Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-06-25 / 51. szám

XXIV. X. évfolyam.

51. szám

Szekszárd, 1914 junius 25.

Előfizetési ár:

Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy' szám ára

16 korona 8 »

4 >

16 fillér.

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- ér: garmond soronként 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemienyésziési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőség telefon-szóm: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II.

Szerkesztőseg:

Bezeréd] István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összet közlemények.

Kiadóhivatal:

Béri Balog Ádám-utca 42. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre bi- küldik, 8 korona.

Főszerkesztő: L>r. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Az uj vármegye.

Hagymássy Károlytól.

Ezen a címen a Tolnavármegye és a Közérdek 48-ik számában egy vezércikk jelent meg, mely a közigazgatás államosítási törvényjavaslattal foglalkozik, azt bírálat alá veszi, megmondja annak minden részére véleményét és pedig nemcsak helyeslőig, hanem nem tetszését is bátran kimondja arra, amit nem talál jónak. így kimondja a táblabirói intézmény feletti aggályait is.

Azóta érdekkel vizsgáltam a napi lapokat, a vezető férfiak beszédeit s kutattam, hogy hol találok, erre vonatkozó bírálatot, de sajnálattal tapasztaltam, hogy sehol ! Még az ellenzék is felületesen siklik át rajta, az egy Návay bírálta azt erősebben egy beszédében.

Ezen közömbösségen csudálkozom, mert ezen törvényjavaslatot nemzeti szempontból nagyon fontosnak tartom.

Ősi alkotmányunk, Verbőczy által törvénybe iktatott ellentállási jogunkat láttam ezen javaslattal megtámadni.

Egy szabadságszerető nemzetnek közérzületét csak a nemzet zöme, a nagy tömeg együttes érzése fejezheti ki. Vezetni, lelkesíteni ezen tömeget lehet egy embernek is, de egyéni szabadságától megfosztani olyképpen, hogy ezentúl helyette egy ember lelkesedjen, egy ember jajduljon fel fájdalmában, egy ember opponáljon, ez fizikai lehetetlenség. És ki legyen azon *

* Nézetünket elmondtuk ugyan már a küszöbön levő államosításról, de azért helyet adunk mások véleményének is.

egy ember, akit a hozandó törvény egy az alkotmányban megsértett, megtámadott nemzet képviselőjéül — szószólójául — akar felállítani ? Felelet : a közgyűlés által választandó így bizottsági tag, így ugyne- vízíU táblabiró! A név tetszetős, visszaemlékeztet a régi alkotmányos megyei rendszerre. De ki legyen ezen táblabiró, akinek kezébe ilyen hatalom és nagy kötelesség legyen majd letéve ? Egy törvény tudó lateiner, egy „Tekintetes ur“ ? ! Hiszen ezt a nagyságos és méltóságos urak lekicsinylik. Vagy talán egy gazdálkodással foglalkozó nagy ur, egy four vagy főrend ? Ezt meg hátha a lateinerek nem respektálják ?

Egy ember, bármilyen tekintélyes és közbizalomnak örvend is az, nem képviselhet egy sértett nemzetet. Egy embernek a felfogásában, akaratában, eljárásában nem nyugodhat meg egy nagy tömeg, mely azt sem tudja, hogy ez a reá oktrojált képviselő hasonló hazafias érzelemtől van e áthatva, mint ő, szándékozik-e valamit tenni, vagy sem, mert hiszen ha nem tesz is semmit, akkor sem tartozik felelősséggel.

Ha már a megyei közgyűlés kezeiből ki akarja venni a törvényhozás az alkotmányvédő jogot, akkor is ne egy emberre ruházza azt, hanem egy, a közgyűlés tagjaiból választandó szükebbkörü pl. 25 tagból álló bizottságra.

De ezt szerintem mind mellőzni lehetne. Ejtse el a törvényhozás ezt a sérelmes alkotmányvédő táblabirói javaslatot, hagyja meg a vármegyéknek ősi ellentállási, illetve alkotmányvédői jogát ezentúl

is, de olyképpen, hogy midőn arra szükség van és 20 virilista és 20 választott megyebizottsági tag Írásbeli indítványára, nyilvános szavazattal a közgyűlés az indítványnak helyt ád, azonnal átalakul alkotmányt védő közgyűléssé, mely után a főispán, a megyei és községi kinevezett tisztviselők elhagyják helyeiket és az elnökséget elfoglalja az őszi közgyűlésen 3 évre megválasztott elnök és jegyző és ezen gyűlés határozatát, vagy feliratát közvetlenül küldi a minisztériumhoz, vagy az országgyűléshez.

Ajánlom ezen intézkedés komoly átgondolását.

A szeszkontlnsens.

Az uj törvényjavaslat.

Az ország közgazdasági életére legfontosabb és leginkább életbevágó javaslat az utóbbi idők törvényjavaslatai közül feltétlenül a szeszról szóló javaslat.

Itt most e javaslatot nem akarjuk kritizálni, csak szakszerű ismertetést adunk róla a következőkben.

Legjelentősebbek a javaslatnak az ipari szesztermelés korlátozására irányuló intézkedései. A javaslatnak megokoiása ebben a tekintetben arra utal, hogy 1912—1913-ban a szesztermelés 125 712 hektoliterrel emelkedett, amiből 18 595 hl. esett a mezőgazdasági, 107.127 hl. pedig az ipari szeszfőzdékre ; 1913—14-ben (1914. április végéig) az emelkedés 116.778 hl., amiből ismét az ipari szeszfőzdékre 99.191 hl. jutott. A javaslat abból a célból, hogy a szeszteémelésnek a belföldi fogyasztáson alapuló további fejlődése egészben a mezőgazdasági szeszfőzés részére biztosíttassák, az ipari szakban a vámvonalon belül eső területre kiszállítható alkohol összes mennyiségét

450.000 hl.-ben állapítja meg. Ebbe a mennyiségbe tehát az összes, kontingenssel biró és nem

Lélekharang.

