Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-06-01 / 44. szám

XXiV. X. éwfoíyam

44. szám

Szekszárd, 1914 junius 2.

Előfizetési ár:

Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára

. 16 korona . 8 »

. 4 »

. 16 fillér.

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- ér: garmond soronként 40 fillér,

POLITIKAI HETILAP.

Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Kiadóhivatali telefon-szám: £3 -II.

Szerkesztőség telefon-szám:

24.

Szerkesztöseg:

Bezeréd] István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Kiadóhivatal:

Bér! Balog Ádám-utca 42. szára .

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN.

Főrnunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

A tett ünnepe.

A kereszténység legelső pünkösdjén tüzes nyelvek alakjában szállt a le a Szentlélek a tanítványokra; de ha ezt az eseményt most, két évezrednek perspektívájából, a nyelvnek igazi korszakából tekintjük, gondolkodó s a történelmi tényékbe elmélyedő elménk kénytelen bevallani, hogy az első pünkösd ünnepe a tett ünnepe volt s nem a beszédé.

Tizenegy szegény galileai halászt ez a nap avatott a lelkek világának hóditóivá. Egy tucatnyi félénk ember e napon mert szembeszállani két világrenddel, a zsidósággal és pogánysággal. Előbbi méreteiben kisebb volt ugyan, de az övék volt, tehát óriási érzelmi áldozatokat követelt tőlük. Utóbbi hatalmas volt, meg sem igen látszott mellette a bátor hódítók parányi csapata; de ez nem riasztotta őket vissza, félelem nélkül indultak a mérhetetlen szellemi küzdelembe.

Pünkösd a tettnek ünnepe. Mit nevezhetünk voltaképpen tettnek?

A céltudatos cselekvésnek következetes és sikeres végrehajtását.

Ahhoz tehát, hogy az ember észnek és emberkéznek működése valóban megérdemelje a tettnek ékes nevezetét, mindenekelőtt a célnak praktikus ismerete szükséges, az az ismeret, mely a célravezető összes eszközöket ki tudja választani, az az ismeret, mely a cselekvést az ötletek és hangulatok régiói fölé tudja emelni, az az ismeret, mely irányt szab az ember cselekvésének.

E cselekvésnek továbbá következetesnek kell lennie. Attól az iránytól, amelyet az ész jónak és szükségesnek fölismert, nem szabad eltántorodnia. Az akadályok torlaszain keresztül is diadalra kell vinnie meggyőződésének zászlaját. Az áldozatoktól sem szabad visszarettennie. Magát az életet is kockára kell érte tennie. Erről az áldozatos meggyőződésről mondja már a római költő is:

„Etsi fractus illabatur orbis,

Impavidum ferient ruinae.“ (Horatius.)

(Ha romokba dőlne is az egész világ, a reázuhanó romokat félelem nélkül fogadja.)

Az ilyen • céltudatos és következetes cselekvésnek nem marad el a sikere sem. Hogy mikor jön el a siker: az idő kérdése nagyon mellékes és sok oly tényezőtől .függ, melynek kevés köze van magához a cselekvőhöz meg a tetthez. De el fog jönni, mert az emberiségnek egész történelme tanúskodik arról, hogy amit kitűzött magának, előbb-utóbb ki is küzdötte mindenkor.

Ilyen céltudatos, következetes és sikeres tettnek születésnapja a pünkösdi ünnep.

Nagy volt a cél, vérig és halálig szólt a következetesség, bámulatos és emberileg érthetetlen volt a siker : az egész világnak megtérítése a keresztény hitre.

Ennek a tettnek apostolai uj világot teremtettek a régi helyébe, uj életet a réginek éltető és életképes elemeiből. Ami korhadt volt, azt elborította a 'pünkösd szellemi vulkánjának lávája: amiben megvolt az élet csirája, a pünkösdi tűznek fényében és melegében szebb életre kelt ki. Ez uj életről mondja a költő:

,',Az elkorcsult föld újra kezd születni,

E medvebőrös barbár harcfiak . . .

..........................................................uj vért hoznak

Az elsilányult, megfogyott erekbe.

S kik a cirkuszban himnuszt énekelnek,

Míg a bősz tigris keblüket kitépi,

Uj eszmét hoznak : a testvériséget,

És az egésznek fölszabadulását,

Melyek meg fogják rázni a világot.“ (Madách.

. . . Élet ?! Tett ?! Eszme ?! Egy szebb kornak, egy rég letűnt kornak, egy igazán pünkösdi kornak hazajáró szellemei e fogalmak. A mai kornak, az önzés korának, az élvezetek korának, a beszéd korának epigon szülöttei meg sem értik őket és félnek tőlük. Már az is kiváltságos lélek, aki megérzi egy uj pünkösdnek szükségét. Olyan pedig, aki testének-lelkének minden erejét egy eszmének tudná lekötni, aki tántoríthatatlan bátorsággal tettre tudná átváltani erős akaratát, vajmi kevés akad köztünk.

Ezért van az, hogy egy magasztos tettnek páratlanul szép látványáért a múltakba kell tekintenünk, amikor magának az Istennek örökké tevékeny lelke ihlette tettre kiválasztott tanítványait, kikben oly emberfölötti fokban volt meg a bölcs által joggal magasztalt „Wille zur Tat.“

Dr. Magyarász Ferenc.

Kossuth Ferenc* * S

Irta: Simontsits Elemér

a magyar képviselőház alelnöke.

Osztatlan és mesterkéletlenül igaz érzület kifejezője az a gyász, mely ravatalát országszerte körülveszi. A rokonszenvnek, a tiszteletnek s annak a közerzésnek finom szálaiból szövődik a selymes szemfedő, melyet a nemzet kegyelete koporsójára borit, hogy á magyar köz* Megjelent a Magyar .Figyel júniusi számában.

