Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-03-02 / 18. szám
5 1914. március 2. pedig Hegedűs Mihály igazgatók jelentek meg. Stokinger Vince biró üdvözölte a megjelent közönséget, a díszközgyűlést megnyitotta s indit ványozta, bogy a tárgysorozat egyetlen pontja Klimes Antal elbúcsúztatása lévén, küldöttség hívja öt meg. Az ünnepelt zugó tapsvihar és él jenzés közben lépett a közgyűlési terembe. Itt a község közönsége megbízásából dr. Baumgartner József ügyvéd, községi képviselő emelkedett szó lásra. Üdvözli a megjelent alispánt és főszolgabírót. Részletesen elősorolja Klimes kiváló érdemeit, amelyeket Hőgyész és Duzs községek ügyeinek előbbrevitele körül kifejtett s midőn elbucsu zik tőle, egyúttal átadja a község ajándékát: egy diszes kiállítású ezüst tintatartót és egy ezüst szivardobozt Br. Jeszenszky György főszolgabíró, mint közvetlen felettes hatósága elismeréssel nyi latkozik Klimes jegyzői ténykedéséről, s midőn azt megköszöni, egyúttal neki meleg Istenhozzád-ot mond. — Majd Purt Adolf, a vármegyei jegyzőegyesület elnöke a tőle megszokott meleg szivvel és szónoki lendülettel mindenekelőtt megállapítja azt a tényt, hogy talán ez a mai az első alkalom, mikor egy jegyző ünneplésével egyúttal a községet is ünnepelni kell. Kiemeli azon körülményt, hogy Klimes sikereinek elérésében nagy érdeme van Hőgyész község közönségének, képviselő- testületének, mely az erkölcsi és szellemi nivó olyan magas fokán állott akkor, midőn Klimes nagy koncepciójú, nemes és a község érdekeiben fekvő jelentékeny terveit magáévá tette s azt diadalra vinni segitette, méltó arra, hogy ez, ez alkalommal megörökittessék. Hőgyész község példája bebizonyította, hogy a jegyző úgy tud nagyot és maradandót alkotni, ha a községe megérti, miért is követendő példaként állilja az összes községek elé. Örömmel és büszkén hirdeti, hogy Klimes közülük való, majd a meghatottság tói remegő hangon vesz tőle szivből fakadó búcsút. Megható jelenet volt, midőn a két jóbarát, a szónok és az ünnepelt a közgyűlés előtt megölelte és megcsókolta egymást. A járási jegyzőegyesület nevében Bereczk István elnök búcsúzott Klimestől. Hivatkozott jegyzői munkássága mellett a jegyzők és jegyző árvák érdekében kifejtett tevékenységére. Ismertette küzdelmének nehézségét, a bizalmatlanságot s a kicsinyeskedést, mellyel állandóan találkozott. Azon kívánsággal fejezte be beszédjét, hogy az ilyenek ne kedvetleuitsék el, ne térítsék el kitűzött céljától, hanem inkább adjanak erőt további munkásságára. Az árvák letörölt könnyei majd megjutalmazzák érte. Ezután nagy csendben Klimes emelkedett szólásra. Behizelgő, kedves hangján, rreleg közvetlenséggel köszönte meg az elismerő szavakat. Elsősorban köszönetét mondott a vármegyei ható ságnak s annak jelenlevő képviselőinek önzetlen támogatásukért, mellyel minden közérdekű dolognál olyan készséggel támogatták és segítették diadalra vinni a zászlót, melyet ő kezébe raga dott. Majd kartársaihoz szólt. Szerényen elhárítva magáról az azok érdekében kifejtett munkájának érdemeit, tőlük nem vesz búcsút, mert hisz velük lesz továbbra is egy tágasabb, szebb pozícióban, hol ezután is és kizárólag az ő és családjaik érdekében fog, nem csökkenő tevékenységet ki fejteni. Ezután Hőgyész és Duzs községektől búcsúzik, ahol majd 25 évet töltött el. Köszönetét mond a képviselő testület mindenkori, önzetlen és odaadó támogatásáért, mellyel minden munkájában mellette voltak. E nélkül sikereket elérni lehetetlenség volt. Hogy a mai napon őt ünnepük, ez is községe érdeme, mely —- hivatása magaslatán állva — nemcsak elnézte, hanem megengedte, hogy hivatali munkája mellett mással is foglal kozzék s ezzel alkalmat adott neki arra, hogy nemcsak a vármegyére, hanem az egész országra kiható munkásságot fejtsen ki, tudván azt, ha jegyzőjét ismerik, ismerik a községet is, ha a jegyző kiváló, kiváló lesz községe is. A 25 év maradandó emléke lelkében állandó lesz s Hőgyészt mindig otthonának fogja tekinteni. Isten áldását kéri községére. Ezután a közgyűlés mély meghatottsággal oszlott szét. Közvetlen ezután a jegyzők Klimes lakásán találkoztak, kiknek nevében Illés Gyula egyleti alelnök egy szép nagy, fehér rózsákból s fehér szegfűkből készült csokrot — fehér selyem szalag ján : „Tolnavármegye jegyzői — ÜJ14 február 2G.“ felirattal — küldött be az ünnepelt feleségének betegszobájába, kívánván mielőbbi felgyógyulást és hosszan tartó boldogságot uj körében, uj hazájában. Déli 1 órakor kezdődött a 150 téritókü bankett a nagyvendéglő nagytermében. A felköszöntők sorát Förster Zoltán alispán nyitotta meg, első sorban — régi magyar szokás szerint — a királyt éltetvén. Majd, minta törvény- hatóság első tisztviselője, üdvözölte Klimest, mint akinek munkássága túllépte Hőgyész község határát s az egész vármegyére kiterjedt. Különösen a jegyzői nyugdíj reformálásánál kifejtett korszakTOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK alkotó munkáját emelte ki, a mellyel kartársainak is megbecsülhetetlen szolgálatot tett. Meleg Istenhozzádot mond lvliraesnek és jelentékeny sikereket kíván uj pozíciójában. Schüfl'er József, plébános a képviselőtestület nevében búcsúzik tőle. — Elismeréssel emlékezik meg högyészi munkásságáról és közszeretetben álló egyéniségéről. — Kéri, hogy mindig szeretettel térjen meg közéjük s mindig szívesen fogadják. Gestädtler Konrad volt högyészi káplán, jelenleg bonyhádvarasdi plébános, a vidékiek nevében köszöntötte Klimest Szeretettel emlékezett meg az együtt töltött időről s a búcsúzó főjegyző nagy akaraterővel párosait munkásságáról. Pari Adolf Klimest, a tenger mellett világító- tornyot épitő vállalkozóhoz hasonlította, akit igyekeznek elidegeníteni tervétől, kikacagják, szánakoznak rajta, kevés hivén. kívül elhagyja mindenki. O azonban nem riad vissza. Kitartó munkássággal, vasakarattal fog hozzá munkájához s midőn szemmelláthatólag kezd terve a megvalósulás stádiumába jutni, visszatérnek a kételkedők, a bizalmatlanok, a pesszimista bará tok s most már ők is segítségére vannak a vállalkozónak. így építette fel világitó tornyát — menedékhelyet Klimes a jegyző árváknak. Poharát a nagy akaraterejü, fáradhatatlan férfiúra üríti s mielőbbi teljes és osztatlan sikert kíván neki. Leicht Ferenc az iparosság nevében üdvözli s búcsúzik, tőle. Klimes Antal visszaemlékezik 25 éves munkásságára, melyről eszébe jut ifjúsága, ifjúsága aranyálma, ideálizmussal párosult ambieiója, nagyratörő tervei. Hogy mindezeket megvalósította, az részben a vármegye vezetőinek az érdeme, kik őt, az idegenből jött fiatalembert csak munkái után ismerték meg, s oly készséggel támogatták minden nemes céljainak kivitelében, másrészt községéé; mely megértette őt s a mely minden tervét, eszméjét magáévá tette. — Ezek nélkül munkássága meddő, ő maga ismeretlen maradt volna. — Kartársai érdekében kifejtett eddigi és jövendő munkásságát szive diktálta, a mely ma is olyan bolondosán melegen érző, mint régen. Élteti vármegyéjét, községét és kartársait s kérte, tartsák meg jóemlékükben. Bereczk István, mint Tolnamegyében első principálisa Klimesnek, kedvesen ismerteti