Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-06-29 / 52. szám
XXIV. X. évfolyam. 52. szám. Szekszárdi 1914 junius 30. Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Eé l évre ...... 8 » Negyed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—-24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztősig : Bezeréd] istván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze» közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre b. - küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A trónörökös halála. A serajevoi gaz merénylet hatása alatt áll nemcsak az egész ország, de mondhatni, az egész világ. Rendőrség, a sajtó, ez a legíürgébb detektív most bogozza a rettenetes tragédia kuszáit, véres szálait. Ideges, fejvesztett emberek, néma megdöbbenés, általános részvét, mély megindultság mindenfelé. Átok, szitok a gaz merénylők tejére, lázas hajsza a bűntársak felkutatására, kémlődő, leselkedő gyanú, öklöt szorongató bosszúvágy lihegése a vélt értelmi szerzők porbasujtására. Ez a helyzet szomorú, megváltoztathatatlan képe. S közben a daliás főherceg égő viaszgyertyák, babér, virág-erdő közepében ott fekszik bálványozásig szeretett feleségével a serajevoi konak ravatalos ágyán, egymáshoz simulva, mintha csak az életet folytatnak, amely nekik fény, illat, poezis, galambszerü ölelkezés, a legszebb lelki harmónia volt. Ferencz Ferdinándot zárkózott, világtól elvonuló, a mogorvaságig rideg férfiúnak tartották. Mintha csak az ő számára találták volna fel, az „állig begombolható“, nyakat és mellet összeszoritó katonai uniformist. Lelke talán egyetlenegy élő lény előtt nyílott meg s ez a felesége volt, akit „alantabb sorsból“ — grófi rangból emelt magához. De már ez az egy is nagy emberértéket mutat. Egy királyi és császári trónra hivatott férfiú, ha inkább az eleven életre, szerelmétől megdobbanó szivére tud hallgatni, mint az etikette sok száz éves holt betűire, van ebben valami, hogy úgy mondjuk szimpatikus, heroikus vonás, a mely általános emberi vonzalmat, ragaszkodást tud a lelkekben kiváltani; mindez, ha másra nem, legalábbis arra mutat, hogy az a királyi ágyból származott férfiú, aki le tudja küzdeni; az útját álló ezer akadályt, saját hiúságát, belenevelt büszkeségét, előítéleteit s erőt vesz magán, tud uralkodni a mások gyengesége, indulatai és szenvedélyei felett is. Sajnos, Ferencz Ferdinand azt a nagy titkot, hogy mint uralkodó milyenné vált volna, örökre magával vitte a sírba. Mi magyarok kivált a legkevésbbé ismerhettük őt. Egy napos, sőt sokszor egy órás itt tartózkodásaiból hímet nem varrhatunk, képet nem alkothatunk jelleméről; annál kevésbbé jövendőbeli uralkodói kvalitásáról. Éppen ezért nem szabad elhamarkodnunk Ítéletünket. Hogy nem szeretett túlságosan közöttünk tartózkodni, ebben talán mi is hibásak vagyunk s mindez nem az ő irántunk való ellenszenv ét, de tán épp az ő disztingvált, finom Ízlését, tapintatát is mutatja. Észrevehette az itt évtizedek óta folyó politikai rablógazdaságot, a jnely felemészt úgyszólván minden értéket, nem kíméli a korona fényét és tekintélyét sem, nem akarta, hogy ez vagy amaz a párt politikai célokra már eleve kisajátítsa, nem kívánt csillogó csecsebecse, ama bizonyos „üveggyöngy“ lenni, amelyen a „vadak“ rendszerint egymás hajába kapnak. Mindenesetre értékes, talentumos férfiú volt. Nagy tudással, komoly uralkodói előkészülettel; szerette a betűt, a tollat, az irás művészetét, a tudományt, a tudósokat, a művészeket és nagyon sokszor tanujelét adta emberies gondolkozásának. Mint katona pedig elsőrangú, modern, lenyir- bálója a régi copfoknak, nem „ok nélkül való barátja“ a szintén katona német császárnak. Kétségtelenül