Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-04-01 / 26-27. szám
3 1915. április 1. TOLNA VARMEGYE és r KÖZÉRDEK sincs megemlítve. A környezetéből is csak Ku- boris érseket említi az évkönyv, akinek nagy befolyással kellett bírnia Gézára, mert a barma tlik hadjárat alkalmával az ellenfél által megajándékozott érsek reávette a hadjárat félbeszakítására. A király egyébként is vallásos ember volt. Az évkönyv egyenesen elmondja, hogy vasárnap soha semmibe sem fogott, azért az utón is a vasárnap pihenője^ volt a hadaknak. Amellett orosz sógorát, Izjaslávot és rokonságát szerető, lágyszívű, könnyen befolyásolható ember volt. Az i'ó emliti is, hogy sógorát igen szerette. Izjasláv Eufrosinának, a magyar királynénak, II. Géza nejének fivére és vele együttartó nagy- bátyjuk, Vjacseazláv, el is ismerik, hogy Géza úgy tett velük, akár csak az édes fivér a fivérrel, a fiú az atyjával szokott. Ez a rokoni szeretet látszik meg Izjasláv 1151 iki fogadásakor, aki elé Géza ezer embertől kisért főurat küld, 8 mikor a kit. tábor felé közeledni látja, főurai kíséretében maga is eléje niegyen, sátrába viszi, leülteti. Izjasláv öccsét, Volodimert, 1150 ben magával viszi szép Magyarországba, kifejezetten azért, hogy mulasson. Anyósának drága kincseket ad, aminőket Kióban a nagyfejedelmi udvarban még nem láttak. Különben is e hadjáratot nem politikai érdekből, nem az ország valamelyes előnye miatt viselte, hanem mondhatni kizárólag orosz rokon sága iránt való szeretetből. Igaz ugyan, .hogy Mánuel, görög császár keze, benne volt a játékban, de a közvetlen okot s akalmat az orosz fejedelmek örökösödési viszálya Szolgáltatta. És ha hazánkra ebből a hat hadjáratból nem is származott semmi előny, következményeiben mégis jelentős szerepük volt a magyaroknak. Izjasláv kiói nagyfejedelem akart lenni, bár jogigénye nem volt hozzá, a jogos hosszukezü Györgygyel és az Olgovicsokkai szemben. ‘ Az eredmény az volt, hogy II. Géza segélyével 1152-ben csakugyan elfoglalta a kiói nagyfejedelemséget. Ellenfelei menekültek. Ám halála után hosszukezü György fia, Cogo'jubski András 1169-bcn feldúlta Kiót s a nagyfejedelemséget már 1157-ben átvitte Kiljamza melletti Vaoli- menbe, onnét pedig Suzdalba. Az ő águkból való Kalita János 1323-ban Moszkvába tette át a nagyfejedelemség székhelyét, ahonnét Nagy Péter l’é- tervárra helyezte át. így tehát joggal állíthatjuk, hogy az orosz birodalom későbbi sorsára akaratlanul és öntudatlanul is döntő szerepe volt Izjaslávnak s ebben tisztán H. Géza hadjáratai segítették meg. Ila az Olgovicsok győznek, Oleg mondása Kióról: Te légy az orosz városok anyja, továbbra is érvényben maradhatott volna. 1152. óta magyar sereg nem járt orosz földön. Nem tudom ki, hogy van vele, én részemről a sors kezét látom, hogy ma magyar seregek segítenek megdonteni azt a birodalmat, amelynek nagyramenetelében egy öntudatlan lökéssel ugyanazoknak 800 év előtt élt elődei voltak az előidézők. Géza négyszer 10—10,000 lovast küldött, kétszer magavezette az egész ország haderejét, amely 73 csapatból állott, ugyanannyi vármegye szerint. Tehát csak a megyei katonákat, azaz a királyi haderőt vitte magával. Nemesi felkelésről nincs