a régi reminiscenciákat s nem is várhatott mást a múltban ismert, fáradhatatlan munkástól, Klimestől, minthogy most, a nyugalom helyett újra, fokozottabb mértékben akar dolgozni, mely célból a maga számára szélesebb, nagyobb teret keres. — Dr. Keck László visszaemlékezik, hogy a mint 100 évvel előbb a kisdedóvás eszméje, úgy most a jegyzői árvaház gondolata is Tolnamegyéből indult ki, a minden nemes iránt fogékony jegyzői kart élteti. Báró Jeszennzkg György főszolgabíró mint szökevényt búcsúztál ja Klimest, ki látva, hogy balták emelkednek a magasba a vármegye intézményének, ezen régi nemes fának kivágására, inkább elmenekül, nehogy a szive hasadjon meg. Az örökvidám, örökifjú Oravszky László ez alkalommal tacitusi lendülettel, szép hasonlatokkal elegikus hangokat csalt ki a szivek húr jaiból. Megemlékezett' a mai posványos, romlott, enervált korról, mely minden szépet, nemeset megsemmisítéssel fenyeget. Szinte megváltóként tűnnek fel egy Prohászka, Csernoch stb., kik a „fehéru-et keresik és hirdetik. Kétszeresen megbecsülendő az ideális, fehér lelkű ember s Klimes- ről és családjáról, mint ilyenről emlékezik meg. Az árvaház eszméje családi körben született meg és vert gyökeret. Ez a csupa szív ember az árvák ügyét nem a hideg hivatali szobában intézte, hanem családi otthonában Az iratokról a „jegyzőné tekintetes- asszonyt törölte le naponkint a port s egyetlen fia segitett azok megírásában. Nem csoda tehát, ha a betűk beszélnek s az árvák ügye oly szép sikert arat. S midőn szivből fakadó, meleg szavakkal búcsúzik Klimes családjától, könnycseppektől lesz fényes mindenki szeme. Dr. Baumgartner József Forster Zoltánt élteti, Tolnavármegyene mes- szivü, a munkást megbecsülő alispánját, ki útjáról megtér, hogy egy kiváló jegyzőjének ünneplésé nél jelen legyen s annak érdemeit a törvényhatóság nevében is ekként szankcionálja. Illés Gyula amily igaz tisztelettel hajtja meg az elismerés zászlóját a vármegje mindig agilis és minden jóra kész jelenlevő képviselői iránt, ép oly hálás köszönettel adózik a szellemileg fejlett Hőgyész községnek, mely az ércnél maradandóbb emléket állit magának, jegyzőjének, jegyzője tehetségének megbecsülésével s a saját előrehaladásával. Dr. Eri Márton vármegyei főjegyző Klimest, a leáldozó naphoz hasonlította amelyik nem múlik el, hanem csak a mi szemeinkkel láthatatlan világrészt áraszt el éltető derűje el, meleg sugaraival. Amilyen ember és jegyző volt Klimes, ép olyan jóbarát is volt, tőle meleg kézszoritással vesz búcsút. Karácsony Gyula kiemeli Tolnavármegye jegyzőinek érdemeit, kiválóságait, melyekkel a többi vármegye fölé emelkednek s amely karnak Klimes csak méltó tagja. Indítványozza, hogy a mai nap és Klimes Antal érdemeinek megörökítésére min den jelenlevő fizessen le 2 koronát egy alapítványba, amelynek évi kamatait a magyar nyelvben legjobb előmenetelő fiuk kapják s amely Klimes Antal nevét viselje. Hettinger István tanító Dúzs község nevében búcsúzik Klimestől, Hegedűs Mihály pedig üdvözli, mint aki körükbe készül jönni s előre is biztosítja a legodaadóbb szeretet ről, legnagyobb támogatásról. Miután Sörös Gyula még elbúcsúzott a jó kartárstól, kezdett alko- nyodni s a vidéki vendégek eltávoztak a legkedvesebb emlékkel szivükben s a legnagyobb nagyra becsüléssel Hőgyész község közönsége iránt, amely tért nyitott a most távozó férfiú kiváló épitő és szervező talentumának érvényesithetésére. HÍREK. — Kinevezés. A belügyminiszter az adófel- szólamlási bizottság elnökévé 3 évre Orffg Lajost, elnökhelyettessé pedig Szondy