Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-07-13 / 56. szám

2 A kisgazdák szövetkezeti gaz­dálkodása. Napjainkban, midőn az államhatalom kép viselőit csak úgy, mint az egész társadalmat állandóan foglalkoztatják a különböző szociális kérdések problémái helyes és lehetőleg töké­letes megoldásának kérdései, talán nem lesz ér­dektelen, ha a kisgazdák szociális érdekeivel' szorosan összefüggő kérdésekről néhány korszerű eszmét fölvetünk és megvitatunk. Régen 'megállapított igazságnak valljuk azon tapasztalati tényt, hogy a nagybirtokos gazdálkodása sokkal belterjesebb, vagyis tökéle­tesedő, mint a kisgazdáé. Minden gazdálkodásnak ugyanis az első és. legfőbb célzata a termelésnek lehető tökélyre való juttatása. Hogy ezt a célt ki érheti el hama­rább, az a kisgazda-e, aki úgyszólván minden előfeltétel, számítás és tervszerűség nélkül végzi munkáját, vagy pedig az a nagybirtokos, aki addig egy lépést sem tesz, amig az irónt kezébe nem vette és a maga előzetes számadásaival el nem készült. A nagybirtokosnak tervszerű gazdálkodá­sában segítségére vannak a tudományosan kép-, zett, nagy elméleti és gyakorlati ismeretekkel biró gazdatisztjei, akik ismerik a termelő erők­nek számokban kifejezhető értékét, alkalmazta­tásuknak összes lehetőségét, valamint az eset­leges védekezési módozatokat is. A kisgazda azonban a tudományos készültségnek legtöbb szőr híjával van, gazdálkodásában kénytelen el avult, konzervatív alapokon nyugvó elveket követni. A nagybirtoknak csak igen csekély há­nyada az, ami a gazdasági épületek és tenné nyék elhelyezésére szükséges, inig a kisbirtok- nak jelentékeny részét emészti fel az ugyneve zett szérüskerr, meg a hasznavehetetlen terület. A modern gazdálkodáshoz az olcsóbb és könnyebb termelés szempontjából különféle gaz­dasági eszközök és gépek szükségesek, melyek­nek beszerzésére a kisgazdának megfelelő forgó, tőke híján nincs alkalma. A mai közgazdasági életben nagy szerepet játszik a hitel is. Nagyobb kölcsönhöz mindig j előnyösebb feltételek mellett jut a gazda, mintáz apró, az uzsora kamatlábbal határos kis kölcsö­nöknél. Mindezek és még nagyon sok más egyéb ok azt a gondolatot érlelték meg bennem, hogy a kisgazdák javára nem lehetne-e valami uton- raódon ezeket a nehézségeket etháritani ! ? Nem lehetne e valami olyan intézkedéseket életbe lép­tetni, melyek a nagy- és kisbirtokok kezelése közötti külömbségeket megszüntetnék ? Miként a címből is tudhatják olvasóim, én a szövetkezeti gazdálkodástól remélek javulást. A kisgazda csak úgy tarthat lépést a mo­dern gazdálkodásban a nagybirtokossal, ha többi kisgazdatársával szövetkezeti alapon rendezkedik be. Csak úgy fogja elviselhetni a jövő terheit, ha gazdálkodását belterjesebbé és olcsóbbá teheti. A belterjességhez első sorban is szakszerű vezetés szükséges. Vagyis miként a nagybirtoko­soknak tudományosan képzett gazdatisztjeik van nak, úgy a szövetkezeti alapon a kisgazdák is alkalmazhatnának szakszerű vezetőt. Fejlettebb mezőgazdasági viszonyokkal biró külföldi államokban már alkalmaznak ilyen köz­ségi gazdatiszteket. A különféle gazdasági eszközöket és gépe­ket egy egy kisgazda be nem szerezheti. De szö­vetkezeti gazdálkodás mellett hamarosan lehetne hozzá szükséges tőkét előteremteni. Szóval a kisbirtokokat is lehetne ilyen alak­ban a nagybirtokok módjára kezelni. Es a kis­gazdák a mainál sokkal előnyösebb helyzetbe juthatnának. Figyelő. TOLNAVARM£GYK én a KO/>FIRi>EK Falu végén. Nem azért kei esem most fel a falu végét, hogy betekintsek a kurtakorcsmába, melyben a költő feltalálta a magyar néplélek egyik igaz­gyöngyét, a mulató, duhajkodó legények között. Egészen más okok vezérelték oda az én gon­dolataimat. Bántja ugyanis a szememet a falusi közöny, nemtörődömség, könnyelműség