szó. A haderő előtt előőrsök jártak, akiket pihenőkor is kiállítottak és előre küldtek. Indulásra dobbal adtak jelt. Az élelmezést a hadsereg után járó gabonaszállítók látták el, akiket az Olgovicsokkai tartó Valadimenkó, ha- licsi fejedelem egy alkalommal elfogott. Legérdekesebb fejezete e hadjáratokról szóló tudósításoknak a magyarok az 1151 iki husvét tájon Kióba történt bevonulása. Izjasláv és Vjacsesláv ekkor Kióban beültek a nagy- fejedelmi székbe, a magyarokat dúsan megvendégelték, akik a kióvi Jaroszló-téren ugró és futó lóverseny eket rendeztek, a kióviak pedig bámulták pompás lovaikat és gazdag kíséretüket. Az iró, az ottjárt magyarokat általán büszke férfiaknak irja, pedig bizonyosan ismerte őket, mert e hadjáratok leírását az 1200 évben élt krónikairó szerzetes olyan valakitől vette át, aki Izjasláv kíséretéhez tartozott és vele együtt ott volt a Gézával történt találkozáson. Azt irja ugyanis, hogy „hallottuk, amikor a király mondogatta, biz‘ ez már nem hadakozásra való idő, itt a folyók már fagynak, ideje, hogy hazatérjünk.“ Ebből nyilvánvaló, hogy az elbeszélés teljesen hitelreméltó és feltétlenül elfogadható. Mely irányban vonultak a magyar lovas hadak, arról nincs szó. Az útirány célja kettős volt: Przemysl és Kió, tehát a duklai és mezö- laborci és a vereckei hágókra gondolhatunk. Az első volt a hires magyar kapu, a vereckeit a tatárjárás alkalmából ismerjük, az uzsoki hágóról még az oklevelekben nincs szó. Mivel a Szán folyó sokat szerepel, melyet a magyarok egyszer el is gátoltak, a duklain kivül a raezólaborcira is gondolnunk kell. Hogy őseink akkor már nem igen ismerték a járást a Kárpátokon túl, bizonyos abból, hogy Izjasláv egyben öccsét, Vala- dimert, másszor meg a fiát, Mortiszlávut küldi a magyar hadak elé, hogy mutatójuk legyen. A magyar hadak és Izjasláv között futárok tartották fenn az összeköttetést. A magyar hadak veszteségeiről nincsen szó, pedig bizonyosan voltak, mert egyszer Terem bovla tájékán többen a befagyott mocsár jegére menvén (lovasbravur 1), a jég beszítkadt s mind ott vesztek, másszor Valadimir borától lerésze- gedtek s a nyomukba járó Valadimentó az egész segitósereget levágta. Mindebből az látazik, hogy a fegyelem nem valami nagy lábon állott közöttük. Csontjaik 800 éve porladnak a Przemysl— Kio közötti tereken de ne feledjük, hogy ha oly régen is volt, de magyar lovashadak mar tápod- ták azokat a mezősógeket, lovaik megúszták a folyóikat, fővárosuk, népük látta toporzékoló paripáikat. Es ha e nagy idők óta elfeledték volna, ime, saját könyveikből eszökbe juttatjuk.-» III. Béla, II. Endre és IV. Béla hadjáratai már nem a suzdali nagyfejedelemséggel szemben, hanem Halles megszerzése éredekében történtek, melyet Uomanovics Dániel a suzdalitól független nagyfejedelemségre emelt. A hadjáratokat a kievi évkönyv folytatása, az 1200-tól 1290 ig terjedő halics—volhynaiai évkönyv őrizte meg számunkra, amely egyedül a már említett lpatics kéziratban maradt fenn. írójáról semmit sem tudunk. Nézetem szerint nem egy ember munkája. Első részét az a szemtanú irta, aki 1223-ban a magyar Benedek vajdáról azt mondja, hogy: szokta volt mondogatni, gyors paripával, óles zablyával