István szekszárdi lakosokat nevezte ki. — Áthelyezés. A pénzügyminiszter Móger Károly kunszentmiklósi m. kir. adótisztet hasonló minőségben agyönki kir. adóhivatalhoz helyezte át. —■ Lemondás- Slo/ll László kiavejkei segédjegyző állásáról lemondott. — Kirendelt föállatorvos. A földmivelésügyi miniszter Sigora Lajos törvényhatósági főállatorvost a gödöllői koronuradalomban a tehenek meddőségének tanulmányozása tárgyában folyó kissrletek megfigyelésére rendelte ki. — Kérvény a nyugdijrevizióért. Tudvalevőleg a tanítók nyugdíjalapja egyike az ország leggazdagabb nyugdíjalapjának és mégis nagyon messze mögötte marad a tanítók nyugdíjellátása más tisztviselőkénél. Az özvegyi kegydij pedig oly lehetetlenül kevés, hogy a mai, megváltozott megélhetési viszonyok közt még arra sem elég, hogy kenyérrel lakjék jól az illető. A Magyar országi Tanitók Orsz. Szövetsége felhívta a vidéki tanitóegyleteket, hogy forduljanak kérvénnyel a magyar képviselőházhoz, hogy a nyugdíjügyet vegyék tárgyalás alá. Az általános Tolna megyei Tanitóegylet nevében Tihanyi Domokos kir. tanácsos, egyleti elnök e kérvényt már e'küldötte a képviselőházhoz. — Tordai Grail Erzsi Szekszárdon A szekszárdi polgári leányiskola növendékei tegnap délután megismételték harmadszor is Tordai Grail Erzsi poetikus allegóriáját, a Nap szakaszait és a Csengetyütáncot. Növelte az előadás érdekességét, hogy a szerző maga i> jelen volt. A közönség zsúfolásig megtöltötte a termet, ami nem is csoda, mert ritkán van annyira kedves, meleg, minden tekintetben bájos és művészien elrendezett előadásban része. A kicsinyek most is betöltötték gyermeklelkük nagy közvetlenségével, örök költészetével a jelenlevők szivét, a szereplők kivétel nélkül ugyanazok voltak, mint az első két előadáson Az előadás után Simon Blanka és Bajó Dorika, az előbbi szép beszédének kíséretében babérkoszorút nyújtottak át a szerzőnek s a közönség mélyen velük érezte, hogy aki lelkének annyi szépségét, meleg érzését, nagy fantáziáját önti müveibe, aki a gyer- meklélek számára annyi értéket, szépséget teremt, mint amilyent ezen művéből is éreztünk felénk sugározni, az a mi szivünk meleg érzését is magával viszi a gyermekekével együtt. A közönség hangosan, lelkesedéssel nyilvánította tetszését és ebből igen nagy rész jutott a remek rendezésnek. Tordai Grail Erzsi Szekszardon Ko- vácsné Nagy Lujza vendége volt, kivel együtt végezte iskoláit. A nagynevű szavalóművésznő ittléte alatt több látogatást tett s mint Petőfinek lelkes rajongója s munkáinak a külföldön is ismertetője, tegnap délelőtt meglátogatta Török Józsefné Sass Erzsébet úrnőt is, akinek Petőfire vonatkozó érdekes reminiscenciáit a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta. Este Kovácsné Nagy Lujza vendége tiszteletére nagyobb társaságot gyűjtött össze a lakásán. A jeles rec.tátor lelkét megihlette a bizalmas családi és baráti kör s a társaság kérésére éjfél után egész két óráig gyönyörködtette a jelenvoltakat Petőfi, Arany, Vörösmarty és saját szerzeményű verseinek remek előadásával. A jeles szavaloművésznő a ma délutáni vonattal utazott vissza a fővárosba. Szerancsétlenseg vadászat közben. Kovács Ferenc bölcskei lakos a büleskei határban rókavadászat közben gondatlanságból kifolyólag meg lőtte és életveszélyesen megsebesítette vadászó társát, Süveges István bölcskei lakost. A tettes a szekszárdi kir. ügyészségnek feljelentetett. — Elfogott katonaszökevény.x Deli Balázs tolnai közhuszár ezredétől megszökött. A paksi csendőrség által elfogatott és a katonai hatóságnak átadatott.