és ízléstelenség. Ne higyje azt senki, hogy rendet és tiszta­ságot csak nagy költséggel és utánjárással lehet teremteni valamely községben. A mi véleményünk szerint sokkal többet ér ennél a községi lakos ság szoktatása, ránevelése. Nem beszélek szórványos esetekről, de az kétségtelen, hogy általános falusi szokás az, hogy a lakosság az összegyülemlett piszkot és szeme­tet nem hordja ki valami előre megállapított helyre, községi szeméttelepre, hanem elszórja azt a falun kívül vezető utak mellett, kerítések mentén. Szekszárdon is igy van, más községekben még inkább, bogy a községből kivezető utak szélén sok undort keltő szenny van felhalmozva. A községi lakosság oda dobja ki a rossz lábast, vasfazekat, hasznavehetetlen rongyot, eb nyütt nadrágot, rossz cipőt, a leölt baromfiak tollát, szőrét, rothadt káposztát, stb. Döglött ku­tyát és macskát is csak ezeken a helyeken lát hatunk leghamarabb. Jár-kel ott mellette a községi lakosság, de egyiknek sem bántja a szemét ez a sok piszok. Valamikor, igen igen régen hallottam hogy a zsebkendő használata az intelligencia bizonyos mértékű fokmérője volna. De ennél sokkal biz­tosabban állíthatom, hogy a szeriy, a piszok, a rendetlenség a műveltség fogalmával csak ke­vésbé összeegyeztethető. Minden müveit embernek tudnia kell azt, bogy a szenny, az elnyűtt lábbeli és ruhadarab a különböző járványok bacilusainak legbiztosabb tenyésző fészke. Sokszor lépnek fel járványos betegségek az egyes községekben, hogy az egész­ségügyi közegek sem tudják megállapítani ere­detüket, mivel körüskörül egészséges községek­kel van körülvéve az illető község. Nem gondol­ják meg azt, hogy az utakon elszórt szenny a. legjobb terjesztője a bacillusoknak. Mindenesetre, ebben az ügyben legtöbbet tehetne a vármegyei hatóság, ha rendeletben kimondaná, hogy minden község köteles kijelölt szenny térről gondoskodni és községi szemét kihor­dására a községek lakossága kötelezve volna. Illetőleg a kihordásról maga a község gondos­kodnék, azonban a szennynek,, mint trágyának értékesítése a község javára . történnék. Evvel az intézkedéssel a községi lakos­ság kényelmét nagyban emelnék, az egészégügyi viszonyok pedig sokat javulnának tőle. Nem hiszem azt, hogy a községi lakosság legnagyobb része nem hozná meg szívesen azt az anyagi áldozatot, amit ezen intézmény életbe­léptetése reá róna. A legtöbb háznál úgy vannak az össze­gyülemlett szeméttel, hogy nem tudják hamaro­san, hová helyezzék el. Ha pedig a községi sze­metes minden nap bekopogtatna, minden nagyobb költség nélkül igen könnyen megszabadulna tőle a lakosság. Alfa. 1914 Julias 13. HÍREK. — Személyi hir. Gróf Zichy Gyula megyés püspök dr. Mcsonyi Dénes irodaigazgató kísé­retében Karlsbadba utazott, ahol a nyarat fogja tölteni. Major Lajos kir. tanácsos, szekszárdi pénz- ügyigazgató holnap néhány napi tartózkodásra Steierországba utazik. — Hercegi tisztviselők kinevezése. Ester­házy herceg Schréter Karoly hgi. erdőfelügyelőt tb. erdőtanácsossá nevezte ki, Börzsönyi Gyula hgi. erdőmestert a jövő hó elsejétől kezdve az erdőfelügyelőség, Konyecsni Gyula oki. erdő­mérnök, hgi. erdőmérnök-jelöltet pedig ugyan­azon időtől kezdve a dombóvári erdőgondnokság vezetésével bízta meg. —A főjegyző szabadságolása. A súlyos beteg Janosits Károly városi főjegyző részére a városi képviselő-testület további 3 hónapi szabadságot engedélyezett. Helyetteséül íovábra is dr. Paulo'Jt'cs Sándor rendőralkapitány rendelte­tett ki. — Főispánunk látogatása Kovács Sebestéiig Endre főispán pénteken délután meglátogatta a Molnár féle nyomdai miiintézet r. t. gyári tele­pét, ahol őt a vállalat vezetőség« fogadta. Molnár Mór, a társaság műszaki igazgatója kalauzolta a főispánt és bemutatta a legújabban gyártott