kiváló, hatalmas uralkodó vált volna belőle, akit már is igazolt az idő, az a gaz revolverlövés, amely, hogy nemes életét kioltotta, talán nem az „egyszerű“ trónörökösnek, de a jövő zseniális hadvezetőjének volt első sorban szánva. Igaza volt Ferencz Ferdinándnak, a mikor a vad fanatizmus, az eszeveszett fajgyűlölet, a felszarvazott nemzeti gőg, a vértől sem riadó balkáni anarchia ellen, a kellő időben alkalmazott energiát, a puska, a kard, az ágyú megfélemlítő hatalmát hirdette az egyedüli kijózanító orvosszernek! Ferencz Ferdinand a balkáni politika halottja, a kötelességtudás áldozata. Csodálatos, hogy az a férfiú, akit szláv baráti hajlandósággal vádoltak annyiszor, éppen a nagy szláv hóbort golyójától esik el s igy az ő holtteste az első élő torlasz, örök akadály a deliriumos délszláv politika előtt. Illik tehát, hogy, kivált mi magyarok, akiket úgyszólván, most a testével fedezett, tiszteljük meg benne a kötelességtudó hőst, hogy megáldjuk, megsirassuk ezt a kétségtelenül nagy jövőre hivatott trónörökösünket az . igaz embert megillető meleg részvétkönnyekkel; de kell, hogy megátkozzuk a gaz, elvetemült merénylőt is, nemcsak trónunkleendő díszének ártatlanul kiontott véréért, hanem azokért az égető könnycseppekért is, amelyet a fia után második fiát vesztett agg uralkodónknak szeméből vagy vagy talán a szivéből facsart ki. Verje meg az Isten haragja a vad, vérszomjas orgyilkost, de seperje el a föld színéről az olyan nemzetet is, amely fiait tigris kölykökké, vért, életet szomjazó bestiákká neveli . . . * B. A gaz merényletről szóló első hirt Szekszárdon lapunk szerkesztősége kapta. Budapesten időzött egyik munkatársunk úgy két óra tájban tudatta velünk a szörnyű esetet, mire budapeti összeköttetésünk révén azonnal ujabbi távirati és telefon értesüléseket szereztünk be s bár a vasárnapi munkaszünet miatt bajos volt a nyomdai sokszorosításról gondoskodni, fél bat órára a fővárosi lapokat megelőzve már készen volt külön kiadásunk, amelynek példányait mohón kapkodta el a nagy közönség. A megrendítő eset általános megdöbbenést keltett. A közönség szájról-szájra adta a rémséges hirt, amelyet eleinte alig akartak hinni az emberek. A borzalmas kettős gyilkosságot nagy csoportok tárgyalták az utcákon, kávéházakban, mindenütt s a hatóságok legnagyobb rósze már lapunk hírére kitűzte a gyászlobogót — ezáltal is jelezve szívből jövő őszinte rész-vétét. Hatósági intézkedések. A vármegye alispáni hivatalához hétfőn reggel érkezett le a belügyminiszter távirata, mely a bűnös merényletről, a trónörökös és neje gyászos elhunytáról értesít. Forster Zoltán alispán nyomban táviratilag utasította a járási főszolgabirákat, hogy területükön a járási és községi hivatalos épületen a gyászlobogókat tűzessék ki. A mulatságok eltiltására vonatkozólag az alispán nem intézkedett, mert ez ügyben a rendőrhatóság az illetékes. Szekszárd városában dr. Szentkirályi Mihály polgármester még vasárnap délután, külön kiadásunk értesítése alapján kitüzette a városházára a gyászlobogót, hasonlóképen gyászzászlók lengtek a többi hatósági épületeken, középületeken és számos magán házon. A Polgári Olvasókör és a Legényegylet vezetősége önként beszüntette a vasárnap estére hirdetett mulatságokat. Paulovits Sándor dr. alkapitány, helyettes főjegyző személyesen járta be a kávábázakat és vendéglőket és szóbelileg tiltotta be a zenét még vasárnap, hétfőn este pedig betiltotta ugyancsak szóbelileg, a Mozi előadásokat, minthogy azonban Budapesten a Mozi színházakban az előadások szabadon folynak, kedden délelőtt a Mozi igazgatóságának megengedte, hogy további rendelkezésig komoly tárgyú előadásokat, zenekiséret nélkül tartsanak. ®
