Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-04 / 1. szám

s annak mindenkori feje felhasználni szokott arra, hogy a lefolyt év változatos eseményeire vissza­emlékezve, azok hatásaiból okulva elmélkedjünk, s esvinást kölcsönösen bátorítva lelkesítsük vár­íj * megyénk érdekeinek szolgálatára. De ma a hangulat egészen más, itthon min- minden csendes és komor; minden a véres háború borzalmaira emlékeztet. Ahol eddig a megelége­dettség, a boldogság, a békés munka tanyázott, ott az aggodalom vált árrá, a vészes, méreteiben soha el nem képzelt kiterjedésű háború felforgatta az egész világrendet, méltán aggódás töltheti el lelkünket, hogy ez a nagy felfordulás múló jelen­ség e csupán, avagy mélyrehatób , maradandó nyomokat fog-e hagyni? MindeD munkánknak arra kell irányozva lennie, hogy hazánk és vármegyénk érdekeit hű­ségesen, lankadatlan kitartással szolgáljuk. Látva a példátlan áldozatkészséget, melyet nemzetünk minden fia vetekedve hoz a haza oltárára, teljes bizalommal lehetünk a jövő iránt és a megpróbál­tatások nehéz napjaiban is bízva remélhetjük, hogy a Mindenható csakhamar visszaadja nemze­tünknek a békés munka lehetőségét. Adjon az Isten nektek erőt, kitartást, hogy az uj évben is credménj-esen szolgálhassuk vármegyénket és hazánkat. Lelkes éljenzés kisérte az alispán beszédét, mely után a tisztikar még jó ideig együtt ma­radt, várva a főispánt, akinek vonata egy kissé késett. Közben megérkezett a főispán és a tiszti kar testületileg tisztelgett nála /•'orsler Zoltán alispán vezetésével, aki a főispánt a következő beszéddel üdvözölte : Méltósúgos Főispán iír ! A hagyományos szokásnak hódolva, de egyúttal a szív meleg érzéseinek is engedve je­lenek meg Tolnavárniegye tisztikarának élén Méltóságod előtt, hogy az évforduló alkalmából legjobb kívánságainkat kifejezésre juttassam. Tolnavármegye tisztikara mint egy nagy család szerető tagjai állanak Méltóságod előtt, sajnos ezúttal megritkult sorokban, mert tiszt­társaink egy rész fegyverben teljesiti Királya és Hazája védelmében a legszentebb szolgálatot. Ls ha a harci állapot, a létbiztonságunkért indított világháborúból reánk eső óriási vér és pénzbeli áldozatok nemzetünk összes erőit teherpróbára teszik és a hazafiak szivét féltő gondba borítják Is, — lelkünk mélyén él és erősen táplálkozik a bizakodó remény, hogy a Mindenható Isten ke­gyelme és segedelme, mint a múltban annyiszor úgy most is kivezeti a vérzivatarból nemzetün­ket és diadil ra viszi az igaz ügyet, melynek vé­delmére derék szövetségeseinkkel: a német és török nemzettel eg\ tilt elszántan szálltunk szembe a föld leghatalmasabb népeivel. Ez a remény feledteti velünk a háború borzalmait, a győzb’mek és veszteségek változó örömeit és fájdalmait. Az események egymásba olvadnak, a részletkérdések elmosódnak és csak azt látjuk, hogy a közös veszély egységes tá­borba kovácsolta az eddig széttagolt magyar nemzetet, hogy a széthúzás, a pártoskodás szel lerne elült és a nemzet minden rétege vetekedve hozza meg a honvédelem oltárára áldozat ot, azok is. akik itthon maradtak, mindannyian igazán Írnek a Királyhoz is Hazához egész a — kol­dus botig. Nemzetünk ezen gyönyörű együttérzése, bős katonáik halált m-gvető bátorsága, társadal­munk fáradhatatlan áldozatkészsége erősitik ben» nem a győzelem reményét. Adja Isten, hogy az újév mentői előbb va­lóra váltsa szivünk remény virágait. Hogy a dúló csaták után nemzetünk vissza adassák a békés munkának és hogy ismét teljes számban jelen­hessünk meg Méltóságod előtt, hogy bölcs és igazságos kormányzása alatt fokozotabh mérték­ben szolgálhassuk Tolnavármegye közönségének érdekeit és e vármegye nemes hagyományait, amelyeknek tisztelete kitől élhetetlenül él lelkünk ben ! Boldog uj évet kívánunk Méltóságodnak és kérjük tartsa meg a tisztikart az uj évben is jóindulatában. A mély, hazafias érzéssel elmondott szép beszéd nagy tetszést keltett. Kovács Sebestyén Endre főispán válaszában köszönetét fejezte ki az alispánnak üdvözlő sza- t vaiért es a tisztikarnak megj-lenéseért, annyival : is inkább, mert ezzel titkos