nap­tár és reklámcikk mintákat is, amelyek közül egy nagyobb gyűjteménnyel vesz részt a vállalat a most Lipcsében megnyílt grafikai kiállításon. ten százával is található. — Némely fajok érett kerukban felpupositják, sőt felrepesztik a földet, vagy csücsukkal ki is látszanak. Gyakran nyomra vezet az őz- vagy szarvas­kaparás, mivel ezek az állatok mohon keresnek a gombák után. Krassó-Szörényben egyes er­dőkben ezer meg ezer őzkaparást láttam, min­denütt a fagyökerek mentén, sokszor a fák kö­rül szabályos körökben. Az ilyen kaparások­ban, a vastagabb gyökerek villái közt rendsze­rint megtaláljuk azokat a példányokat, melye­ket az állat nem tudott kiszedni. A aisznóturá- sok, mókuskaparasok, har.gyaseregek, a föld­alatti gombák fölött rajokban lebegő legyek is jelzik az előfordulás helyét. A kereséshez olyan bot gyanánt hordható, keskeny kapát használok, melynek teste 115 cm. hosszú, elől 3 cm széles, hátul 1.6 cm. keskeny. A nyelet befogadó nyílás 2-8 cm. át­mérőjű, tokja 3'5 cm. magas. Trencsén várme­gyében egy tót szarvasgomba-vadász kapájáról vettem a mereteket. Ha kutatásvágytol áthatva, a kapával türelmesen keresünk az alkalmasnak látszó helyeken, egy kis gyakorlat után a siker sem marad el. A Szekszárd erdeiben talált földalatti gom­bák közül a legértekesebb a nyári szarvas- gomba, Tuber aestivum Vitt. A Bakonyban földi kenyér, a német községekben Erdbrot néven is­merik, Trencsén és Nyitra vármegyékben a tó­tok trifl nek hívják, a németek Trüffel-nek. Ez a gumóalaku, átlag diónagyságu, felszínén fe­kete barna, lapos pyramisforma varangyokkal fedett gomba belsejében húsos, sárgásfehér, okra-sárga alapanyagból áll, fehér, vékony, gaz­dagon elágazó erekkel. Az érett vagy kissé ál­lott gombának kellemes, főtt kukoricáéhoz ha­sonló illata oly erős, hogy pár pé dány napo­kon át betölti a szoba-t, ahol all. Leginkább tölgy- vagy bükkerdőben nő. Szekszárdon a bau erdőben és Kis-Bükkben, általában cser­tölgy alatt találtam, laza, porlékony, fekete hu­muszdús földben, legkorábban Julius 5-én, leg­későbben október 19 én. — Ha a tél enyhe, úgy még december, januárius hónapokban is szedhető. A velünk szomszédos Somogy, Fehér es Veszprém varmagyékböl is ismerem, tizenegy vármegyéből láttam. Veszprém vármegye ha­zánknak tr fiában leggazdagabb vidéke s ezért egyfolytában egész hónapokon át is kerestem a Bakonyban, ahonnan nyolc község határából volt gyűjteményemben. A nyári szarvasgombához rendkívül ha­sonló a Tuber mesentericum Vitt, csakhogy alapján jól latszó gödör van és belseje söté- tebo barna. A nyári szarvasgomba változatának tekintik. Szekszárdon gyakoribb, mint az előbbi. Közeli rokonát, a teli szarvasgombát (Tuber melanosporum Vitt.) Franciaországban betaní­tott disznókkal keresik es evente 15-20 millió koronát vesznek be beiőle. Kg. janak ára 11—60 korona közt váltakozik, a termés mennyisége szerint. Ámbár a náiunk termő faj sokkal cse­kélyebb értékű, csak 8 — 10 korona kg.-onkint, mégis szép hasznot hozna, ha szedését felka­rolnak Trencsén vármegyében Morva-Lieszkó kör­nyékén a tot szarvasgomba-vadász felszerelése egy könnyű kapa, vállán bőrtarisznya, zsebé­ben egy darab kenyer és kísérője a betanított kutya. (A kapa méreteiről már megemlékeztem.) A jó helyekhez érve, a gazda porázón tartott kutyáját szabadon, bocsátja és szóval, meg tag- lejtesekkel keresésre buzdítja. A kutya szag­Sfflani I LicHTHAH-féie hölgy-, úri- éj gyermekcipők, jundulok. Kalapok, sapkák, nyakkendők. Nyári ruhaszövetek, sima és mintás eponge, crepon- és sáda újdonságok selymek. SzaHagok.^Csipkék : Utazókosarak. Bőröndök. Fonoit bútorok Legnagyobb választékban és legizlésesebb kivitelben beérkeztek Pirnitzer József és Fiai áruházában Szekszárdon.

Next

/
Thumbnails
Contents