Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-04-01 / 26-27. szám
XXV. (XI.) évfolyam 26.— 27. szám Szekszárd, 1915 április I. Előfizetési ár: Egész évre ...................16 korona Fé l évre.........................8 > Negy ed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- lér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztő seg: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összai közlemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádám-utca 42. szára Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Husvét előtt. Az idén még talán a husvét verőfénye sem oldja fel a nagypéntek dermesztő fagyát. Komorság zuzmarás köde ül a lelkeken. Nincs család gyász nélkül és igy könny mindenütt. A szomorúság, a bánat oda rakja kakukk-tojását minden fészekbe, még az olyan otthonba is, ahonnan nem került senki a lövészárokba. Mert ma mindnyájan egyek vagyunk, együtt érezünk. A közös gyász megteremtő ama bizonyos egy aklot, ha bár többek is a pásztorok. Leomlottak a felekezeti, társadalmi, sőt még a politikai és nemzetiségi korlátok is. Egy egységes nemzet áll itt szemben a viharral, bátran kitárva mellét s úgy rohan neki az egész világ ellenségének, a — muszka dárdának ! Gyönyörű, vérzivataros idők! Az izzó honszerelem sziveket egybeforrasztó ideje. Ne féljünk! A sors kemény ökle nagyot ütött ránk. De ez a nagy pöröly-ütés • kipótolta századok bűnét. Az a nemzet, mely száz sebtől vérzett, ezer felé húzott, ime ma eggyé forrott a honszerelem izzó tüzében. Ez az érzelmi egység a mi erőnk. A poklok kapujának megdöntője! Jöhetne.k ellenünk száz felől, álljuk a pokoli tüzet, gyilkos ostromot. Minden katonánk hős, a hősök-hőse, járjon gyalog, repüljön lovon, vagy a levegőben. Minde- nik azt hiszi, hogy ő az Isten ökle, a nctnezis, amely lesújt á gazokra, az aljasokra, a hitvány szószegő, prédára leső gaz kalandorokra . . . A magyar nemzet nem veszhet el. Zúdulhat rá még több csapás. Akár mind a tiz egyiptomi, a maga sáskájával, pusztító dögvészével, véresőjével, apró elősdiei- vel, a szerb és orosz kultúra e gyönyörű előhírnökeivel. Ez a nemzet még ezt is kibírja, amint kibírta egy őrült ember lelki aberrációját, a szerbiai kudarcot, vagy a kiéheztetett Przemysl elestét. Legfeljebb több „hegedősre“ lesz szüksége, akik vers-bokrétába szedjék örök dicsőségünket, amely az egész világ dicsősége . . . Bízzunk, reméljünk ! A nemzet ezután se tegyen mást, mint amit eddig tett. Ne feledje el, hogy : kétezer év óta a szomorú nagypéntekre még miildég vidám husvét következett! .Megjön, itt lesz rriár nem sokára ez a szent ünnep. A mi megváltásunk, sőt a világ megváltása! A tél fagyának olvadásával gyengülni fog az oroszkez szorítása s letoszlik a világ-testéről az angol polipkar sima ölelése, amely megfojtással lényegétté már az egész világ szabadságát s mint az elősdi repkeny a fa nedvét — elszívta a kisebb nemzetek életerejét. Nincs már hossz.u idő idáig, csak mint nagypéntektől a hallelujás feltámadásig. Legyünk tehát bízó-bizalommal, tör- hctlen erős hittel, gondoljunk reá, hogy minden katonánk mellett maga az Isten áll strázsát délen és északon és legkivált ott. a felséges Kárpátokban, amelyet a jóságos Úristen mi másért teremtett volna, minthogy benne megdicsőitse — önmagát — és önmagában — minket! — „Lesz még egyszer ünnep a világon!“ B. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Kárpáti sikereink. Márciusban 40 ezeren felüli foglyot ejtettünk. Budapest, március 31. A kelet-beszkidi arcvonalon a nap nyu- godtabhan telt el. A kelet felé szomszédos szakaszokon a harc tovább tart, A Cisnától északra és Kainieától északkeletre fekvő magaslatokon az ellenségnek az éjjel is megismételt több roliauitámadását visszavertük. Az uzsoki szorostól északra az ellenség súlyos veszteségei mellett szintén meghiúsultak az oroszoknak éjjeli támadásai, további egy ezer kilenc- száz embert elfogtunk. A többi arcvonalokon lényeges esemény nem történt, csak tüzérségi harcok voltak. Március elseje óta az ellenségnek összesen egyszáznyclcvanhárom tisztjét, harminckilencezer kilenc- száz negyvenkettő főnyi legénységet fogtunk el és hatvannyolc gép- pukát zsákmányoltunk. — Höfer. Gróf Tisza István miniszterelnök nyilatkozata a király egészségi állapotáról. Budapest, március 31. A munkapárti klubban Tisza