Hogyan terem a ióköto.

A szopós gyerek is ismeri azt a közmondást Vasvármegyében, hogy aki a Kuruc-dom- bon háromszor megfordul életében, az már szabadalmazott gazember. Azt a közmondást pedig nem ok nélkül találták ki. Lám Síró Benedek csak egyszer nézett a tájékára s mégis minden lelkierőssége dacára is, közel járt már hozzá, hogy cégéres gazember váljék belőle.

Pedig hát ő nem látogatta Sopronnak hires kuiucdombi lóvásárait lókupeci minőségben. Dehogy. Csak amúgy véletlen vetődött oda lóháton, mikor épen a parasztok lófuttatása állott. Bolondjából fölcsapott >Betyár< lovával versenyzőnek s elvitte az első ezer forintos dijat. Mikor leolvasták a markába azt a sok pénzt, hát maga sem tehetett róla, sírni kezdett örömében, úgy meg volt hatva. — Utána meg össze-vissza ölelte, csókolta az ő kedves paripáját, Betyárt.

Az emberek pedig körülfogták a derék állatot. Nézték a négy lábát, simogatták a fejét, birálták a testét s a végén azt hozták ki: ilyen ló se terem több a vármegyében.

— Mi az ára ? — kérdezte végre egy szenvedélyes sportsman.

— Nem eladó, — vágott vissza büszkén Siró Benedek.

— Azt kérdeztem mi az ára — kezdte újból a másik fölénye tudatában, ötszáz forint, ezer pengő ? Mondja hamar, szó nélkül kifizetem.

Siró Benedek füle zümmögni kezdett arra a szóra, de megemberelte magát. Nem, nem adja, vagyont kínáljanak érte, azért se válik meg tőle. Hiszen az az egyetlen jószága a világon, mit

meg szeretni tud, mit még szeretnie szabad. Megkeményitette a szivét s visszautasított minden ajánlatot.

— De a csikója csak eladó ? — veszekedett a másik, miután látta, hogy Benedekkel a ló irányában semmire se megy.

— Hogy volna eladó, ha egyszer nincsen !

— felelt a paraszt a fejét rázva.

— Ne mondja hogy nincsen, — tört ki a másik- bosszúsan, — hiszen tudom, hogy van.

— De ha egyszer mondom, hogy nincsen,

— De ha egyszer mondom, hogy van,

— szenvedélyeskedett a sportember. Háromszáz forintot kínálok érte, ha mindjárt félesztendős volna is. No adja, vagy nem ?

— Hogyan adjam ? — töprengett Siró

Benedek.

— Ne kéresse magát olyan sokat — mondá szinte szemrehányással a másik, nem zsidó kend.

— Abban hát igazsága van az urnák 1 — hagyta rá Siró.

— No hát adja, ugy-e. A negyedik százat is megfelezem, nem bánom. Elég lesz ?

— Elég, persze, hogy elég.

— Megvan az egyezség 1 Punktum, — lármázott a vevő örömmel. Előkapta Siró Benedek tenyerét s olyat ütött bele, hogy ötven forintért se vállalná senki az ábrázatjára. Holnapután ott leszek kendnél, magam vezetem el a csikót.

Siró Benedek szintén keserűen nézett maga elé s azt gondolta hozzá:

— Vezeti am 1 Kutyát se vezeti ki abból az istállóból, nem hogy csikót.

S lám a bolondja csak úgy gyömöszöli Benedek ur markába a sok bankót foglaló képében, hogy ugyan semmihogyan el ne szabaduljon az ép most látatlanba szerzett csikóhoz való jussa

így történt, hogy Siró Benedek azt is eladta, a mije nem volt. Nem akart ő gazember lenni, Isten látja lelkét. Esze-agában se volt más ostobaságán nyerekedni ; de mit csináljon, ha egyszer úgy erőltetik, kényszerítik ?' Hát bizony úgy van, ha még kétszer elkerül ide a Kurucz-dombra, akkor rajta is beteljesedik a vasmegyei közmondás igazsaga, mert szentuccse gazember lesz, valóságos lókötő gazember.

Lám a lelkiismerete máris mintha kicsit zabba menesztené a lovait. Aluszik a boldogtalan. Mert hiszen ha nem kezdene szundikálni, akkor csak tenne neki szemrehányást a miatt a különös adás-vevés miatt. S még eleinte csakugyan zavarodottan nézett maga elé Benedek ur, hanem utána megpróbált mosolyogni.

S ahogy megpróbált, hát sikerült is neki ; s olyan bazsalgast cselekedett ott meg egy helyben, mint aki százezer forintos menyasz- szonyt vezet manapság az oltár elé. A végén meg már valóságos jókedve szottyant. Boldogboldogtalan invitálni kezdett, hogy menjen le vele a városvegi korcsmába, mert neki ma széles fizető kedve vagyon.

No és iváshoz Magyarországon nem igen kell biztatni senkit, arra bőven akad mindig partner Beszerződtek a ,‘Palatínusba“ s ott oiyan murit rögtönöztek, hogy a csikó-fölpénz majdnem az utolsó tízesig elúszott. A másnap virradója vetett csak veget a hat kerületre szóló hatalmas dinom-dánomnak. Siró Benedek akkor nehéz fővel szépen fölkapaszkodott a „Betyár“ hátára s szép módjával ügetve tartott hazafele Úgy indu t el hazulról, hogy világgá megy s esztendeig se ér talán haza s lám két