érdekében a leghelye­sebb volna közmegnyugtatásul a revízió kötelező voltát egyelőre csupán azon inté­zetekre kiterjeszteni, amelyek, tekintet nél­kül saját tőkéjük nagyságára a Központ hitelét igénybe veszik, ami által kiküszö- böltetnék az a kis anomália, hogy ha egy 10 milliónál nagyobb saját tőkével biró intézet bármennyi hitelt is vesz igénybe, nem kerül revízió alá, mig egy másik intézet, a mely a Központ hitelét soha igénybe nem vette, a tervezet értelmében feltétlenül revízió alá kerül. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Kárpáti sikereink. Újabb 930 orosz fogoly. Budapest, április 7. A kárpáti »revolution tovább folynak a harcok. A Laborc-völpytöl keletre fekvő magaslatokon foglyul ejtett oroszok száma I továtibí 930 emberrel növekedett. E harcok­ban 3 ágyút és 7 gépfegyvert, továbbá nagy­mennyiségű hadiszert, köztük 5000-uél több fegyvert is zsákmányoltunk. Délkeleti Galíciában csak helyenkénti tllzérsésl harc volt. Nyugat-Gnlieiában és Orosz-Lengyel- országban nincs változás. A déli hadszíntéren Orsóvá nyilt város­nak április (»án történt lövetését Belgrád rövid ideig tartó bombázásával viszonoztuk. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az „U 29“ pusztulása. Berlin, áprils 7. A Wolf ügynökség jelenti: Az „U 29‘‘ tengeralattjáró legutóbbi útjáról mindeddig nem tért vissza. A brit admiralitásnak március 26 án kiadott jelentése szerint a tengeralattjáró legény­ségével együtt elsülyedt. A tengeralattjárót ezek szerint elveszettnek kell tekinteni. — Behnke, az admiralitás helyettes főnöke. A nyugati hadszíntérről. Óriási francia veszteségek. Berlin, április 7. A nagy főhadiszállásról jelentik: Az álta­lunk tegnapelőtt megszállott Drie Grachten-majo- rokat, amelyeket az ellenség legnehezebb tüzér­ségi es aknavető tüzeléssel összelövöldözött, teg­nap este ez okból feladtuk. — Az Argonneokban egy támadás vadászaink füzében összeomlott. Verduntöl északkeletre egy francia előretörés csak előállásainkig jutott. Verduntöl keletre és délkeletre az ellenséges támadások egesz sora rendkívül súlyos veszteségek mel­lett meghiúsult. — A combresi magaslaton tüzelésünk megsemmisített két francia zászlóaljat. Ailly mellett csapataink ellen­támadást intéztek és az ellenséget régi állásaiba visszavetették. Apremontnál sem ért el az ellen­Magyaru! azt teszi: Isten velünk ! Értesítés a tavaszi és nyári évadra. Hölgy és leányka felöltők, divatos blouse és ruhaszövetek, diszgombok és kapcsolók, piquet, batiszf gallérok és mellénykék, n.a,p- és esöernyők mindennemű divatcikkek nagy választékban beérkeztek. es © © © © © © © Hírneves Lichtman gyártmányú hölgy, úri, leányka és fiú cipők. Hamerli.bőr, valamint cérna és selyemkeztyük, úri és fiú kalapok, sapkák, nyakkendők, utazóbőröndök és tárcák; bel- és külföldi vászon és pamutáruk, zsebkendők, hölgy és úri fehérnemüek, sző­nyegek, függönyök dús választéka. Alapifíatoft 1840. Pirnitzer József és Fiai áruháza. Alapittatott 1840.

Next

/
Thumbnails
Contents