Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-01-26 / 8. szám
XXIV- X- évfolyam. 8. szám Szek^zárd 1914 január 26 W w •• jr Előfizetési ár: Egész évre . . . . . 16 korona Fél évre ...... 8 » Hegyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 F. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24- — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. SzerkeszlösCg: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetésekül de küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre tu - küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A fiatalkorúak bírósága és a társadalom. A magyar állam törvényhozása az utolsó két évtizedben az újabb tudományok áramlatának hatása alatt az elhagyott, az eddigi környezetében az erkölcsi romlásnak vagy elzüllés veszélyének kitett s a bűntettes gyermekek (12 éven aluliak) és fiatalkorúak (12—18 évesek) megmentése érdekében korszakos jelentőségű intézményeket létesített és az újabb büntetőjogi tudomány elveinek megfelelő jogszabályokat alkotott. Ezeknek az intézményeknek betetőzése a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913: VII. törvénycikk, mely 1914. év január hó elsején lépett életbe. Ennek a törvénynek vezérgondolata, főcélja a büntetendő cselekményt elkövetett gyermekekkel és fiatalkorúakkal szemközt nem a megtorlás, nem a boszuállási irány, amely a bűntetteseket súlyos fenyítékkel illeti s ezzel a társadalom többi részére is elijesztő hatást is iparkodik gyakorolni, hanem a munkás társadalom javára a megmentés és az erkölcsi nevelés szempontjait emeli érvényre. A társadalom rendjét és az egyének jogilag védett érdekeit a legnagyobb veszedelem azok részéről fenyegeti, akiknek értelmi és erkölcsi fejlesztését gyermekkorukban és fiatalságuk idején elhanyagolták vagy éppen a környezet, amelyben éltek, károsan befolyásolta és hátráltatta. Az erkölcsi veszedelembe jutott, vagy züllésnek indult és a társadalmi renddel összeütközésbe került gyermekek és fiatalkorúak a legtöbbször önhibájukon kívül jutnak ebbe a helyzetbe. Ennek okát legtöbbször egyéniségük fogyatkozásaiban és annak a környezetnek hibáiban kell keresnünk, amelyben azok élnek. Egy részükből hiányzik az erkölcsi-, másrészükből az értelmi fejlettségnek az a toka, amely a tiltott cselekményekre való hajlandósággal szemközt ellentáilásra erőt adna s ez utóbbi felett győzelmet aratni képes volna. Minden emberben megvan — kevés kivétellel — a lehetősége annak, hogy idejében kezdett neveléssel, gondozással értelmileg és erkölcsileg is erős legyen. Ennek a lehetőségnek valósággá, állandó erővé fejlesztésére kell törekednünk a veszélyeztetett gyermekeknél és fiatalkorúaknál is. Mindkettőt egyaránt nevelni kell, akár normális viszonyok között él, akár erkölcsileg veszélyeztetett vagy züllésnek indult, akár pedig bűncselekményt követett el. Ez magyarázza meg a törvényben lefektetett alapeszmének, a megmentés és nevelés gondolatának előtérbe jutását. A törvény ennek az alapeszmének a gyakorlati keresztülvitelét külön szervezett ügybiróságra, a fiatalkorúak bíróságára bízza, kijelelt bíróinak kezébe adván a kitűzött, nemes cél elérésére szükséges eszközöket, a törvény súlypontját a társadalom tevékenységére helyezvén. Hogyan lesz a pajorból cserebogár? — Irta: V. Fejes 6;ö fly. — Hát bizony, bosszú tizenhét esztendő kellett hozzá, meg pedig: nem is a föld a'att, hanem a föld felett ; valamint az is igaz, hogy a kifejlő dött lény sem lett egyszerű kis „meloiontha vulgáris“, hanem egy valóságos, tekiuté'.yes ,,kálló xjaerebüly ‘! iSzomoru idő volt a kezdete ennek a folya mainak! A kalendáriumok 1850 et'jeleztek ! — minden a mi magyar volt, mélységes hallgatásba merült ! A néma fajdalom — mely az óriási veszteség miatt borult a lelkekre — nem enge dett hangot adni; magát az eltiport magyarnak még kisírnia sem volt szabad ! — Nyakán ült a lapos sapka ju finánc, a hegyes rézsisakos zsan dár; csapatonként jött he a köcsögkalapos beam- ter soha nem ismert helyekről, kisérve a verkli sek, köszörűsök s más egyéb ilyenfele ui hon foglalóktól ! . .. Mierka Lipót öcsénk is felszedvén csekély holmijai — miután kitanuló a hasznos és nélkülözi! ftetleu pekmesterséget IgLubau — megindult nj hazát keresni ; vándorutja egy nagyobb ai földi városban végződött ; innét rándult ki felsőbb meghagyásból a közeli falvakba gyalog- szerrel, mely.-knek népét lassanként me.isuieré — még pedig jó oldaláról — s viszont a nép előtt is szives fogadtatásra talált, a gyerekhad pedig valósággal hecézgeté ! Imé, ott latjuk bevonulni „Cserliget“ akácos atcajara. — Fején lapos, tányeralaku, simiéderes szűrne ,-oipka, mely alól serkedző szőke bajusz szál ékesített, mosol) gó kék szemmel ellátott j pir os a re tűnik elő; egyik fülében ezüst lencse | fi nylik ; kezében tekintélyes görcjös soinfabot szeges véggel ; a többi ruha is olyan bizonytalan szürke színű rajta, csak a melles kötény felié rebb; kiegészíti mindezt egy pír — nem éppen neki szabott papucs; a hátán pedig a in a bizonyos hosszú, fehér vesszőből font kosár, megrakvi pi rosra sült zsemlye és k fi k sokaságav. I, — az uj magyar nyelven úgynevezett „kráncli“ ! ,,Zemmel und kiptel káufnvi i i“ . . . — hangzik a melódia meglehetős éles és vontatott hangon, a mire azutan figyelmes lett előbb a házőrző ebsereg, majd az asszony népség, nem különben a gyerinekhad is. — Itt a L'pót, vegyünk zsemlyét, kiflit, perecet ! — Körülveszik nagy igyekezettel s az anyák betöitvén gyermekeik óhajat, kielégítvén a mayuk szükségletét — csakhamar kiürül a mozgó raktár! — Lipót öcsénk megelégedetten fordul vissza kiindulási helyére, a városba, réz és ezüst munétákkal bővelkedő harisnyaszár erszényén egyet csavarintva és zsebébe dugva ; valami morva c* ppedlit is fütyölget, közbe közbe nagyot szippantva az öblös porcellánpipából. Ez aztán igy megy hetenként kétszer, télen úgy mint nyáron, azzal a kellemes különbséggel, hogy később már a házőrzők se néz < idegennek, ha meghallják is hangját — a küszöbnél tovább nem mennek ; a gyerekek pedig éppenséggel örülnek megjelenésén. íme, egyszer csak az egyik ünnepnapon valóságos tiszta molnarszin ruhában, a kabáton ékes rezgombokkal — melyeken ádatfejek valónak kiformálva -— ragyogó, feketére fényezett lakk kapnis cipőkkel megjelenik a kakasos tornyu templomban ! Igaz, hogy ott az asszonyok közé telepszik le a kar alatt — a mi egy kis mosolygással ve gyes feltűnést keltett; hangzott is a csodálkozás: „Ni ni a Lipót, ott van a Lipót1* !. . . 0 azonban korántsem erezte magát megzavarva ünnepi hangulatiban ; a legközelebb üfö menyecske — a módos Bordácsué még zsoltárját is elebe tolta; A társadalom tevékenységére a gyermekek és fiatalkorúak ellen való eljárásnál, megjavításukat célzó intézkedésnél feltétlenül szükség van, mert hiszen a fiatalkorúakkal való törődés a társadalom önérdeke. A fiatalkorúak züllése valóságos társadalmi veszedelem, a fiatalkorúak mentése pedig nemzetmentés, a nemzet erkölcsi és anyagi erejének védelme. A törvény a társadalom közreműködését olykép kívánja igénybe venni, hogy a fiatalkorúak bírósága mellé pártfogó tisztviselőt nevez ki, egyben pedig igénybe kívánja venni a társadalmi patronázs működő tagjainak, sőt a társadalom oly tagjainak (nő és férfi egyaránt) munkásságát is, akik a pártfiogói tennivalók ellátására a humánus, nagy cél érdekében önként jelentkeznek. A pártfogó tennivalóját külön rendelet szabályozza, amely szerint különösen a fiatalkorúak egyéniségére, életviszonyaira, családi és társadalmi körülményeiről tájékoztató adatok megszerzésében, ä bűnbe esett fiatalkorú bűncselekményére vonatkozó tények kiderítésében, a birói intézkedéssel házi felügyelet alá helyezett és a próbára, bocsájtott fiatalkorúak felügyeletében, az eddigi környezetükből eltávolított gyermekek és fiatalkorúak elhelyezésében és gondozásában a fiatalkorúak bíróságának segédkeznek; szóval a fiatalkorúak eljárásában a fiatalkorúak bírójának úgy határozatának előkészítésében, mint annak sikeres végrehajtásában segítő társai. Ha egv gyermek vízbe esett, az arra u^y set.r mintha énekelt volna ! Hanem azt azutaa meg kellett adui, hogy a szent beszédnek — me yben a feltámadásról ugyancsak érthető célzások valónak foglalva — figyelmesebb ha Iga tója mint ő — nem találtatott a szent gyű eke zeiben ! Némelyik még azt is állította róla, hogy könnyezett !.. . --- Ki tudja -- hót ha úgy \% volt y!... Kijövet, az öreg Garagulyáné asszonyon* bátorságot is vett kíváncsiságának kielégítésérej megtudakoló, hogy hát ,,Lipót, maga is a mi hitünkre való ? . . — Jaja! Én vagyok „cseh morva atyafi11, braunaui ! A Herr Prediger szépen megbeszélte magát; én tudom a história!... Tartom rokonság kálomistákkal; tudom kicsi magyarul is már... szólt felemelt szemöldökkel a kérdezett. Egyéb se kellett ennél! — Garagulyáné asszonyom révén még az nap megtudta az egész falu Lipót ur hovatartozását s ha ezután napjában háromszor árult volna süteményt — mind a háromszor elkapkodták vo'na tőle! Két év múlva meghalt az öreg Buckmana, a városi pékmester; családja nem lévén, „cuta jure successions*1, Lipót ur vette át az üzletet a házzal együtt ; nemsokára jelezte is e fontos változást a boltajtó fö'ött két aranyozott oroszlán,, mely egy sósperecet akart volna széttörni, de síkéitelenül ; felírás is került a cimtáblára, mely hirdette a közönségnek, hogy : Bäckerei Mierka Lipót sütödéje'4. — Most már aztán nem ő hordta a kranclit, hanem három alattasa, akik bizonyosai nem fognak oly gyorsan zöldágra vergődni ! Meg pár évnek kellett az örök homályba letűnni; az ismeretség folyvást jól jövedelmezett £ a templomlátogatás sem Bzünt meg. Lipót nr kezdte magát tekintélyes alakká kinőni ; sőt uram fia — egyszer csak zstnóros magyar ruha ban, szép tajtekpipával, kipödrött bajusszal szerep -i
