Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-04-01 / 26-27. szám
2 A német vezérkar jelentése. Berlin, március 31. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati had- színtér: Pont ii Moussontól nyugatra a trancziák Regnievillernél és ettől keletre, valamint a Bois de Pretreben támadtak, de súlyos veszteségeik mellett visszavertük őket. Csak egy helyen, a Bois de Pretrétől nyugatra folyik még a harc. Tegnap ellenséges repülők bombákat dob tab Brügge, Ghistelles és Courtnay belga helységekre, anélkül, hogy katonai kár okoztak volna. Courtnayben egy bomba egy kórház közelében egy belgát megölt és egyet megsebesített. Keleti hadszíntér : .A Menteitől északra eső orosz határterület meg van tisztítva. A Tauroggennél megvert ellenség Skavdvilie irányában visszavonult. A legutóbbi napokban az augusztovi erdőtől északra fekvő állásaink ellen előrenyomuló orosz haderőt rövid elöretürésünk visszavetette a sejny-i erdővidékre az ottani tavak területére. A Krasznopolnál és ettől északkeletre vivott harcokból származó hadiloglyaink száma ötszázzal emelkedett. Klimkinél, a Skva mentén további kétszáz- lmsz oroszt fogtunk el. Legfelsőbb liadvezetőség. Az yjer hídjának széfrombolása Nieuportnál. Genf, március 31. A nieuporti Yser-hid szétrombolása alkalmából a lapok azt jelentik, hogy a szétrombolást á német nehéz ütegek az ellenséges hajóütegek heves tüzelése közben végezték. A francia hadvezetőség a lassú menetelü harcokat főképpen azzal mentegeti, hogy csak árkásztámadások történnek, amelyek során eddig 7000 kilogramrnnyi robbantóanyagot használtak el. Óriási sztrájk fenyeget Angliában. Hága. március 31. A „Daily Chronicle“ jelenti, hogy a bánya- tulajdonosok szövetségének íizletvezetősége a bányászmunkások szövetségének a 900.000 szervezett munkás szerződésének felmondására azt válaszolta, hogy az általános béremelés nem engedélyezhető és csak időről-időre teljesíthetnék a helyi béremeléseket. Miután h munkások követeléseik mellett kitartanak, nagy sztrájkok várhatók. Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnainegyei Takarék és Hitelbankhoz : N. N. K 200*— Eddigi gyűjtés „ 12,519*— összesen K 12,719*— TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK Árpádházi királyaink orosz- országi hadjáratai. Irta: llodinku Antal dr., egyetemi tanár. A 898. év alatt, — az orosz évkönyvek évszámítása nem pontos — Írja az 1115 ben irt, hibásan Nesztor-féle krónika néven ismert orosz óskrónika. hogy akkor: „vonultak a magyarok Kiev mellett a hegyen a Dneptig, ahová megérkezvén, megálltának sátraikkal. Kelet felől jöttek, azután átvergődtek a nagy hegyeken, melyeket magyar hegyeknek neveztek el ... és elfoglalták a földet, amelynek azóta Magyar ország a neve.“ Ezzel az orosz tudósítással egyezően Írják a mi, jóval későbbi krónikáink, sőt a külföldi krónikák is, hogy eleink a mai Oroszország felől jöttek. Egyébként egész mai történetírásunk is azt tartja, hogy őseink Lebediából (a mai Livádiaj jöttek Etelközbe s onnét a Kárpátokon át hazánkba. Attól fogva, hogy honfoglaló útjukon elhagyták az orosz törzsek lakta területet s e hazában letelepedtek, egészen Szent László királyig egyetlen egyszer sem fordították vissza fegyvereiket a tengeren át jött varjagok által nagyfejedelemségbe tömörített orosz törzsek lakóhelye felé. Szent Istvánról kifejezetten írja az orosz évkönyv — igy nevezik ők a krónikáikat, — hogy békében élt kortársával, Vladimir kievi nagyfejedelemmel. Szent László