nagy darab orosz földet lehet foglalni és ismét: egy kő sok fazekat tesz cseréppé. lm’ az első, legrégibb két magyar közmondás — orosz krónikában megőrizve számunkra. A másik részét Dániel valamelyik udvari embere irt«, aki 1245 ben IV. Béla egy fontos okleveléről azt mondja, 'hogy nem másolta le, mert nagyon hosszú volt. Tehát megfordult IV. Béla környezetében is és a királyi udvar fontos okleveleit is alkalma volt használnia. Ezeknek az iratait egy harmadik kéz a mai alakba gyúrta, mondván 1260 év alatt, hogy az évszámokat nem mindig tartotta meg, de az okos olvasó úgyis eligazodik. E hadjáratok elbeszélésében nem találunk részletes csataleirásokat, csak a csaták egyes olyan momentumait, melyeket az iró csak szemtanuktól hallhatott. ' Ismeri a magyar vezéreket névszerint, sőt mindegyikhez az illetőt jellemző jelzőt is tesz: a gőgös Filya, a nagy Manuel, a sánta Pok, a fekete Misa, A magyarokat és vezéreiket gőgös, felfu- valkodott embereknek mondja, akik — szerinte — éppen e tulajdonaik miatt gyűlöletesekké lesznek a haiiesiak előtt. Viszont saját halicsi hontiaiknt veszekedő, egymásra irigykedő embereknek rajzolta, akik. emiatt örökös pártoskodásban élnek, egyik a másik romlására törvén. Ezeknek a hadjáratoknak a színhelye részben Przemysl, részben Halics. E két város között alig van egy talpalatnyi tér, akol 1190 és 1260 között magyar hadak meg nem fordultak volna. Hadaink ekkor már nem kizárólag lovasok, hanem gyalogosok is. Zászlók alatt harcolnak, melyet, midőn Maroczel megfutván, az ellenség kezében hagy, a magyar táborba menekülőt nagy gúnnyal fogadják társai, az ellenség pedig egyenesen kineveti. Az ősi magyar harcmodort, a „lávarend- szerii támadást“, melyet az orosz hadvezetőség néhány év előtt ismét behozott az orosz lovasság, főleg a kozákok számára, őseink már Kálmán király idejében elhagyták, s most már a német harcmodor, szálfegyverrel vivott közeli harc divatozott. Érdekes a krónika egy adata, amelyből kiderül, hogy őseink ekkor már ismerték a sebek növényekkel való gyógyítását. Az első adalék eleink hadigyógyászatához. A hadjáratoknak a galíciai királyi citn felvételén k'ivül éppenséggel semmi eredménye sem volt. Romanovics Dániel halicsi nagfejedelem megvédte Halicsot, sőt IV. Béla kénytelen volt leányát nőül adni Dániel fiához, Leó herceghez, a mai Lemberg alapítójához. A megbékült Béla meg is hívta Dánielt, látogassa meg őt Magyar- országon s e látogatással végződik e hadjáratok elbeszélése. Maga a látogatás helyi érdekű, mert Pozsonyban történt 1252-ben. Elküldte a király Dánielhez . . . aki eljőve Pozsonyba (Npide ko Pszsgu, sic!) ahova éppen megérkeztek a német követek, akikkel a király Dániel elé ment. Dániel hadai tatár módon voltak öltözve, amit a németek nagyon megbámultak. Aznap nagy forrósa^ volt, miért is Diniéi nyugalomra óhajtott. A király kézenfogva őt, bevezette palotájába (v palota svoju) s maga adott reá könnyű ruhát. A királynak tehát már akkor nemcsak szállása, hanem palotája volt Pozsonyban. Vala pedig mindez 750—8ü0 évvel ezelőtt. Hazafias kötelesség, hogy gazdáink egy talpalattnyi termőföldet se hagyjanak meg- mivelés és termés nélkül. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok folytak be lapunkhoz: A dunaföldvári izr. népiskola szini- előadásának tiszta jövedelme Láng Károly bonyhádi tanitó felolvasásának tiszta jövedelmű Vaskó Ferenc, Wien összesen K 27-30 16-67 V 25 — K 68-97 Eddigi gyűjtésűnk „ 1360-50 összesen K 1429'47 Aranyat-Vasérf. Az „Aranyat-Vasért“ mozgalom javára a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál folytatólag a következők adakoztak: Fehér Erzsébet 1 arany fülbevalót, Konkobi László 2 ezüst gombot, Borz Mária 1 ezüst fülbevalót, Pintér Juli 1 ezüst gyűrűt, Haizer Ferencné 3 arany fülbevalót, Márkus Erzsi 1 ezüst fülbevalót, Tóth Antalné 2 koronát, Tóth Jánosné 2 koronát. Tóth Mancika 2 koronát, Reizmann Katalin I arany fülbevalót, Frey Teréz 1 ezüst gyűrűt. Szabó Kati 1 ezüst láncdarabot, Szepesi Gyula 4 koronát,' Németh Anna 1 ezüst fülbevalót, Czéh Anna I ezüst fülbevalót, Szabó örzse 1 ezüst törmeléket, Steiner |enö (Harc) 2 koronát, Insel Borbála 1 ezüst gyűrűt, Madaras György 1 ezüst gyűrűt, Vesztergombi Rozi 1 ezüst gyűrűt, Szegedi Juli 1 ezüst fülbevalót, Szabópál Rozi 1 ezüst fülbevalót, Márkus Teréz 1 ezüst fülbevalót, Fcrger Juli i ezüst pénzt, Mitrovics Anna 1 ezüst pénzt, Nagy Juli 1 ezüst pénzt. Kiss Ferencné 1 ezüst fülbevalót, Ferger Juli 1 ezüst fülbevalót, Spitzer Katalin 1 ezüst gyűrűt. Pere Erzsi 1 arany fülbevalót. Békés Rozi 1 ezüst gyűrűt, Gazsó Rozi 1 ezüst fülbevalót, Bajusz Ádám 1 ezüst pénzt, B, R. t ezüst fülbevalót, N. N. 1 ezüst fülbevalót, Till |ánosné 3 ezüst és arany fülbevalót, Uglár J -nosné 1 arany fülbevalót és arany törmeléket, Vesztergombi Teréz 1 ezüst gyűrűt, A szekszárd-bátai ármentesitö társulat nagyobb vízvédelmi munkálatai. A szekszárd-bátai ármentesitö társ'ulat tekintettel azokra a nagy károkra, melyeket árterületén a már évek óta egyre megismétlődő nagy belvizek okoznak, nagy arányú vizi munkálatok létesítését vette tervbe, s terjeszti az április hó 20-án megtartandó közgyűlés elé. Lemélyiteni tervezi úgyszólván egész, mintegy 40 km. hosszú főcsatornáját és a vele összefüggő nagyobb belvízcsatornáit s egyúttal függően Lankócon egy uj szivattyú telepet állít fel, mely hivatva lesz a hátai már 1896 ban 400 lóerőre berendezett szivattyú müvét részben tehermentesíteni a belvizek megosztásával, melyek egy részét ezután a felső szivattyútelep fog a Dunába átemelni. Eme nagy földmunkálatokat pedig, mivel kézierővel nem is lehet, de a háború folytán előállott nagy munkáshiány miatt amúgy sem tudná elvégezni, kotrógéppel kívánja teljesíteni mely kotrónak a beszerzése végett már a Gom- bos-vajszkai társulattal, hol egy eladásra került, érintkezésbe is lépett s 30000 koronáért fogja megvásárolni. A kotrógéppel való csatornázást már több ármentesitö társulat, igy a Rába szabályozó és a csallóközi társulat is igen jó eredménynyel végezte, mert a földkiemelést a kézierővel nyert köbméterenkénti 60—70 fillér egységár helyett 31’2 fillérrel tudta teljesíteni. — A lemélyítést munkálatoknak egy ily géppel való végzése a Szekszárdi árm. társulatnál, hol mintegy lOO.OOO m3 foldinozgósitásról van szó, a leszállított egységárak mellett mintegy 60.000 korona megtakarítást fog jelenteni.
