Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-06-29 / 52. szám

XXIV. X. évfolyam. 52. szám. Szekszárdi 1914 junius 30. Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Eé l évre ...... 8 » Negyed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—-24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztősig : Bezeréd] istván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze» közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre b. - küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A trónörökös halála. A serajevoi gaz merénylet hatása alatt áll nemcsak az egész ország, de mondhatni, az egész világ. Rendőrség, a sajtó, ez a legíürgébb detektív most bogozza a rettenetes tragédia kuszáit, véres szálait. Ideges, fejvesztett em­berek, néma megdöbbenés, általános részvét, mély megindultság minden­felé. Átok, szitok a gaz merénylők tejére, lázas hajsza a bűntársak fel­kutatására, kémlődő, leselkedő gyanú, öklöt szorongató bosszúvágy lihegése a vélt értelmi szerzők porbasujtására. Ez a helyzet szomorú, megvál­toztathatatlan képe. S közben a daliás főherceg égő viaszgyertyák, babér, virág-erdő köze­pében ott fekszik bálványozásig sze­retett feleségével a serajevoi konak ravatalos ágyán, egymáshoz simulva, mintha csak az életet folytatnak, amely nekik fény, illat, poezis, galambszerü ölelkezés, a legszebb lelki harmónia volt. Ferencz Ferdinándot zárkózott, világtól elvonuló, a mogorvaságig ri­deg férfiúnak tartották. Mintha csak az ő számára találták volna fel, az „állig begombolható“, nyakat és mel­let összeszoritó katonai uniformist. Lelke talán egyetlenegy élő lény előtt nyílott meg s ez a felesége volt, akit „alantabb sorsból“ — grófi rangból emelt magához. De már ez az egy is nagy emberértéket mutat. Egy királyi és császári trónra hivatott férfiú, ha inkább az eleven életre, szerelmétől megdobbanó szivére tud hallgatni, mint az etikette sok száz éves holt betűire, van ebben valami, hogy úgy mond­juk szimpatikus, heroikus vonás, a mely általános emberi vonzalmat, ra­gaszkodást tud a lelkekben kiváltani; mindez, ha másra nem, legalábbis arra mutat, hogy az a királyi ágyból szár­mazott férfiú, aki le tudja küzdeni; az útját álló ezer akadályt, saját hiúságát, belenevelt büszkeségét, elő­ítéleteit s erőt vesz magán, tud ural­kodni a mások gyengesége, indulatai és szenvedélyei felett is. Sajnos, Ferencz Ferdinand azt a nagy titkot, hogy mint uralkodó mi­lyenné vált volna, örökre magával vitte a sírba. Mi magyarok kivált a legkevésbbé ismerhettük őt. Egy napos, sőt sokszor egy órás itt tartózkodásaiból hímet nem varrhatunk, képet nem alkothatunk jelleméről; annál kevésbbé jövendő­beli uralkodói kvalitásáról. Éppen ezért nem szabad elhamarkodnunk Ítéletün­ket. Hogy nem szeretett túlságosan közöttünk tartózkodni, ebben talán mi is hibásak vagyunk s mindez nem az ő irántunk való ellenszenv ét, de tán épp az ő disztingvált, finom Ízlését, tapintatát is mutatja. Észrevehette az itt évtizedek óta folyó politikai rablógazdaságot, a jnely felemészt úgyszólván minden értéket, nem kíméli a korona fényét és tekintélyét sem, nem akarta, hogy ez vagy amaz a párt politikai célokra már eleve kisajátítsa, nem kívánt csil­logó csecsebecse, ama bizonyos „üveg­gyöngy“ lenni, amelyen a „vadak“ rendszerint egymás hajába kapnak. Mindenesetre értékes, talentumos férfiú volt. Nagy tudással, komoly uralkodói előkészülettel; szerette a betűt, a tollat, az irás művészetét, a tudományt, a tudósokat, a művésze­ket és nagyon sokszor tanujelét adta emberies gondolkozásának. Mint ka­tona pedig elsőrangú, modern, lenyir- bálója a régi copfoknak, nem „ok nél­kül való barátja“ a szintén katona né­met császárnak. Kétségtelenül kiváló, hatalmas