óhajtását teljesítették. Szükségét érezte ugyanis és éppen ezért vágyott arra, hogy az újév köszöbén együtt lehessen és kezet szoríthasson a tisztikar tagjaival, mert a mai nehéz időkben ebben a baráti kézszoritás- ban biztosítékát látja annak az < gyüttérzésnek, mely a közre hasznos épitőmunkának elcnged- lietlen feltétele. A régi kedélyes njévi üdvözlésekből köz életünkben lassan az a szokás fejlődött ki, hogy amikor a szónokok az elmúlt évre visszatekintve, megemlékeznek annak fontosabb eseményeiről, ugyanakkor az újévre vonatkozólag bizonyos programmszerü nyilatkozatokat tesznek. Nézete szerint ennek a szokásnak ezúttal nem igen lehet eleget tenni. Az 1914. év elmúlt anélkül, hogy azokat a reményeket beváltotta volna, amelyeket hozzá­fűztünk. Reméljük, hogy megszünteted a külpolitiká­ban azt a bizonytalanságot, azt a lidércnyomást, mely alatt a közgazdasági élet mindenhol szen­vedett, véget vet aunak az általános pénzdrága­ságnak, amely minden vállalkozást, minden fejlő­dést megbénított. Ahelyett, hogy megoldotta volna ezeket a kérdéseket, felvetett egy újabb és az eddiginél még sokkal súlyosabb kérdést, a világ­háborút, melyet . ezután megoldatlanul hagyott örökül az ujesztendőnek. Hová törpültek e mellett azok a kétségtelenül fontos kérdések, melyek annakidején az 1914 ik év első felében olyan lázas izgalomban tartották egész közéletünket és amelyekről ma — enyhén szólva — frivolitás lenne beszélni. A szemünk előtt folyó világháború hazánk és nemzetünk szempontjából kétségtelenül a lét és nem lét kérdése, de épen azért mindent el kell követnünk és minden áldozatot meg kell hoznunk, hogy reánk nézve diadallal végződjék és én hiszem is, hogy igy lesz, meit.törbetetlenül bízom nem­zetem nagyobbra hivatottságában, ügyünk igaz­ságában, vitéz hadseregünkben, fiaink hősiességé­ben és ami a legfőbb, az isteni gondviselés kifogy- hatlan jóságában. A jövő évre vonatkozólag, úgy hiszem, ná- lamnál sokkal jobban értesültek se igen bocsát­kozhatnának most jósl ásokba ; azt az egyet mégis merem állítani, hogy nekünk, igen tisztelt bará­taim, az eddiginél sokkal több dolgunk lesz az uj évben, és pedig nemcsak azért, mert tisztviselő társaink közül sokan a harctérre lettek szólítva, hanem azért is, mert a rendkívüli helyzet azt úgy hozza magával. De bármennyi legyen is a dolog, el lógjuk vénezni és pedig jól fogjuk elvégezni, mert ezzel is elősegítjük igaz ügyünk győzelmét. Igen tisztelt Barátaim ! A közigazgatási tisztviselői kar szerepét és feladatát én mindig úgy fogtam fel, hogy miután állandó és közvetlen érintkezésben van a nagy­közönséggel, annak minden örömét és bánatát, reményét és vágyakozását ösmernie kell ; hogy az ösmert képlettel éljek, kezét állandóan rajta kell tartani a gondjaira bízott közönség ütőerén. Ne értsetek félre, nem akarom én ezzel azt sein mondani, mintha éz nálunk már eddig is nem igy lett volna, de arra igenis kérlek, hogy a mai nehéz időkben fokozottan gyakoroljátok ezt. — Nem csak arra van ma szükség, hogy a törvények és rendeletek paragrafusai pontosan és ridegen végrehajtassanak, hanem arra is, hogy ezek alkalmazása közben, a szó igazi és nemes értelmében vett embereknek is kell lennünk. — Embereknek, akik embertársaik gyengéi és hibái­val szemben türelmet és elnézést is tudnak gya­korolni Ne feledjük, hogy a mai súlyos életvi­szonyok, gondok és fájdalmak, érzések között mindenki ingerlékenyebb és az izgalomra hajlan­dóbb, mint más időkben De ha ez ma többé- kevésbé mindenkinek megbocsátható is, nekünk, kikre a közönség érdekeinek gondozása van bizva, ez az előjogunk nincsen meg. Nekünk soha, semmi körülmények között sem szabad nyugalmunkat elveszítenünk, mert a nagyközönség kedélyét csak igy uralhatjuk. Tudom jól, hogy ez nagyon nehéz feladat, mert az önuralom gyakorlása nagy küzdelmekkel jár, de meg kell tudni tenni, mert Hazánk és Nemzetünk java igy kívánja tőlünk. Igen tisztelt Barátaim I A mai uj év napján közétek jőve, ezek a gondolatok merültek fel lelkemben, ezeket akar­tam veletek közölni. Sajnos, nem adatott tneg j TOLNA VÁRMEGYE eu » KÖZÉRDEK nekem, hogy gondolataimat azokhoz mért ékes szavakba öntve adhassam elő, de ha áll az, hogy az „Igaz szivből jött szavak, a szivekhez fér­kőznek“ akkor hiszem, hogy igy is inegértettete . Ezzel az érzéssel lelkemben, újra is kö­szönve megjelenésieket, kivánök. en Nektek és családotoknak az Újévre minden jót! A főispánnak a nép igaz szeretetérő! tanús­kodó szép beszédét zajos tetszés és éljenzés kö­vette Utána frissítőket szolgáltak fel és a társa­ságban megjelent a főispánná is, kedves házi asszonyi szeretetreméltóságával egészen felvilla­nyozva azt. A tisztikar soraiban résztvett városi életünk számos kitűnősége is. A tisztelgésnek közel egy órakor szakadt vége. * Újév a városházán : Szekszárd r t. város tisztviselői kara az évforduló alkalmából Rácz József rendőrkapitány vezetésével tisztelgett Szent- királyi Mihály dr. polgármesternél, amely alka­lommal -Rácz József rendőrkapitány a következő beszédet mondotta : „Igen tisztelt Polgármester ur ! Nekem jutott ama szerencse, hogy a mai napon, midőn a nagyjelentőségű 1914. évnek hal­dokló szemét lefogtuk és a dúló csaták zaja kö­zepette megvirradt uj esztendő napján előtted megjelenve, mint öreg tiszttársad maga köré gyűjtve kartársait, téged üdvözöljelek úgy ma­gam, mint tiszttársaid nevében. Csatazaj közepette’, dicső testvéreink halál- hörgése mellett búcsúzunk el az örökké emléke­zetes 1914. évtől és sajnos ugyancsak csatazajjal köszöntjük az uj esztendőt azon reménnyel, hogy dicső hős testvéreink küzdelmeit az uj esztendő­ben siker fogja koronázni és édes jó hazánk meg fog menekülni ádáz ellenségeitől. A csata zaja és édes hazánk függetlenségéért küzdő vitéz kato náink halálhörgése elnémított mindent, egyet azonban nem, a szeretetet, az igaz magyar kar­társi szeretetet nem tudta elnéinitani és hogy ezen áliitásomnak a valóját bebizonyítsuk, jelen­tünk meg előtted, hogy ezen vészterhes felhőkkel borított uj év napján bár szomorúsággal telt szi vünket előtted kitárva, Bebizonyítsuk, hogy az igaz kartársi szeretet mélyen gyökerezik szivünk­ben irántad, mint vezetőnk iránt. Szomorú év volt a múlt minden magyar emberre, de szomorú volt mireánk nézve, kik árvaságra jutottunk, elvesztettük nemes szivü, araaytollu, felejthetetlen emlékül főjegyzőnket éa egyik öreg kartársuukat, adjon a jó Isten nekik örök nyugodalmat. — Ismételve mondom, szomo­rúsággal telt szívvel állunk itt előtted a mai na­pon és midőn kifejezem azon boldog reményemet, hogy meg fog segíteni a magyarok jóságos Istene, hogy szomorúságunkat az öröm váltja fel, öröm mel üdvözöllek Téged, mint vezérünket, ne en­gedj elcsüggedni, csepegtess szí vünkbe bátorságot és ápold bennünk azt az igazi kartársi szeretetet, mellyel irántad viseltetik e kisded csapat. — Adjon a jó Isten neked elég erőt, hogy e nehéz idők közepette bölcsességeddel városunkat a tel­jes boldogulás felé vezethesd, részünkről csak arra kérünk, hogy ha néha néha emberi gyarló­ságunkkal nem tudnánk talán a teljes megelége­désedet kinyerni, ne fordulj el tőlünk, hanem nemesen érző kartársi szivedet fordítsd mifelénk, Ígérjük, hogy a jó és gondos vezért soha sem fogjuk elhagyni. Boldog uj évet kiváltunk neked és kedves kis családodnak.“ A polgármester köszönő szavai után, viszo­nozta az uj évi jókívánságokat és ezzel az üd­vözlés véget ért. 1915 január 4, Az aranyat—vasért mozgalom. A Tolnamegyei Takarék és Hitelbank­nál folyó aranyat—vasért mozgalom ismét nevezetes határkőhöz érkezett. E héten je- jelentkezett a 2000-ik önkéntes adakozó, Horváth Márta személyében, akinek nemes szivü adományával immár 3050 darabra növekedett a haza oltárára helyezett arany és ezüst tárgyak száma s ezen kívül még 1313 korona 80 fillér készpénz is befolyt a nemes célra. és burkonyok, szőrme gallérok és karmantyúk, ruhaszövetek, díszgombok és mindennemű úri és hölgydivatcikk újdonságok dús választékban beérkeztek Plrnítzer József és Fiai áruházába Szekszárdim. Lichtman-féle, elsőrendű Kézimunka hölgy-, úri- és gyermekcipők Tolnamesye kizárólagos raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents