Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-07-13 / 56. szám

XXIV. X. évfolyam. 56. szám Szekszárd, 1914 julius 13. Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fe l évre......................8 > He gyed évre .... 4 » Egy' szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—Cl. Szerkesztöscg : Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze» közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádáin-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetések Id* küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az örök métely. Egy métely rágódik a társadalom tes­tén, annak teremtő őserejét — a szerel­met — sorvasztva és sajnos, alig van re­mény, hogy e métely gyökeresen gyógyító széruma valaha is megszülethessék ! ? Élet­viszonyaink és berendezéseink fejlődési iránya ugyanis a nősülési lehetőségeket mindjobban megnehezíti; az aszketikus öníegyelmezés mindig csak kivételes egye­sek dicsősége lehet : a faj fenntartó/' tiszta szerelem értékes emberi energiája egy je­lentékeny részének tehát a prostitúció ecet- ágyában kell — fájdalom — elsavanyodnia. Éppen ezért, a legrégibb időktől nap­jainkig minden kor kénytclen-kelleüen meg­alkudott vele és a prüderia strucpolitikája helyett azt* szabályozni igyekezett. A babyloni Mylitta-, az Astarte- és a cyprusi Aphrodite-kultusz, Solon Dikteri- onja, a hetarák világa, a chaldeusok fur­csa vendégszeretete, a római lupanáriák stb mindmegannyi ékesenszóló tanúságai az emberiség kísérletező vergődésének. De az erkölcsösnek hirdetett középkor sem vitte többre: a lovagkor idealista: uőkul- tusza nagyon jól megfért a legvisszataszi- tóbb prostitúcióval ; Nagy Károly és Bar­barossa túlzóan kegyetlenkedő törvényei sem tudták meggátolni azt és később, az 1414-iki konstanci zsinat alkalmából, nem kevesebb, mint ezerötszáz perdita seregiett össze a városban. Évezredek tapasztalatainak bőséges anyagából szűrődött le végre — a leg- ujabbkori tudományok kritikus szűrőjén át — a jelenkor hozzáértőinek állásfog­lalása, mely a rideg, szigorú erkölcs szem­forgató ostorsuhogatása helyett a megértő, belátásos türelem keztyüs kezével nyúl e kérdéshez és az „erkölcs“ merev pózának helyére a körültekintő igazságosság sokkal emberiesebb, sokkal keresztényibb és sok­kal előrelátóbb szempontjait teszi. Ez a felfogás a szerencsétlen perditá­ban is meglátja az embert s nem tagadja meg tőle az egyén legelemibb jogait s vi­szont a közerkölcs válójában sokkal szi­gorúbb körülbástyázása mellett, a kultu­ráltabb tisztaság és egészségügy fontos közérdekeit sokkal hathatósabban védi. És e felfogás diadalmasan nyomul előre az egész müveit világon : joggal üzen hadat és lassú, de biztos irtóhadjáratot in­dít a legmélyebbfoku züllés páriatelepei — a bordélyházak — ellen, ■ ahol nemcsak felhalmozódva gyűlnek garmadára az egész­ség veszedelmei, de ahol állattá süllyednek a szegény, nyomorult női rabszolgák s ahonnét a visszatérés, a megtérés, a fel- emelkedés is sokkal nehezebb, szinte lehe­tetlen ! Pusztulnak is a társadalom e bot- I rányfészkei, a rabszolgatartás e szégyen- j ioltjai mindenfetejj szinte magoktól es sza­muk mindenütt — önkényt és természet­szerűleg —* folyton apad, hogy szerepű­ket a közszemérmet kellő felügyelet mel­lett sokkal kevésbbé sértő, a közegészség- ügyet kevésbbé veszélyeztető, diszkrét félre von ultságban rejtező, de mégis füg­getlen, emberi életet élő lényeknek enged­jék át. S ha már vannak a züllés lejtő­jére jutott, szerencsétlen nők s ha ezeket megtűrni — egyelőre még — hézagpótló szükségesség : legyen szomorú sorsuk leg­alább olyan, amely csak nekik szégyen, de nem szégyen a társadalomra, az emberies, keresztényi gondolkodásra is! Elismerés illeti meg városunk vezető­ségét, kogy megértette a kor szavát és a folyó hó 9-iki városi közgyűlésen tárgyalt uj szabályrendeletben e felíogásnak bátran érvényt szerezni iparkodott. Annál szomo­rúbb, hogy azt diadalra juttatnia nem si­került ! Reméljük ugyan, hogy a határo­zat sikeres megfellebbezése révén e kis szavazási vereség csak némi elodázást je­lent ; azonban mégis levonható belő a gya­korlati tanulság, hogy fontos kérdéseknél (főleg, melyek finomabb disztinkciókat igé­nyelvén, közmegértésre nem számíthatnak) igen hasznos volna a nagyobb Ítélőképes­ség ü elemek figyelmének előzetes felhí­vása, nehogy a vezényszóra szavazó, két­ségtelen kisebbség döntsön ilyen, ismeret­körét messze meghaladó ügyekben. Hogy az a harminchárom polgártárs elutasitólag szavazott, azt rossz néven venni valóban nem lehet. Honnét vennék a kellő megértést egy kérdéshez, amely­nek helyes és tárgyilagos elbírálása nagyon sok és sokféle ismeretet feltételez s amely a népiskolában hallott, nem valami kime­rítő, erkölcsi fejtegetésekkel látszólag ellen­tétben áll ! ? Hogy azonban a átnőtt társada­lom erkölcsi érzékének mélyítésén, finomítá­sán fáradozók között is voltak, akik az el­avult bordélyrendszer fokozatos, lassú, de biztos kimúlására vezető', humánusabb, ke­resztényibb megoldással szemben a szégyen házak — bizonyára akaratlan — védel­mezőivé csaptak fel : azt talán szabad a legőszintébben sajnálni ! ?' —n. Szekszárd földalatti gombái.*-— Dr. Hollós Lászlótól. — Aki az erdőből egy gondtalanul eltöltött nap kedves emlékével távozik, nem is képzeli, setaja közben mennyi érdekes gomba heverhe­tett lábai alatt. — Nem láthatta a titokzatosan, föld atatt termő gombákat, mivel ezek rend­szerint érett korukban sem emelkednek a föld színére. A gumóforma vagy gömbölyű, több­nyire mogyoró-diónagyságu földalatti gombák (fungi hypogaei) a lak élő gyökerein vagy a korhadó levéltörmelék közt nőnek, fel nem nyi- lok, belsejük húsos, erezett, kamarás vagy por- nemű. Érett korukban többnyire szagtalanok, de van főtt kukorica-, alma-, hagymaszagu, más kellemes vagy kellemetlen illatú is. A földalatti gombák közt vannak a leg­jobb, legdrágább ehető gombáink, a pástétomok­hoz használatos trifla-fajok, másként szarvas­gomba-félék. Itt mindjárt meg kell említenem, hogy a «szarvasgomba» név .nem egységes fo­galom, különböző vidékeinken már 300 évvel ezelőtt is többféle földalatti gombát, sőt föld- föiöttit is igy hívtak. Szekszárd piacán szarvas- gomba néven manapság egy, a föld fölött termő, sárga, ágas bogas, a lombtalan bokorra, vagy némileg a szarvas agancsára emlékeztető gom­bát ismernek. Már a francia születésű Clusius- nak 1601-ben megjelent, Pannónia 102 faj gom­báját tárgyaló latin munkájában le van rajzolva ez a Clavaria flava és fel van jegyezve magyar neve is «Sarga Szarvvas gomba. A Dunántúl tehát egy földfölött növő gombát neveztek és hivnak ma is szarvas-gombának. Csakhogy egy, az Országos Levéltárban őrzött, 1588. évből származó írásból tudjuk, * Mutatvány a T. K. E. most megjelent Évkönyvéből. hogy a Trencsén várához tartozó jobbágyoknak nem volt szabad kapával szedni a szarvasgom­bát. Az idevonatkozó rész : «Ez határba szarwas- gomba wagion sok, eztis az biro eőrzy, hogi senki ne kapáiba, hanem csak az mikor az ur paranchollia». Mivel kapával keresték, csakis földalatti gomba lehetett Trencsén vármegyében manapság is szednek egy burgonyaforma föld­alatti gombát (Choiromyces meandriformis), me­lyet a tótok jelena huba-nak hivnak, ami szó- szerint szarvasgombát jelent. Ez a név abból a megfigyelésből eredhetett, hogy a szarvas a földalatti gombákat kikaparja, megeszi. —■ Az irodalomban és hazánk nagyobb részében a szarvasgomba név ilyen értelemben a földalatti gombákra vonatkozik. Hazánkból 16 faj földalatti gombát ismer­tek. Évek során keresztül felkutattam még 52 fajt és igy 1911-ben 68 fajt foglaltam össze.* Azóta, két év alatt Szekszárd erdeiben is talál­tam annyit, amennyit az előtt az egész ország­ból ismertek, 16 fajt s ezek közül egy ismeret­len volt hazánkból. Ez a Stephensia bombycina {Vitt.) Túl., mely csak észak Olaszországból ismeretes és 1831-ben Vittadinitől lett leirva. — A szekszárdi példányokat a bati erdőben, erdei fenyő alatt szeptemberben ástam. — Ámbár az idevonatkozó irodalom alapján kétségtelen volt, hogy a Szekszárdon talált gomba azonos az olasszal, mégis kértem a bécsi udvari múzeum­ból Vittadinitől eredő példányt és a szekszár­diakat ezzel az olaszországival hasonlítottam össze. Az ilyen, az első leiró authenticus pél­* Magyarország földalatti gombái, szarvasgombaféléi. A M. T. Akadémiai mathematikai és természettudományi bizottságnak megbízásából irta : Dr. Hollós László. Öt tábla eredeti rajzzal és fényképpel, egy térképpel. Budapest, kiadja a K. M. Természettudományi Társulat, 1911. bányával, az originaleval való mikroskopi össze­hasonlítás a legbiztosabb módja a gomba pon­tos meghatározásának. Itt egyúttal megemlítem, hogy a földalatti gombák alapos meghatározása csakis a belsejükben fekvő spórák milyensége és mérése alapján történhetik. A szóban íorgó Stephensia spórái gömbölyűek, simák, színtele­nek, 21—28 ezred milliméter átmérőjüek és nyolcanként olyan tömlőkben fekszenek, melyek 180—220 y hosszúak, 20—30 y szélesek. A gö­rög y betűvel az ezred millimétert szokás je­lölni. Olyan mikroskopot használok, mellyel a milliméter 1*5 ezredrészét, vagyis 1'5 y-t még pontosan meg lehet mérni. Az olvasó bizonyosan nem kiváncsi ezekre a száraz mérési adatokra, hanem inkább azt szeretné megtudni, hogyan találjuk ezeket a ti­tokzatosan föld alatt élő gombákat. Sikeresen kereshetők olyan ritkasan álló, idősebb tölgy- és bükkerdőben vagy fenyvesekben, ahol fiatal aljafa, bokor meg elegendő nedvességet vissza­tartó, bő lombhulladék és húmusz van. Sürü, fiatal erdőben, nagyon füves, gyepes helyeken, száraz, húmusz-szegény, nagyon agyagos, mo­csaras földben, löszben hiába keresünk. Á leg­több földalatti gomba húmuszrétegben él, túl­nyomóan a húmuszréteg ama határán található, mely közvetlenül a földrétegen fekszik. A mész­tartalmú, morzsalékos agyagot is kedvelik, de löszben nem teremnek. Ez az oka annak, hogy Szekszárdról azelőtt nem volt földalatti gomba gyűjteményemben, csak amióta lősztalajon fekvő erdemk humuszgazdag részeit ismerem, tudtam rájok találni. A földalatti gombák általában 2—10 cni. mélyen fekszenek, de néha kisebb, máskor na­gyobb mélységben is előfordulnak. Sok fajuk társasán, fészekszeriien terem, néha kis terüle-

Next

/
Thumbnails
Contents