miniszterelnök elmondotta, hogy Őfelsége a király, aki őt tegnap magánkihallgatáson fogadta, pompás egészségnek örvend és hogy az uralkodó minden részletre kiterjedő érdeklődéssel kiséri' áz eseményeket. A miniszterelnök hallgatósága jóleső érzéssel hallgatta Tisza fejtegetéseit. TÁRCA. Egy kis idő. Egy kis idő s a rózsa elvirul, Csillag leesik, minden megavul: Mikor szerencsénk s szép napunk letűnt, A bus alkonyaira hajol életűnk:: Csak egy marad meg a romok felett: Az édes-fájó szent emlékezet. Egy kis idő és szived nem dobog; A kik szeretnek, azok boldogok. Szeress, szeress szivedből, amig élsz, Késő szeretni már, ha sírba térsz. Elleneiddel békűlj ki hamar, Amig sírodnak hantja nem takar. Egy kis idő és nem vagy elhagyott: A porbul az igazság kiragyog. S melyért könny csillog annyiak szemén. Megkoszorúzva áll a szent erénv S a mély síroknak titkos zárait Feltöri a szeretet és a hit. Egy kis idő — és mintha jó anyánk Böfcsödalát még most is hallanánk; Bölcsődai és gyászének összecseng És elnyeli a temetői csend. Egy kis idő — de mindörökre él A lélek, mely szeret, hisz és remél. SÁNTHA KÁROLY, Özvegy asszony tyukocskája. Irta: Csite Károly. Szülőfalumban ősi szokásból a keresztszülők tartoznak husvétkor minden keresztgyermeküknek égy perecet és két piros tojást adni. Ennek örülnek akkor legjobban a gyermekek. Ezért is. várják oly sóvárogva a husvét ünnepét, amint csak istenhozzádot mond nekik a karácsony. Ezt az ajándékozást egy keresztszülő sem mulaszthatja el. Jaj lenne annak, aki meg merészelné azt tenni. Börtönbe ugyan nem zárnák érte, de micsoda kis büntetés a bezáratás ahhoz képest, mint mikor a gyermek azzal panaszolja be keresztszülőjét a világnak, hogy ő neki csak olyan keresztanyja van, aki még piros tojást sem tudott adni. Husvét előtti napon lázasan folyik minden háznál a tojásirás és tojáspirositás művelete. Minden asszony bőven el van látva keresztgyermekekkel. 8 aztán megvárják a gyermekek azt is, dtogy ne csak csupán a keresztanyjuk, hanem az édesanyjuk is juttasson nekik piros tojásokat. No de bölcsen rendelte a Mindenható, hogy tavasszal, már husvét előtt, kitesznek magukért a tyúkok, gondoskodnak arról, hogy a husvét is megvigye a maga örömét a gyermekeknek : hadd legyen elég pirostojásnak való. Az egész faluban csupán a szegény, özvegy Cserné egyetlen tyúkja feledkezett meg, úgy látszott, a husvét szent ünnepéről. Beköszöntött már a nagybét is s még egyetlen tojással sem rótta le az adóját. Ezt pedig kis csirke korától fogva soha meg nem tette. Gondoskodott mindig arról, hogy Cserné kereszt- gyermekei is el legyenek látva kellő időben piros tojással. És éppen most történt a nagy mu- lasztás, mikor már Cserné keresztgyermekei fel- , szaporodtak tizenkettőre ! Hasztalan leste-várta Mariska, Cserné édes leánya, mindennap a tyuk fészkét, mikor fehérük benne az első tojás ? — Istenem, Istenem! — sóhajtott Cserné bánatosan, — nincs más hátra, minthogy el kell adnom magát a tyúkot a városi piacon» hogy az árán pirosítani való tojásokat vegyek. — Oh, anyácskám, azt ne tegye! — szólt Mariska ijedten. — Inkább más valamit adjunk el. — De mit adnánk el, leányom, mikor semmink sincs! — mondta mély szomorúsággal az édesanya. Hát biz’ az igazat megmondva, hamis jószágok mind a kisebb, de még inkább a nagyobbfajta pénzek, hogy annyira irtóznak a szegény emberek és a szegény asszonyok erszényétől, hogy ami csekélységet nagy üggyel- bajjal beleszoritanífk, azok is kiszöknek belőle és mind megannyian a gazdagokéba, a nagy társaságba sietnek 1 Emiatt került a jámbor kendermagos tyu- kocska is összekötözött lábbal az asszonya fttz- ágból font, ütött kopott füles kosarába, hogy örökre búcsút mondjon a háznak és Mariskának. Szegény kis Mariska, nem merte addig megsiratni, mig csak édesanyja ki nem lépett vele az utcaajtón. Azt hitte a kis jámbor lélek, hogy akkor a tyukocska is jobban megijed, megszomorodik s elgondolja, hogy öt vesztére viszik el a háztól. S a piacra szánt tyukocska jámborul meg is húzódott a kosárban, csakis akkor kezdett el nyugtalankodni, kotorászni. m:kor már közel a városszélhez érkezett vele Cserné. — No; mi a bajod ? — szólt Cserné szomorúan. — Vagy tán attól félsz már, hogy eladlak ! A tvukocska kotkodácsolni kezdett. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