királyunk volt az első, aki a mi krónikáink szerint seregével átkelt a Kárpátokon H az ottlakó rutén törzseket, amelyek akkor még nem tartoztak Kióhoz, ahogy nálunk régen Kievet nevezték, meghódította és hűség- esküvel alattvalóivá tette. Erről a hadjáratról az orosz őskrónikákhan természetesen nincsen szó, hiszen e krónika a kióvi nagyfejedelemség évkönyve, ezek a rutén törzsek pedig akkor még vitás területen laktak. Könyves Kálmán királyunk 1099-i pere- mysl-i (ez a mai lengyel Przemysl régi orosz neve) hadjárata az első, melyről úgy az orosz őskrónikában, mint a mi krónikáinkban szó van. Ettől kezdve II. István, II. Géza, III. Béla, II. Endre és IV. Béla királyaink valami 25-ször vezettek hadat a kióvi és a lialicsi nagyfejedelemségek területére. Ezeket a hadjáratokat szeretném rövidesen ismertetni, mert ezekről a mi forrásainkban kevés szó van s a legújabb időkig alig voltak is* meretesek. Sajátságos véletlen, hogy inig a mi forrásaink alig szőlanak felőlük, az orosz évkönyvek éppenséggel elég részletesen beszélik el őket. Ezek az orosz évkönyvek azonban, — noha 1841-től eddigelé 23 negyedrétü kötet jelent meg belőlük — nagynevű történetírónknak, Pauler Gyulának, az Árpádkorról irt kor szakos müvéig orosz nyelvük miatt, a mi történetírásunk előtt szinte hozzáférhetetlenek voltak 8 íróinknak meg kellett elégedniük Sarajevics rutén történetiró rövid, németnyelvű kivonatával Boldogult Pauler Gyula felszólítására én vállalkoztam az orosz évkönyvek magyar vonatkozású szövegeinek az eredeti orosz kiadásokból való lefordítására, úgy, hogy ő volt az első, aki ezeket az adatokat említett nagy müvében felhasználhatta. A magyar tudományos akadémia pedig most elfogadta e szövegnek a melléjük állított orosz eredetiekkel együtt való kiadását s a mű rövid időn belül rendelkezésére fog óllani történetíróinknak. Paulernél az orosz évkönyvek ez adatait természetesen klasszikus müvének a szövegébe beillesztve találjuk. II. Géza hadjáratait azonkívül a Hadtörténeti Közleményekben megjelent tanulmányában külön is feldolgozta. Ezeket tehát az érdeklődő itten együtt találja ugyan, de más források adataival e ryütt. Én e helyütt tisztán csak az orosz évkönyvek adataira szorítkozom. * Az orosz krónikák közül háromban találjuk e hadjáratok elbeszélését: a régen Nestor krónikája néven ismert orosz ősi évkönyvben, amelyet 1116 ban irt a Kió mellett levő vydu- beci kolostor egy ismeretlen szerzetese, szerintem Szilveszter nevű igománja. E szerint csak- 17 évvel későbbi Kálmán királyuik peremysli hadjáratánál, de az író már 1096-ban, mint szemtanú beszél. Ez évkönyv többi közt egy 1377-ből való kéziratban maradt fenn, melyet egy Laurentina nevű szerzetes másolt s ezért- Laurentina-féle jkéziratnak nevezik. Ez az őskrónika legrégibb kézirata. Kálmán király e hadjáratáról a Hadtörténeti Közlemények múlt évi folyamában foglalkozván részletesen, e helyütt mellőzendőnek vélem. Ez az őskrónika 1110 zel záródván, egyedül csak Kálmán ezen hadjáratáról szól. Ezt a krónikát Ilii én kezdve a kievi krónika folytatja, amely 1200-zal végződik. El1 en vannak II. Géza hadjáratai. E krónikát 1200 után irta szintén a vydu- becí kolostorban ismeretlen szerzetes, aki akkor első személyben beszélve, többi szerzetestársaival együtt hálálkodik a kolostorukat kijavító Ros- tisláv fejedelemnek. — Legrégibb reánk maradt kézirata a XIV. század végéről vagy a XV. század elejéről való, tehát néhány évtizeddel fiatalabb a Laurentina féle kéziratnál. Lelőhelyéről, a Kosztroinráros mellett levő Ipatics kolos- torból Ipatics-féle kéziratnak nevezik. Ami már most II. Géza hadjáratait illeti, az ő hadai hatszor jártak Kió vidékén : 1. 