— Irta: Móra István. —

Két tanyasor húzódik egymásnak szemközt a járás hosszant való két peremén, napáidozatról a Kőrösoldal, innét a Jatószél. Hogy egyaránt essen mind a két tartomány gyerekének, az ezer- holdas közbülső üresség közepére, fundálták a bogárhátu kis oskolaházat. Péter adott hozzá fa- egyetmást, Pál téglát, János vályogot, — a többi szegénység pedig fogadott egy barkácsoló embert, a ki a közhajlékot felteremtette

Mikor a fölszentelésnek tartották a bálját, azon jutott eszébe valakinek, hogy debizony a nagy hamarságban elfelejtkeztünk valamiről, avagy rendes-e az iskola harang nélkül ? Mintha nem is kereszténység alapította volna.

De meg szükséges is. Teszem azt télidőben, ha leereszkedik a sürü, siket köd — milyen jó eligazodás a bamba' kis csemetének a harangszó :

—■ Ide csak, ide csak, erre gyertek.

Aztán ha az úristen elhozza a dologidőt, bizony a milyen szorgos a munka, könnyen elfelejtkezünk az urangyaláról : estenden is, hajnal- don is, nagyon elkel, ki serkentsen. — Dél felé megint avval türtőztessük magunkat:

— No, te, no Még nem harangoztak.

Ott, abban az órában összeadtak az emberek egy harang árát.

Megkezdte Ónozó Antal tiz forinttal, aztán folytatta kiki a maga tehetsége szerint.

Az iskolaszentelő franciskánus fölirta kinek- kinek a nevét és azt mondta végezetül:

— Fizesse meg az úristen mindnyájatoknak, a kik adakoztatok, fizesse meg azoknak is, a kik jóakarattal, kívánsággal járultak az ő dicsŐ8égihez. Azontúl, emberek okulására kitétetem a nevetek lajstromját az újságba, és kiküldőm neked, Ónozó Antal.

Ónozó Antal pedig felállott arra, felemelvén a tiltó ujját és azt mondta csendesen, hogy csak a pap hallja :

— Sose azt, uram, — a mit teszen a jobb kéz, ne tudja a bal. Se, a kitől csak egy két fillér telett, ne pironkodjon annak miatta, bátor ő adott többet igazság szerint. Hanem csak serénykedjen, alásan kérjük, hogy mentül hamarább elkészüljön a harangunk.

A barát azt mondta:

— Igazságod van, testvérem.. . .

Mire az iskola beállt, magas két szilfaágasra felállították a kis harangot, kerek zsindelyfedelet is vontak föléje. Az volt a neve: Szent László. Úgy is szólt:

— Szent László, Szent László. . . .

*

Az első szava az öregbéresnek a káromkodás. Avval költi fel a mindenes gyereket. A gye reknek nincs még jussa a rossz szóhoz, csak morog csendesen, az az ő bosszúja. Hanem ha ; z öreg kimén, feloldik a nyelve, s még a villanyéllel nagyot üt a béres szegődött bornyuján, a lelkin- valót is elszalajtja :

— Ördög abba a gazdádba. . ..

Aztán hallgatja, hogy nem jön-e az öreg?

Az pedig odakint a kutat csikorgatja, áldván a gazdáját neki. Nem telik bele két szem- pillantás, hogy éppen a gazda felel rá a ház- ajtóból, bizony-bizony megtetejezvén az öregnek a goromba szavát.

. . . Akkor megszólal az iskolánál az uj harang. Akkor egyszerre csend lesz a tanya körül. A gazda is leveszi a kalapájt, az öreg is,

a gyerek is, pedig ugyan hideg szél fuj, kivált a kút körül — és előveszi az urangyila négy versét. Néha elszalajtja a vers fonalát, nem tudja biztosan, hogy nem hagyta-e ki az „íme az urnák szolgáló leányát“ — és újra kezdi. Ha kétszer mondta volna el, az úristen is kétszer rój ja, bizonnyal. Meg hátha másszor kifelejti ?. . .

Imádság után, hogy bemén az öreg az istállóba vissza, az első dolga, hogy észreveszi a bor- nyaja tomporán a villanyéi helyét.

— Mért bántottad ezt a bornyut, te oktalan állat ?

A béresgyerek tagad.

— En ? Bántotta a kórság ?

Az öreg megfogja a legényke vállát.

— Gyere, vakulj meg, hát ez a kolbász a tomporán, ki biliege ? Adí azt a villát. Nézd, eddig eresztetted rá.

Andris levágja a fejét. Várja, bogy no most: mindjárt nyakon ütnek. Es nagyot néz, hogy az öreg csak ellóditja egy kicsit. Akkor is kifelé, nem a jószág közé

Az öreg pedig azt morogja a foga között:

— Hova üssem a kutyát? Hisz most imádkoztam.

Van, hogy éjszakának idején is megszólal a kis harang, olykor. Förgeteges, embernek nem való időben, hogy a fölszél veszett bugása fél-fél verset elnyel siró, gyenge kis szavából. Az enyhelyen gubbadó ebállat kibújik a vackából, vonit egy hosszat a szokatlan harangszóra, aztán is morog, feszeleg, vakog, még csak hallja.

Egy helyütt a rövidálmu öreg gazda, másutt .nyuíszem kisgyerekes asszony, vagy valami álmatlan betegféle is felérez az éjjeli csenditésre.

— A ? Mintha harangoznának ?

Lassankint négy-öt ablak megvilágosodik