uralkodó vált volna belőle, akit már is igazolt az idő, az a gaz revolverlövés, amely, hogy nemes éle­tét kioltotta, talán nem az „egyszerű“ trónörökösnek, de a jövő zseniális hadvezetőjének volt első sorban szánva. Igaza volt Ferencz Ferdinándnak, a mikor a vad fanatizmus, az eszeve­szett fajgyűlölet, a felszarvazott nem­zeti gőg, a vértől sem riadó balkáni anarchia ellen, a kellő időben alkal­mazott energiát, a puska, a kard, az ágyú megfélemlítő hatalmát hirdette az egyedüli kijózanító orvosszernek! Ferencz Ferdinand a balkáni poli­tika halottja, a kötelességtudás áldo­zata. Csodálatos, hogy az a férfiú, akit szláv baráti hajlandósággal vádoltak annyiszor, éppen a nagy szláv hóbort go­lyójától esik el s igy az ő holtteste az első élő torlasz, örök akadály a deliriumos délszláv politika előtt. Illik tehát, hogy, kivált mi magyarok, akiket úgyszólván, most a testével fedezett, tiszteljük meg benne a kötelességtudó hőst, hogy megáldjuk, megsirassuk ezt a kétség­telenül nagy jövőre hivatott trónörö­kösünket az . igaz embert megillető meleg részvétkönnyekkel; de kell, hogy megátkozzuk a gaz, elvetemült me­rénylőt is, nemcsak trónunkleendő díszé­nek ártatlanul kiontott véréért, hanem azokért az égető könnycseppekért is, amelyet a fia után második fiát vesz­tett agg uralkodónknak szeméből vagy vagy talán a szivéből facsart ki. Verje meg az Isten haragja a vad, vérszomjas orgyilkost, de seperje el a föld színéről az olyan nemzetet is, amely fiait tigris kölykökké, vért, életet szomjazó bestiákká neveli . . . * B. A gaz merényletről szóló első hirt Szekszárdon lapunk szerkesztősége kapta. Budapesten időzött egyik munkatársunk úgy két óra tájban tudatta velünk a szörnyű esetet, mire budapeti összeköttetésünk révén azonnal ujabbi távirati és telefon értesülé­seket szereztünk be s bár a vasárnapi munka­szünet miatt bajos volt a nyomdai sokszo­rosításról gondoskodni, fél bat órára a fő­városi lapokat megelőzve már készen volt külön kiadásunk, amelynek példányait mo­hón kapkodta el a nagy közönség. A megrendítő eset általános megdöb­benést keltett. A közönség szájról-szájra adta a rémséges hirt, amelyet eleinte alig akartak hinni az emberek. A borzalmas ket­tős gyilkosságot nagy csoportok tárgyalták az utcákon, kávéházakban, mindenütt s a hatóságok legnagyobb rósze már lapunk hírére kitűzte a gyászlobogót — ezáltal is jelezve szívből jövő őszinte rész-vétét. Hatósági intézkedések. A vármegye alispáni hivatalához hét­főn reggel érkezett le a belügyminiszter táv­irata, mely a bűnös merényletről, a trón­örökös és neje gyászos elhunytáról értesít. Forster Zoltán alispán nyomban táviratilag utasította a járási főszolgabirákat, hogy te­rületükön a járási és községi hivatalos épü­leten a gyászlobogókat tűzessék ki. A mu­latságok eltiltására vonatkozólag az alispán nem intézkedett, mert ez ügyben a rend­őrhatóság az illetékes. Szekszárd városában dr. Szentkirályi Mihály polgármester még vasárnap délután, külön kiadásunk értesítése alapján kitüzette a városházára a gyászlobogót, hasonlóképen gyászzászlók lengtek a többi hatósági épü­leteken, középületeken és számos magán házon. A Polgári Olvasókör és a Legényegy­let vezetősége önként beszüntette a vasár­nap estére hirdetett mulatságokat. Paulovits Sándor dr. alkapitány, helyettes főjegyző személyesen járta be a kávábázakat és ven­déglőket és szóbelileg tiltotta be a zenét még vasárnap, hétfőn este pedig betiltotta ugyancsak szóbelileg, a Mozi előadásokat, minthogy azonban Budapesten a Mozi szín­házakban az előadások szabadon folynak, kedden délelőtt a Mozi igazgatóságának megengedte, hogy további rendelkezésig komoly tárgyú előadásokat, zenekiséret nél­kül tartsanak. ®

Next

/
Thumbnails
Contents