1148 tavassán, 2. 1150 januárban, 3. 1150 októberében, 4. 1151 tavaszán, 5. 1151 junius vagy julius havában és 6. 1152 tavaszán. A harmadik és hatodik hadjárat alkalmával II. Géza személyesen vezette hadseregét, az 1., 2., 4. és 5-dik hadjáratokban a király vajdái (hadvezérei) és a királyi férfiak vezették hadait, akik személyesen vezetett két hadjárata alkalmával a környezetéhez tartoznak. Névszerint egy — Ejnye, no, tán csak nem akarsz tojással szolgálni! — állott meg Csernó az utón s a tyuk alá nyúlt és csakugyan egy friss, meleg tojáson akadt meg a keze. — Látod, látod, szegény állat, miért nem kezdted el ezt előbb, nem kerülnél még fazékba ! Lsemének már gyermekkorában a városba szakadt régi ismerőse, valami Pontos János nevezetű magánzó ur gazdaasszonya vásárolta meg a tyúkot. S biz kicsi híján múlt, hogy meg nem könnyezte az özvegy az egyetlen, megszokott kedves állatkáját, mikor Zsófi gazdaasszony kiemelte a kosárból s elsietett vele, ebédet főzni. Szegény Cserné aztán busán vegyül a vásárosok közé, tojásvétel végett. És mikor már alkuba bocsátkozott mintegy busz darabra nézve, valaki libegve érkezett mellé s görcsösen belé fogózott a szoknyájába. — Nini! . . . Mit keresel itt, lányom ! Hogyan kerültél te ide?! Mariska oly fáradt és kiineru t volt, hogy hirtelen szólni sem tudott s csurgott róla a verejték. — Tán valami nagy baj történt otthon ? ! — kérdezte Cserné ijedten. — Nincs semmi baj, csak a tyukocskánk végett szaladtam el hazulról, hogy ne adja el édesanyám ! Lássa, mégis tojott ám, még pedig huszonhatot a szomszédba, János bácsi kazaljába. Ma reggel találta meg őket János bácsi s áthozta hozzánk. Azért bujkált a mi tyukunk a kerítésen át János bácsiékhoz, — mondta Mariska szapora hangon, hogy minél előbb megtudja édesanyja a nagy eseményt. — No, lám, ki hitte volna! . . . S akkor tudja meg az ember, mikor már késő, mikor eladtam! — csodálkozott, sopánkodott Cserné. , — De tán még nem késő ! Visszaadja a Zsófi I nekem. Jer lányom, siessünk hozzá ! Erre gyors léptekkel iramodott meg az [ özvegy, utánna a leánya. — Hohó, hohó, hugomasszony! ne szaladjon annyira, elvesztett valamit! — szólt utána ; egy jókedvű öreg ur. Ijedten állott meg Cserné : — Mit vesztettem el, tekintetes ur?! — Ugyanazt, amit én is : a fiatalságomat! — mondta mosolyogva az öreg ur. Cserné is elmosolyodott s most kissé meglassította lépteit, de Mariska folyton unszolta : — Fussunk csak, édesanyám! Amint benyitottak Pontos János magánzó ur udvarára, Zsófi gazdasszony ép’ kezébe tartotta a keresett tyúkot, de még más valami fé- ny*es tárgyat is. — Zsófi, várj! Ne bántsd! — sikoltotta Cserné, de mar későn : a tyuk végső vergődéssel kiadta páráját. — Tyúkom, egyetlenem! — zokogta Ma- j riska a tyúkra borulva. S Zsófi, a gazdasszony I pedig nem tudta elgondolni, hogy mi siratni ! valót találnak egy olyan tyúkon, amilyent akár- I hányat lehet vásárolni a piacon ? Katonai Felszerelések tevegyapju és flanel takarók, Himalaya kabátok, térd- és lábszárvédők, érmele- gitők, haskötők, hőfokotok, keztvük. $!: Jaeger és himalaya ingek és nadrágok. $ Vízhatlan bélelt „Baslik“ fejvédők. 3: Íeinnsvoim vűlasztéKlinn és leselönyöseHD őrHanPirnitzer József és Fiai cégnél Szekszárdon. t0T Tolnavármegye legnagyobb és legrégibb áruháza. -**
